2017. november 20., hétfő

A gesztenyésben jártunk

Szép időben, szép helyen, saját tempónkban túrázni, fényképezgetni, gyönyörködni a természetben  - ezt nagyon szeretem.  Új helyekre eljutni, új látnivalókat felfedezni, felkeresni mindig nagy élmény, így volt ez ma is. A Mecsek D-i oldalán Zengővárkony térségébe már sokszor szerettem volna eljutni és most ez nagyon jól sikerült is. A túrát úgy terveztem meg, hogy a három legfontosabb helyet felkeressem a túra során ez pedig a logisztika szerint az Év fája 2017 címet elnyerő szelídgesztenye, a 30 éve eltávozott Rockenbauer Pál sírhelye  és  Pécsvárad vára. Ez utóbbinál ugyan jártam már többször is de útba esett és érdemes megnézni. Érdemes a linkek alatti további információkat is elolvasni. A napok most nagyon rövidek de a közlekedés elég jó, így minden évszakban érdemes elindulni erre az útvonalra, szerintem mindig  szép lehet, és nem nehéz.  A napos időben csodálatos őszi színekkel találkoztam ami lényegesen hozzájárult az örömtúrázáshoz, hiszen már az első métereken ilyen volt a látvány.
 
Zengővárkony
Az alig négyszáz lelkes település, Baranya megyében, a Zengő lábánál, Pécsvárad szomszédságában, a megyeszékhelytől mintegy húsz kilométernyire terül el. A Keleti-Mecsek Tájvédelmi Körzet részét képezi. 
Magyarország talán legdallamosabb nevű települése, mely nevét egy anekdota szerint egy vadkanról kapta… A falu erdejében vadkant kergető telkes gazda, „Várj kan!” kiáltásait hallotta a csősz Várkonynak. A legenda szerint innen a név.
 
A duslombú erdők által óvott, takaros gyümölcsösökkel körülölelt, kacskaringós patakkal tarkított falu egyik legnagyobb büszkesége a messze földön híres szelídgesztenyés. Az első gesztenyefákat még a törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos 5-600 esztendős, hatalmas famatuzsálemmel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle – melynek szaporításához hozzájárult az igen kedvező klíma is – így az összefüggő gesztenyés lassacskán negyven hektárnyi területen terjeszkedett el, a termés eladásával nagyobb jólétet biztosítva az itt élő embereknek. 

1974-től a teljes szelídgesztenye erdőt védetté nyilvánították. Fontos tudni azt is, hogy ma már minden gesztenyefa magántulajdon, melyet nagy gonddal őriznek a gazdák!
Sajnálatos, hogy több évtizede, tizedeli a fákat egy gombabetegség, amely ellen nemigen tudnak védekezni a tulajdonosok. 
Próbálták oltani a matuzsálemeket, kezelni a betegségeket, de szélmalomharcot vívnak a kór ellen. A próbálkozások azonban nem maradnak el. Folyamatosan kutatják, hogy lehetne megmenteni a még ép, termő fákat, melyek mára már leginkább a település északi határán helyezkednek el.

Az Év Fája 2017

Az Ökotárs Alapítvány idén immár nyolcadik éve rendezte meg az Év Fája versenyt, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére. 
A fánál semmi nem jelezte  - ottjártunkkor - hogy Ő az Év fája 2017.-ben!


A zsűri a nevezett 48 fa közül a nyár folyamán választotta be a döntőbe azt a 13-at, amelyeknek jelölői a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel veszik körül őket. Zengővárkony jelöltje, a hős szelídgesztenye lett idén az első helyezett 4088 szavazattal.


Túránk után a geoládások fórumán felvetettem, hogy ide érdemes lenne ládát kirakni. Párduc50 sporttárs meg is csinálta és így a túránk ily módon is hasznosult. Köszönjük, és keressétek ezután a GCMT03 jelzésű ládát is.  

Az öreg gesztenyéstől vissza sétáltunk a kis faluba. Most, hogy az első célpontot sikeresen kipipálhattuk szabadon nézelődtünk és bizony itt Zengővárkonyban van még bőven nézni és látnivaló. Az erdő amin átvágtunk csodálatos öreg fákból áll és a pincesor is rejt sok értéket. A tojás, szalma és fafaragó múzeumok mind megnézésre érdemesek.




Rockenbauer Pál  (Budapest, 1933. január 14. – Naszály, 1987. november 26.)


EGY LÉLEK BALLADÁJA

Egy nap testet öltött
a lélek,
így költözött...
a testbe élet.
És az életet
szívvel-lélekkel élte,
másoknak is
adott bőven belőle.
Aztán egy nap
valahogy egyedül maradt,
az úton már
társak nélkül haladt.
Nem riasztotta már
pokol vagy mennyország,
elfáradt, s remény nélkül
nem bírta tovább.
Egyet akart csak,
legyen rend és béke,
csak ennyit,
de ezt is elvették tőle.
És nem volt folytatás,
egy szép sorozat ért véget,
csak aki járta az utadat,
az érthet meg téged.
Öngyilkosnak mondták,
pedig dehogy:
a lelkét már megölték
őrült indulatok.
De nem, indulatok
nem ölnek meg lelket,
csak emberek,
kik nem ismernek Elvet.
Gyáván ölni
nem csak hátulról,
késsel lehet,
zárt ajtók mögött
szavakkal és szavak nélkül
némíthatják el a lelked.
S mikor eljön a nap,
és mégis felelni kell,
"A testet nem bántottuk" -
mondják, azt önmaga végezte el.
Mert lelke nélkül
a teste mit sem ért,
visszaadta hát a földnek
a haszontalan vért.
Mégis, miközben a lélek
az utolsókat rúgta,
az életre gondolt,
de nem haraggal,
hanem csak a jóra.
Örült a lélek,
hogy végig szeretni tudott,
"A szeretet örök" - gondolta,
s boldogan a semmibe bukott.



- Dr. Ottó István Árpád


Holnap, 2017. november 26-án lesz 30 éve, hogy Rockenbauer Pál elindult az utolsó túrára. Olyan módon ment el, ahogy soha, soha, soha senkinek nem lenne szabad elmennie, és mégis megtörténik, nap mint nap. Aztán értetlenség, széttárt álszent kezek. A családnak pedig csak a fájdalom marad. És a kérdés, hogy ki, mikor, mit rontott el... Ne legyen kétségünk, szinte minden esetben vannak bűnösök. És minden esetben ott a közöny, a "nem az én dolgom", a "van elég bajom nekem is", az "úgyse tudtam volna segíteni"... Dehogynem.

2017.11.25. A szerző engedélyével. 


A túránk szomorú aktualitása volt, hogy 30 évvel ezelőtt indult utolsó túrájára minden idők legnagyobb természetfilmes és természetjáró ismeretterjesztője. Életműve nagyon nagy és átfogja a természetfilmezés szinte minden területét de tény, hogy legnagyobb ismertséget  a Magyarországot átszelő    "Másfélmillió lépés Magyarországon" - 1979 - és a "Még egymillió lépés" - 1986 - című filmsorozatok adták. 
Kezdő túravezetőként kísértem figyelemmel a munkáját, túráit, és csodáltam a lelkesedését. Amikor a második kéktúra vándorlását is befejezte egy TV riportban hallottam, hogy diára fotózott. Felmerült bennem a gondolat, hogy talán az akkori időkben nagyon népszerű módon, dia vetítéssel felkérnénk  egy élménybeszámoló tartására az egyesületünkben. Nem ellenezte a vezérkar és rám bízták, próbáljam meg. Megpróbáltam és a levelem elküldése után pár nappal választ kaptam. IGEN, Rockenbauer Pál első kérésre vállalta, hogy eljön Kaposvárra és itt tartotta a dunántúli vándorlásáról az első élménybeszámolót. Az akkori Latinca házban az SZMT székház egyik termében 1987.01.23.-án telt ház várta és nagy élmény volt személyesen is találkozni Vele. Az eseményről a helyi napilap is beszámolt.

Néhány hónap telt csak el és jött a szomorú hír, nincs már közöttünk. 10 évvel ezelőtt kezdtem a kéktúrázást és 2007-ben Katalinpuszta mellett az OKT közelében álló kopjafát is felkerestük, akkor ilyen volt és napjainkban is a kéktúrázók kötelező kitérő pontja. 
Az OKT 1128 km-es távját 2012-ben már befejeztem  az RP-DDK-t is ezévben terveztem befejezni de a lesérülés miatt ez jövő év tavaszára maradt. (kopp - kopp!) A 30 éves évforduló emlékére felkerestük Roki nyughelyét, mely az idők folyamán sokat változott és ma is nagy számban keresik fel a természetjárók. Mi a csendes megemlékezést választottuk, az össznépi vándorlás és megemlékezés az évforduló napján várható. 
Érdemes tudni, hogy a fent említett 2017-es Év fája nem abban a gesztenyésben található ahol a sírhely van hanem attól kb. 2,2 km-re, bár a szavazásnál sokat nyomott a latban, hogy a leírásban a sírhelyre is hivatkoztak. 
Zengővárkonyt  NY-felé hagytuk el a K+ jelzésen és pár perc után el is érjük a szelídgesztenyés erdőt és a sírhelyet, melynek közelében már más természetjáró szervezetek is kialakították kegyhelyüket. 




Nyughelyét, a korábbi túrákon megismert szelídgesztenyést Ő maga választotta ki és családja ezt tiszteletben tartva itt alakította ki a nagy, nyers, vörös márvány síremléket, melynek környezete az idők folyamán sokat változott. 
Egy korai fotó. Forrás: Wikipédia

Pécsvárad

Lassan tovább indultunk mert egy város még várt ránk. Pécsvárad templom tornyai és a vár közismert kupolás tornya még elég messze volt, de biztatóan közeledett. 

Pincesoron keresztül értük el a települést, a műemlék katolikus templom közelében és természetesen a kálváriát is megnéztük.  A barokk stílusú Nagyboldogasszony-templom 1757-1767 között épült impozáns méretekben. Különösen értékes márvány keresztelőkútja, aranyozással díszített rokokó szószéke és oltárai. Jó magyar szokás szerint zárva találtuk, pedig Isten házának nyitva kellene állnia! 




Pécsvárad Kolostorvár

A fentebb ismertetett templom előtt áll a vár.  Talán a jó időt kihasználva nagy munka folyt az udvarában, a közlekedési utakat burkolták. Mindkét bejárata nyitva volt a pénztár viszont zárva. Körül néztünk amit lehetett fotóztam is , korábban jártam az altemplomában most inkább a vár jelleget adó épületrészekre szorítkoztam.

Ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor. Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.
Az épület részletes ismertetését a honlapjukon megtaláljátok.








Még több fotó, katt a kis képre:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése