RP-DDK Homokkomárom - Palin - Nagybakónak

Korán kelni jó dolog főleg ilyen szép nyárias napon na de ennyire?  Az első lehetséges vonattal jutottam el Nagykanizsára,majd onnan busszal tovább utaztam Homokkomáromba, itt a falu közepén kezdtem a túrát.

Ezúttal nem másztam fel a rendházhoz mivel menetirányom ellentétes volt. Tettem egy kísérletet a faluban egy pecsét begyűjtésre ezért megkerestem a boltot, kocsmát, orvosi rendelőt, polgármesteri hivatalt de  ugyanebben a sorrendben zárva találtam.  A faluvégi táblánál azért egy igazoló fotót csináltam, a rendházhoz majd a folytatásnál felmászok.

Országúton kell átsétálni Hosszúvölgyig a kis falu szélét érintve aztán szép napos réten majd erdőszélen vezet a jelzett út.

Meglepően szép az a szakasz ahol élesen K-re fordulunk az erdőben a Vadászház felé. Hatalmas platánok szegélyezik az utat.

A  Vadászház előtt található az Erzsébet királyné emlékműve és egy emlékfa melynek fajtáját nem ismertem fel. Az elmúlt napok vihara itt is hagyott nyomot , több fa is kifordult  van ami még mindig a tetőnek támaszkodva várta, hogy kivágják.

Az öreg erdőben szinte Zsigárdig végig vadaskert mellett vezet az út, nem szeretem az erdei kerítéseket de ez van.  Zsigárdon egy csendes kis fehér puli okozott némi izgalmat , békésen pislogott rám az udvaráról meg se mozdult szépen el is sétáltam előtte, majd csak azt észleltem, hogy a hátam mögött - ahova hangtalanul érkezett meg - erős ugatásba kezdett. Enyhén szólva is meglepett! Már megszokásból az ilyen falu keresztező szakaszokon a kezemben van a riasztó így sikerült távol tartani. 

A kis haranglábnál aztán újabb kanyar  következett, egy mező majd erdő , kereszteztem a Principális csatornát majd a 74-es országutat és megérkeztem Palinra.  A Nagykanizsához tartozó településrészen több szép régi kúria és kastély szerű épület is található, nagyrészt lakatlanoknak tűntek, kivéve persze az iskolát ami az 1720-as években Pallini Inkey János által építtetett kastélyban működik és szép nagykiterjedésű kastélypark veszi körül. 

Itt a Rózsa presszóban van a pecsételő hely. Az intézmény kellemes hely, jót pihentem szomjamat is csillapítottam és természetesen pecsételtem is.

Az eddig szinte vízszintes terep lassan emelkedni kezd és felkapaszkodhatunk a közeli szőlőhegyre ami talán a Nagykanizsaiak kedvenc pihenő és szőlőtermelő területe, de sokan ott is laknak. Szép rendezett picék vannak erre, de a kamerás figyelő rendszer és a polgárőrök házikója is jelzi, hogy talán olyanok is járnak erre akik nem kimondottan kapálni jönnek a telkekre. 

Több kereszt és egy nagyon szépen helyreállított kápolna is található itt. A pincesor gerincén vezető út lassan beér az erdőbe és továbbra is folyamatosan emelkedik.

Így megy ez egészen a TV toronyig.  Itt a gerincen volt a legrosszabb az út minősége, a sáros, esős időben valamilyen nagy gépek teljesen felszántották, és hiába is száradt ki nagy része a fél méteres  barázdákban állt a víz.  A torony alatt az addig É-ra tartó útról K-felé fordulunk és elkezdődik az ereszkedés.

Itt tettem egy kitérőt mivel szerettem volna megkeresni a Köszikla-szurdok felső végét ahol a létrák vannak. Hát nem jártam sikerrel, és más sem egy fiatal pár szintén kihátrált a nyakig érő gazból miközben a lejáratot kerestük. A területen favágás is volt, sok a hulladék gally a fűben. Hiába volt GPS-em a nagy bozótban nem találtam meg a létrákat, a meredekebb szakaszokon mondjuk nem mentem tovább mert szakadékba esni sem akartam. Nyilván ha több időm van talán meglenne mert létezik, a helyi természetbarát szövetség szerint a létrák biztonságosak. Sajnálom, így jártam. Pedig ez jelzett turistaút lenne és Zala megye egyik legnagyobb geológiai értéke és látványossága lehetne.

Az Index Kéktúra jelvényszerző túramozgalmak fórumán ezt irta a szurdokról egy túratárs.
 

Visszatérve a kékre ereszkedtem tovább a forrásokig, az egykor cserkészek által foglalt forrásokat később 'államosították' és ekkor lettek eszperantó források, ma mindkét elnevezésre utaló táblák jelzik a hely történetét.

Itt is találkoztam túrázókkal akik alulról akartak a szurdokba jutni de a kidőlt fák miatt meghátráltak...  Sok éve már végigjártam ezt a látványos völgyet és jó lett volna most ismét de hát így jártam.

A nagy kéktúra fejlesztés egyik szép hozadéka lehetett volna ha ezt a szurdokot kitakarítják, és vissza adják a természetjáróknak, a közeli Zalakarosról is sokan jönnének ide és az interneten is sokfelé 'reklámozzák' ezt a szurdokot aminek csak egy baja van, láthatatlan mert járhatatlan!

A források romosodnak, itt ott omlik a foglalásuk, a pihenőhelyek elkorhadtak, kidőlt fák rontják a vizuális hatást, szóval ez az egykor szép hely nagyon elhanyagolt, mindez a kéktúra útvonalán!

A vízkészletemet itt a forrásoknál  feltöltöttem mivel mint tudjuk Nagybakónakon nincs kocsma és bolt sem ebben az időpontban. A faluból autóbusszal jutottam vissza Nagykanizsán keresztül Kaposvárra, a buszos közlekedés lényegesen jobb, rövidebb mint a vonatozás de a csatlakozás miatt reggel muszáj volt vonatoznom.

Ez a szakasz a természetről szól szép öreg erdők, hatalmas fákkal, de mezőgazdasági területek is vannak benne. Néhány kis falut, tanyát, majort is érint az útvonal, a Palini kastélyok szépek, a Förhénc-hegyi kilátás szép, természetjáró létesítmények is vannak és hát itt lenne a szurdok is ... 

Ezzel a 21 km-es túrával ( a kitérők is benne vannak) kb. 300 m szintemelkedéssel megérkeztem a Dél-Zalai dombság K-i széléhez, kezdődhet a hullámvasutazás - majd legközelebb.     

---

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Homokkomárom - Palin - Nagybakónak