2015. október 25., vasárnap

Mecseki Zöldtúra (Óbánya - Kisújbánya - Mecseknádasd)

Minden túramozgalomnak a végére lehet egyszer érni ha kitartóan és módszeresen rójuk a kilométereket. Mi is így jártunk ezen gyönyörű őszi napon, befejeztük a Mecseki Zöldtúrát. Ezúttal is körtúrásítottam az útvonalat, hiszen a közelben annyi gyönyörűség található, hogy egyszerűen hiba lett volna ha kihagyjuk. Kora reggel 8-an indultunk autóval a túrára.
A Zöld túra végpontján a reggeli napsütésben megnéztük a szép Mecseknádasdi Árpádkori templomot amit most jól lehetett fotózni és természetesen a régi sváb temető sem maradt ki a látnivalókból.
 
Gyalogtúránkat Óbányán indítottuk, a falu előtt 700 Ft/nap a parkolási díj.
A kéktúra útvonalán pontosabban a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán indultunk el felfelé a hegyen, hogy elérjük előző szakaszunk végét és visszafelé a zöld jelzésen jövünk le. 
Az Óbányai kocsmában nyalókát adtak igazolásként. A kis falun átsétálva a szemből csobogó patakocskát követtük, enyhén emelkedő útvonalon. 
Nagyon szép ez a völgy a sziklás patakkal, és az ősz színeivel. A pisztrángos tavakat erős kerítés, és villanypásztor  védi. 
Hamarosan megérkeztünk a hazai természetjárás egyik fontos  helyszínére a jelenleg Dr. Pataki József kulcsosház néven ismert egykori turistaházhoz. 
Kevesen tudják, hogy ez az épület volt a szülőhelye 1988-ban a jelenleg is erre vezető túramozgalomnak. Rockenbauer Pál halála után a már elkészült második filmje volt az alapja a jelenlegi RP-DDK útvonalnak. Ebben a turistaházban ültek össze egy szép hétvégén a már létező DDK kezelői Somogy-Tolna-Baranya megyék természetjáró vezetői és az új szakaszt képviselő Vas És Zala megyei természetbarátok. A döntés gyors és egyértelmű volt Rockenbauer Pálról kell elnevezni az új kéktúra útvonalat mely Irottkőnél csatlakozik az OKT-hez. Ne feledjük ez a döntés a múltszázadban még abban az időben született, amikor kizárt dolog volt az egykori Jugoszláv határ mentén túraútvonalat kijelölni. Emiatt aztán az RP-DDK útvonala nem azonos  a még egymillió lépés című filmben bemutatott útvonallal hanem attól lényegesen É-ra vezet. Az útvonal avatása 1989-ben történt meg. Turista létem egyik talán legfontosabb momentuma volt, hogy itt lehettem azon a hétvégén és részese lehettem ennek a turistaútnak a létrehozásában.
Volt még egy oka annak, hogy ezen a napon pont erre jöttünk. 3 évvel ezelőtt, 2012-ben  napra pontosan ezen a napon fejeztem be az OKT -t. Akkor megfogadtam, hogy amennyire lehetőségem és egészségem engedi ezen a számomra szintén fontos napon valahol kéktúrázással gondolok vissza erre a napra.  Ez évben ismét sikerült! 
A Kisújbánya - Óbánya közötti völgyben vezető turistaút a K-i Mecsek kétségkívül legszebb része, a bővizű patak vígan csobogott a sziklákon, nagyon szép természetes kis vízesést, mésztufa lépcsőt, láthattunk a mederben.
A turistaút egyes szakaszokon a mederben vezet, de könnyedén és száraz lábbal tudtunk haladni mindenhol, A Csepegő szikla és a Ferde vízesés a legszebb sziklaképződmények a patakmederben.
A Bodzás-forrás nagyon bőven ontotta a friss vizet a csövön és a környező sziklahasadékokban is. Szinte észre sem vettük, hogy egyfolytában felfelé megyünk olyan szép ez a völgy.
Kisújbányán megpihentünk, a régi kulcsosház falán a dobozban volt nyalóka is így a kéktúrázó túratársunk is tudott igazolást szerezni füzetébe. 
Megnéztük a szép kis kápolnát majd a kék jelzéstől elköszönve a sárgán felmentünk a Cigány-hegyi kilátóhoz ahol összeértünk a korábbi túra útvonalunkkal. 
A nosztalgikus és látványtúrázás után ideje volt már felkeresnünk a zöld sáv jelzésünket is, hiszen végül is ezért jöttünk. Egy szép napsütötte réten fordultunk rá a zöld jelzés irányára. Az út menti bokrok között  mozgást észleltünk valami sötétbarna élőlény mozgott ott ami akár egy 'barnamaci' is lehetett volna mérete alapján, de közelebbről inkább bocinak néztük.
Később megkerült a rokonság is akiktől elkalandoztak.  Egy régi sváb temető is található itt az út mellett, több száz éves és a mai napig is gondozott sírokkal talán Kisújbányához tartozhatott. 
Beérve az erdőbe aztán kerestem egy sáros utat ami bár jelzetlen volt, elvezetett bennünket a zöld sávra. Az Óbányai völgy D-i oldalán a gerincen kanyarog a zöld sáv jelzés. A jelzések jók, az út is jól járható annyira , hogy más túrázókkal is találkoztunk ezen a szakaszon is. 
Turistautak kereszteződésében található a Szamár-pihenő, itt megpihentünk és találgattuk, hogy honnan is ez a név? Egyelőre még nem sikerült kinyomozni. 
Edit gombászkodott az erdőben, Éva feltöltődött a szép öreg fák ölelgetésével mi többiek pedig 'csak' túráztunk tovább a napsütéses őszi erdőben. 
Tovább kanyargó zöld jelzésünk újabb pihenőhelye az Ötös úti kunyhónál volt. A kis házikó a vadászok kezelésében van, körülötte szép pihenőhely van kialakítva. 
Egy  erdei siklóval is találkoztunk, aki az út közepén pihent éppen, jó, hogy nem léptünk rá. 
Az enyhén lejtős zöld sávunk egyszer csak egy mély bevágást keresztezett ami nem más mint a Réka-vár külső sánca volt. Lementünk, felmentünk és megállapítottuk, hogy biztos ami biztos van egy másik sáncárok is tehát már annak idején is fontos volt a biztonság.
A nagy területű várból sajnos nem sok maradt egy kis falmaradványt azért sikerült fotózni. A vár történetének fontos személyisége volt Skóciai Szent Margit.
 
Egykori monda szerint a ma már alig látható, de valamikor erős, büszke várat Attila király építtette feleségének, Rékának. Innen kapta nevét. István király a várat a hozzá tartozó területtel együtt az Angliából száműzött két királyfinak adta, akiket befogadott országába. Az egyik királyfi - Edward - István király Ágota nevű leányát vette feleségül. Itt született Margit nevű leányuk, aki atyja halála után anyjával együtt visszatért Angliába és Malcolm skót király felesége lett. Ő a későbbi skóciai Szent Margit. Egykori írások Terra Brittannorumnak, a brittek földjének feltételezték a területet, amelynek Réka-vár volt a központja.   
  
A vár K-i végén meredek domboldalon ereszkedik le a zöld sáv az alatta vezető országútra,most is csúszott helyenként, esős időben pedig sokkal problémásabb lehet.  Skóciai Szent Margit keresztje előtt kényelmes pihenőhely található az út másik oldalán, a túrazáró csoportképet itt készítettük el,majd vissza gyalogoltunk Óbányára az autókért.
A zöldtúra 10. igazolóhelye Mecseknádasd, mivel jobb helyet nem tudtunk elmentünk a túrázók által ismert Schlossberg Sörözőbe de 'kizárólag' csak azért, hogy a DDP helyi nyalókáját megszerezzük és ezzel teljes legyen a zöldtúra igazoló lapunk.
 
Köszönöm, hogy velem tartottatok.


A korábbi zöldtúrákról itt olvashatsz:

1. Árpádtető - Vasas

Még több fotó, katt a kis képre:
Mecseki Zöldtúra (Óbánya - Kisújbánya - Mecseknádasd)

2015. október 23., péntek

Baranyajenő - Nagyberki (GYEM)

Egy korábbi időpontról esős idő miatt halasztott túra volt a napi egészségmegőrző programunk. 19 fős csapatunk gyorsan elbuszozott Baranyajenőre. Eddig csak átmentem ezen a kis falun de most le is szálltam a buszról. Túravezetőnk Borsos Bandi ismertette a napi programot majd a piros háromszög jelzésen az egykori vár helye mellett felkapaszkodtunk Somogy - Tolna - Baranya megyék hármas határához.  Jól járható széles földúton vezet a jelzés, több helyen volt szép kilátásunk a Keleti Mecsek csúcsaira. A párás időben  szépen látszott a Zengő és a Hármas-hegy is.
Az erdő már őszi színeit viseli, sajnos a sokszínűséget a felhős idő kicsit tompította. A dombtetőre felérve a piros sáv jelzésre csatlakozva kerestük fel a Hármashatár kopjafa oszlopát, itt pihenő tartottunk és elkészült a csoportkép is. Ezután  egy kis szakaszon visszasétáltunk és a továbbiakban a piros sávon túráztunk tovább. Fakitermelés miatt egy szakaszon a fák közé tereltek bennünket de aztán vissza tértünk a jól járható erdei útra és szép gyakorlatilag szintmentes terepen túráztunk. Néhány pocsolya árulkodott a korábbi esős napokról de nem okoztak gondot.
Gyorsan elértük a murvás erdészeti utat majd hamarosan a zöld sáv is hozzánk csatlakozott.  Amikor a sáv jelzések elmentek Mosdós felé mi a piros keresztre tértünk át de pár lépés után meg is álltunk.
A  Szalacska-hegyi halomsír mezők egyike található itt az út mellett. A SEFAG szép fedett pihenőt és információs táblát is elhelyezett itt. Szinte mindenki besétált az erdei ösvényre és megnézte ezeket a több ezer éves temetkezési helyeket. Sokan nem is tudják, hogy ilyen látványosságok is találhatók Somogyban pedig igen, itt vannak és a természetjáróknak ismerni kell ezeket a helyeket. 
Pihenőt is tartottunk, néhányan  ezalatt gombát szedtek majd a Csille-i szőlőhegyen sétáltunk tovább Szalacska egykori központjába a Szent Antal kápolnához.
Szép ez a kis kápolna. Kívülről körbe néztük majd a csapat nagyobb része lesétált a hegyről a kisebb része pedig - a szomjasak  - egy pincében múlatták az időt. Vadaskert - Kisberki érintésével átkeltünk a Kapos folyón majd Nagyberkiből vonattal utaztunk haza.
Köszönöm a túrát!

Baranyajenő

Baranyajenő és környéke már az ókorban lakott hely volt, a falu határában római korból származó leletanyag került felszínre.
A település egykor a Jenő törzsbeliek lakhelye volt, mint ahogy erre neve is utal.
A falut az oklevelek 1283-ban említették először Jenew néven. Baranyajenő (Jenő) birtokosai voltak a nyúlszigeti (Margit-sziget) apácák, akiknek itt kolostoruk is állt egykor. Majd később a pálos rend szerzetesei is megtelepedtek itt.
A hódoltság alatt itt vár is épült, a mai templom helyén, mivel azt ma is Várdombnak nevezik. A falu a hódoltság alatt sem néptelenedett el, lakói magyarok voltak. A település földesura volt a pécsi püspök is, és a Jankovich családnak is volt itt birtoka. Az 1760-as években Baranyajenőn lotaringiai németek telepedtek le.
1945 után a német lakosságot nagyrészt kitelepítették a faluból

A Hármashatár-emlékmű

Az emlékmű a három dél-dunántúli megye közös pontjánál áll; a kőben szegény környezet (Zselic) hagyományainak megfelelően keményfából kifaragva a  N 46° 17,745' E 18° 3,179' 220 m  pontnál.
 Az emlékművet 1998-ban emelték, egyúttal egy szerény pihenőhelyet és kilátót is kialakítva, ahonnan a hegytető fennsíkján túl gyönyörű kilátás nyílik a Mecsek hegyeire.
Ezt új jelzett turistaút (piros háromszög  ) kijelölése követte Baranyajenő község főutcájáról indulva (2005. őszén, Baumann Józsefnek köszönhetően).

