Egy korábbi időpontról esős idő miatt halasztott túra volt a napi
egészségmegőrző programunk. 19 fős csapatunk gyorsan elbuszozott Baranyajenőre.
Eddig csak átmentem ezen a kis falun de most le is szálltam a buszról.
Túravezetőnk Borsos Bandi ismertette a napi programot majd a piros háromszög
jelzésen az egykori vár helye mellett felkapaszkodtunk Somogy - Tolna - Baranya
megyék hármas határához. Jól járható széles földúton vezet a jelzés, több
helyen volt szép kilátásunk a Keleti Mecsek csúcsaira. A párás időben szépen
látszott a Zengő és a Hármas-hegy is.
Az erdő már őszi színeit viseli, sajnos a sokszínűséget a felhős idő kicsit
tompította. A dombtetőre felérve a piros sáv jelzésre csatlakozva kerestük fel
a Hármashatár kopjafa oszlopát, itt pihenő tartottunk és elkészült a csoportkép
is. Ezután egy kis szakaszon visszasétáltunk és a továbbiakban a piros sávon
túráztunk tovább. Fakitermelés miatt egy szakaszon a fák közé tereltek bennünket
de aztán vissza tértünk a jól járható erdei útra és szép gyakorlatilag
szintmentes terepen túráztunk. Néhány pocsolya árulkodott a korábbi esős
napokról de nem okoztak gondot.
Gyorsan elértük a murvás erdészeti utat majd hamarosan a zöld sáv is
hozzánk csatlakozott. Amikor a sáv jelzések elmentek Mosdós felé mi a piros
keresztre tértünk át de pár lépés után meg is álltunk.
A Szalacska-hegyi
halomsír mezők egyike található itt az út mellett. A SEFAG szép fedett pihenőt
és információs táblát is elhelyezett itt. Szinte mindenki besétált az erdei
ösvényre és megnézte ezeket a több ezer éves temetkezési helyeket. Sokan nem is
tudják, hogy ilyen látványosságok is találhatók Somogyban pedig igen, itt vannak
és a természetjáróknak ismerni kell ezeket a helyeket.
Pihenőt is
tartottunk, néhányan ezalatt gombát szedtek majd a Csille-i szőlőhegyen
sétáltunk tovább Szalacska egykori központjába a Szent Antal kápolnához.
Szép ez
a kis kápolna. Kívülről körbe néztük majd a csapat nagyobb része lesétált a
hegyről a kisebb része pedig - a szomjasak - egy pincében múlatták az időt.
Vadaskert - Kisberki érintésével átkeltünk a Kapos folyón majd Nagyberkiből
vonattal utaztunk haza.
Köszönöm a túrát!
Baranyajenő
Baranyajenő és környéke már az ókorban lakott hely volt, a falu határában
római korból származó leletanyag került felszínre.
A település egykor a Jenő törzsbeliek lakhelye volt, mint ahogy erre neve
is utal.
A falut az oklevelek 1283-ban említették először Jenew néven. Baranyajenő
(Jenő) birtokosai voltak a nyúlszigeti (Margit-sziget) apácák, akiknek itt
kolostoruk is állt egykor. Majd később a pálos rend szerzetesei is megtelepedtek
itt.
A hódoltság alatt itt vár is épült, a mai templom helyén, mivel azt ma is
Várdombnak nevezik. A falu a hódoltság alatt sem néptelenedett el, lakói
magyarok voltak. A település földesura volt a pécsi püspök is, és a Jankovich
családnak is volt itt birtoka. Az 1760-as években Baranyajenőn lotaringiai
németek telepedtek le.
1945 után a német lakosságot nagyrészt kitelepítették a faluból
A Hármashatár-emlékmű
Az emlékmű a három dél-dunántúli megye közös pontjánál áll; a kőben szegény
környezet (Zselic) hagyományainak megfelelően keményfából kifaragva a N 46°
17,745' E 18° 3,179' 220 m pontnál.
Az emlékművet 1998-ban emelték, egyúttal
egy szerény pihenőhelyet és kilátót is kialakítva, ahonnan a hegytető fennsíkján
túl gyönyörű kilátás nyílik a Mecsek hegyeire.
Ezt új jelzett turistaút (piros háromszög ) kijelölése követte Baranyajenő
község főutcájáról indulva (2005. őszén, Baumann Józsefnek köszönhetően).
