2017. április 15., szombat

Sterkfontein Caves

Gauteng megyében, Johannesburgtól É-ra kb. 40 km-re található ez a nevezetes barlang rendszer a Sterkfontein Caves, mely egyike a Dél-Afrikában lévő Világörökségi helyeknek.  A terület egy mészkő fennsík, pontosabban dolomit anyagú ahol a modern bányászat kezdetekor az 1890-es években bukkantak először régészeti szempontból értékesnek tűnő fosszíliákra.
A paleontológiai vizsgálatok gyorsan bebizonyították, hogy a talált ősember maradványok tudománytörténeti szempontból nagyon jelentősek.    Raymond Dart és Dr. Robert Broom a Witwatersrand Egyetem kutatói kezdték meg a komolyabb vizsgálatokat és ásatásokat 1936-ban amikor először találtak Australopithekus maradványokat.
A II. vh. megszakította a kutatásokat de a háború után folytatták a feltárást és 1947. április 18.-án   Robert Broom  és  John T. Robinson megtalálta a világszenzációként számon tartott Australopithecus africanus koponyát akit "Mrs. Ples" névre kereszteltek. A lelet kora a modern vizsgálatok szerint 2,15 millió év.  A folyamatosan végzett ásatások során  Ronald J. Clarke 1997-ben egy szinte teljes csontvázat tárt fel melyet szintén   Australopithecus maradványként azonosítottak.  A lelet neve "Kis láb"  volt. Ez abból ered, hogy először az egyik lábát találták meg még 1995-ben. A lelet egyértelműen két lábon járó de még egészen kicsi agykapacitású - 485 cm3 -  előembertől származik.  A terület védettségét a feltárások nagyon is indokolták ugyanis napjainkig közel 500 emberi maradványt tártak fel a barlangrendszerekben.
Miért is van ennyi maradvány a barlangokban, hiszen nem ott éltek mint máshol ez előfordult?  Dél-Afrika ezen középső területe 1200-1600 m magasan van egy hatalmas plató. A magassága miatt az éghajlata nagyon kedvező, nincs nagyon hideg tél és nincs nagy nyári forróság sem így a térségben az egyik legkiválóbb élőhelynek tekinthető és néhány millió éve sem volt ez másként. Nem véletlen, hogy a két legnagyobb város Pretoria és Johannesburg  is a térségben található.  A fennsíknak  ez a része dolomit mészkő és a barlang rendszer szinte kivétel nélkül függőleges akna barlangok kb. 60 - 100 m közötti mélységgel.  Ezek a barlangok víznyelők formájában sok helyen vezetnek ki a felszínre és az ősemberek egyszerűen beestek a barlangokba. 
A térségben két helyen is van kiépített és látogatható barlangrendszer, melyek a föld alatt összefüggőek, pedig néhány 10 km-re vannak egymástól.  Kevés információm volt a barlangról, unokám is járt itt Ő mesélt róla illetve láttam korábbi képeket is szóval egy könnyed föld alatti sétára számítottam amolyan kultúrista módon. Hát ez nem jött be!
A lakatlan köves/füves pusztaságban  a szavannában áll a látogató központ melyet a már megszokott módon csak autóval lehet megközelíteni. A parkolóban ott állt a "mi autónk" ráadásul ugyanolyan fehér színben mint az enyém. Támadt is némi honvágyam ami gyorsan elmúlt.
A jegyárak itt is elég borsosak de a nyugdíjas jegyet itt is ismerik és sokkal nagyobb a kedvezmény mint nálunk. Bár igazolásom nem volt de a papa hallgatott és csak bólogatott , hogy az igazolás otthon maradt így élvezhettem a kedvezményeket. 
Akkor sem fogtam még gyanút amikor elkezdték kiosztani a sisakokat. Pedig kellett volna.  Érdekes volt, hogy mindenki kapott egy hajhálót is mellyel nem minket védtek hanem a barlangot. Nyilván volt rá okuk, hogy feltételezzék, hogy a hajról élősködők kerülhetnek a barlangba.  Sokan voltak és a sorbaállás alatt néhány vidám szelfit is tudtunk készíteni.
André tudhatott valamit mert elment kávézni, nem jött be velünk.  Kis csoportokban indultak a vezetett túrák először a látogatóközpont múzeumát néztük végig amely a feltárásokat és a maradványok másolatait mutatta be  majd egy tanösvény szerű útvonalon értük el a barlang bejáratát.




Több szép kivitelű tábla és egy érdekes napóra is útba esik majd elértük a lépcsőt.  A bejárat mesterséges mivel a barlang minden ismert bejárata függőleges volt így  a sziklába egy ferde járatot robbantottak ahol elég meredek lépcsőn ereszkedtünk le a mélybe.
A világítás számomra kevés volt lámpát nem hoztam, így időnként nehezen tudtam ereszkedni de aztán leértem.

A sisak koppanása jelezte, hogy bizony szükség volt erre.  A függőleges aknák alul össze értek nyilván ahol kellett könnyítettek a járhatóságon így alakult ki a kanyargós nagyjából vízszintes járat.

 Főleg a bejárat utáni szakaszon több helyen látszott fény a magasban ilyen nyílásokon zuhantak be az ősemberek is.  

Az a járat ahol a legfontosabb maradványokat találták ráccsal le van zárva de a bejárható szakaszon is látszott, hogy napjainkban is folyamatban van a régészeti feltárás. Lassan leértünk a barlang rendszer legmélyebb pontjára ahol egy kis tó formájában elértük a vízszintet. 




Cseppkő barlangban jártunk de a cseppkövek nagy része le volt törve csak a csonkokat láthattuk.  A tó után még tovább kanyarogtunk a sötétségben majd jött a "fekete leves". Mondta az idegenvezető, hogy egy alacsonyabb szűkületen kell átmenni. Először csak lehajoltam aztán még jobban lehajoltam, majd leguggoltam, miközben Borkáék vidáman elhúztak tőlem. 
 Aztán már annyira szűk volt a járat, hogy se előre se hátra. Rossz volt a technikám így megszorultam, a levegőm is elfogyott szóval nem volt kellemes az a helyzet. Közben elölről hívogattak,  ebből tudtam, hogy mennem kéne és hát mögöttem is voltak jó páran akiket akadályoztam a járatban. Aztán sikerült végre ténylegesen térdre ereszkedni és négykézláb úgy tűnt elférek. A nyakamban lógó kis táska a nedves kövön csúszott a térdem a rövid nadrágban csupaszon volt de végül is sikeresen átértem. 


Ismét kiegyenesedhettem és levegőt is kaptam, némi pihenés után még kb. 300 lépcső várt ránk és lassan elértük a felszínt.  A kijárat egy magasabb dombocskára vezet így kifelé több volt a lépcső mint befelé.  



Jó volt újra napfényt látni. A tanösvény folytatódott és egy híd rendszerről lenézhettünk abba a víznyelőbe is ahol az ősök feltehetően bepotyogtak.  Még egy kis séta és vissza értünk a látogatóközpontba ahol kifújhattam magam. Egy afrikansz kifejezést is megtanultam ezen a barlangtúrán:  "fok dit".

További beszámolók a föld másik oldaláról:



Még több fotó, katt a kis képre:
Sterkfontein Caves

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése