2012. április 13., péntek

Babócsa és az Ősborókás

A Somogy Turistája túramozgalom célja megyénk természeti, kulturális,
néprajzi és szakrális értékeinek megismertetése és ezzel megyénk
'Somogyország' megismertetése az érdeklődő természetbarátokkal.
Természetesen ez sem lehet teljes és átfogó de a megye minden részére
kiterjedő érintőpontok úgy lettek összeállítva, hogy az arra járók a
legfontosabb látnivalókat útba ejthessék.
A TTSE túrája ezúttal Benedek Balázs szervezésében Belső-Somogy déli
részére vezetett és először Babócsa látnivalóival ismerkedhetett meg a 12
fős csapat. Sajnos a közlekedési lehetőségek erősen korlátozottak ebben a
térségben (is) így hosszú vonatozással, Gyékényesen átszállva érkeztünk meg erre a településre. Mivel néhány nap múlva több MÁV és Volán járat is
megszüntetésre kerül így a túrát a tervezettnél két héttel korábbi időpontra kellett előrehozni, természetesen ennek ára is volt!
Babócsán keresztül sétálva megnéztük a szép katolikus templomot, a sok
szobrot és emlékművet a település utcáin, a romos Somssich-kastélyt és a
közelében álló Török-kutat.

Az alábbi információkat Babócsa honlapján olvashatjuk: www.babocsa.hu

Somssich-kastély, Török kút


A Szabadság tér 6-7. alatt található az egykori Somssich-kastély, amely 1820 körül épült klasszicista stílusban. Az épület középső része elpusztult a II. világháborúban. Parkjában - mely ma a mezőgazdasági szövetkezet területe - áll a műemléki védelem alatt lévő Török-kút. Az építmény a hiedelemmel ellentétben nem a török korból származik, hanem a XIX. században török türbét utánzó stílusban kútháznak építették.
A Török-kút közelében, a tőle DK-re lévő tsz iroda udvarán, az egykori tsz
fürdő medencéjének helyén tárta fel 1979-ben dr. Magyar Kálmán egy törökkori épület maradványát. Ez igazolja, hogy a Török-kút környéke, mint a régi "Török-vár" délnyugati területe a török időkben lakott volt.

A templomról


'A Szabadság tér északi részén, a Várdombnak nevezett emelkedőn áll a
település barokk stílusú temploma. A római katolikus imahely 1790-ben épült, belső terét Merész Gyula freskói töltik ki. Itt található a Somssich-család kriptája is, melynek mozaik díszítését 1920-ban készítette Mezei Müller Gyula festőművész.
A templomtól É-ra és Ény-ra 1979-ben folytatott ásatása során dr. Magyar
Kálmán régész két törökkori (XVI-XVII. századi) téglalap alakú, összedőlt
téglaépítmény leégett maradványát tárta fel. Felette Ny-K-i tájolású,
melléklet nélküli sírok voltak. Vagyis az 1686 és 1790 közötti időben már
egy templommal rendelkező temető sírjai léteztek itt. Ez a legkiemelkedőbb
dombon megtalált templom vagy kápolna lehetett talán a Marczali János által 1455-ben Babócsán említett Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna? A török időkben elpusztult templom és temetője helyére előbb egy másik török gőzfürdő, majd az újabb kori barokk templom épült fel.
A templomhoz vezető utat két oldalról örökzöld sövények határolják. Itt áll Nepomuki Szent János szobra. A három haranggal rendelkező templomtorony réz kupolája már messziről látszik a napfényben. Az épület bejárata - egy korábbi átépítésnek köszönhetően - nem a torony alatt található. A korabeli templom oldalához a Somssich grófok új szárnyat építtettek. Ennek köszönhetően a régi főoltár helyén ma a sekrestye található. A jelenlegi főoltár a bejárattal szemben áll. Az oltárképet a színes ólomüveg ablak adja, amelyen keresztül ragyogóan szűrődik be a napfény a benti félhomályba.
A padsorok végében a falat domborművek díszítik.'

K-felé elhagyva a lakott területeket az egykori Babócsa-várának hűlt helyére érkeztünk, az egykori erősségre egy szép Információs tábla emlékeztet, az erdőben csak az egykori erősség földműveinek csekély maradványa látható. A téglavár anyagát a lakosság széthordta.

Várak

A régészeti kutatások alapján bebizonyosodott, hogy Babócsán, a Tibold
nemzetség korai birtokközpontjában három erődített hely, azaz vár létezett a középkorban.
A Rinya bal partján a XI-XIII. században épült az a Motte-típusú kis
földvár, amely a mai római katolikus templomnál lévő magasabb domb várának, a későbbi "Török-várnak" az úgynevezett "elővára" volt . Mint azt dr. Magyar Kálmán régészeti kutatásai és tanulmányai nyomán megtudhatjuk, ez a korai vár 30x35 méteres lehetett, s a Rinya holtága folyta körbe. Az erődítményt a török korban is használták. A község szívében épült fel a későbbi un. "Török-vár" is, amely 1398 óta a főrangú Marczali, majd 1490-től Báthori család birtokközpontja, rezidenciája is volt. Ezt a várat először 1439-ben említették. 1491-től 1531-ig Báthori György főlovászmester (1505-1526), somogyi főispán innen igazgatta a hatalmas nyugat-magyarországi Báthori birtokokat. Külön érdekesség, hogy Báthori György a vár mellett vadaskertet is létesített, ahová délről hozatott szarvasokat. Ebben a fényűző várban, az úgynevezett castrumban ő látta vendégül - az újabb kutatások szerint - 1495.február 15-én II. Ulászló királyt.
A Rinya jobb oldalán található e két vár ellenerődje a Basa-kert, másképpen a Nárciszos vára, amely téglalap alakú, 4,3 hektár alapterületű, s 7 kör alakú bástyával rendelkezett. Dr. Magyar Kálmán 1984-1992 között itt folytatott kutatásai során tárta fel a Tibold nemzetség korai, XI-XIV.
századi udvarházát és kegyúri monostorát, a temetővel és a hozzátartozó
településekkel. Innen kerültek elő az Árpád-kori Babócsa falu és középkori
mezőváros házai, valamint román és gótikus egyházának, temetőjének fal-és sírmaradványai, illetőleg különböző leletei.
Az úgynevezett Basa-kertet a tatárjárás után, de inkább a XIV. század
elejétől erődítették meg. Ezután a különböző korban keletkezett erődítések, a bal és a jobb parti három vár előbb a középkori birtokközpont, majd 1526 után Babócsa végvárának egységes védelmi rendszerét képezték.


A Rinya folyót keresztezve gyorsan megérkeztünk a Basa-kert területére.
Sajnos a túra időpontjának előrehozása miatt a hatalmas nárcisz mezőt csak
bimbós állapotban láthattuk, de szerencsére az is nagyon látványos az óriási területen. Az egykor itt álló vár sáncain átkelve kerestük fel a Szent Egyed templom romjait. A régészeti feltárások a területen az árpád korig visszanyúló emlékeket tártak fel.

Basa-kert (Nárciszos)


A mintegy 13 hektáros terület legnagyobb nevezetessége és látványossága a csillagos nárcisz. A fehér virágszőnyegként borítja a mezőt tavasz derekán.
Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az
évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. A babócsaiak egy
évtizede úgy gondolták, hogy ezt a látványt szívesen megosztanák másokkal is, ezért minden évben megrendezik a Nárcisz napot, amelyen több ezren -köztük szép számmal külföldiek is részt vesznek.

A Basa-kert földje ugyanakkor a felszíni szépségen túl, rengeteg értéket is rejt. Dr. Magyar Kálmán 1984 és 1992 között végzett itt régészeti
feltárásokat. A kutatásokból kiderült, hogy állt a kettős föld, majd
palánkvár területén kőtemplom, bencés rendház, mellette temető egy
kápolnával, valamint egy-egy főúri udvarház több egyszerűbb házzal, valamint külön a falu, majd a város templomai a temetőikkel, egy zarándok és több egyszerű és rangosabb házzal. Előkerült a törökkori iparostelep, de a török gőzfürdő és basaszeráj is. Mindegyikhez nagyon sok és igen értékes tárgyi anyag is tartozott. Mindez részletesen megtudható a dr. Magyar Kálmán szerkesztésében 1990-ben megjelent Babócsa története című tanulmánykötetből, valamint az ugyancsak általa szerkesztett és 2005-ben kiadott Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című könyvből.

Mint az a falukrónikában is olvasható, ezt a területet is XI-XIV. században a Tibold nemzetség birtokolta. Ők építtették saját temetkezőhelyként a Szent Miklósnak ajánlott bencés apátságot a XI. században.

Babócsán felkerestük még az önkormányzat épületét is ahol megkaptuk a
szükséges igazoló pecséteket és vissza ballagtunk a vasútállomásra, hogy
tovább vonatozzunk Darányba ahol az Ősborókás túránk indult.

A barcsi ősborókás


A barcsi ősborókás értékeire 1923-ban hívta fel a figyelmet Boros Ádám,
neves magyar botanikus. 1942-ben nyilvánították védetté a Rigóc patak
középső szakaszát, Patkó Bandi fáját, és a lant alakú feketefenyőt. 1974-ben 34 négyzetkilométernyi területen megalakították a Barcsi Ősborókás
Tájvédelmi Körzetet. 1996 óta a DDNP kiemelt jelentőségű területe. A borókás a belső somogyi homokvidék jellegzetes része, ahol a nyílt homokfelszínen az ezüstperje, a láptavak színén pedig a rucaöröm él szinte egymás mellett. Az állatvilágot szintén a végletek jellemzik. Mocsári békák, zöld gyíkok, fekete gólyák, gémek, lappantyúk békés élőhelye ez a vidék. A területen 700-nál is több magasabb rendű növényfaj, közel 3000 gerinctelen és 230 gerinces állatfaj él.
A borókást átszeli a Drávába ömlő Rigóc patak, illetve az 1930-as években
ennek a felduzzasztásával keletkezett halastórendszer. Itt fekszik még a
Kisbók nevű Dráva-holtág is.
A homokhátakon a mészkerülő homoki gyepek és cseres-kocsányos tölgyesek. A homokhátak közti mélyedésekben égeres láperdők találhatók, amelyekben
láptavak húzódnak meg. Ezek jellemzője a hínár és a zsombékosok.
A homoki gyepeken egércsenkesz, különböző moha és zuzmófajok élnek. A
leggyakoribb azonban az ezüstperje, a juhsóska, az ezüstös hölgymál, az
élesmosófű és a homoki pimpó él. Ritka és védett faj a fekete kökörcsin, a
homoki kocsord, a homoki kökörcsin, homoki szalmagyopár és a hazánkban szórványosan előforduló rejtőke. Az itt élő rovarvilág legfigyelemreméltóbb alakja a homokfutrinka, a borókacincér, a hangyaleső, a sisakos sáska és az ájtatos manó. Különleges látvány a nyílt gyepen táplálkozó búbos bankák, vagy a földiméhek fészkei után kutató darázsölyvek látványa.
A borókások kialakulása a legelőerdő gazdálkodás eredménye. Miután megszűnt ez a gazdálkodási forma, a területek beerdősödtek. Természetes módon telepedett meg az erdei fenyő, a nyír, a kocsányos tölgy, a cser és a rezgőnyár. Az aljnövényzet között megtalálható a kacúros véreslapu, valamint az ökörfarkkóró.

Borókás tanösvény - A DDNP ajánlásával
A 2 km hosszú tanösvény a 6-os főút Darány-Barcs közötti szakaszán található az autóspihenő parkolója mellett. A tájékoztató táblák egy része sajnos a 2000. augusztusi tűz martaléka lett. A tanösvény a Belső-Somogy
homokpusztáinak jellegzetes növénytársulásait és állatvilágát ismerteti. A
területen a Nemzeti Park rackanyája legel.

Az ősborókás már magában is nagyon látványos a homokos talajon szép túra útvonalakat és tanösvényeket alakítottak ki , nem szabad azonban
elfelejteni, hogy a szigorúan védett területekre kizárólag előzetesen a
nemzeti parktól megkért engedély birtokában szabad bemenni. Az erdők vegyes életkorú és fajtájú fákból álltak, de jó volt a lassan zöldülő erdőben túrázni. Néhány egyedi fa matuzsálem is található itt, pár percre egymástól, pld itt van a Patkó Bandi fája:

A 6-os közút mentén, illetve a vasúti átkelő közelében álló famatuzsálem,
Somogy megye második legnagyobb fája. A 400 évesre becsült kocsányos tölgy 1942 óta védelem alatt áll.
A famatuzsálem mellmagasságban mért törzskerülete meghaladja a hat és fél métert. A nép a híres somogyi betyárról, Patkó Bandiról nevezte el a fát.

A vasúti sínek közvetlen közelében található a hatalmas és szabálytalan
növésével híressé vált Lant-fenyő, hármas törzsű, lant alakú feketefenyõ,
melynek közös törzskerülete 283 centiméter.
A hatalmas fáktól elköszönve gyorsan megérkeztünk Középrigóc vasútállomására , mely csaknem maradandó nyomokat hagyott Bandi barátunkban mikor az egyik eb meg szerette volna kóstolni, de csak a nadrágszáráig jutott. Vonattal utaztunk tovább Barcsra, a dél-somogyi kisváros vasútállomása közvetlenül a Dráva partján található így volt időnk és lehetőségünk ennek a szép és vad folyónak a megtekintésére is, persze az igazi egy kis hajókázás lett volna, talán majd legközelebb az is belefér.

Addig is egy fontos szárazföldi információ, már táplálékra vadásznak a
kullancsok tehát használjátok a riasztó szereket és ne felejtsétek el túra
után megnézni, hogy vajon nem kaptatok e mégis egy kis kéretlen vendéget.

Köszönjük a túrát, szép volt!
Babócsa - Darány - Középrigóc

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése