2016. július 30., szombat

Beleznától Őrtilosig + a vizek

Hajnali 4-kor még sötét van. Amikor "csörögtek" az ébresztő telefonok azt gondoltam tévedés, de nem.  Akkor kellett kelni és 5-kor már a vasútállomáson voltam a túrakiírásnak megfelelően és összesen 7-en indultunk volna erre a szépnek ígérkező egyesületi túrára.  A túravezető sporttárs is megérkezett, gyanús volt a vasalt nadrág és a csomagtalanság, nem is tétovázott sokáig, közölte, hogy a túra elmarad mert fáj a lába és különben is valaki terhes és bármikor szülhet stb. 
Túl sokat nem értettünk az indoklásból és az akkori  gondolataink nyilván nem publikusak most sem! Még a 18-as piros karikával sem. :-) Mindez hajnali 5-kor derült ki ott a vasútállomáson! Nyilván egy túravezető tudta volna, hogy ilyen esetben hogy kell időben eljárni , mint értesültem róla néhány tagtársat még sikerült telefonon lebeszélni.
No hát mi heten nem azok közé tartoztunk akik elriadnak egy ilyen elbaltázástól, akit meg sikerült lebeszélni az magára vessen.
Mivel az egyesületi túra elmaradt magán túrát viszont bármikor bárki szervezhet el is indultunk és a lehetőségekhez képest megnéztük a tervezett látnivalókat és haza is értünk épségben.
Az eredeti túra kiírás logisztikáját sem tudom nagyon dicsérni csupán javaslom, hogy aki kitalálta, hogy egy 8-10 km-es túrára ennyi idő szükséges az üljön ki 3 órán keresztül 35 fokban a napra és várja a vonatot! Elég lett volna a korábbi túrakiírást elolvasni és akkor nem indultunk volna feleslegesen korán!

Származási hely: Délvidéken
A gyalogtúránkat Beleznán kezdtük és megnéztük az egykori Zrínyi-Újvár romjait,megkerestük a geoládáját,  majd a piros kereszt jelzésen indultunk tovább Őrtilos felé.  Az út nagy része frissen le volt kaszálva egy néhány 100 m-es szakaszon volt kicsit dúsabb vegetáció de könnyen áthaladtunk rajta.   Szép ez az erdő, nem jártam még erre ezért is jöttem el most. Őrtiloson egy nagyon kellemes vendéglátóipari egységben kényelmesen felfrissítettük magunkat, a szél is arra járt éppen és az innivaló is kellemesen hűvös volt.
Jó félórás pihenő után felmentünk a közeli Szent Mihály-hegyre a kápolnához.  Szépen felújították, a belsejét is megnéztük, a kilátás is jó, az itteni geoládát is sikeresen begyűjtöttük majd  leereszkedtünk a település másik nevezetességéhez a Fesztunghoz. Ez egy erődített hely volt a 48-as szabadságharc idejében , az egykori sáncok ma is szépen látszanak.
Őrtilosra visszatérve teljesen véletlenül ismét útba esett ugyanaz az egység és ismét sikeres volt a frissítés. Ebédszünetet is tartottunk itt majd a soklépcsős zöld sáv jelzésen lementünk a Dráva partra. Itt a Mura torkolata után kevéssel, az árnyékos öreg fák alatt  a Dráva néven egyesült folyó partján több órát is várnunk kellett a vonatra. Mivel a jegyeink megvoltak nem utazhattunk haza Nagykanizsán keresztül, pedig arra sok vonat ment, onnan pedig jó a busz közlekedés is Kaposvárra. Ha valaki legközelebb erre akar túrázni akkor Nagykanizsán át érdemes tervezni az utazást! Gyorsabb és gyakoribb is!  
Zrínyi-Újvár
 
