Kellemes, kora tavaszias időt ígértek az illetékesek és némi ködöt is
hozzá, Így is indult a nap.
Hencsén miközben a 40 fős kis csapat a buszra várt a
falu macskája pedig a villanyoszlop tetején nyilván a korai gólyákat leste még a
napfény is átszűrődött a felhőkön.
Hedrehely, az egykori mezőváros már kissé
komorabb arcát mutatta de ez nem tartott vissza bennünket, hogy megnézzük
kívülről a református és katolikus templomot valamint a régi ferences kolostor
hűlt helyét az egykori iskola udvarában.
Szabó Laci túravezető ismertette a
falu nevezetességeit melyek valóban érdekesek voltak és számomra is sok
újdonságot adtak.
A régészeti leletekből kiderül, hogy település környéke már a római korban
lakott volt. A falu nevét viszont csak az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben
említik először írásban, Hedruch alakban. Akkor már plébániája is volt. 1403-ban
itt ültek össze a Zsigmond király uralmával elégedetlen urak, hogy az ország
lakosságához kiáltványt intézzenek. 1443-ban Héderváry Lőrinc nádor birtokába
került a település, amely városi rangot kapott. A középkorban a ferencesek
kolostora állt itt, s az itt élő Atyai Péter prior kezdte írni az első
magyarországi latin-magyar szótárt. Több műtárgy került a Nemzeti Múzeumba: a
kolostor romjaiból növénydíszes faragott kő, XVI. századbeli késő gótikus bronz
gyertyatartó és arany pecsétgyűrű. A török hódoltság után a község rohamos
fejlődésnek indult. A XVIII. század végén már 728 lakosa és tanítója is
volt.
Az 1900-as évek elejére már 1200-an éltek Hedrehelyen. Említésre méltó,
hogy a lakosság egy része a településen kialakult iparágakban dolgozott -
agyagos és fazekas mesterként, gabona-, baromfi- és terménykereskedőként,
valamint biztosítási ügynökként. Híres volt a község hidegvérű
lóállománya.
A község református egyháza Somogyban az egyik legrégibb. A falu közepén
álló neogótikus templom 1898-ban épült. A méreteiből látható, hogy a település
akkori lélekszámának igényeihez készült.
A betelepülések folyamán egyre több katolikus költözött a településre, így
számukra is létrehoztak egy helyiséget, ahol gyakorolhatják a vallásukat.
Korábban az általános iskola egyik termében tartották a miséket, s itt volt a
katolikus plébánia is. Az iskola harangtornyos kapuja és a tetején lévő kereszt
még ma is felidézi ezeket az időket.
Hedrehely gazdasága a községben lakó néhány vállalkozóra épül. A
gazdálkodók húsmarhatartásra rendezkedtek be, három nagy gulya is van a
határban. A Westerheide Kft. ezen kívül vadásztatással is foglalkozik. A Holder
Kft. által fenntartott tüttős-pusztai halastavakra látogató sporthorgászok a
fogás után visszadobják a zsákmányt és csak a hobbijuknak élnek.
Az egyre jobban ködösödő időben a falut É-felé hagytuk el majd Ny-ra
fordulva egy jellegzetes zselici horhóban leereszkedve értük el a Gyöngyös-patak
völgyét.
A Dráva felé tartó bővizű patak folyásirányával szemben egy jó minőségű
erdei úton értük el a halastavak mellett álló horgász paradicsomot, mely
magántulajdon. Korábban itt egy kis falu, majd puszta volt melyre a Tüttös név
még utal és az út szélén az egykori temető is szép és rendezett most is.
Előzetes egyeztetés alapján áthaladtunk a magánterületen , megnéztük a főbb
létesítményeket, a teleltető tavakat majd a nagy tavak partján vezetett tovább a
túra utunk.
Egész nap jelzetlen területen voltunk de szükség van ilyen túrákra
hiszen megyénk sok érdekes pontjára csak így lehet eljutni.
Laci fiatal éveit ezen a tájon élte le így számára jól ismert területen haladtunk. A hatalmas tavak közti
egyik gáton átkelve még egy gázlót is kereszteztünk.
A tó magas vízállása miatt
annak túlfolyóján is jelentős volt a vízfolyás de a lebetonozott átjárón könnyen
átkelhettünk.
Hamarosan elértük Hódos-puszta házait. Egy részük még ma is
lakott hiszen ez gyakorlatilag már Kadarkút széle.
Az egykori mezőváros után egy mai Somogyi kisvárosba érkeztünk.
Dr. Répay Gábor Kadarkút neves helytörténésze és népi, helytörténeti
értékeinek gyűjtője várt bennünket.
A gyönyörű öreg japán akác is jelzi, hogy
nem akárhol járunk, a gyógyszerészként ismert Répay Úr édesapja hagyatékát
tovább gondozva gyarapította és gyarapítja ma is a magángyűjteményt.
Udvarában
állított fel egy korabeli 'talpasházat', mely eredetileg a Visnye szőlőhegyén
állt. Érdekessége, hogy a hagyomány szerint annak idején ebben a most több száz éves
kis házban ünnepelték meg a térségben a jobbágyfelszabadítást.
Répay Gábor munkásságának sok régi patika restaurálása is része volt így országszerte
találkozhatunk munkájával, nem véletlenül lett a Podmaniczky Emlékérem
tulajdonosa.
A szép magángyűjteményről részletes információt is kaptunk majd az egykori
régi önkorményzat épületében néztük megy a helytörténeti kiállítást mely szintén
magán viseli a Répay család munkásságát is.
Érdekes, hogy nem különösebben
reklámozzák ezt az érdekes kiállítást, - konkrétan semmi nem jelzi az utcán -
pedig megérdemelné.
A kiállítási anyagban a Répay család gyűjtései mellett
jelentős részt foglal el Stadler József szobrász munkásságának és műveinek
bemutatása is. Azt gondolom ez is fontos értéke megyénknek jó, hogy valaki tett
a megőrzéséért hiszen Kaposvár több köztéri szobra is az Ő munkája.
Szép és sok hasznos információt adó túra volt. Köszönöm.
Még több fotó, katt a kis képre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése