2018. május 19., szombat

Szenta - Kaszó oda-vissza

A Kaszói Erdészet által szervezett kisvasúti nap ez évben ritka és régen várt eseménnyel lepte meg az érdeklődőket, túrázókat, kisvasút barátokat. Az erdei vasút csak ezen a napon egy alkalommal újra teljes hosszúságban közlekedett Szenta és Kaszó között így kínálkozott a lehetőség egy igazi élménytúrázásra.
Sok éve már annak, hogy ez nem volt lehetséges így ez a mai nap, a szép nyárias idővel sok túrázót vonzott a Szentai állomásra. Olyan sokan voltunk, hogy fel sem fért mindenki a kisvonat egyetlen nyitott kocsijába, 

Csapatunk néhány tagja is úgy döntött, hogy nem szorong a tömegben így már itt kissé szétszakadt a csapat. A teljes 8 km-es utat végül is egy átszállással oldotta meg az üzemeltető  és Baláta megállónál átszálltunk a szemből érkező és folyamatosan ide oda járó alkalmi kisvonatra. A mi egy szem kocsink pedig visszament Szentára az ottmaradottakért. 
A mintegy 15 km-es sebességgel száguldó kisvonattal nagy élmény volt a jó háromnegyed órás utazás, és nézelődés. Nem utolsó sorban a túrakiírás felét azaz kb. 8 km-t nem kellett legyalogolni. A sok túrázó között öröm és megtiszteltetés volt látni Őrsi Annát aki a Magyar Sportturisztika egyik legnagyobb alakja , a nőknél pedig biztosan a legnagyobb napjainkban. Az 1000 mérföldes, háromhetes túráját én is napról napra követtem megcsinálta az első nőként a világon és hatalmas időeredménnyel.  Balátánál nem vacakolt az átszállásra várással, onnan már gyalog elhúzott a sínek mellett Kaszóra. Biztos előbb odaért mint mi a vonattal. A rendezőktől tudom, hogy teljesítette a 20+10km-es távot 5 óra alatt, amibe neki még egy gulyásleves ebéd is belefért. Minden idők legnagyobb létszámú Kaszó túrája volt ez a 101 fős részvétellel! 

A gyaloglás helyetti vonatozással nyert a csapat majdnem két órát (én eleve így is terveztem ezt a napot) Kaszóban felvetettem, hogy a két érdekes tanösvényt végigjárva is reális esély van arra, hogy elérjük a 14:10-es vonatot Szentában és azzal előbb hazaérhetünk. Persze így lemaradtam a hastánc bemutatóról és a Jó ebédhez sem szólt a nóta de nem mindenki ezért ment oda. A csapat egy része, végül is szintén így gondolkodott így Szabó Laci túravezető ezt ismertette a társasággal, aki akart önkéntes alapon velem tarthatott. 10 fő csatlakozott hozzám, kb a csapat fele.  


Mentünk egy kört a kirakodóvásárban , megnéztük az öreg mozdonyt Karácsony-t majd a technikai szünet után először a Lombkorona tanösvényt kerestük fel és jártuk végig. Ez valójában gyerekeknek való de sok felnőtt is végigjárta. Lassan ráférne egy állagmegőrző festés, mert kicsit kopottabb mint tavaly ilyenkor volt.



A földre leszállva jelzetlen utakon a Baláta tó tanösvénye a Dr. Marián Miklós sétány végigjárására indultunk, néhányan felszaladtak a kilátóba majd a palló borítású mocsár és víz felett vezető úton jártuk be a területet többször voltam erre is szép és nagyon ötletes ez a tanösvény. 




A ragadozó növényként ismert Aldrovanda elragadta egy túratársunkat, Editet - nyilván a vega életmódja miatt így állt bosszút a növények nevében :-)  -   így innen már csak 10–en folytattuk a túrát. Tetszett, hogy a kilátóhelynél megritkították a növényzetet és sokkal könnyebb kilátni a nyílt  vízfelületre. A szép tanösvények után visszatértünk a kisvasút mellé és ott a rendelkezésre álló 1h 40 m  alatt kellett elérnünk a 6,5 km-re lévő állomást. 
Elmondtam a sporttársaknak, hogy ez lehetséges és nem megerőltető de folyamatosan haladni kell egy kényelmes tempóban. Így is volt. 



Bár a sín mellett tájékozódási probléma már nem volt így a csapat nagyon elnyúlt de szépen haladtunk és volt idő útközben nézelődni, fotózgatni a virágokat. Jolika ebi/aranyhalat is szeretett volna hazavinni a kis kerti tavába de végül beérte a békalencsével az nem tudott elúszni előle. 
Meleg és fülledt idő volt sok folyadék fogyott útközben, volt akinek el is fogyott de a vasútállomáson a kedves szolgálatban lévő vasutas palackos ásványvízzel kisegített néhány túrázót mivel a csapvíz nem volt iható. Köszönjük! A csapat eleje a vonat érkezése előtt kb. 15 perccel ért Szentára de három perccel az indulás előtt már együtt voltunk ismét. Érdemes volt belehúzni! 

kb. 10 km-t gyalogoltunk, átszelve a Kaszó térségi erdőket olyan területen ahol már régen nem járt turista, köszönjük a lehetőséget és remélhetőleg ezt a jó szokást megtartják legalább ezen az egy napon ezután is. Köszönöm a túrát és köszönöm hogy velem tartottatok.    

Még több fotó, katt a kis képre:
Kaszó - Szenta

2018. május 12., szombat

Öskü - Hajmáskér - Vinye - Cuha-szurdok - Pannonhalma

A TTSE hagyományos buszos kirándulását ismét Berkes Józsi szervezte. A busz pillanatok alatt megtelt hiszen már hagyománya van ezeknek a jó kis kirándulásoknak. Én elsősorban Pannonhalma miatt jelentkeztem hiszen ez valahogy eddig kimaradt de a többi látnivalót is érdemes volt ismét megnézni.
Az ösküi kerektemplom a Veszprém megyei Öskü értékes középkori műemléke. A Bakony lábánál elterülő karsztos fennsík egyik sziklás dombját koronázza a kupolás tetejű kerek templom (rotunda).
A helyreállításhoz kapcsolódó fölmérés során derült ki, hogy a templom hajója nem kör alakú, hanem ovális (átmérője csaknem 7 m), eredetileg kúp alakú lehetett a teteje. A szentélyének belső íve eredetileg patkó alakú volt, nem pedig nyújtott félköríves. Bejárata régebben is a jelenlegi helyén volt, de az ajtónyílás eredeti formája nem rekonstruálható. 
A déli oldalra nyílik két romantikus résablak, nyugatra egy kis körablak. A szentélynek is hasonló ablakai lehettek.
 Az Árpád-kori körtemplomok egyikeként a 11. században épülhetett (az 1975/76-ban végzett műemléki helyreállítás is ezt bizonyította). Az Ujlakiak vára a domb alatti patak túlsó oldalán lévő magaslaton emelkedett.

A Monarchia monumentális beruházása lassan negyedszázada hever parlagon. A hajmáskéri laktanya egykor hadi központ volt, ma viszont az enyészet mardossa. Közép-Kelet-Európa legnagyobb tüzérkaszárnyáját 1911-ben adták át. A komplexum egészen 1990-ig folyamatosan katonai célokat szolgált. A palotakomplexum idén már 103 éves. Bécs 1901-ben, egymillió-nyolcszázezer koronáért vette meg a Veszprém megyei Hajmáskér melletti, 5065 hektárnyi területet, hogy itt építsék fel a dunai birodalom, illetve Közép-Európa (a Német Császárságot is ideértve) legnagyobb lőterét, laktanyáját és központi tüzérkiképző bázisát. 
Az első világháború éveiben a katonaváros mellett kialakítottak egy hadifogolytábort is, ahol 15 ezer szerb, orosz és olasz katonát tartottak fogva. Mivel a szovjet használat és az időjárás viszontagságai miatt az épületek többsége élet- és balesetveszélyes lett, az önkormányzatnak az ingatlanállomány több mint 50 százalékát le kellett bontatnia. A 2000-es évek közepén szállodát szerettek volna itt kialakítani – ám ez az ötlet sem valósult meg.

Cuha-völgy népszerű kirándulóhely, ahol többek közt a sziklamászók is találnak e sportághoz megfelelő sziklafalakat. Az Öreg-Bakonyban eredő Cuha meredek sziklafalak között kanyargó vadregényes szurdokvölgye Porva-Csesznek vasútállomás és Vinye között húzódik. A patak mentén fut az 1896-ban megnyitott, eredetileg ipari célú Győr–Veszprém-vasútvonal, melynek látványos hegyvidéki szakasza alagutakkal, völgyhidakkal tűzdelt. 
  A szurdokon végighalad a Közép-Dunántúli Piros turistaútvonal, amelynek ezen szakaszának érdekessége, hogy a patak többször keresztezi az utat, híd nélkül. (Köveken ugrálva megoldható az átkelés). A Győr–Veszprém-vasútvonal ezen szakaszán két viadukt és három alagút található.