A török megszállás utolsó évtizedeiben Csáktornya és Légrád várai jelentették a nyugati végek védelmét, de a védvonal Kanizsával lett volna teljes. Sajnos Kanizsa már török kézen volt. Zrínyi Miklós horvát bán, egyúttal a magyar haderő fővezére látta, hogyha megkísérelné a visszafoglalását, akkor szükség esetén a Légrádra történő visszavonuláskor a Mura nehezen leküzdhető akadályt jelentene. A veszélyes helyzet megoldására a Mura bal partjáról hiányzó erődítmény építését határozta el, megelőzve a kanizsai pasát, akinek ugyanez állt szándékában.
A munkálatok 1761-ben kezdődtek meg, és két év múlva már állt is a főleg földvédművekkel erődített Zrínyi-Újvár. A törökök érzékelve, hogy Zrínyi a mi számunkra legjobban választotta ki a helyszínt, azonnal kifogásolták a Habsburg királyi udvarnál az építkezést, hivatkozva arra, hogy az érvényben lévő békekötés nem teszi lehetővé új védelmi létesítmények építését. Az udvar rosszallása ellenére Zrínyi eltökélten megvalósította célját.
A törökök Köprülü Ahmed vezérletével 1664. június másodikán megkezdték több mint 50 ezer fős sereggel Zrínyi-Újvár ostromát. A kis költséggel létrehozott, mégis erős vár június 30-ig tartotta magát. A közelben tartózkodó Montecuccoli-féle sereg ugyan nehezítette az ellenség dolgát, de súlyos vezetési hiányosságok miatt nem tudta felmenteni a várat: a szervezetlen, nem megfelelő fegyverzetű, éhező csapatok erre alkalmatlanok voltak. A mocsaras, patakokkal és tavakkal szabdalt terep nem is volt megfelelő roham indítására.
Az ostrom így török szempontból sikerrel járt; az addig hősiesen küzdő 1500 fős védősereg, amely nagyobbrészt német zsoldosokból meg horvát és magyar hajdúkból állt, a törökök bosszújának áldozatául esett.
Zrínyit igazolták a később történtek: Zrínyi-újvár kiesése után a török offenzíva egészen a Rába vonaláig kiterjesztette a hódolt területeket.

Szent Mihály-hegy és templom
 
A templom előtti térről felejthetetlen kilátás nyílik a hegyek lábánál kezdődő folyóvölgyre, az ott kanyargó nagy folyóra (különösen lombhullás utáni időszakban) és Horvátország vidékeire, a háttérben kéklő Bilo hegyvonulatra.
Az elpusztult középkori falu pálos kolostorának maradványaiból épült 1740-ben a Szent Mihályról elnevezett kápolna, amelyet 1763-ban bővítettek templommá barokk stílusban. Végleges méretét az 1823-as felújításkor nyerte el, ekkor épült új tornya is. Nevezetes búcsújáró hely, amelyre a horvát hívek is nagy számban látogatnak Mihály-napi búcsúk alkalmából (szeptember 29-ikéhez közel eső hétvégeken). Ez az esemény 1993. óta a határok nélküli barátság napjává, valóságos népünnepéllyé is vált több ezer résztvevő számára. A kétnyelvű mise után a két ország környékbeli kulturális egyesületeinek sokszínű műsorai és a vásári forgatag teszi emlékezetessé a napot. A két ország hatóságai erre az alkalomra -és Anna napi búcsúkor is- határnyitással könnyítik meg a Légrád-környékiek utazását; a komp egész nap ingázik a két part között.

Fesztung
 
A Drávát kísérő magaspart őrtilosi szakaszának egyik legszebb panorámát nyújtó pontján található a Fesztung, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelye.
Amikor Jellasics horvát bán 35 ezer fős hadserege 1848-ban átkelt a Dráván, Őrtilosnál tucatnyi önkéntes állta sikeresen az útját, míg meg nem érkeztek Perczel Mór honvédei. Akkoriban még jóval több horvát élt a folyó magyarországi oldalán, akik Jellasicsot ellenségnek tekintették. Ma is láthatók azok a földsáncok, amiket ástak az itteni ágyúk védelmére. A korabeli hadijelentésekből kiderül, hogy Perczel Mór személyesen vezényelte a magyar sereget.

Mura - Dráva
Származási hely: Délvidéken
A Duna-Dráva-Mura bioszféra-rezervátum mintegy 631 ezer hektárnyi területet ölel fel. Ez az egyik legnagyobb szinte még érintetlen természeti terület a Duna-medencében. Az Ausztrián, Szlovénián, Horvátországon, Magyarországon átfolyó Dráva, a Mura alsó szakasza, valamint a Dráva torkolat feletti Duna szakasz Európa ökológiailag egyik legegységesebb összefüggő folyórendszere. A folyók egy 700 kilométeres zöld övet formálnak, összekapcsolva az öt ország több mint 1 millió hektáros, természeti és kulturális szempontból különösen fontos területét, így szimbolizálva azok egységét. A három folyó az emberi beavatkozások ellenére bámulatos biológiai sokféleségnek, és olyan ritka, természetes élőhelyeknek nyújt otthont, mint az ártéri erdők, szigetek, kavics- és homokzátonyok, mellékágak és holtágak.

 Mindhárom folyó partján vannak olyan, szinte még háborítatlan partszakaszok, ahol különleges fajok találnak menedéket. A régió különleges szimbólumai a vízimadarak. A biológiai sokféleség megőrzése mellett a folyók és ártereik létfontosságúak az itt élő emberek számára is. Kiterjedt és nyílt árterekre nagy szükség lenne mindenütt, hiszen ezek csökkentik az árvízveszélyt és hozzájárulnak a jó vízminőséghez. Ez különösen lényeges az ivóvíz, az ártéri erdők és a talajvízháztartás szempontjából, valamint rekreációs célokat is szolgál. A stabil halállomány pedig nemcsak a vízimadaraknak, hanem a horgászok számára is fontos tényező.

Még több fotó katt a kis képre:
Délvidéken

2016. július 23., szombat

Szamárkő 10 IVV (2016)

2008-ban indult először ez a túra - Külső Somogy második rendszeres teljesítménytúrája volt, csak a Ságváriak előzték be egy évvel. Mindehhez kellett egy lelkes egyesület és tagság akik ezt megcsinálták, az SZKTE. Korábban volt egy hosszabb 50 -es táv is ám ennek rendezése - bár az útvonala szerintem  tökéletes volt - megszűnt, a sok ellenőrző pont fenntartása a viszonylag kevés résztvevő mellett nem volt gazdaságos így a Fejérkő túra megszűnt. Az útvonal legszebb részét a később indult Nezdei Kézfogó vette át.
A Szamárkő túrák az úton járók védőszentjének ünnepéhez a Szent Kristóf napi rendezvényekhez kapcsolódnak. 
A túra természetesen a Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016 évi kupasorozat része. Érdemes megjegyezni, hogy az első Somogy megyei kupa sorozat  - az Észak Somogy Kupa -  szervezése is innen indult.
Az évek során a rajthely is épült szépült, és jelentősége is növekedett, hiszen ide költözött a polgármesteri hivatal is. A rendezők nagy többségét személyesen is ismerem, sokukkal vettünk rész kellemes érdekes túrákon.
Kis csapatunk két autóval 8 fővel érkezett Szántódra de természetesen sokan érkeztek még Kaposvárról. A nevezés most is gyorsan ment a MTSZ tagságra 200 Ft kedvezmény járt így 600 Ft volt a 10-es táv díja. Ábel már gyakorlott túrázó hiszen korábban a Ságvári túrákat is megjárta már de Peti most ismerkedett először egy ilyen rendezvénnyel.
Anyukai és nagymamai felügyelettel nagyon szépen teljesítette a túrát, ja, hogy a csalán csíp - ezt is meg kell tanulni :-) Az időjárásról annyit érdemes tudni, hogy hajnalban egy nagy felhőszakadás portalanította az utat lemosta a port a növényekről és persze az erdei talaj is némileg fellazult a vízfolyások térségében.
A gyorslábú Gabiék elhúztak mi pedig szép kényelmesen indultunk a Római úton Szántódpuszta felé. A hátsó bejárat teljesen le volt zárva nem tudom, hogy egyáltalán a kápolnához el lehet e jutni valahogy fizetés nélkül. Az itt lévő geoláda keresés is elmaradt. Benéztem a puszta régi temetőjébe szépen rendben tartják és a romos feszület helyett egy új márvány alkotás áll a régi helyén. Az 1880-ban készült kereszt talapzatát is megőrizték.
Tavasszal a Cinege túrák során jártunk erre a növényzet lényegesen megváltozott nagy részét már aratják is.  Gyorsan megérkeztünk a Szamárkőhöz ahol egy Balaton szeletet is kaptunk a szép pecsét mellé.
Nyári főszezon van így érthetetlen, hogy miért most szedte le Zamárdi Önkormányzata a Szamárkő történetét bemutató információs táblát és persze vele együtt az IVV kódot is! Mindkettőt pótolni kellene.
Andrea és Attila még extra szolgáltatást is biztosított a résztvevőknek, csoportképeket készítettek a Szamárkő társaságában és persze ismertették a hely fontosabb tudnivalóit. Itt rövid pihenőt tartottunk - a párás melegben a Kő-hegy emelkedője következett.
A kilátónál kiláttunk de a pára elhomályosította a távoli hegyeket , de azért Kab-hegy TV tornyáig elláttunk.


A pincesoron lassan elértük az erdőt, jó volt az árnyékban haladni de az út itt ott cuppogott.
A Tatárcsapás D-i végére a Vaskereszthez települt Anita és Bálint , cukrot kaptunk a pecsét mellé.
A padokat , asztalokat kihasználva itt is többen tartottak kis pihenőt, közben a hely érdekességeivel és szomorú nevezetességeivel ismerkedhetett akinek erre volt igénye.
 Anitáék az MME féle jelvényeket is itt árusították, volt is forgalom.
Az erdőben rátértünk a zöld kereszt jelzésre és lassan ereszkedni kezdtünk ismét. Egy fa odvában még megkerestünk egy geoládát a fiúk nagy örömére és a szarvasbogárnak is nagy sikere volt, bár Ő már nem sietett sehova.
Az erdészeti úton megnéztük a bagoly odúkat majd elérkeztünk a 9-es tetőre vezető emelkedő aljához.  A hajnali felhőszakadás vize itt bizony  nagyon megnehezítette a közlekedést. 
Szerencsére a szaladós túratársak nem csak a pókhálót , kullancsot és a fűről a vizet szedték össze mire ideértünk, hanem egy új ösvényt is tapostak a fák között, ahol a füves felületen kényelmesen fel tudtunk menni.
A 9-es tetőn talán utolsóként áll még hiánytalanul ez a szép útjelző oszlop, no persze nem véletlenül.
Laciék pontján meglepően hideg innivalót kaptunk a poharunkba , mesélte, hogy az utak nem a legjobbak és Szántód felé meggondolandó merre megyünk le mert nagy a sár. 
Mi a füves verziót választottuk így még a csemetekertből is láttunk egy szép szakaszt csak a végén volt egy kb. 50 m-es benőtt ösvény - kevés csalánnal.
Sajnos a fagyis nem volt nyitva így a platánsoron és a 7-es úton átkelve a Szántódi keresztnél lévő vendéglátó egységnél próbálkoztunk de fagyit itt is csak délutánra ígértek. :-(  Vendéglátás! 
Innen pár perc volt a célig , megkaptuk a szép kitűzőt , a színes oklevelet és következett a terülj terülj asztalkám.

Ezúttal is volt hideg dinnye és a kedves főszakács Kitti néni engedélyével  a zsíros kenyeremet is dinnyére cseréltem :-)

Ebben az izzasztó időben nagy volt a folyadék veszteségem, pótolni kellett.
A túrás cuccokból kivetkőztünk és egy nagyon jót fürödtünk Balatonföldvár Keleti strandján majd kényelmesen haza autóztunk.
Származási hely: Szamárkő 10 IVV (2016)
Remélhetőleg a beszámolóm megmutatja milyen is volt ennek a túrának a hangulata, látnivalói és mennyi munka volt mögötte.
Köszönjük a túrát, jó volt!

Rendezői információ: Jó hangulatban zajlott a mai Szamárkő teljesítménytúra, melyen 155 személy vett részt. 86-an a 25, 63-an a 12, 6-an pedig az 5 km-es távot választották. a legidősebb résztvevő 88, a legifjabb 5 éves volt. Mindketten a 12-km-en mentek végig.
 * * *
Az eddigi rendezések során még senki nem veszett el, most viszont két túrázó is "elkallódott". A 10-es távon egy Nagybajomi túrázó kicsit "ledőlt pihenni" így az ep.-k zártak de végül is több órás késéssel de beérkezett. Egy Budapesti sporttárs pedig a 25-ös távon a célba érés előtt Balatonföldváron vonatra szállt és szó nélkül hazament. Mindkét túrázó hollétét órákig illetve napokig nyomozták a rendezők, telefon nem volt megadva a nevezési lapjukon. A lelkiismeretes túrázás mindenkitől elvárható és aki nem képes jelezni a rendezők felé azt nyilván nem szívesen látják legközelebb és talán más túrákon sem!

'Bréking nyúz'  Az anyuka jelenti:  ... és ha valaki, aki végig olvasta figyelemmel a beszámolót aggódott volna a fiúk fagylaltellátása miatt, hát megnyugodhat, mert a hazaúton megtaláltuk Zamárdiban a Sulák cukrászdát és mindenki alaposan befagyizott!  :-)


Még több fotó, katt a kis képre:
Szamárkő 10 IVV (2016)

2016. július 9., szombat

Tökölő 16 Ságvár (2016)

Amikor egy túra a 10. rendezéshez érkezik általában a rendezők valami olyat szeretnének adni a résztvevőknek, hogy az elkövetkező években is visszatérjenek.
A Ságvári Teljesítménytúrákat 2007-ben rendezték meg először, természetesen ott voltam és hatalmas meglepetés volt az a túra. Ismeretlen volt a terep, a rendezők és minden az élmény mégis meghatározó lett a továbbiakban is hiszen a lehetőségekhez képest igyekeztem ide visszatérni.  2011-ben pld. az 5. rendezés ilyen volt.  A túra jelentős mértékben megváltoztatta Külső-Somogy  természetjáró megítélését és nagyot lendített a turistautak helyzetén is hiszen közel 45 km új út lett itt felfestve elsősorban a Ságvárért Egyesület lelkes tagjai és főleg a túra kitalálója Bognár Zsolt részvételével. Az itt rendezett túrák kerültek be először Somogyból Magyarország legjobb 20 teljesítménytúrája közé, a 4.helyet elérve. Az országunk túradömpingjét ismerve ez kiváló eredmény, sajnos azóta sem tudta senki elérni ezt a megtisztelő helyezést Somogyból.
Ennyit a múltról aki akar talál még nálam vagy máshol sok információt a korábbi rendezésekről.
Ez a július közepén rendezett túra többször is 30 - 35 fokos hőségben zajlott és vannak nagyon nyílt  'D-vitaminban gazdag' szakaszai. Az én kedvenc kis túrám a Tökölő azért nem ilyen de természetesen minden részvevő aki ismeri a körülményeket igyekszik itt a lehető legkorábban elindulni mert a meleg nem viccel. 5 fős kis csapatunk ott volt tehát reggel 7-re az indulásnál, gyorsan beneveztünk és hajrá.
 Itt láttam először kutyás nevezőlapot, jó kezdeményezés :-)   Érdemes megfigyelni a jól elkülönített nevezési helyeket a különböző távokra hiszen idén is 435 résztvevő volt összesen. 
Alapáron 700,  MTSZ és egyéb kedvezményekkel, pld. 14 év alatt 500 Ft igen jó ár/érték arányt jelent 70 év felett ingyenes volt a részvétel. Remélem még élvezhetem majd ezt a kedvezményt. A kapott több lapos itiner nagyon részletes leírást, térképet, szintmetszetet és - mint  minden évben - valami kellemes meglepetést is tartogatott, ezúttal egy keresztrejtvény formájában.  
A falut a piros kereszt jelzésen hagyjuk el és a jól ismert szakadékos horhóban kezdjük az emelkedést majd a barlang jelzésű szurdok következik. Ennek kijáratánál a rendezők egy kötelet is beraktak ami nagymértékben segítette a kimászást. Köszönjük!
A gerinc utat elérve a térség erdei főútján kanyarog a túra egészen az 1. ellenőrző pontig.  Idén valahogy ez a szakasz volt számomra a legnehezebb, a hosszú emelkedő és a fülledt erdő megizzasztott.
A Hát-utat itt elhagyjuk és jelzetlen, de kiválóan szalagozott ösvényen ereszkedünk lefelé egy mély vízmosás oldalában. 
Korábban a fordított menetirányú   túra végén ez a szakasz nem igazán szokott jólesni de akkor azt kellett teljesíteni. Ereszkedni itt jóval könnyebb és a lenti réten is még frissen átkelhettünk. Ez egy szépen  'benapozott'  szakasz de idén olyan szerencsénk volt, hogy a túra végéig állandó felhőzet takarta a Napot így még a kalapomat sem kellett elővenni. Köszönjük a rendezőknek!
A Jaba-patak völgyében megnéztük az egykori Bogár mester emléktábláját aki szakmájának egyik nevezetes személyisége volt.  Balra az erdőbe betérve érkezünk a túra egyik legmeredekebb szakaszához ahol az izzasztó ösvény vezet a Betyár-barlanghoz.
Itt települt a 2. ellenőrzőpont , lehetőség volt a 12 szobás betyár barlang megnézésére is. A korábbi évek mécseses kivilágítását érdemes lenne ismét bevezetni, volt hangulata!
Ez a meredek szakasz így felfelé sokkal biztonságosabban teljesíthető. Egy kis pihenés után másztunk is tovább és a jelzetlen - szalagozott - erdei ösvényen értünk vissza a piros kereszt jelű útra. Ez a szakasz volt a kabócákban leggazdagabb rész, érdekes volt hallgatni a éneküket, esetenként elhallgatásukat majd ismét tömegesen rázendítettek. A kabóca gyakran átöltözik egy ilyen levetett de amúgy egész szép ruhát is talált Marika.
3. ellenőrző pontunk a Virágmányi-kunyhó mellé települt itt volt a fél táv nekünk ettünk , ittunk , a rendezők zsíros kenyér hegyeket és sok ásványvizet hordtak ki ide, fogyott is rendesen.
Több kaposvári ismerőssel is összefutottunk itt akik a meleg miatt szintén igyekeztek korán indulni, vállalva az 5 órai kelést majd az ezt követő autókázást.
Az erdőbe visszatérve ismét ereszkedni kezdtünk és egy horhós, és vízmosásos úton érkeztünk le ismét a Jaba-patak mellé. Itt kis kitérővel megnéztük a Képes-fát ami egy szép nagy tölgy és néhány éve az Év fája versenyen is indult.
A fa él, bár vannak elszáradt ágai de továbbra is a térség egyik legszebb pontja ez és a zarándokok is felkeresik Andocsra menet.  
Hamarosan a sárga kereszt jelzésre váltottunk és felkapaszkodtunk egy kopár füves gerincre aminek a tetejéről talán a legszebb a kilátás Külső Somogy 'hegyeire'.
Erre a gerincre települt a 4. ellenőrző pont.
Napos, hőgutás időben ez is egy nehéz szakasz, de most vidáman nézelődhettünk a szép túraidőben. A gerincen kanyarogva annak K-i oldalán egy szép borókás található itt ereszkedtünk le ismét a völgybe.
A régi gémeskutat elhagyva egy kis szántóföld melletti túraszakasz következett majd az út lassan emelkedve elérte az utolsó, 5. ellenőrző pontot ami egy pincénél volt. Pihentünk egy kicsit a háztól félrehúzódva mert volt itt néhány hangos helyi 'túratárs', talán a meleg árthatott meg nekik.
Aztán jött az utolsó kis emelkedő a Bújó-lik bejáratához, ezen átkelve már előttünk volt Ságvár. 
Származási hely: Tökölő 16 Ságvár (2016)
 Itt találkoztunk néhány fogyatékos túrázóval akik segítőikkel a barlangot keresték fel. Minden elismerésünk a túrázóknak és  kísérőiknek!
Szomorúan láttam, hogy a falu széli  pince homlokzatáról letatarozták a korábbi vidám kis freskót.

Ilyen volt:
Ilyen lett:
Ságváron némi aszfaltozás után gyorsan célba értünk.
Lejelentkeztünk, átvettük a teljesítés szerint sorszámozott szép kitűzőket és ismét hasznos információkat is tartalmazó Oklevelet és a 10. rendezés alkalmából készített Emléklapot.
Köszönjük.  Nagy gratuláció Ábelnek, hogy másodszor is teljesítette a túrát.  A 8-9-10 teljesítéssel rendelkező túratársak a jubileum alkalmából különdíjakat is kaptak.
 Lehetőség volt, a túrák pólójának, bögréjének és hűtő mágnesének megvásárlására is.  Természetesen az áldos leves ezúttal sem maradt el, repetát is kaptam belőle idén inkább gomba levesre emlékeztetett de ismét nagyon jólesett.  Nekem speciel a 2015-ös recept szerint készített változat ízlett legjobban, de nem vagyunk egyformák.
Ismét szép, és jó rendezésű túrán vehettünk részt, ismét érdemes volt eljönni és természetesen ismét begyűjthettünk egy pecsétet a Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016  túramozgalom igazolólapjára.
Azért egy negatívumot is említenék ami a szubjektív véleményem! A pontőrök természetesen a saját személyes ismerőseik részére bármi finomságot oszthatnak a túra során de ezeket a dolgokat talán nem kellene oda tenni a túrázók számára szánt ellátás közé mert akkor olyan kellemetlenségek elkerülhetők mint ami velünk is történt két ponton is. Aki pedig nem bírja a meleget vagy a szeszt az inkább ne igyon, mert nyilván a beszólás hatására az az idősebb  pár sem fog soha többet eljönni Ságvárra akik a papírjuk pecsételését követően  szó nélkül és azonnal elmentek az ellenőrző pontról. Ezek apróságok és emberi dolgok de aki nem odavaló az ne vegye magára a rendezők szép sárga pólóját mert a becsületes, tisztességes  szervezők a Ságvárért Egyesület aktív tagjai nem ezt érdemlik.

Ezt a videót a képtáram automatikusan válogatta és állította össze ezúttal még tetszik is :-)
Származási hely: Tökölő 16 Ságvár (2016)
Mi 5,5 óra alatt teljesítettük ezt a túrát, két útitársunk - Gabi és Zsombor - majdnem egy órát ránk vertek de hát fiatalok, ez természetes. A Balatonozás ezúttal elmaradt , igyekeztünk haza és 1/2 3-kor otthon is voltunk. Túratársaknak köszönöm, hogy velem tartottak és találkozunk két hét mulva Szántódon.
Köszönjük a túrát és természetesen lehetőségeimhez mérten visszatérünk!

Még több fotó katt a kis képre:
Tökölő 16 Ságvár (2016)