Mecseknádasd - Apátvarasd - Ófalu
Majdnem fél éves kényszerszünet után újra egy valódi túrára indultunk. Kis
kirándulásokon már próbálgattam magam , működött minden.
A most lejárt 17 km és
hozzá 320 m szint emelkedés nálam már a túra kategóriába tartozik de a
legfontosabb az a – 2 kg amit a digitális mérlegem mutatott amikor
hazaértem.
Már néhány napja mocorgott bennem a mehetnék mert kiváló időt jósoltak. Így
is volt. Reggel hatkor a sűrű ködben nagy nehezen megtaláltuk a busz bejáratát
és megkezdődött a kétórás utazásunk. A sofőrnek nyilván a lábában , kezében és a
fejében is ott volt az út minden métere mert úgy átszáguldottunk a Zselic
kanyargós utjain, ahogy én nappal, napsütésben sem mernék.
Pécsen a csatlakozást is elértük így 8 órakor már a Schlossbergnél voltunk
ahol kéktúrázó túratársam a megszakításhoz szükséges DDP nyalókát begyűjtötte.
Három fős csapatunkhoz tartozott még egy a kéken túrázó de megfertőzés alatt
álló túratársnőnk. Az egyszerűség kedvéért mindkettő Marika így öreg fejjel
könnyebb megjegyezni a neveket. Lehet, hogy ezt a jövőben be is veszem a
túratársi feltételrendszerembe. (ha valakit másként hívnak papíron az
elfogadható, ha hallgat erre a névre is) Ez a túra számomra már bőven ismétlés
volt de korábbi ígéretemhez híven a később csatlakozott túratársammal is lejárom
a még hiányzó szakaszait az RP-DDK-n és DDP-n.
Mai körtúránkat is úgy
szerveztem, hogy mindkét mozgalomban haladjunk A piros sávon felkapaszkodtunk a
romokhoz majd a kilátóba (én nem) és persze utána leereszkedtünk a forráshoz is. Jó ez a
hegy a romokkal, akárhányszor elvetődök ide tetszik.
Majdnem elfelejtettem, hogy Mecseknádasdon már sütött a Nap kék
volt az ég és bizony később ez még fokozódott. Még jobban sütött, még kékebb
lett és még melegebb. Hiányzott a napszemüveg és a naptej.
A legutóbbi túrámtól
eltérően most egy kicsit másként hagytuk el ezt a szép helyet, de a piros sáv
emelkedőjét azért megszenvedtük, majd jelzetlen utakon megcéloztuk az RP-DDK-t
mert az is része volt a mai napnak. Kicsit belerondított a terveimbe amikor hó
foltokat láttam az út mellett. Elfelejtettem, hogy magasan járunk és ez bizony
hatással lesz az út minőségére is.
A földfoglaló privatizáció elektromos
kerítések formájában már ide is betette a lábát. A korábban jól járható utakat
teljesen lezárták. Egy darabig a drótok mellett mentünk de aztán úgy döntöttem,
hogy akár van benne áram akár nincs át kell mászni rajta. Nem volt így aztán a
legelőn gyorsan haladtunk. Az erdő szélén kimásztunk a 'karámból' és pihentünk
egyet az erdészeti őrháznál.
Megcsodáltuk a feleslegesen leásott beton oszlopot
a már megszokottan félrevezető sárga táblákat aztán indultunk is tovább.
Apátvarasd nem lett nagyobb és szebb, legfeljebb sárosabb, a pecsét rendben volt
itt nem sokat időztünk cuppogtunk tovább.
Sajnos a friss traktornyomok sem
segítették a haladásunkat a rendesen felszántott úton bizony lassan haladtunk a
sár miatt. Az erdő már kora tavaszi képet mutatott mindenhol virágzott a szép
zöld hunyor.
A Geresdi-dombság gerincén ez a kéktúra rész végig erdőben vezetett
és egy nagy tarvágáson kívül most is szép része az útvonalnak. Később
találkoztunk is aktív favágókkal valahol megértem hiszen a fára szükség van ők
csak a munkájukat végezték de hát sok évtized kell, hogy újra szép öreg erdő
legyen itt.
A Hesz-kereszt környéke szépen rendezett, vannak pihenő helyek,
padok asztalok.
A Nyolchárs már csak nevében hordozza az egykori fák emlékét
egy táblán, a Héthárs viszont szépen rendben tartott pihenőhely.
Itt is
szusszantunk egy kicsit majd hamarosan elköszöntünk a Kéktúrától mivel várt
bennünket újra a piros Ófalun ahonnan bezárulhat a kör. Ez egy jó megszakítási
lehetőség leereszkedni ebbe a kis faluba az erdészeti úton.
Szép a Mészégető
vadászház és környéke is és természetesen az eredeti állapotban megőrzött
mészégető is meg van. Van egy nagy szürke marha gulya is az erdészet mellett
kicsikkel és nagyokkal is találkoztunk. A kerítés jó erős körülöttük.
Ebből a
völgyből viszont ki kellett mászni ismét jelzetlen utakon, a tűző
napon, hatalmas virágzó mogyorók mellett. Na ez az emelkedő a zöld sávig már
nagyon nem esett jól, tudtam én, hogy itt van de akkor is.. oxigén hiányos
állapotban azért csak felértem a tetejére és átbillenve a lejtő oldali szép
horhóba ismét kutya bajom sem volt.
A pincesoron ereszkedtünk le a faluba.
Nagyon szép település, jól tették, hogy nem fogadták be az atomtemetőt!
Megkerestük a DDP pecsételő helyet, üzemen kívül volt a kocsma.
Hétköznap!
Tettünk egy kitérőt a Tájházhoz de az is zárva volt és annyi idő nem
volt hogy előkerítsük a kezelőjét. Nem volt más megoldás mint irány a
polgármesteri hivatal, ott készségesen pecsételtek a füzetbe. Ezután már csak
vissza kellett menni a szomszédos, reggel már látott faluba ahonnan kényelmesen és
gyorsan hazautaztunk.
A régen nem látott ragyogó, napos időben szép túra volt, a sár lassított
bennünket és az izomlázhoz is hozzájárult de mindenképpen jóleső fáradtsággal
értünk haza a Marikákkal.
Köszönöm a lehetőséget.
Még több fotó, katt a kis képre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése