2016. május 29., vasárnap

Éjszaka a Zselicben

Ezen a túrán ránk sötétedett.  De ez nem volt meglepetés, hiszen egy olyan túrára neveztem be amely - bár mindig is közel állt hozzám - de kb. másfél évtizede lekerült a "bakancslistámról".   A beszámoló is rendhagyó lesz, inkább csak nosztalgia és néhány tényszerű információ rögzítése az utókornak mert az internet nem felejt akkor sem ha az emberek már felejtenek.

A legrövidebb 10 km-es távra neveztem.
A kupica

Mivel ez volt a  Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016 túramozgalom 8. fordulója ezúttal már tétje is volt a túrának hiszen a sikeres teljesítéssel megvan a 8 turám azaz a "kupica fokozat". (a kép a 2013-as kupicát mutatja)
A nevezés gyorsan ment és külön megtiszteltetés volt, hogy Zsóka foglalkozott velünk aki aznap kapta meg a megyei szövetség kitüntető bögréjét az aktív természetjáró tevékenységért. Gratulálok.
Az MTSZ igazolványra 100 Ft kedvezmény járt igy 600.-Ft volt a nevezés. Kicsit még vártunk és 21 órakor volt a tömegrajt a 10 és 20 km-es távnak.
Az útvonalról leírást, szines térképet kaptunk valamint velünk volt Gabi aki mint egy jó GPS fejből bemondott minden kanyart. Az igazi GPS-t csak azért néztem meg néha, hogy merre is járunk. A horhón gyorsan felmentünk, majd a gerinc úton a Laska-keresztnél K-felé az erdőben haladtunk egészen az erdészeti útig.
Az erdészeti útelágazás után volt az egyetlen terepi ellenőrzőpont ahol megkaptuk a pecsétünket és egy csokit is.
Továbbra is aszfalt majd a kutyás birtok sarkánál újra É-ra fordulva a szép Pieta után a horhón hamarosan  ereszkedhettünk a cél felé. A 3 órás szintidőn belül 2:24 perc alatt teljesítettük a távot. Kisebb megállót akkor tartottunk pár percre amikor megnéztük a Zselic szép csillagos egét ,  néhány bolygót és csillagképet. 
A szabályos teljesítés öröme!

A célban gyorsan megkaptuk a díjazást,  a kitűzőt és emléklapot. Nem Zsókáékon múlott, hogy  az őket éppen akkor szórakoztatni akaró sporttárs akadályozta őket, aki nyilván nem látta, hogy az asztal másik oldalán áll a sor. Szerencsére elég gyorsan elment.
A célban a szokásos zsiroskenyér mellé virsli is volt és asványvíz valamint tea is. Fogyasztottunk, megköszöntük a szervezést, rendezést és éjfél után pár perccel már haza is értünk.  Szép időben kellemes, könnyű túra volt. Köszönöm. 

Ez már csak egy kis történelem, mert felejtünk és vannak dolgok amiket nem kellene - szerintem. A 2000 év utáni rendezésekről nincs információm, minden itt leírt emlék korábbi!

2016:  31 éves a Zselic 40 éjszakai túra. (32. rendezés)
Az első rendezés 1985 évben volt június 1/2 éjjelén. A túra kitalálója és rendezője az első két rendezésnél  1985 - 86-ban - a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azaz a TANÉP  Sportegyesület "Gerence" Természetjáró szakosztálya. A résztvevők száma az első túrán 74 fő volt.
Az akkori megyei napilap a Somogyi Néplap is beszámolt a rendezvényről 1985.06.07.-i számában!

Próbálom felidézni akkori rendezőtársaim nevét, nos nyilván hiányosan: Bank Zoltán, Vella Aranka és  Tünde, Wágner Péter, Dechy Erzsébet, Zsíros Anna, Béres József, Dobos Éva .... 
Azóta felnőtt egy nemzedék. Más volt a természetjárás felépítése mások voltak a lehetőségek és prioritások. Több munkahelyi természetjáró szakosztály is létezett akkoriban ezek közül egyik volt a TANÉP SE. 
A túra nevében a 40-es szám nem a km-t jelezte, hanem azt az évfordulót amit 1945-től rendszeresen ünnepeltünk. 
A túra első változata kb. 42 km. volt. A rajthely Kaposváron a Kaposszentjakabi Bencés apátság romjainál volt a cél pedig a TIT Somogy megyei Szervezete URÁNIA Csillagvizsgálójában. Az első rendezés díjazása stencilezett oklevél és egy a túra későbbi jelvényének grafikáját tartalmazó matrica volt. A TANÉP szakszervezete pedig nagyon szép kivitelű könyveket biztosított a díjazottaknak melyek a Szovjetunió múzeumaiban található műtárgyakat mutatták be. 
Az 1986-os rendezésnél az Oklevél mellé kerámia plakettet kaptak a teljesítők.
Az első két rendezés relikviáinak felkutatása legalább egy fotó erejéig folyamatban van, de természetesen akinek megvan szólhat!
Az internet nem felejt, én is elcsodálkoztam amikor a webarchivumban keresgélve rátaláltam erre a régi honlapra, mely szintén a valós alapítási évet és az elnevezés magyarázatát is tartalmazza. Közvetlen kereséssel ezek az oldalak már nem elérhetők mivel törlésre kerültek!
(A webarchivum esetenként több évtizedes adatokat tartalmaz és több link biztosan nem működik már!)

Vukov Péter 1992-ben megjelent Természetbarát Évkönyvének adattára is még helyesen tartalmazza az alapítás évét, az 1985 aztán nyilván véletlenül feledésbe merült vagy csak a számolást tévesztette el valaki de azt gondolom, hogy megyénk első ilyen rendezvénye megérdemli, hogy már a korát is tiszteljük hiszen ez az országos gyakorlat és mások is büszkék arra ha hasonló korű rendezvényük lehet!
Azt pedig csak halkan mondom, hogy a túra kitalálásakor még fele annyi idős voltam mint most :-) Szóval a túra is öregszik.
 
1987-től a rendező kis létszámú egyesület minden tagja belépett az akkoriban Bakonyi János által vezetett KPVDSZ "Vörös Meteor" Természetbarát Egyesületbe és a továbbiakban az éjszakai túra rajt/cél helye már Simonfa volt, a ma is álló turistaház.  
 A harmadik rendezéstől már valódi,  tűzzománcozott jelvényt kaptak a teljesítők. Az egyesület anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a maga korában és talán még napjainkban is ritkának számító díjazás lett bevezetve. Az új jelvények jelentősen növelték a részvételi kedvet mert kevés olyan túra volt ahol ilyen szép volt a díjazás.  A jelvényt én rajzoltam és a pénzverdében készült.  Az alap koncepció szerint a teljesítések számától függően más más jelvényt kaptak a túrázók. Az alap jelvénysorozat 6 db-ból állt (piros-fehér-zöld-bronz-ezüst-arany kivitelben) 

A későbbiekben már csak kitűzők készültek melyek a teljesítés számát tartalmazták, ezek formája és grafikája már változott, a teljesség igénye nélkül néhány mutatóba. A későbbi évek díjazási rendszeréről nincs biztos információm.

"Ahhoz, hogy régen valaki az arany színűhöz jusson, ahhoz 6-szor teljesíteni kellett!!! Ez érték volt!!!"

Az index teljesítménytúrás topicban azonban olvasható néhány - legalább utólag - megfontolandó vélemény. 2006-ban írták erről a kitűzőről:



ZSELIC 120
Tudomásom szerint Magyarország első teljesítménytúramozgalma volt és ma is él!
Az 1989-től rendezett Zselic 50 és a korábban Zselic 30 nevű túrák valamint a Zselic 40 éjszakai folyamatos teljesítésével lehet megszerezni a rendező egyesületeknél.  Gratulálok mindenkinek aki megkapta.
A jelvény megszerzésének jelenlegi feltétele a Zselic 50 (KTTE) Zselic 40 éjszakai (Meteor) és a Papi Pipa 30 (Dél-Zselic TK) túrák folyamatos egymás utáni teljesítése, bármilyen sorrendben.

Még néhány a LEG-ek közül:
- Az 1985-ös rendezésű Zselic 40 volt Magyarország legelső kizárólag éjszaka teljesíthető teljesítménytúrája.