Szalacska

A mai szalacskai sző l őhegy már ősidő k óta lakott hely volt, ahol a föld mindmáig számos értéket rejt. Az A Kr. el őtti VI. századból származó, a vaskor régebbi szakaszából származó földvárt kett ős sánc vette körül. A vár közvetlen környezetében és távolabbi részén, kiterjedve a mai mosdósi közigazgatási területre számos (legutóbbi információ szerint mintegy 111 kisebb-nagyobb halomsír (kurgán) található.
Maga a földvár további történelmi korok emlékét is ő rzi, kelta és római kori településre utaló nyomok kerültek a felszínre. A római korban oppidium állt a mai sző l őhegy területén. Szalacska még a XVIII. században is önálló falu volt. A Somogy Megyei Rippl Rónai Múzeum Adattára számos leírást ad a területr ől.  Ezek alapján ismert, hogy már 1876-ban (Khim Antal) és 1887-ben (Rómer Flóris) is folytak ásatások a területen, ezek azonban els ősorban a halomsírok feltárására irányultak Késő bb, 1906-ban a kápolnától délre egy római kori pénzverő mű hely nyomaira bukkantak. 1929-ben, 1931-ben, majd 1952-ben folytak kutatások és kerületek el különböző leletek a területrő l. 1931-ben egy 32 lemezbő l álló római kori arany nyakék, díszek, arany ékszerek, szerszámok, még ugyanezen évben kelták jelenlétét igazoló karperecek, 1934-ben 572 darabos római éremlelet, 1935-ben Herkules szobor, 1943-ban római fibula, került felszínre. A Múzeumi Adattárban lévő   dokumentum (RRM, IV/47/42) mellett a korabeli sajtó (Szabad Föld cím újság 1974 évi 29. száma) tesz említést a lel őhelyrő l el került négy ezüst kincsrő l és egy ólom tükörrő l,  melyet a II. Világháború alatt akartak több más kinccsel együtt kiszállítani az országból. A próbálkozás állítólag nem sikerült, a nemzeti értékeket szállító vonat a Bakonyban elakadt. Az értékek további sorsa ismeretlen.
Sági Károly régész, aki a területen 1952-ben végzett bejárást a római pénzverő helyre utaló nyomokat már nem találta meg. Az ásatások eredményeként koravaskorból is kerültek el leletek, 1972-ben (Draveczky Balázs) bronz és vaskori edénytöredékeket találtak.
A várhegy maga részben kettős terasszal bírt. Az egyik része nehezen hozzáférhető meredek földtöltés volt, a másik, lankásabb részét egy alul hányt, szintén meredek, második teraszról védték. Ezen az oldalon mély pinceüreg is volt, belül füstös falakkal, melynek hosszúsága és mélysége ismeretlen volt. A hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom is látható volt.
A határ egyik útját, mely a környék egy vadregényes, mély völgyét hidalta át, „Sapkatöltés”-nek nevezték, a fennmaradt hagyományok szerint azért, mert a tatárok állítólag a sapkájukban hordták össze az egész, kb. 120 m hosszú töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb azonban, hogy e töltés a törökök műve volt.
A nyilvántartott régészeti lel hely a teljes sző l hegy területére kiterjed. Mind a mai napig kerülnek el a területrő l leletek. Az erő teljes talaj erózió következtében a talaj fels ő rétege lekopott, és ez különösebb megkutatás nélkül is a leleteket a felszínre  hozhatja.

