Reformáció 500 Kaposvár

A Tourinform iroda szervezésében egy szakrális sétán vehettünk részt ezen az esős napon.

"Belvárosi sétánk a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódik, amely keretében a református egyházközség bemutatja helyi értékeit."

Így szólt a program előzetesen és lényegében ez is történt. Az iroda előtt gyülekező kis csoport talán 20-25 fővel a helyi református egyház három nagy létesítményét kereste fel a városban. 

A templomot valamint a Lórántffy Zsuzsanna nevét viselő oktatási komplexumot Bellai Zoltán református lelkész, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki főtanácsosa mutatta be az érdeklődőknek. 

A gyülekezeti házat pedig Ivanics Henriett ismertette meg velünk.

Meg sem kísérlem visszaadni azt a lelkesedést és ismeret anyagot amit kaptunk ezt hallani kellett ott és akkor ... a három intézményt az interneten található anyagokkal mutatom be annak akit érdekel.

Talán a szakadó eső is oka volt annak, hogy kevesen voltunk, de az ötlet, hogy ismerjük meg a református egyház értékeit nagyon jó és mindenképpen követendő. Személy szerint szívesen részt vennék olyan szakrális sétákon ahol városunk kevésbé ismert egyháztörténeti érdekességeiről hallhatnánk illetve az épületek olyan részeit is megtekinthetnénk amit hétköznapi ember nem láthat. Egy egy ilyen séta egy valláshoz kapcsolódva mutathatná meg értékeinket. Hajrá Tourinform, szervezzétek meg!

Köszönöm a lehetőséget.

(a képek között több városi fotó is van ami a városnézés előtt és után készült ez talán mint adventi köret még elmegy)

Református templom

A kaposvári református templom a város egyik helyi építészeti védelem alatt álló épülete. Az 1907-ben elkészült, a következő év elején felszentelt építmény a település református hívőinek egyetlen temploma.

A kaposvári reformátusok száma a 19. század végén és a 20. század elején folyamatosan növekedett, sőt, saját templom híján ideiglenesen az evangélikusok is csatlakoztak hozzájuk. A telek, amin a református templom állt, szűk volt, ezért nem volt lehetőség az épület bővítésére, ezért azt határozták el, hogy a régit lebontják, és új helyen új, nagyobb templomot emelnek. Ennek pénzügyi alapjának megteremtéséhez is gyűjtést szerveztek, ám ezúttal országos szintűt, és még kölcsönöket is felvettek, a telket (ahol korábban a hercegi uradalom vadaskertje terült el) pedig a város adományozta, így végül 1906 novemberében elkezdődhetett az építkezés. Az alapkövet csak néhány héttel később, december 2-án tették le.

Az épületet a helyi Esterházy-uradalom építésze, Molnár Endre tervezte (munkájáért pénzt nem kért), az építési munkákat viszont budapesti vállalkozók (Fejér Lajos és Ritter Ignác) munkásai végezték. A toronyóra is a fővárosból származott, a belső berendezések Szombathelyről, az orgona a baranyai vármegyeszékhelyről, míg a külső díszburkolatot adó égetett vörös tégla Szlavóniából érkezett. Az építkezésen egy időben akár 17 ács és állványozó, több mint 50 kőműves és 70 segédmunkás is dolgozott.

A szomszédos lelkészlak, amelyet a templommal egy időben kezdtek el építeni, már 1907 novemberére teljesen elkészült, és már egy presbiteri gyűlést is tartottak ott, mire decemberre a templom is kész lett. A karácsonyi istentiszteletet már az új templomban tartották annak ellenére, hogy a felszentelésre csak a következő év január 26-án került sor. Az ünnepségre már előző nap vonattal a városba érkezett Tisza István volt és későbbi miniszterelnök, Eötvös Károly író és Sándor Erzsi operaénekesnő. A szertartás napján a várost zászlók sokaságával díszítették fel, a híres vendégeket pedig Németh István polgármester fogadta. A felszentelésen, amelyet Antal Gábor püspök végzett, mintegy kétezren vettek részt, majd este a Korona Szálló (a mai Kapos Hotel) nagytermében folytatódott az ünneplés: Sándor Erzsi énekelt, Pete Lajos zongorázott, Eötvös Károly pedig felolvasást tartott. Tisza István kijelentette, hogy szerinte ez Magyarország legszebb református temploma.

A régi templomot 1908-ban eladták, majd le is bontották, harangjait pedig áthozták az új épületbe. Az első világháború során, 1916-ban a három harangból kettőt hadicélra elvittek, majd 1918-ban az orgona sípjait úgyszintén. Új harangokat a templom számára a Harangművek Részvénytársaság csepeli öntödéje készített, ezek felszentelésére 1925 áprilisában került sor.

1922. július 11-én Zsilinszky Endre az evangélikusok meghívására „Új utak, új élet felé!” címmel beszélt ideológiai és politikai témákról a református templomban összegyűlt hallgatóságnak, majd 1928-ban egy Theuwissen nevű, a világháborús magyar hadifoglyok hazaszállításáért is dolgozó amerikai lelkész tartott beszédet ugyanitt.

Az épület

A templom érdekessége, hogy főtengelye a belvárosi derékszögű utcahálózattal, így a közvetlenül mellette levő utcasarokkal is 45 fokos szöget zár be. Bejárata közvetlenül a sarkon található, négy fiatoronnyal, órával, valamint egy csúcsíves, egy lőrésszerű keskeny és egy rózsaablakkal díszített főtorony alján van. A templombelső kereszt alakú, mennyezete boltozott, bordái és boltívei finoman festettek. A kereszthajó véghomlokzatait nagy méretű íves záródású ablakok díszítik. A belső karzat az egész épületen körbefut, alulról keskeny oszlopok tartják.

A templom udvarára 1908-ban egy császárfát ültettek, amely a 21. század elejére a városközpont legvastagabb törzsű fájává növekedett, de 2014 őszén kidőlt.
Forrás Wikipédia.

---

Lorántffy Zsuzsanna református gimnázium, általános iskola és óvoda

Szuntyerek otthona az Esterházy-telken

2013-ban még úgy tűnt, végérvényesen megpecsételődött az 1897-ben átadott épület sorsa, a Vasút a Gyermekekért Alapítvány ugyanis anyagi okok miatt bezárta az intézményt. Melyet a Németh István polgármester javaslata alapján megvásárolt egykori Esterházy-telken építtetett fel a Máv – jelentős városi kölcsönből. A kétszáz vasutasgyereket befogadó intézetet 1897. szeptember 10-én adták át: a földszinten az öt tanterem, egy-egy vendégszoba és zeneterem mellett irodákat és tanári lakásokat helyeztek el, az emeletet nyolc nagy hálószoba, egy orvosi rendelő, valamint mosdók, fürdő- és betegszobák foglalták el.

Az első világháború alatt katonai kórházként szolgált az épület, a Tanácsköztársaság alatt a kommunisták túszokat helyeztek el az internátusban, 1921 augusztusában pedig itt rendezkedett be Somogy, Tolna és Baranya megye szerb megszállás alól felszabaduló területeinek kormánybiztosi hivatala. Négy évvel később a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége államvasúti csoportja vette át az internátus fenntartását, az épületet aztán 1942-ben újra hadikórházzá nyilvánították, s a szovjet csapatok is így hasznosították.

A szovjet városparancsnokság csak 1946 tavaszán adta vissza eredeti rendeltetésének, ám még évek múlva is beleszóltak az intézet életébe: mivel a kőszegi vasúti nevelőotthon szomszédságában szovjet laktanyát létesítettek, 1953 nyarán a leánynövendékeket és nevelőiket onnan Kaposvárra, a kaposvári MÁV-nevelőintézet fiútanulóit pedig tanáraikkal együtt Kőszegre telepítették. Később koedukált intézménnyé vált az eleinte csak fiúkat, majd csak lányokat nevelő kaposvári intézmény, melyben az ötvenes évek elejétől általános iskola is működött az épületben, amelyet előbb Landler Jenőről, 1953-ban Hámán Katóról, 1991-ben Németh Istvánról neveztek el. A régebben fekete egyenruhát viselő, mindenhová párosan, oszlopban vonuló vasutasgyerekeket azonban az 1950-es évekig „szuntyereknek” ismerte mindenki – olyan hírneves növendékek is tanultak az intézetben, mint Fodor András költő, a legnevesebb vendég pedig Kodály Zoltán zeneszerző volt, aki 1959. október 23–24-i kaposvári látogatása során kereste fel az intézetet.

A MÁV-nevelőotthon 1984-ben új tornatermet kapott, tíz évvel később pedig az önkormányzat a Vasút a Gyermekekért Alapítványra bízta a MÁV-dolgozók gyermekeinek kollégiumi nevelését.

Amikor 2013 decemberben, advent utolsó vasárnapján az utcán sétálva Szita Károly polgármester megállított, s megkérdezte, nem akarnánk-e hasznosítani az egykori Máv-internátust, eszembe jutott, hogy két évtizeddel korábban is kaptunk egy ilyen ajánlatot – emlékszik vissza Bellai Zoltán a kezdetekre. – Akkor a vasúttársaság keresett meg, hogy odaadnák az épületet, ám nem voltunk olyan anyagi helyzetben, hogy vállalni tudjuk a felújítást és a fenntartást.

Így aztán a református iskola az egykori Munkásőrség épületében izmosodott bő húsz évig, s bizony szép lassan ki is nőtték a kereteket. Évtizede már helyhiánnyal küzdöttek, s bár folyamatosan tárgyaltak a pécsi egyetemmel, hogy az egészségügyi főiskola épületét használhassák, látszott, sokáig már nem húzhatják a városi bíróság épülete mögött.

– A város már kifejezetten úgy kérte el az államtól a Máv-nevelőotthont, hogy tartós használatba átadja nekünk – jegyezte meg a református lelkész. – Tavaly decemberben írtuk alá a szerződést, januárban kezdődött meg a munka: na, akkor sokan mondták, elképzelhetetlen, hogy időre befejezzük.

A kívül-belül a Táncsics-gimnáziumra hajazó épület nagyobb részében azonban már tényleg csak az utómunkálatok zajlanak: festők és burkolók serénykednek, a teljes gépészeti és villamossági felújítás már befejeződött. A legtöbb tanteremre is már csak egy nagyobb takarítás vár, igazából az óvodának helyet adó földszinti jobb oldali szárnynál látszik némi elmaradás.

– Júniusig egy alapítványi iskola használta ezt a részt – sóhajt fel Bellai Zoltán –, csak utána tudtunk nekiállni a felújításnak. De szeptemberre az is kész lesz.

A legkisebbek mellett a földszinten kap helyet az általános iskola egy része, az emelet pedig jellemzően a gimiseké lesz. S mivel hely akad bőven, elképzelhető, hogy az évfolyamonkénti jelenleg egy osztály helyett a jövőben több indul majd. Merthogy immáron hatezer négyzetmétert kell belakni, no és a másfél hektáros területet, ráadásul nemhogy óriási étterme, s – végre – saját, kosárlabda-pályányi tornaterme lesz az intézménynek, de még kétszáz fős díszterme is színpaddal, énekkari lépcsővel, s fél tanteremnyi orvosi szobája.

A tatarozás végén helyükre kerülnek majd a kovácsoltvas kandeláberek és a két óriási tükör is – kész csoda, hogy nem lopták el egyiket sem: előbbiek túl magasan voltak vélhetően, utóbbiak velencei mivolta nem tűnhetett fel senkinek, különben már csak hűlt helyük lenne meg…

– Az épület teljesen akadálymentes lesz – teszi hozzá Bellai Zoltán –, sőt, még liftet is építünk. S reméljük, lesz még lehetőség folytatni a felújítást, hiszen az emeleten akad egy épületrész, melyhez most hozzá sem nyúltunk.

Forrás: SONLINE.

---

Református gyülekezeti ház

Lamping József, aki a város szép szecessziós banképületeit tervezte, 1928-ban a Református Gyülekezeti Ház tervezésében is megmutatta a szecesszió gazdag, egyéni lehetőségeit. "A szecesszió téreszményét kifejező arányai olyan egyszeri építészeti értéket hoztak létre, melyre az adott kor építészetében nem találni más hazai példát."

Z. Soós István grafikája

1925-ben Molnár Endre adományából gyülekezeti könyvtár létesült, s megindult a gyülekezeti lap kiadása (Kaposvári Reformátusok Lapja). Elhatározták a gyülekezeti ház építését is. Telket kértek és kaptak a várostól a mai Kossuth Lajos és Damjanich utca sarkán. Az építési engedély 1928 áprilisában megérkezett, s nem egészen fél év alatt már fel is épült a ház.

A gyülekezeti ház mesteremberei voltak: Merendy József építőmester, Körpöly Gábor bádogos, a kivitelező Hegedűs Dezső. Simon Lajos lakatosmesternek a gyülekezeti ház műlakatos munkái voltak az egyetlen önálló és ismert alkotásai.

1920 után a lechneri magyaros elemeket felhasználó építészet megrekedt. "A figyelem elfordult a nemzeti építészettől." Nem így volt ez Lamping József építész esetében, ő az épület díszítéseinél a szecesszió nemzeti formakincséből merített.

    "A népművészettel rokonszenvező Lamping az épületek tervezéseiben felhasználta a lechneri hagyományt és Huszka József által gyűjtött motívumokat a 20-as években is. Ő maga tárogatón kuruc nótákat, verbunkosokat játszott, s gyerekeivel Bartókot játszatott a zongorán már 1927 előtt." Így maradt meg a Lamping család emlékezetében a nagypapa. A gyülekezeti házzal egy időben, 1928-ban készítette saját lakóházát (Németh István utca 14. szám alatti villa), mindkettőt vörös téglás falburkolattal.

"A nyerstégla felületű, vörös terméskő lábazatú saroképület oldott tömegű, a földszintes és emeletes épületszárny tömege szépen kapcsolódik. Az épület historizáló stílusjegyeket mutat, neoromán nyílásformák jelennek meg népies formavilágú ornamentikus díszítéssel."

Fel-felbukkan az épületeken a már "lecsengett" szecesszió.

Az 50-es, 60-as években városi óvoda működött a falai között Streit Laura óvónő vezetésével. A város 1977-ben döntést hozott arról, hogy százötven, kétszáz nézőt befogadó művészmozit, gyerekmozit és mozimúzeumot létesítenek a gyülekezeti ház épületében. A mozit 1980 őszén tervezték átadni. Félévnyi csúszással, de végül sikerült létrehozni a mozimúzeumot.

Kaposvár új filmszínháza népszerű lett a városban, vonzotta a film szerelmeseit. Helyet adott a filmklubnak, ahol archív filmeket és filmújdonságokat is vetítettek.

"A múzeum látogatói nemcsak az emeleti kiállítótermekben, a vetítőben ismerkedhettek a filmtörténettel "hanem a rendelkezésükre álló levéltárban és könyvtárban is" tanulmányozhatták a film útját. 1990 december végéig üzemelt a Mozimúzeum, ezt követően visszakerült a református egyház tulajdonába az épület. Bellai Zoltán, az akkori esperes felvállalta a mozi üzemeltetését, amely sajátos igényeket elégített ki a városban. 1991. március 4-én kezdődött a vetítés újból az épületben. A mozi új neve Művészmozi lett. A filmvetítések telt házzal mentek, a jegyek hamar elfogytak, de az igényes filmeket kedvelők sokszor a pótszéket is vállalták egy-egy emlékezetes filmélményért.

A gyülekezeti ház helyet adott a hitoktatásnak, a gyülekezeti rendezvényeknek, szeretetvendégségeknek. 1992-ben a Kaposvári Református Egyház Presbitériuma református általános iskolát hozott létre. Az iskola átmenetileg a gyülekezeti ház helyiségében működött, abban a teremben, amely a két világháború között a Lorántffy Zsuzsanna Református Nőegylet otthona volt. 1994-től önálló épületbe költözött az iskola.

A mozi 2004-ben szűnt meg az épületben, amit az egész ház felújítása követett. A nagytermet eredeti szépségében állították helyre. Ünnepi rendezvények, vendégségek színhelye lett. Az épület déli szárnya is átrendeződött és megújult. Az épület 1995-ben helyi védelem alá került. Kaposvár és környéke című útikönyv úgy említi az épületen található kéményeket, mint amelyek a városban a legszebbek közt vannak. Mára már eltűntek! "Sajnálatos módon az épületet külső megjelenésében megcsonkították, híresen szép angolos kéményeit lebontották."

Forrás! 

---

Még több fotó, katt a kis képre: