2016. augusztus 27., szombat

Zselici 4 fa túra (10 km) 2016

Ismét a Zselicben túráztunk, hiszen ezen az augusztus végi szombaton a Zselici 4 fa túra immár hagyományosan szerepel a túranaptáramban.
Ez évben azért mert a Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója Túramozgalomnak ez volt a 12. fordulója.  Forró napra virradtunk, a hajnali köd pillanatok alatt feloszlott és reggel  már 8 óra előtt többen is beneveztünk a választott távokra.
Ez évtől minden táv körtúra lett ez így nagyon praktikus, hiszen korábban a 10 és 20 km-es távokon a hazautazás nehézkes volt. Túratársaimmal a rövidke távra neveztünk, ez azonos volt az éjszakai túrán bejárt útvonallal csak ellenkező irányban. A nevezési díj 500.- Ft MTSZ kártyára 100.- Ft engedmény. Az ár érték arány a túrán jó. A nevezési lap színes térképet és részletes útvonal leírást is tartalmazott tehát az itiner is tökéletes volt.
A túraútvonal 'pókhálótlanítását' is megoldották a rendezők, ezért pedig Juditnak jár a köszönet.

A nevezés után a horhós úton a kéktúra útvonalon mentünk fel a Simonfa feletti gerincre.
Itt az istállónál a korábbi évek riasztó nagy kutyái helyett csak egy kisméretű, kutyának látszó, barátságos jószággal találkoztunk.
Megnéztük a lovakat majd az erdészeti utat elérve Szulejmán turistaútjára tértünk át majd néhány km. után a kék kereszt jelzésre fordultunk.
A meleg napos időben gyorsan haladtunk - volna - ha nincs szeder, de volt. Ez így volt jó, javasoltam is, hogy a rendezők adjanak + időt az erdei termékek fogyasztói, gyűjtögetői számára :-).  
Az erdészeti utak elágazásához települt az ellenőrző pont ahol régi ismerősök vártak bennünket. A pecsét mellé egy müzlis csokit is kaptunk, választható ízben.
Ezen a szakaszon már kerestük az árnyékot mert igencsak magas volt már a D-vitamin sugárzás. Még egy kis aszfalt majd az erdőben ismét emelkedni kezdett az út, és egészen a gerincig szinte végig öreg erdőben haladtunk, a gombák is feltűntek itt ott de korántsem annyi mint néhány nappal korábban.
A szeder és több helyen a szép sötét pirosra érett som igencsak hívogató volt. A jól ismert Laska-keresztnél a gerincúton ismét D-re fordultunk élveztük a szikrázó napsütést majd még inkább élveztük az árnyékos mély horhót amin vissza értünk a faluba.
Itt gyorsan megkaptuk az új kivitelű kitűzőt és a hozzá illő emléklapot majd a szokásos terülj terülj asztalkám következett.
Nekem egész úton az a technológiai folyamat , pontosabban annak végterméke járt az eszemben amit túratársam elkövetett. Az előző túrán szedett szilva átalakult :-) és bizony már nagyon vártam, hogy vissza érjünk az autómhoz ahol ez várt rám. Köszönöm!
Túra közben nem is ettünk,  csak ittunk így most három zsíroskenyeres szendvicset is leküzdöttem, egy paradicsomost, egy édes paprikást és egy erős paprikást. Sajnos a lila hagymás változatnak és a lekváros kenyérnek már nem maradt hely.
Volt finom meleg tea de én szomjas voltam és Borsosné Marikától jó hideg ásványvizet is kaptam. Jólesett, köszönöm. Miután ettem ittam megnéztem a kirakott nagy dobozban a kitűzőket. Valóban szépek és változatosak voltak de nyilván aki kitette nem ismerte az élő túramozgalmakat hiszen bőven volt a szabad préda között Zselic 120-as  - még élő - túramozgalmi jelvény is!
Szerencsére Bandi gyorsan bevitte a dobozt és ha jól láttam gondosan kiválogatta a túramozgalom jelvényeit hiszen ez nagy érték ma is és Ő mint talán utolsó mohikán, tudja is ezt, után gyártásra nyilván nem lenne pénze az egyesületnek.

Csak halkan mondanám, hogy a kitűző és jelvény gyűjtő emberek 500 - 2500 Ft-ot is adnak egy egy szép darabért, pld. a Zselic 40 aranyszegélyes tűzzománc jelvénye  keresett a gyűjtők között, hiszen valaha ezért 6-szor kellett teljesíteni a 40 km-es távot. Ennek azért volt/van értéke.  Néhány túra GPS ára ott volt a dobozban, a vaterán vagy a jófogáson megérne egy kis munkát.


Szép túra volt, rutinos és jó rendezéssel, a körtúrák nyilván növelik a részvételi arányt is. Köszönöm!

Még több fotó, katt a kis képre:
Zselici 4 fa 10 km
(2016)

2016. augusztus 24., szerda

RP-DDK Zselickisfalud - Szenna

Mindenkinek vannak, lehetnek kedvenc túraútvonalai. Nekem ez az egyik kedvencem az RP-DDK-n. Az utóbbi években többször is jártam erre, festettem is egy időben majd küzdeni kellett a fennmaradásáért de végül is minden jól alakult. Túratársamnak ez a szakasz még hiányzott így ezen a kellemes nyári napon befoltoztuk az igazolófüzet ezen hiányosságát.

Kibuszoztunk Zselickisfaludra, a falu végén a VÁNDOR kulcsosháznál van a pecsét kívül az információs tábla oldalán. A pecsét rendben volt. A falu most is szép és rendezett és már faluháza is van, legközelebb azt is megnézem, eggyel több ok a visszatérésre. Ez a falu a kismacskákról is ismert lehet, volt olyan ház ahonnan 5 pici macska szaladt ki és mind fekete volt. A korábban már látott vizsla barát cirmos is megvolt most is jó barátságban.
A falun végig sétáltunk, a református táborban nagy élet volt a gyerekzsivajból ítélve. Szilvásszentmárton felé vezet tovább a kéktúra, az országúton, ezen a kis zsákfalun is átsétáltunk majd a falu D-i végén a lebetonozott horhóban felsétáltunk a Zselic egyik szép gerincére.
Kár, hogy a falu alatti szép tóra innen nem lehet rálátni.
Élő és felhagyott pincék között itt ott gazos volt az út és az előző napi eső nyomai is fellelhetők voltak még. Viszont a kékszilva érettségi foka éppen a maximumon volt, és természetesen az íze is. Jó sokat ettünk egy elhagyott pince előtt az út szélén.
A vadbarack és az alma még kemény néhány hét múlva lesz éppen nagyon kellemes. Egy az útra dőlt fa kicsit nehezítette a haladást de megoldottuk. A ranger szolgálat figyelmét biztos elkerülte ezért bejelentettem, hátha szétvágják majd.
Erdőben, erdő szélen és szép vadvirágos réten vezet a kéktúra a gerincen.
Lassan új kerítések mellé értünk, ebből már lehet tudni, hogy eddig nyújtózkodik a patcai birodalom.
Néhány tehén nézelődött, legelészett ott unottan mi pedig a kerítések között megérkeztünk Patcára. Kicsit benéztünk a tanyára, az új vizes élményparkot szemléltük meg, nagy hőségben nyáron valóban jó lehet alatta szaladgálni, motorozni, biciklizni.
Patcán az üresedő jobb állapotú épületek már a tanya birodalom szálláshelyei lettek, ez jó is így, hiszen az épületek megmenekülnek és a falu kép is szebb így.
Az egyik vendégház előtti padon megpihentünk ettünk ittunk, majd falunézésre indultunk. Az egyforma bejárati hidak is érdekessé teszik ezt a kis falut.
A templom után a régi tűzoltó kocsi mellett ismét bementünk az erdőbe. Jólesett ismét az árnyék, elég fülledt meleg volt.
A Csipány-forrásnál is többször jártam már lassan itt is mindent benő a gaz és az erdő igyekszik visszafoglalni a területet amit elvettek tőle. Kár ezért a szép helyért, hiszen ez is tönkre fog menni, a forrás bővizűen csurdogált viszont a kifolyása megközelíthetetlen.
A Zselic új forrásai csak a darabszámot növelték és nem szolgálják a természetjárókat hiszen ahogy a Gesztenyés (Pölöskei) forrás is megközelíthetetlen és betemetődik úgy ez is. Talán majd eljön az az idő amikor lesz gazdája ezeknek a szép helyeknek és lesz rá mód, hogy kijavítva használni is lehessen őket.
Az erdőben egy mély völgy peremén lassan emelkedett az út majd kiérve az erdőből már nyílt terepre érkeztünk és a szántóföldön át kiértünk az országútra.
Pár perc az út Szennáig itt a közeli talpas házat is megnéztük majd a Vadász Presszót kerestük fel ahol a pecsételéssel és a túrazáró kortyokkal befejeződött a túra.

Szép és kellemes nyári túra volt.


Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Zselickisfalud
Szilvásszentmárton - Patca - Szenna

2016. augusztus 20., szombat

A Rinyabesenyői erdő csodái

Hajni és Tamás túraötlete  Aug. 20.-ra olyan szuper helyet jelölt ki ami akár nekem is eszembe juthatott volna! De az érdem az Övék!
A Lábod közelében lévő  erdei iskoláról már sok szépet hallottam, láttam - képeken. Sok tanösvény is van erre de inkább gyerekeknek való. Túratársaink a közelmúltban felfedeztek egy új tanösvényt amit részben be is jártak de már akkor is látszott, hogy ez nem éppen gyerek méretű.

Túránkat a Sziágyi Erdei Iskolától indítottuk ez az 1-es pont, a létesítmény reggel még zárva volt. A mi tanösvényünk jelzése egy szép barna gomba volt. É-felé kell elindulni, majd a gombák az elején fonódva a többi régebbi jelzéssel K-felé térnek le.
Túránk előtti napon nagy eső volt ennek nyomát több helyen láttuk az erdőben, de nem okozott gondot hiszen a talaj alapvetően homokos, néhány helyen meg kikerültük ha kellett a nagyobb tócsákat. A Tanösvény 10 pontot tartalmaz és ezekről részletes leírás illetve térkép vázlat is van minden állomásnál. A táblák szépek, és főleg hasznos és érdekes információkat tartalmaznak. A Tanösvény nevére utaló feliratot nem találtunk, viszont a túra végén az erdei iskolánál egy helyi hölgy szerint csak "Gombás tanösvény" néven emlegetik. Az információs táblákra az van kiírva, hogy HELYTÖRTÉNETI NEVEZETESSÉGEK A RINYABESENYŐI ERDŐBEN.
Mivel a túránk idején ennek a tanösvénynek a nyomvonalát a legfrissebb turistatérképek is csak részben tartalmazták így a teljes útvonalat felmértük és a pontjait is lefotóztuk. Érdemes és fontos tudni, hogy a gombák kizárólag a pontok sorrendjének megfelelő haladási irányból vannak felfestve ha ellenkező irányból is biztonsággal követni akarod akkor a GPS sokat segíthet.
A 2. pont az egykori Sziágypuszta (Sziágy falu) helyén található, bemutatva annak történetét és pusztulásának időpontját. Utunk É-i oldalán a kerítés mögött, ipari erdő telepítés, D-felől rét és vadföldek láthatók, majd hamarosan feltűnik, DK-felé a távolban egy kilátó is, az a 10.-es pont lesz majd a túra végén érintjük. A Túra útvonala alapvetően körtúra de van egy kis "nyele" a 2-es pont után nem sokkal záródik a kör így ezt a szakaszt oda-vissza is érintjük, ez a térképen jól látható. É-felől ezen a részen érkezik be egy murvás út ami a 2-es ponttól kb. 200 m-re éri el a tanösvényt. Van egy kis murvás szakasz is alattunk de nem számottevő.
A 3. pont a Sziágypusztai temető. Épségben lévő sír nem található itt, egy kidőlt sírkövet és a Balaskó család által állított egykori kereszt maradványait láthatjuk. Az erdészeti tájékoztató táblák mögött padok is el lettek helyezve a túrázók számára. Érdemes csendesen haladni, hiszen sok erre az erdei állat, nyúl, mókus, őz is elénk került már az eddigi szakaszon is, egy őzike sokáig nézett is bennünket. Az út a 4-es pont felé tartva romlik, ahol a kerítés mellett vezetne az ösvény ott erősen benőtt érdemes pár méterrel É-ra haladni nem hosszú ez a benőtt szakasz, akár le is lehetne kaszálni (?).
A 4-es ponton egy vadonatúj kilátó áll.  A neve Német mezői kilátó. Erdőszéli elhelyezkedése folytán szép kilátást nyújthat az előtte elterülő mély fekvésű vizes rétre, igaz ez talajszintről ugyanúgy látható, a másik irányokban pedig mindent takar az erdő, mert az ugye magasabb.
A kilátó látszólag teljesen kész, stabil, és biztonságosnak is tűnik, igaz lefestve, nincs. Ez a legjobb módszer arra, hogy az amúgy szép létesítmény mielőbb tönkre menjen. Bízzunk benne, hogy a faanyagnak valami védelme azért volt/ vagy mielőbb lesz. Ja és egy keresztbe kötött műanyag szalag valamint egy kifüggesztett papírlap szerint a  kilátó átmenetileg nem látogatható. Szerintünk ez az átmeneti időszak már régen lejárhatott így kipróbáltuk és működik. Az itt elhelyezett információs táblák a térség vadon élő állatait mutatják be ebből feltételezhetjük, hogy ez egy állat megfigyelő hely lehet. Van pad és asztal is a kilátó mellett a gazban, nem közelítettük meg.
5. pont a tanösvényen a Varasdi erdősház hűlt helye. Érdemes megnézni figyelmesen a táblán látható korabeli képeket, hiszen az a tölgy ami akkoriban a ház előtt állt ma is ott áll és formája alapján jól beazonosítható. Az épületet a 60-as években elbontották, jelenleg egy kis tisztás jelzi a helyét az erdő szélén és persze a tábla és a tűzrakó hely a gazban. Széles, jól járható úton megyünk tovább, egy kis sikló gyerek éppen az út közepén fáradt el, megnéztük és mentünk tovább. A tanösvény környékén rengeteg volt a gomba, a lányok szedték is rendesen, de szelektálva, a vargánya, galamb gomba és az őzláb volt az ami szatyorba kerülhetett. Rengeteg egyéb is volt de nem ismertük.
A 6. pont az erdei vasútnak állít emléket, nem tudtam erről de egyre több helyen jelzik, hogy bizony annak idején milyen szép nyomvonalú vasutak voltak Somogyban. Ha ez még létezne, nyilván a csodájára járnának hiszen nagyon szép ez az erdő. Az egykori vasút nyomvonalának földmunkái még több helyen észrevehetők, ha persze tud róla valaki, az egyik ilyen jellegzetes helyen van a kiépített pihenőhely, padokkal, asztalokkal és táblákkal és tűzrakó hely is van.
Megpihentünk, majd indultunk is tovább hiszen tudtuk, hogy most következik az a pont ami várhatóan a nap csúcspontja lesz.
Kissé nyíltabb, liget erdős terepen haladunk dél felé a mély homokos utakon, balról egy régi felhagyott homokbányát hagyunk el majd körülöttünk záródni kezd az erdő, a gombás jelek és persze a GPS is jelzi, hogy térjünk le K-felé, Itt található a GCOSPO geoláda egyik pontja, könnyen megtaláltuk.
A 7. pont. Enyhén ÉK-felé kanyarodik a kis ösvény és egyszer csak ott áll előttünk teljes életnagyságban Magyarország legnagyobb duglászfenyője, a nevezetes Kandeláber-fa. A nem őshonos növény az utolsók között volt amit Magyarországra telepítettek. A 484 cm-es törzskerülete, 32 m-es magassága és kb. 130 évre tehető életkora igazán tiszteletreméltó.
Különleges alakját az egykor itt legelésző állatoknak köszönheti akik nyilván lerágták az oldalágakat így a fa önkéntelenül is felfelé kereste az életteret. Nagyon szép és igazán becsülendő, hogy megőrizték nekünk! Reméljük unokáink is látni fogják még sokáig.
Sokáig csodáltuk az óriást majd csak tovább indultunk és most kezdődött az a szakasza a túrának ahol már csak az információs tábla kis térképére és a jelzésekre hagyatkozhattunk. A GPS-ek térképeiről is kifogyott a tovább vezető út így úttörő tevékenységet vállalva mértük fel a tanösvény további szakaszát. A duglász erdőt elhagyva fiatalosok, kerítések  és rengeteg szeder mellett vezet az út. Itt már elég meleg volt és D-vitaminnal is gazdagodtunk. A jelzések szinte minden kereszteződésben megtalálhatók így biztonsággal tudtuk követni az utat. Erdős, enyhén hulámzó homokos utakon érjük el a 8.-as pontot, ez pedig az Öszpötei pihenő néven ismert.
Pad és asztal is van de nem a tető alatt, ott ha volt is valaha már nincs, csak kívül mellette. A hely arról nevezetes, hogy Öszpöte falu lakossága az 1700-as időkben  a pestisjárvány következtében kihalt. Továbbá itt találtam a túra legnagyobb vargányáját is, de ezt a táblák annak titkos helye miatt nem jelzik a jövőben sem.
É felé vezető utunk egy réten át NY-ra fordult majd az út mindkét oldalán egy kis erdei tavacskához érünk. Az É-i oldal lényegesen nagyobb.
Mintha egy nagyon régi halastó lett volna de már elmocsarasodott ,mindössze néhány vadkacsa és sok béka élte itt az életét nagyon szép körülmények között.
A 9. pont jobbról tűnik fel mellettünk, kis kitérőt téve É felé. A pihenőhely könnyen észrevehető, alatta és körülötte padok, asztalok, a fák között pottyantós budi is van. Az út NY-i oldalán a pihenővel szemben áll ív alakban az a 21 db duglászfenyő amit Erzsébet királyné 1898-as halálát követően ültettek. Sissy királyné természetszerető volta közismert volt, az országban több helyen is ültettek fákat az emlékére. Az Öszpötei erdőben álló fák átlag 1 m átmérőjűek és 30 m magasak. Ez a pihenőhely jobb állapotban van mint az összes többi itt talán többen megfordulnak. A GCOSPO geoláda második, virtuális pontja is itt található.
Már csak egy a 10.-es pont volt vissza és bezárul majd a kör, de ennek elérése közben volt némi nehézségünk, mégpedig azért mert az amúgy jelölt utat nagyszerűen felszántották, és mivel a talaj elég nedves errefelé így a szántásban, itt ott süppedő talajon tudtunk csak átvergődni ez a szakasz a 9-és 10-es pontok közötti szántóföld keresztezés teljes hosszára igaz. Persze ezt is megoldottuk.
Ezen a szakaszon láttuk azt az állatot amit eddig ilyen közelről még sosem láttam, túratársam pedig egyáltalán nem. Az út baloldalán nem messze tőlünk egy szép nagy nádi farkas, (toportyánnak vagy aranysakálnak is nevezhetjük) - tűnt fel a fák között, Tamás vette észre.
Fotó: Wikipédia
Nyilván a kedvező széljárás és csendes túrázás miatt tudtunk a közelébe kerülni Nem sokáig láttuk mert természetesen elügetett az erdő mélyére. A lányok erről lemaradtak, kicsit hátrébb jöttek, én viszont egy szarvas csordáról maradtam le az előresietés miatt, van ilyen.
A nádi farkasnak örültem eddig csak messzebbről láttam.
Erdős, ligetes, füves, szedres, gombás homokos úton haladtunk tovább és az egyik kerítés sarkánál elértük a 10-es pontot melynek a neve Sziágyi kilátó. Az itt álló kilátó a korábban felkeresettnek ikertestvére nem csak formáját hanem használhatóságát tekintve is. Ez is állat megfigyelési célokra készülhetett mert mást innen nem láthatunk. 'Átmenetileg' ez sem látogatható, sajnos ennek oka számunkra nem derült ki!
Egy réten átlelve a körtúránk bezárult a korábban már említett 2. pont közelében elértük a tanösvény már bejárt részét, a 'nyelét'.
Vissza érkeztünk az erdei iskolához ahol most sok gyerektől volt hangos az erdő, az udvarra betérve néhány fotót még készítettem.
Hazafelé még leszedtük a reggel kifigyelt őzlábgombákat, sokat nőttek napközben. Túránk véget is ért a hivatalos túrazárást pedig Kadarkúton tartottuk meg. Utólag átnézve a tracket a kis kitérőkkel kiegészítve ez az útvonal kb. 20.5 km hosszú lehet de nagyon kicsi szintkülönbségekkel, talán 50-100 m jön össze a kis homokbuckákból.
Nagyon szép túra volt köszönjük a lehetőséget, hogy Belső-Somogy eddig ismeretlen területeit is megismerhettük.

Még több fotó, katt a kis képre:
Rinyabesenyői erdő