2016. március 28., hétfő

Húsvéti kincsesláda

Gani Zsuzsanna: Hét kis nyuszi (részlet)

Hét kis nyuszi ül a fűben.
Kerek erdő közepében.
Előttük sok fehér tojás,
Megfestik ők, ahogy szokás.

Kedves szokás a nagyobb ünnepek környékén, hogy a geoládák barátai a kicsikre is gondolva ajándékokkal teli ládikót rejtenek el az erdőben.
Természetesen a sikerélmény és a finom csokik, aranyos pici játékok mind mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyerekek később is kedvet kapjanak a túrázáshoz még akkor is ha nem kincsesláda hanem csak a csodás természet várja őket sok sok érdekes látnivalóval.
Ismerkedés a mohával.
 Megtaláltam :-)
2016 Húsvétjára BaLee nyúl és családja volt az ötlet és ládagazda. Ők tették ki a Tókaji parkerdőbe az ajándékokat, mi pedig jól megkerestük.
Nagy élmény volt a gyerekeknek, Hanna most volt először ilyen kincskereső úton, Bogi már nagyon rutinos volt, és felkészült, mivel mint kiderült óvodás csoporttársa is járt itt nemrég. 
A papa egy kicsit ügyetlenkedett mert a GPS minduntalan egy másik tuskóhoz navigált bennünket de aztán teljes volt a siker és Bogi kivette a rejtekről a ládikót és nyíltabb terepen Hannuskával szépen fel is leltározták.
A lapos nyuszis csoki bizonyult nyerőnek számukra és persze - fájó szívvel - de tettek is csoki tojást a dobozba.
 
 
A parkerdőben azért egy kis játékra, mászásra is volt idő és megnéztük a horgász bácsi halait is. A bocik is érdekesek voltak.  
Köszönjük a nyuszik fáradozását és az élményt!  



Még több fotó katt a kis képre:
Húsvéti kincskeresés

2016. március 26., szombat

Kapospula - Jágónak - Baranyajenő

Ideális túraidő lett volna ha nem esik, de esett. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy a jó kis zselici agyag csúszós, cuppogós, ragadós legyen, néhány kilóval növelve a bakancs súlyát. Hármasban még vacilláltunk, öten már tébláboltunk de amikor nyolcan lettünk határozottan menni akart mindenki. Vonatra szálltunk hát ahol először használhattam a nyugdíjas kedvezményt 90%-os változatban az egész napi utazási költségem kevesebb volt mint egy gombóc fagylalt. Szóval így könnyű.
A vonaton kellemes meglepetés ért mert a  TTSE elnöke, Benedek Balázs aki ma egyben a túravezetői funkciót is ellátta egy Emléklapot adott át abból az alkalomból, hogy egyike vagyok azoknak akik 15 éve az alakuló közgyűlésen a TTSE-t létrehozták és jelenleg is tagok.
(Na jó hallottam már a dologról de azért jólesett) A 15 fős alapító csapatból még Bakonyi János aki az elmúlt évig folyamatosan az egyesület elnöke volt  kapta meg ezt az elismerést. 
Az alapítók.
Voltak akik nem értettek egyet azzal, hogy én kaptam,  de Őket nem látom az alapítók névsorában!  Ja, és annál tessék reklamálni aki ezt kitalálta, én csak kaptam, nem kértem!
Vonatunk lassan begördült Kapospula főpályaudvarára ahol megkezdtük a gyaloglást. A Kapos Dáró nevezetű  hídján átkelve lehetőségünk nyílt a napi jó cselekedet végrehajtására.  Túratársam talált egy jó vastag tárcát. Igazolványok, bankkártya stb. szóval minden ami fontos benne volt.
A lakcím alapján kiderült, hogy kis kitérővel el tudjuk vinni a gazdájának, meg is tettük. Pálinkája ugyan nem volt de mi nem vagyunk olyanok ... azért átadtuk az elveszett dolgait, majd a kocsmában találkoztunk a csapat többi tagjával és együtt indultunk tovább.
A szemerkélő esőben megnéztük a Szent Anna kápolnát és a mellette lévő forrást, majd a Nyerges-tó partján folytattuk utunkat.
A szép erdei út kimelegített, mivel felfelé lejtett, de a tavaszi virágok tömege felejtette az esőt és a fáradtságot.
 
 
Lassan felértünk a tetőre, majd az országúton megérkeztünk Jágónakra. Jótett helyében jót várj!
 
A közmondás ezúttal bejött, a reggeli jó cselekedetünkért cserébe  a "véletlen" úgy hozta, hogy a falu Húsvéti focinapjába cseppentünk be és rögtön meghívták az egész csapatot egy helyben sült, friss meleg lángosra, volt akit többre is.
A kocsmában ki ki a kedve szerint szomját olthatta, és meghallgathattuk a "magyarság" legnépszerűbb diszkó számait is a helyi wurlitzer előadásában. 
A videóhoz FireFox vagy Chrome böngésző szükséges! 

Származási hely: Kapospula - Jágónak - Baranyajenő
Pihenés után a piros sáv jelzésen egy alapos dagonyázás következett de azért csak elértünk a Hármas-határhoz ahol pihenésképp ebédszünetet is tartottunk.
Erre felé is most van a medvehagyma szezon így Edit is megtöltötte szatyrait, persze ügyelve a 2 kg/fős limitre.
Jól álltunk idővel pedig a csúszós sáros terepen esetenként fárasztóan és lassan tudtunk haladni de még így is elértük a tervezettnél egy órával korábbi buszt.
Egy jelzetlen de szép és az eddigieknél jobban járható úton  ereszkedtünk le Baranyajenőre, ahol a 17.5 km-es túránk egy szép Húsvéti tojásfa közelében véget ért. Köszönöm a túrát.



Még több fotó katt a kis képre:
Kapospula - Jágónak - Baranyajenő

2016. március 20., vasárnap

Kaposszentbenedek - Porta Pacis

Bárdudvarnok Kaposvártól alig tíz kilométerre délnyugati irányban a belső-somogyi dombok egyik legszebb részén, a Zselici Tájvédelmi Körzetben, illetve annak határán terül el. A település és környéke Somogy egyik legnagyobb közigazgatási területe, hiszen több négyzetkilométeren szétszóródó tizenhat településrész tartozik ide, mely országosan is egyedülálló.
A kis településrész - KAPOSSZENTBENEDEK - legérdekesebb és legjelentősebb létesítményét mutatja be a GCPOPA geoláda:
A Porta Pacis (Béke kapuja) Lelkigyakorlatos Ház, jelenleg a Kaposvári Egyházmegye kezelésében áll. A házat a Szent Benedek rendi nővérek építtették, eredetileg a bencés nővérek monostoraként üzemelt. A rendház vezetője és építtetője Váli Erzsébet Ancilla OSB nővér volt. Az épület finn tervek alapján, Finnországból érkezett fenyőfából  készült. Az építkezést erdélyi mesterek végezték. A ház érdekessége, hogy kívülről a fából készült falak le vannak festve, de belül eredeti natúr állapotban hagyták.
Ez rendkívüli eleganciát kölcsönöz a belső térnek, hiszen az évek folyamán a fa természetes folyamatok révén megérett, az  illata több mint 20  év után sem tudott elillanni.
A rendházat 1994. október 2-án szentelte fel Balás Béla megyéspüspök. Házuk neve eredetileg is Porta Pacis volt. Ancilla nővér körül nem jött létre közösség. 2011 nyarán egészségi állapotára hivatkozva visszavonult Pannonhalmára, az épületet pedig átadta a Kaposvári Egyházmegyének száz évre, használatra. A nővér kérése az volt, hogy a monostor neve maradjon a régi, és a továbbiakban lelkigyakorlatos házként üzemeljen. 2011- ben Balás Béla Megyéspüspök a lelkigyakorlatos ház igazgatását, Világos Krisztián atyára bízta. 


Szeretettel várja a Porta Pacis lelkigyakorlatos ház az iskolai osztályokat, pedagógus csoportokat, a pihenni, töltekezni vágyó családokat, egyházi közösségeket egész évben szállással, akár teljes ellátással is, csodálatos természeti környezetben, sportolási, kirándulási lehetőségekkel. Családi események megünneplésére, találkozók, konferenciák helyszínéül is kiválóan alkalmas a ház.


A lelkigyakorlatos ház 52 férőhelyes. Tartozik hozzá egy külön álló diákszállás, ahol pedig 36 ágy áll rendelkezésre. A Zselic peremén, az RP-DDK útvonal közelében kiváló szállás lehetőség is található itt. A ház honlapján minden szükséges információ megtalálható. 


A Bárdi-patak völgyében van Somogy egyik legszebb kerékpár útja , az egykori Barcs - Kaposvár közötti vasút nyomvonalán, az alábbi településeket és településrészeket érintve: Kaposmérő - Kaposdada - Kaposszentbenedek - Zsippó - Lipótfa - Bánya. A szilárd burkolatú kerékpárút csapadékos idő után is jól használható.


Kaposszentbenedeken a Petörke-víztározó gátja alatt, a Szenna felé vezető út melletti parkolóban  rendezik az immár több éve hagyományos  Petörke Portéka néven ismertté vált piacot, ami a termelői élelmiszerek és népművészeti tárgyak, eszközök eladására szakosodott. 
Rövid sétával felkereshetjük az egykori vízimalom romjait vagy meglátogathatjuk a Zsippói madárparkot is.
Kiváló terület ez gyalogtúrázáshoz és kerékpározáshoz is, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.


Bárdudvarnokon élt  a több évszázados hagyományokat követő Czeibert család, felmenői több mint 500 éven át Dél-Somogyban vízimolnárok voltak: Barcs, Babócsa, Vízvár, Csurgó, Rinyaszentkirály, Lábod, Mike térségében.
Az utolsó  vízimalom csekélyke romjainál emléktábla jelzi Czeibert Géza, malomtulajdonos munkásságának emlékét. Napjainkban fia Dr. Cey-Bert Róbert Gyula szerzett nagyobb hírnevet.
Kaposszentbenedeken találjuk a falu egyetlen műemlék épületét, a református templomot, a helyi védettségű katolikus templomot és a Szent Benedek-rendi monostort, melyet 1994-ben szenteltek fel. A Baráthegyen azonban állt egy régi, premontrei monostor is: az 1252-ben alapított prépostsághoz tartozó építmény romjait a 21. században kezdték részletesen feltárni. A jelenleg is feltárás alatt álló egykori premontrei monostor, talán valaha látogatható is lesz.
A Kaposszentbenedekhez tartozó Barát-hegy lábánál található Szent Benedek tölgyfaszobra, amit a millenniumi év emlékére a bárdudvarnoki önkormányzat állított.

A Szenna felé vezető átkötő út mellett terül el a Petörke-völgy, ahol tavat és üdülőövezetet alakítottak ki.
 
Köszönöm a lehetőséget!

(Forrás: wikipédia a szabad lexikon, valamint a linkelt honlapok)


Még több fotó, katt a kis képre:
Porta pacis

2016. március 15., kedd

Mesztegnyői Erdei Vasút + Tőzike

Amikor lehetőség kínálkozik a kellemest összekötni a hasznossal, akkor azzal érdemes élni is.  Amint az köztudott a szép és érdekes túrákat én szoktam kitalálni de ezúttal ez nem egészen így volt. Régi ismerősök túráztak a megyénkben és a különvonatozás lehetőségét a facebookon nyilvánosan felajánlották mellyel éltünk is, köszönjük a lehetőséget.


20 kétlábú és 3 négylábú túrázó a Mesztegnyői Erdei Vasút luxus kialakítású és jól befűtött különvonatával utazott a Belső-Somogy  mélyére Kakpusztára.

 
A szemerkélő eső csak jót tett a homokos talajnak, legalább nem porzott.  A kellemes kisvonatozáson kívül a Tőzike tanösvény végigjárása és ennek a kis védett, kora tavaszi virágunknak a feltalálása volt a fő célunk.
A tavaszi tőzikét arról lehet megismerni, hogy messziről olyan mint a hóvirág közelről pedig  belelóg a lába a mocsárba, szóval szereti a nedves helyeket. 
 
Miután sikeresen felderítettük őket messziről  a megközelítés nem minden esetben volt egyszerű de azért néhány fotó erejéig közel engedtek magukhoz. 
A legegyszerűbb az volt, hogy ha Brigit figyeltük, ahol ő leguggolt ott volt valami természeti csoda, melyről Túrabeszámolójában emlékezett meg.
Nem szerepelt az előzetes programban de annyi állatot  még talán sosem láttam mint ma ezen a túrán. Rengeteg szarvas, őz, és mindenféle méretű vaddisznó szaladgált körülöttünk és a rengeteg pata nyom alapján  biztos, hogy sokan laknak itt az erdőben. 
Az Aranyos-patak áradóban volt, mellette vezet a tanösvény néhány kilométeren, ez volt az útvonalunk legszebb része. Minden természetjáró ismeri azt a nagyon szép természetfilmet amely Mese a somogyországi patakgörbítőkről - címen vált ismertté. A film az Aranyos-patakról is szól!  (Ha nem láttad pótold be ÉRDEMES! )
Bokáig járhattunk a medvehagymában majd a Lencseni-tónál is szerencsénk volt.
Éppen nem volt ott senki így kényelmesen körülnézhettünk a területen bár ez magánterület tehát ne kövesse senki a példánkat ha nincs erre engedélye! 
 
A kéktúra mentén néhány éve még több öreg fenyőt láttam gyanta csapolás jeleivel. Most sajnos egyet sem láttunk van viszont egy viszonylag friss tarvágású terület az út mentén. Lehet, hogy ez az érdekes múltbéli emlék is az enyészeté lett? A fotó a 2012-es RP-DDK vándorláson készült.
 
A széles, homokos úton az RP-DDK útvonalán mentünk vissza  Kakpusztára ahol már toporogva várt ránk a vonatunk.
A jó melegben ismét kényelmesen utazhattunk vissza Mesztegnyőre ami a kéktúrának is pecsételő helye.
 
Mi a faluház pecsétjét használtuk, a kisvonat van rajta.    

Megjegyzés: Az általam felrakott kép alapján a vasútbarátok egyből kiszúrták, hogy a Mesztegnyői kéktúra pecsét az Almamelléki erdei vasútat ábrázolja. A mozdonyok ugyan egyformák de eltérő nyomtávval. A zárt kocsik műszaki kialakítása és festése teljesen eltérő. Ez van, teljesen igazuk van! Az alábbi képet Almamelléken csináltam.

 Köszönöm a túrát, és külön köszönet Marikának a kényelmes és biztonságos fuvarért!

 Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet
Boronka-Melléki Tájvédelmi Körzet területe 7546 hektár, ebből szigorúan védett 965 hektár. A Tájvédelmi körzet a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik. A Tájvédelmi Körzet a Dunántúli-dombvidék nagy tájának a nyugati felében a Belső-Somogy középtájon helyezkedik el. A 68-as és a 61-es főút mentén közelíthető meg. A közelben található nagyobb települések: Marcali, Mesztegnyő, Somogyfajsz, Böhönye és Nagybajom. A területen az első világháború után a Hunyadiak létrehozták a gazdasági kisvasutat, kialakították a halastórendszert és bevezették a tervszerű erdőgazdálkodást. A nagyrészt erdők borította, vízfolyások szabdalta, halastavak tarkította Tájvédelmi Körzet háborítatlanságában az is közrejátszott, hogy a németek 1944-ben háromszoros aknazárat telepítettek a területre melyet 1956-ig folyamatosan szervezett aknaszedő alakulatok semlegesítettek. Az erdőben ismét éledeznek a hajdani puszták; Cserfekvés, Virágospuszta, Szőkepuszta, Háromház, Kopárpuszta, Kakpuszta. A mozaikos felépítésű tájvédelmi körzet a kevésbé jól művelhető területeken még fennmaradt társulásokat próbálja a jövőnek átmenteni. Ezek a kis területek refugiumként (ökológiai menedékként) maradtak fenn, és koncentráltan mutatják be azokat a társulásokat, ma már ritka, nem egyszer reliktum növényfajokat.  Boronka-mellék homokhátságát az évezredek folyamán erre járó folyók – legjelentősebb mértékben az Duna – által lerakott hordalék alakította, amiből az északi szél általában észak–déli irányú kis, alig kiemelkedő dombokat formált, közöttük a mai napig kisebb-nagyobb vízfolyások járnak (legjelentősebb Boronka- és az Aranyos-patak). A patakok a dombok között ki-kiszélesednek, a lefolyástalan területeken tavacskákat, mocsárréteket, lápos területeket, égerlápokat alkotva. A terület víztartalékait tovább növeli, hogy a Boronka-patak visszaduzzasztásával több halastavat is kialakítottak.

Mesztegnyői Erdei Vasút története


1925-ben épült meg a MESZTEGNYŐ MÁV állomás - NAGYHOMOK 6 km-es 760 mm nyomközű vonal. A talpfákat homokból formált töltésbe ágyazták, 7 kg/fm tömegű síneket fektettek rájuk.
A közeli Kéthely téglagyárából érkezett az első mozdony, egy C' tengelyelrendezésű gőzös. A mozdony középső tengelyén nem volt nyomkarima, hogy könnyen befuthasson a szűk ívekbe.
15 darab teherkocsit állítottak üzembe. Ezek fordarendszerben dolgoztak, 5-5 kocsi alkotott egy vonatot. Egy szerelvényt éppen megraktak, egy a lerakásra várt, egy pedig a kis mozdonnyal üresen, vagy rakottan útban volt a vonalon.
A II. világháború idején zavartalanul folytatódtak a szállítások, a frontvonal megérkezéséig. Ekkor a visszavonuló német csapatok szemet vetettek a mozdonykára. (Bárki jár felénk, sohasem távozik üres kézzel!) A kisvasút dolgozói azonban a vonalon kiborították a mozdonyt, így elhurcolását sikerült megakadályozni. A frontok elvonulásával újra üzembe helyezhették a masinát.
1947-ben államosították a vasutat, ami nem sikerült a hadseregnek, megoldotta a hivatal, a mozdonyt elszállították. Ezután a Süttő-Alsóvadács vonalon dolgozott. Mesztegnyőn pedig a jól ismert négylábú lett a vonóerő.
1958-ban a megszüntetett Vöröshalma - Bőszénfai EV-ról egy kis motormozdonyt kaptak. Az egyhengeres dízel-mechanikus mozdonyka egyik tengelyét hajtotta a motor, a másik rudazat közvetítésével kapott meghajtást. A gép 10 lóerőt teljesített. Később egy hasonló, de nyitott vezérállású motormozdonnyal bővítették a vontatóparkot. Mindkét mozdony B-26 típusú volt.
1958-1959-ben a vonalat FELSŐKAK-ig hosszabbították meg  az így létrejövő MESZTEGNYŐ - FELSŐKAK fővonalon a talpfákat vasbetonaljakra cserélték, ezekre már 9 kg/fm tömegű sínek kerültek. A fővonalon 12 km/ó a szárnyvonalakon 10 km/ó a megengedett sebesség. A vonal a régi végállomástól indulva II. RAKODÓ - MÉLYÉGER MH - FELSŐKAK útvonalon haladt, a Hajmáslapi halastóban emelt töltésen. Csak az utolsó 1 km-es szakaszon tért vissza újra a "szárazra".
1959-ben indították a rendszeres személyforgalmat. Természetesen addig is utaztak a vasúton, a környező tanyák, puszták lakosai így jutottak be Mesztegnyőre. Az utasok egy pőrekocsiból padokkal, korlátokkal kialakított személykocsit vehettek igénybe. Házi építésben készítették el az első kocsit ebben az évben. Egy-egy szerelvényen 30-40-en utaztak.
Az 1960-as évek derekán két C-50-es motort kaptak. A mozdonyokat fekete fényezéssel E-04-047, E-04-048 pályaszámokkal állították forgalomba.
Időközben a Nagyhomoki szárnyvonalat felszedték, de két másikat telepítettek: az első a GYÓTA - BUSVÁR MH - I. RAKODÓ 4 km hosszú. Ez a vonal korábban végigvezetett a halastó partján, a halgazdaság 600 mm vasútjával találkozva. A második SZUNYOGVÁR MH-tól 1,2 km hosszban fut.
A megszüntetett Simongát - Pollai Erdei vasútról egy GV teherkocsiból épített személykocsi érkezésével gyarapodott a vagonpark. Ugyanekkor két C-50-es is érkezett a Csepeli Vasműből, a C 21 és a D 22 pályaszámú.
1987-ben a Gemenci EV-ről egy "Dunakeszi kocsi" érkezett. A piros-fehér királyréti színezést itt az erdei vasúti zöldre változtatták.
Mivel az 1980-as évek elejére a környező tanyák, puszták elnéptelenedtek, a személyforgalom idényjellegű, elsősorban a vadászok veszik igénybe a vasutat. A teherforgalom azonban továbbra is jelentős, egy-egy évben 9000 köbméter fát is leszállítanak a mesztegnyői fatelepre. A fát truckpárokon, és belőlük párosával kialakított pőrekocsikon szállítják a vonalon, a fatelepen belül kéttengelyes kicsi kocsik szolgálnak, közöttük még egy egykori lóréalváz is található.
1995 év folyamán felújították a vonalat, a kicsiny sínek helyébe 14 kg/fm tömegűek kerültek. A vasbetonaljakat avatatlan fa aljakra cserélték. A személykocsik közül korábbi munkáskocsijukat teherkocsivá alakították vissza, de még jól olvashatók alvázán a személykocsi kori jelzések. A négy C-50-esből kettő üzemel, a másik kettő tartalék alkatrészként szolgál.
2013-ban az üzemeltető SEFAG Zrt. a kisvasút teljes járműállományát felújította, és jelentős fejlesztéseket végzett a kisvasút környezetében is.
 
Tőzike tanösvény
 
A mintegy hat kilométer hosszú tőzike tanösvény a Mesztegnyői Erdei Vasút végállomásáról indul, majd a valamikori puszták helyén, egykor sűrűn lakott tájban, napjainkban már embertől szinte háborítatlanul elterülő fiatal és öreg égeresek, tölgyesek mélyén, olykor patakok, lápok mentén halad tova. Ismert és ritkán látott növényfajokkal találkozhatnak a túra résztvevői, akik némi szerencsével láthatnak réti sast, mocsári teknőst és számtalan virágzó növényfajt - kakasmandikót, májvirágot, farkasboroszlánt, tavaszi csillagvirágot és tavaszi tőzikét. A legújabb somogyi tanösvény illatos névadója egyike a tavasz hírnökeinek. Védett növény, mely az árnyas erdőkben honos. Az apró fehér virág - nagyon hasonlít a hóvirághoz és a gyöngyvirághoz - március elejétől április végéig nyílik.
A tanösvény különlegessége, hogy nem ismertető táblák találhatók az út mentén, hanem az állomáshelyeket jelző tőzike emblémák és számok. Kakpusztán - az egykori lakóházak maradványainál alakították ki a tanösvény utolsó állomását. Az egyes állomáshelyekhez tartozó információk a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságának honlapjáról előzetesen letölthető sétavezető nyomtatványból ismerhetők meg.
A tanösvény kiinduló és egyben végállomásán vízvételi lehetőség, tűzrakó hely, asztalok és padok várják a túrázókat. A nyolc állomást feltüntető útvonalat szakvezető kalauzolásával is végigjárhatják az érdeklődők. A túravezetőtől nemcsak a tájvédelmi körzet növény és állatvilágáról tudhatnak meg érdekességeket, de történelmi, földtörténeti ismeretekkel is gazdagodhatnak.
 
Tavaszi tőzike
 
A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű. Eredeti elterjedési területe a Pireneusoktól Belgiumig, keletre pedig, egészen Ukrajnáig tart. Közép-Európában is őshonos, a Magas-Alpok kivételével. Délen Olaszország középső részéig lehet megtalálni. Más kontinensekre is betelepítették. Sok helyen termesztik a tavaszi tőzikét. A tőzike 15-35 centiméter magas, hagymás, évelő növény. Levelei tőállásúak, széles szálasak, 1 centiméter szélesek. A tőkocsány csúcsán mintegy 3,5 centiméter hosszú levélhüvelyben folytatódik, melynek hónaljában egy, ritkán két bókoló virág fejlődik. Mind a hat lepellevél egyforma, csúcsa alatt sárgászöld folttal. Apró toktermése van.
A tavaszi tőzike elegyes lomberdők, ligetek, nyirkos, de nem túl nedves rétek lakója.
Virágzási ideje március-április között van. Galantamint tartalmaz, mérgező.
 

Még több fotó, katt a kis képre:
Mesztegnyő erdei vasút + Tőzike