- 1985-ig Somogy megyében semmiféle teljesítménytúrát nem rendeztek tehát a ZSELIC 40 volt a legelső Somogy megyei teljesítménytúra.

-  Az első Zselic 40 első teljesítője a Székesfehérvári,  akkor még középiskolás Nagy Lajos volt.
 Vella Tünde az első beérkezőnek - Nagy Lajosnak - adja át a teljesítésért járó dijazást.
1985. Uránia Csillagvizsgáló

Az 1985-ös női befutók egy része, a fenti 1985-ös újságcikkben nyilván szerepel a nevük de , hogy a képen ki van arra nem emlékszem.

-  Lajosról érdemes tudni, hogy folyamatosan itt volt az első 14 rendezésen (lehet, hogy később is ) és több barátját, ismerősét is elhozta Somogyba. 
Lajos, és még néhány résztvevő 1986-ból a Célban.
Később Fejér megye legismertebb és legjobb rendezésű teljesítménytúráinak kidolgozója és főrendezője lett.
- Egy részlet az 1998-as túrabeszámolómból:

14. Zselic-40 éjszakai teljesítménytúra 1998 jún. 13/14.

A 25 km-nél felállított új ellenőrző pont nagyon sikeres volt ugyanis a Kerékkötő csárdában egész éjszaka bál volt, túratársaink közül az "utolsó" egyedüli 100%-os teljesitő a Székesfehérvári Nagy Lajos tánctudását emeljük ki aki 14. teljesítése közben vígan ropta a táncot az éjszakában.

-  A leggyorsabb teljesítő a Kaposvári Péter Attila volt az ideje  - ha igaz: 4 óra 17 perc alatt futotta le a távot. Az útvonal azóta is többször változott tehát nem lehet simán megdönteni.

-  A leggyorsabb feladó az a sporttárs volt aki már korábban megérkezett és kicsit "lazított" így a rajt után, - ami akkoriban a foci pálya felé volt - a ház sarkánál ledőlt kicsit pihenni és ott helyben el is aludt :-)

-  A legtöbb nevező  1988-ban volt, 406 fő nevezett a 40-es távra.

-  Az 1997-es  rendezés is egy rekordot magáénak mondhat. A kora esti szép nyári idő után 30 fokban indult a túra 352 fővel.  Éjszaka egy hidegfront  felhőszakadása érte el a csapatot, és 9 fokra csökkent a hőmérséklet, ekkor volt a legtöbb feladás, több mint 50 főt kellett a pontokról, nagyrészt Ropolyból "kimenteni".
Érdekesség, hogy egy közel 100 fős csoport a túra végén nyakig sárosan, elázva  , de vídáman és nevetve futott be a célba, megmutatva a természetnek, hogy ki volt az erősebb azon az éjszakán, azaz egy alkalmi flashmob szerveződőtt Simonfa utcáján hajnalban.

Napjainkra már sok minden megváltozott. Korábban rendszeresen bevontuk a rendezésbe az MHSZ rádióamatőreit hiszen a mobil telefonok még nem igazán voltak feltalálva. A rádiósok adó/vevő készüléket telepítettek a célba és hordozható készülékekkel voltak kint az ellenőrző pontokon. Köszönjük!

Mindenképpen köszönet illeti a jelenlegi rendezőket, hogy a túrát még mindig megrendezik és ezzel is fenntartják a turista hagyományokat Somogyban.  Lényeges és nagyon jó  változás, hogy vannak rövidebb 20 és 10 km-es távok is, így a sok rendezvény miatt csökkenő létszám talán újra növekedhet hiszen más rétegeket szólít meg a 10 km és a 40 is. 
A változások közül mondjuk engem meglepett amit a célban hallottam, hogy 2016-ban nappal is teljesíthető az éjszakai túra. A rendezői teljesítés természetesen általánosan elfogadott, de ha valakinek ez a "sportszerű" ám tegye, - ez a rendezők döntése - mindenesetre sokan tudnak róla, nem csak az a kb. 150 fő aki 2016-ban szabályosan teljesítette az éjszakai túrát.

Az itt leírtak a magán véleményem és saját emlékeim, ha valaki másként gondolja, másként emlékszik az engem nem zavar és szívesen elolvasom, és ha kell a saját leírásomat is módosítom ha kellően meggyőző tud lenni valaki.