Szalacska
A mai szalacskai sző l őhegy már ősidő k óta lakott hely volt, ahol a föld
mindmáig számos értéket rejt. Az A Kr. el őtti VI. századból származó, a vaskor
régebbi szakaszából származó földvárt kett ős sánc vette körül. A vár közvetlen
környezetében és távolabbi részén, kiterjedve a mai mosdósi közigazgatási
területre számos (legutóbbi információ szerint mintegy 111 kisebb-nagyobb
halomsír (kurgán) található.
Maga a földvár további történelmi korok emlékét is
ő rzi, kelta és római kori településre utaló nyomok kerültek a felszínre. A
római korban oppidium állt a mai sző l őhegy területén. Szalacska még a XVIII.
században is önálló falu volt. A Somogy Megyei Rippl Rónai Múzeum Adattára
számos leírást ad a területr ől. Ezek alapján ismert, hogy már 1876-ban (Khim
Antal) és 1887-ben (Rómer Flóris) is folytak ásatások a területen, ezek azonban
els ősorban a halomsírok feltárására irányultak Késő bb, 1906-ban a kápolnától
délre egy római kori pénzverő mű hely nyomaira bukkantak. 1929-ben, 1931-ben,
majd 1952-ben folytak kutatások és kerületek el különböző leletek a
területrő l. 1931-ben egy 32 lemezbő l álló római kori arany nyakék, díszek,
arany ékszerek, szerszámok, még ugyanezen évben kelták jelenlétét igazoló
karperecek, 1934-ben 572 darabos római éremlelet, 1935-ben Herkules szobor,
1943-ban római fibula, került felszínre. A Múzeumi Adattárban lévő dokumentum
(RRM, IV/47/42) mellett a korabeli sajtó (Szabad Föld cím újság 1974 évi 29.
száma) tesz említést a lel őhelyrő l el került négy ezüst kincsrő l és egy ólom
tükörrő l, melyet a II. Világháború alatt akartak több más kinccsel együtt
kiszállítani az országból. A próbálkozás állítólag nem sikerült, a nemzeti
értékeket szállító vonat a Bakonyban elakadt. Az értékek további sorsa
ismeretlen.
Sági Károly régész, aki a területen 1952-ben végzett bejárást a római
pénzverő helyre utaló nyomokat már nem találta meg. Az ásatások eredményeként
koravaskorból is kerültek el leletek, 1972-ben (Draveczky Balázs) bronz és
vaskori edénytöredékeket találtak.
A várhegy maga részben kettős terasszal bírt. Az egyik része nehezen
hozzáférhető meredek földtöltés volt, a másik, lankásabb részét egy alul hányt,
szintén meredek, második teraszról védték. Ezen az oldalon mély pinceüreg is
volt, belül füstös falakkal, melynek hosszúsága és mélysége ismeretlen volt. A
hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom is látható
volt.
A határ egyik útját, mely a környék egy vadregényes, mély völgyét hidalta
át, „Sapkatöltés”-nek nevezték, a fennmaradt hagyományok szerint azért, mert a
tatárok állítólag a sapkájukban hordták össze az egész, kb. 120 m hosszú
töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb azonban, hogy e töltés a törökök
műve volt.
A nyilvántartott régészeti lel hely a teljes sző l hegy területére
kiterjed. Mind a mai napig kerülnek el a területrő l leletek. Az erő teljes
talaj erózió következtében a talaj fels ő rétege lekopott, és ez különösebb
megkutatás nélkül is a leleteket a felszínre hozhatja.
Szent Antal kápolna
Nagyberki
Nagyberki Árpád-kori település. Nevét 1229-ben már említették az
oklevelekben, ekkor a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel.
1438-1483-ban Tolna vármegyéhez tartozott.
A török hódoltság alatt, az
1573-1574. évi török kincstári adólajstrom csupán egy Berki nevű helységet
említett, ahol csak három házat írtak össze a török adószedők. 1726-ban Madarász
László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a 19. század
elején a gróf Sehmiedegg család, Gróf Schmiedegg Kálmán birtoka volt, aki
végrendeletében egy községi „aggápolda” céljaira, vármegyei alapként kezelt,
mintegy 5000 darab aranyat hagyott, a hagyományozó végakarata néhány év után meg
is valósult. 1855-ben bekövetkezett halála után a család itteni birtokai Csapody
Pál kezébe kerültek.
Az 1900-as évek elején gróf Vigyázó Sándor birtoka volt, kinek régi
kastélyát még a gróf Schmiedegg család építtette. Az itteni uradalom 1793 június
6-án országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.
Még több fotó, katt a kis képre:
 |
| GYEM Baranyajenő - Nagyberki |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése