RP-DDK Bázakerettye - Valkonya

Bázakerettye - Kistolmács - Borsfa - Valkonya
Táv: 14 km Szint:300 m

Úgy tűnik az idős hölgyek nyara 2014-ben tegnap délutánra esett... én hittem az időjósoknak akik enyhén felhős többnyire napos időt ígértek de ezúttal nem igazán jött be. Szép csillagos volt az ég amikor Kaposváron autóbuszra szálltam, hogy Nagykanizsán és Letenyén keresztül eljussak Bázakerettyére. A Napkeltét még láttam Somogyból aztán a 'sötét' Zalában rám szakadt a köd , így volt ez szinte egész nap, bár a túra vége felé már inkább felhő lett belőle.

Nagykanizsa szélén még ott vannak a homokzsákok a Principális-csatorna partján és mindenhol áll a víz a földeken ahova kiöntött. Hiába húzódott vissza a víz a medrében a talaj annyira telített, hogy még sok idő kell a száradáshoz. Letenyéig sok helyen láttam hasonló elárasztott területeket aztán a Dél-Zalai dombságban már jobb a helyzet, itt csak a vízmosások és itt ott a sár jelezte, hogy esett erre is.

A B-24 mögött szálltam le a buszról így a pecsételőhely gyorsan megvolt, a reggeli kávé mellé. Örülök, hogy ez a rész megvan és az olajos vidéket elérve a kék jelzés már kezd É felé kanyarodni.

 

Természetesen érdekelt a B-24-es történet is, erről is érdekes információk olvashatók:

" 1944. július 30-án érte az első és egyben utolsó nagy légicsapás a zalai olajmezőket. Ekkor az amerikai légierő 100-120 db B-24 Liberator típusú repülővel 10: 27-10: 55-ig négy hullámban 20-25-ös csoportokban támadást intézett 4400 méter magasságból Bázakerettye ellen.
A bombázók kb. 700 db 225-250-500 kg közötti rombolóbombát dobtak le. A támadásban megsérült a villanyhálózat és a telefonvonal, s találat érte a kisvasút pályáját, ill. 14 helyen az úthálózatot a MAORT érdekeltségeivel együtt. A bombázás következtében 2 MAORT alkalmazott, 3 alkalmazott családtagja, 3 katona a 3/2-es őrszázadból és 6 bázakerettyei lakos meghalt. Míg 43 fő megsérült, akik közül 10 fő a MAORT dolgozója volt." Forrás: zalamedia.hu

Az egykori szemtanúk anekdótái közűl a "repülő tehén" esete a legismertebb, erről itt olvashattok bővebben.

A szitáló ködben még minden vizes volt de mivel a kéktúra egészen Kistolmácsig le van aszfaltozva gyorsan tudtam haladni. Itt az alternatív pecsételőhely zárva volt a tópart kihalt embert sem nagyon láttam pedig szép nagy falu. 

A Zalai-dombságban azért szép a kéktúra mert minden létező gerincet persze, hogy keresztben érint így nagyon lehet élvezni a meredek emelkedőket, már aki szereti. Én nem igazán de azt a kettőt amit mára kitűztem azért szépen leküzdöttem.

Kistolmácsról Borsfa felé az emelkedő nagy része le van betonozva majd egy mély és keskeny horhóban emelkedik tovább az út. Persze, hogy pont itt jöttek a megélhetési fagyűjtők a traktorral! Nehezen tudtam a meredek oldalán félremászni.

Romos és működő pincék vannak a tetőn majd leereszkedtem a domb másik oldalán Borsfára. A civilizáció jeleit kakaskukorékolás formájában észleltem először. Amikor közelebb értem a legelső házhoz kiderült, hogy a kakasnak van három kutya haverja és azokat is elhozta. Meleg helyzet volt de a botom lengetése, a riasztó és az, hogy a nagykönyvben megírtak szerint nem néztem rájuk együttesen azt eredményezte, hogy átengedtek a felségterületükön.

A faluban pihentem egy kicsit , ebédszünetet tartottam majd a szintén lebetonozott emelkedőn nekivágtam a második gerincnek. Ez kicsit kisebbnek tűnt. A tetején egy hatalmas szelídgesztenyénél - előzetes információk alapján - átvágtam egy kanyart egy jelzetlen úton mivel túratársak jelezték, hogy az eredeti útvonal kb. egy km-en erősen benőtt. Az erdőben van jól járható út helyette.

Szép sűrű erdőben ereszkedtem lefelé és egyszer csak egy temetőt láttam a baloldalon. Az erdőben tovább ereszkedve egy mély horhóban értem el a kis falut ahol azonnal feltűnt, hogy valami történhetett a napokban.

Szinte minden ház előtt volt egy érdekes 'ember baba', mint megtudtam ez része a Lúdvércek elüldözésének. A nagy Lúdvérc irtás éppen most hétvégén volt.

A falu Fő utcáján szinte pontosan a turistaháznál értem ki így persze rögtön a pecsételést próbáltam megejteni. Első nekifutásra nem sikerült mivel a ház gondnoka éppen a falugondnoki teendők ellátásával foglalkozott valahol, de miközben lefelé ballagtam, hogy az önkormányzathoz betérjek megállt mellettem egy autó és a vezetője kérte szálljak be mert látszik rajtam, hogy pecséthiányom van és mivel az nála van visszavitt a turistaházhoz. Meg is kaptam a jó minőségű MTSZ pecsétet és a tenyérnyi egyedi turistaház pecsétet is.

Lehetőségem volt a házban is szétnézni, szépen berendezett és felszerelt turistaház 32 főre és az udvara is szép és praktikus.

Ebben a pici faluban a 60 fős lakosság ellenére sokkal nagyobb élet volt mint azokban amiken áthaladtam napközben. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy a falu és házgondnok, pecsétőr Úr felajánlotta, hogy elvisz Becsehelyre mivel ott már ismerik a tömegközlekedést így nem kellett órákat várnom arra, hogy elkezdjem a hazautazást.

Köszönöm!

Somogyba vissza érve a ködös felhős ég elkezdett kékülni és egyre jobb idő volt , hiába Somogy az Somogy.    

---

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Bázakerettye - Valkonya