Pannonhalma legnevezetesebb intézménye a Pannonhalmi Bencés Főapátság, ezt illetve az ennek helyet adó Szent Márton-hegyet gyakran nevezik egyszerűen Pannonhalmának. A Főapátság a magyar történelem egyik kiemelkedően becses emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központ, a világörökség része. 
A város gépkocsis és autóbuszos látogatóinak száma meghaladja az évi 200 ezer főt. Pannonhalma neve hazánk turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít. Pannonhalma természeti adottságai és a főmonostor vonzereje miatt a település a turisztikai iparágra van berendezkedve. Szállodái, panziói minden kényelmet kielégítenek. – Az apátsághoz kapcsolódik a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium.

Az eredeti nevén Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannónia nevű római város helyén állt. Az első település a 10.–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású kolostor felépítésével veszi kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. 
A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a győrszentmártoni apátot megerősíti az alsoki vásárjogában. A 14.–15. század az első nagy felvirágzás ideje. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. 
Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániája, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta.

A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár - ha a „magyar történelem zivataros századaiban” nem is mindig működött könyvtárként - Magyarország legrégibb gyűjteménye. Fenntartója a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság.
A gondos gyűjtés, vásárlás és örökségek nyomán ma körülbelül 400.000 kötettel rendelkezik.
A könyvtár jelentős védett könyvállománnyal (kódex, ősnyomtatvány, korai antikva, RMK, Benedictina) bír, mely a nemzeti kulturális vagyon része. A Pannonhalmi Bencés Főapátság épületegyüttese, benne a Főapátsági Könyvtár és annak könyvgyűjteménye 1996 óta a Világörökség része is.

A pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban őrzött gyűjtemény jelentős része „régi könyv”, vagy egyéb szempontból egyedi dokumentum. Ez a hatalmas állomány felöleli a tudományágak minden területét. Tizenhét kódexet, köztük egy 13. századi teljes Bibliát, és az első főapát, Tolnai Máté számára készített, szépen díszített evangelistariumot találunk a gyűjteményben. Ez utóbbi a könyvtárban őrzött legkorábbi pannonhalmi kézirat, a XVI. század elején készített Pannonhalmi Evangelistarium.
240 körül van az ősnyomtatványok száma, köztük van egy, a világon csak itt fennmaradt kötet (unikum) is, de a későbbi korokból is őriz a könyvtár ritkaságokat. A tizenhét kódex, és a jelentős régi anyag nagyobb része későbbi vásárlás útján jutott a Főapátság birtokába, főként német kolostori gyűjteményekből. 
A 19. és 20. századi tudatos gyűjtés eredménye, hogy a könyvtár rendelkezik az adott kornak megfelelő teológiai és monasztikus irodalommal, de a különböző szaktudományok alapvető munkáival is.

A 17. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette.

Forrás: Vikipédia.

Katt a kis képre:


Öskü - Hajmáskér - Vinye  
Cuha-szurdok - Pannonhalma

2018. május 9., szerda

RP-DDK Szombathely-Olad - Bozsok

A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrát gyakorlatilag ezen a napon fejeztem be. Aki olvasta az előző nap történéseit tudja, hogy a pecsétek már egy nappal korábban megvoltak de a Szombathely-Olad és Bozsok közötti 15 km még vissza volt. 


Reggel frissen vidáman ébredtünk. (értsd görcsölő lábakkal és fájó derékkal)  Gyorsan összepakoltunk és elhagytuk a szállásunkat mert újabb vendégek érkeztek a lakosztályunkba. Ajánlani tudom ezt a szállást bárkinek, mi úgy gondolom jól éreztük magunkat. 

Autóbusszal elmentünk Szombathelyre ott kitaxiztunk oda ahol egy hónapja abbahagytuk a kéktúrát – a Kilátó Szomjoltó kocsmához. Meleg , az előző napnál jóval melegebb és fülledt idő várt ránk. Jó hogy a “hegymászáson” már túl voltunk. 



Az egykori Olad falu ma már Szombathely része. a házak között elértünk egy zártkertes részt majd a 89-es főutat keresztezve elértük a természetet. Volt egy kis mezőgazdasági szakasz de nagyrészt szép erdőkben vezet az út egészen Bozsok határáig. 


Tulajdonképpen ezen a napon kiélvezhettük az erdő hangját, illatát, állatait, mindenben volt részünk. Túl sokat nem is fényképeztem ezen a napon az erdők váltogatták egy mást és gyorsan meg is érkeztünk Bozsokra. 



Ismét felkerestük a cukrászdát ezúttal egy jót fagyiztunk majd összecsomagoltuk magunkat és Marika jóvoltából biztonságban hazaérkeztünk. Köszönöm a lehetőséget és hogy velem tartottatok.

Katt a kis képre:

Szombathely-Olad - Bozsok