Sötét volt így csak kevés fotó van:
Éjszakai túra

2016. május 28., szombat

Töröcskei Emléktúra 2016

A szervezett Somogyi természetjárás  70. évében, 1982-ben a Somogy megyei Természetbarát Szövetség az évet turista évvé nyilvánította. A turistaév legnagyobb eseménye a  turistaemlékmű és zászló avatás volt 1982. április 25.-én  a Töröcskei-erdőben. Az Emlékművet Somogyi József a Kaposvári Városszépítő Egyesület alelnöke avatta fel.  Ekkor adta át első alkalommal a megyei szövetség az első tíz emlékplakettet is.
Forrás: Vukov Péter,  Somogyi Természetbarát Évkönyv. 1992
Az Emléktúra útvonala a hagyományoknak megfelelően a Lévai József Emlékúton vezetett. Balázs László SmTSZ. elnök vezetésével több mint 60 természetjáró vett részt az eseményen.
Nem minden Somogy megyei egyesület tudta képviseltetni magát.  A  Turista Emlékműnél a résztvevők a koszorúzás után csendes tiszteletadással emlékeztek eltávozott túratársaikra. 
Nincs már köztünk Győző Laci.
Származási hely: Töröcskei Emléktúra 2016
Balázs László ismertette az elmúlt év fontosabb eseményeit valamint az elkövetkező feladatokat is. 2016-os év talán legnagyobb kihívása a DDP Vándorlás lesz. Remélhetőleg sok természetjáró kapcsolódik majd be a 20 éves túramozgalomba. 
Hagyományosan megkapták az egyesületek kitüntetettjei is az SmTSZ bögréket és külön köszönthettük Graffits Lacit aki teljesítette a Kiváló természetjáró minősítést. Gratulálunk!  
A későbbiekben  a Vackor Tanyán szendvicsek és üdítők társaságában még beszélgethettünk egy kicsit egymással.
Származási hely: Töröcskei Emléktúra 2016
Köszönöm a szervezést és a túrát.


Még több fotó, katt a kis képre:
Töröcskei Emléktúra 2016

2016. május 21., szombat

Kaszó és a tanösvények

Újabb pecsét került a Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016 túramozgalom igazolófüzetébe, a hétvégi túra már a 7. fordulója volt a túrasorozatnak.
A családias hangulatú rendezvényen a kiváló időnek köszönhetően ezúttal több mint 50 fő nevezett be valamelyik távra. A rendezők szerint ez itt már csúcs létszám hiszen messze esik minden tömegközlekedéstől!  Ezúttal is volt lehetőség a Szenta felől gyalog érkezőknek a hosszabb táv teljesítésére. 
Ez a rugalmasság nagyon hasznos dolog. A mi kis csapatunk 8 fős volt, eredetileg rajtam kívül mindenki a hosszabb távokra akart menni. 
Én kíváncsi voltam az új tanösvényekre, főleg a Baláta felettire ezért választottam a látványosabb, de legrövidebb távot, hárman még csatlakoztak.  A szokásos  200.-Ft-os nevezés után először mentünk egy kört az Öregerdő tanösvényen itt volt az első ellenőrző pontunk ahol önkezünkkel ragaszthattuk az igazoló matricát a lapunkra. 
A második pont emberes volt pecsétet kaptunk, ezután elsétáltunk a Baláta-tó kilátójához, itt szintén matricáztunk, kilátót másztunk, majd következett a túra legszebb része a Dr. Marián Miklós Ökoturisztikai Sétány. 
Ez a gyakorlatban egy kb. 700 m hosszú híd mindkét oldalán korláttal és a mocsaras láp felett vezet egészen a nyílt vízterület széléig. Vannak rajta kilátó helyek és információs táblák is.
Nekem tetszett , látványos, hasznos és egyelőre elég stabil is volt. Remélhetőleg nem fog úgy járni mint a Deseda arborétum hídja.
Ebben a tóban lakik az aldrovanda ami egy ragadozó növény, ha valaki kellően türelmes és belógatja az ujját a vízbe akkor előbb utóbb lerágja. Nekünk nem volt időnk kipróbálni.
Megnéztük a közelben álló kisvonatot majd szép erdei utakon haladtunk tovább, ahol egy kedves üzenet is várt bennünket! Köszönjük!

A Bükk-pusztai erdészház ellenőrző pont következett.
Ez már melegebb, nyíltabb és jó homokos terület volt kicsit sok is volt itt a melegből.
 Aztán egy újabb erdős , vizenyős , tavas terület mellett gyorsan kiértünk a Kaszóra vezető országútra és ezen beérkeztünk a célba ahol megkaptuk a szép kitűzőt, oklevelet és a tt. mozgalom pecsétjét is.
A kisvasút napja rendezvény programjainak köszönhetően nyugodt körülmények között egy jó gulyással és hideg innivalóval zárhattuk a túrát. Mindkettő nagyon finom volt.

Köszönöm rendezést és a túra lehetőséget.

Nem másolok most olvasnivalót ide ha érdekel az alábbi honlapokon megtalálhatod azt amit egy "igazi turistának" Somogyban illik tudni erről a térségről. A Baláta Somogy első természetvédelmi területe, 1942-től védett.


Még több fotó, katt a kis képre:
Kaszó

2016. május 14., szombat

Zselici 'Csühögő' Almamellék - Sasrét

Újabb kisvasutas túrát sikerült megcsinálni és újabb pecsét került a Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016 túramozgalom igazolófüzetébe. Mondjuk leírni ezt könnyebb volt mint beszerezni a pecsétet. Ha a Májusi eső aranyat ér akkor mi ma nagyon gazdagok lettünk.  Tegnap még voltak bizonytalan hangok, menjünk, ne menjünk? Miért ne mennénk? Esik az eső. És? Akkor is esni fog ha nem megyünk és akkor ráadásul még egy pecséttel is szegényebbek lennénk. Szóval nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista.
Nyolc fős kis csapatunk  - mely ezúttal nemzetközi volt - autóval ment Almamellékre a 115 éves Zselici 'Csühögő' végállomására.. A nevezés a szokásos 200 Ft/fő az ellátás is a szokásos, Zöldgömbös. Az útvonalak változatosságával élve mi a fordított 10-es távot csináltuk. Egyrészt majdnem egy órát kellett volna várni a vonatra, másrészt tudtam, hogy ennek a szakasznak a kritikus része a piros sáv Almamellék felőli 2 km-e a vasút nyomvonalán.
Mivel reggel még csak szemerkélt az eső volt remény arra, hogy gyorsan leküzdjük ezt a szakaszt majd később a már jobb terepen és kisvonaton visszafelé el is felejtjük.
Ez részben be is jött leküzdöttük de nem gyorsan , elfelejtjük de egy kicsit később.  Egy dolog vigasztalt bennünket, akiknek ez volt a befejező szakasz még inkább dagonyáztak mint mi.
Néhány képet azért tudtam készíteni de a gépem is beázott, aztán csak elfogyott alólunk a híg sár és lett helyette vizes fű. Ez jól lemosta a sarat viszont a frissen impregnált bakancsomat is átáztatta, és nem csak az enyémet.
Az egykori Terecseny vasútállomás épületének már örültünk mert egy kis aszfaltos út következhetett.
Terecsenyben a Zrínyi kulcsosháznál volt az ellenőrző pont Zoli bácsi személyében. 
Itt a házban ugyan vendégek voltak de mi határozottan megszálltuk a nyitott teraszt és itt pótoltuk az elvesztett energiát.
Pihentünk egy kicsit, elbúcsúztunk Ildikótól és Marikától akik úgy döntöttek, hogy már eléggé eláztak  majd nekivágtunk az emelkedőnek Sasrét felé.
Itt már szép számmal jöttek szembe is túrázók, kicseréltük tapasztalatainkat, megnyugtattuk Őket, hogy lesz ez még rosszabb is majd cuppogtunk felfelé a füves, de azért itt ott pocsolyás ösvényeken. Volt néhány sikeres kerítés átkelésünk. A Mecsekerdő Zrt. itt is bizonyította, hogy mennyivel turista-barátabb mint a megyénk hasonló cége!
Aztán lassan felértünk az erdészeti aszfaltútra.  Itt már nem volt sár viszont itt kaptuk a legnagyobb esőt , mi már lefelé haladtunk amikor a Komlói sporttársakkal találkoztunk.
A szakadó eső ellenére is megismertük egymást egy üdvözlés erejéig aztán mentünk tovább. Viki előre sietett megszámolni az Almás-forrás kifolyóinak számát de mi nem hittünk neki és csak azért is elmentünk megnézni.
Valahogy úgy alakult, hogy itt az Ős-bükkösben még nem jártam és a forrásnál sem.  Szépen ki van építve, van fedett pihenő is hozzá és lépcsők a megközelíthetőséghez. Ez az amit Somogyban képtelenek megépíteni! Igénytelenség!  
A mi gyaloglatunk Sasréten véget ért, itt bekapcsolódtunk a 115-éves kisvasút napjának rendezvényeibe.
Úgy tűnt mi voltunk az összes vendég Sasréten vagy talán még néhány túrázó. A madarakat azért megnéztük.
 
Megvettük a jegyet a kisvonatra oda-vissza! Ugyanis csak ilyen jegy váltását tette lehetővé az üzemeltető! Gondolkodtam rajta, hogy Almamellékre érve eladjuk a jegyeinket az ott várakozóknak, ha már kifizettették velünk oda vissza az utat de erre nem volt lehetőség igaz utas se nagyon volt. 
Sasrét főpályaudvar környékén egy csomó új játék van tehát gyerekekkel  jó időben ide nagyon kellemes programot lehet szervezni.
Kiúsztunk a megállóhelyhez és békésen vártuk a vonatunkat. Aztán jött egy úr és közölte, hogy a vonat nem tud jönni mert az esőben elfogyott alóla a sín. 
Van viszont vonatpótló terepjáró. Vissza úsztunk a réten az autókig majd egy kis forgolódás, autók "összesimulása" után  megtaláltuk a Lukafai-elágazás közelében álló vonatot. Beszálltunk!
A vonat elvitte a munkásokat és anyagokat, szerszámokat oda ahol a talpfákat cserélni kellett majd minket is elzötyögtetett vissza Almamellékre.
 
Zárt kocsiban voltunk, sokat nem láttunk a tájból.   A Vitál Szálló épületei viszont még állnak de, hogy üzemel e nem tudta senki. A Kisváros c. filmsorozatban is többször láthattuk. 
Almamelléken megkaptuk a túra díjazását a rendezőktől.  
Gyorsan megnéztük a kis kiállítást az állomás épületben majd részben átöltözve indultunk volna hazafelé. Azért volna,  mert csak mi akartunk menni az autó inkább maradt volna még egy kicsit a füves felázott terepen.  Persze nem hagytuk és néhány segítőkész úr közbenjárásával sikeresen szilárd területre toltuk. Akik beljebb álltak a réten sokkal rosszabbul jártak, őket úgy kellett terepjáróval kivontatni de erre is volt segítség.
Köszönjük a túra szervezést a rendezőknek.  A nem igazán ideális idő ellenére is több mint 70 fő vett részt a túrán. Köszönjük az erdészet segítségét  Sasréten és Almamelléken is hiszen arra nem számíthattak, hogy az időjárás ennyire elmossa a rendezvényüket. Köszönjük a fuvart Marikának és Andreának hiszen nélkülük nem ázhattunk volna egész délelőtt a Zselicben. 
 
Származási hely: Zselici Csühögő - Almamellék - Sasrét
Megszáradva, jóllakva úgy emlékszem egész jó hangulatú túra volt.  Esett az eső?
 
Ha van még egy kis időtök nézzétek meg a Kihajolni veszélyes c. filmszatirát  1977-ből. Almamellék vasútállomásán játszódik az egész film. A filmzene pedig Presser Gábor munkája!


Zsombolyai János filmje, a főszerepben Szikora János, Tomanek Nándor, Bodrogi Gyula, Kiss Mari és Koltay Róbert.

Egy ifjú egyetemista, Ferencz Károly vonatjegy nélkül utazva leszállítatik egy vonatról a félreeső Almamellék állomásra...




Még több fotó, katt a kis képre:
 
Zselici Csühögő - Almamellék - Sasrét