Szent Antal kápolna
 A kápolna valószínűleg 1773-ban épült, barokk stílusú, ma értékes műemlék jellegű épület.  Minden év június 13-a, Antal napja körül itt tartják az istentisztelettel egybekötött Szent Antal-napi hegyi búcsút.

Nagyberki

 Nagyberki Árpád-kori település. Nevét 1229-ben már említették az oklevelekben, ekkor a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel. 1438-1483-ban Tolna vármegyéhez tartozott.
A török hódoltság alatt, az 1573-1574. évi török kincstári adólajstrom csupán egy Berki nevű helységet említett, ahol csak három házat írtak össze a török adószedők. 1726-ban Madarász László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a 19. század elején a gróf Sehmiedegg család, Gróf Schmiedegg Kálmán birtoka volt, aki végrendeletében egy községi „aggápolda” céljaira, vármegyei alapként kezelt, mintegy 5000 darab aranyat hagyott, a hagyományozó végakarata néhány év után meg is valósult. 1855-ben bekövetkezett halála után a család itteni birtokai Csapody Pál kezébe kerültek.
Az 1900-as évek elején gróf Vigyázó Sándor birtoka volt, kinek régi kastélyát még a gróf Schmiedegg család építtette. Az itteni uradalom 1793 június 6-án országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.

Még több fotó, katt a kis képre:
GYEM Baranyajenő - Nagyberki

2015. október 17., szombat

Balatonszentgyörgy - Balatonberény (GYEM)


A Gyalogolj az egészségedért a Meteorral - túrasorozat ezúttal a Balaton DNY-i szegletéhez hívott bennünket. 17 fős csapatunk Bandi vezetésével Balatonszentgyörgy  vasútállomásától indult - mely a kaposvárihoz hasonlóan jelenleg romokban hever. Más szóval éppen felújítják azt is.  E nagy múltú település jelentős közlekedési csomópont  de egy természetjárónak is sok látnivalót adhat hiszen rengeteg építészeti és szakrális műemlék is található a faluban. Mi a piros sáv jelzést követtük egész nap, ami kínálta magát hiszen a Balaton papír alapú turistatérképei illetve a digitális térképek sem adnak más túraútvonal javaslatot. A rövid véleményem a Balatonszentgyörgy - Balatonberény közötti piros sávról az lenne, hogy ideje lenne lényegesen módosítani, felfesteni vagy teljesen eltüntetni mert a jelenlegi helyzet siralmas.
Természetesen a túra szervezőjének és vezetőjének semmi köze nincs a kérdéses turistaút állapotához, ez egy másik társaság területe, nem a METEOR az illetékes! Talán sikerül felhívni a figyelmet az áldatlan állapotra. 
A közelben több olyan látványos és turista csalogató hely is található amit fel kellene fűzni egy korszerűsített útvonalra. A teljesség igénye nélkül: Battyánpuszta kastély, Balatonberény műemlék pincesor, geológiai feltárás stb.  


A mi túránk jóhiszeműen a piros sávot követve áthaladt Balatonszentgyörgyön a központban kis pihenőt is tartottunk a Művelődési ház előtt majd az Rk. templom és több régi, védett, néhány száz éves kereszt érintésével a Tájházat kerestük fel.
Többször elmentem már előtte de ezúttal belülről is megnéztük, érdemes volt nekem tetszett.


Tájház
 A barokk hatású nádfedeles Talpasházban a falu múltját bemutató néprajzi és írásos dokumentumokból készült kiállítás látható. Állandó kiállítás: Paraszti enteriőr-kiállítás.
A tájra jellemző népi építészeti stílust ezen a talpasházon tanulmányozhatjuk leginkább. Ez a tájház a környék egyetlen, 1836-ból fennmaradt előkamrás, pitvaros, tornácos lakóháza.
A talpasház építéséhez nem kellett szakember, egy ügyes kezű jobbágy a szomszédok segítségével akár maga is felhúzhatta, javítani sem volt nehéz. A házhelyet vízszintesre egyengették. A falak és a nyitott tornác helyére lefektették a talpgerendákat.
A leendő ház válaszfalainak helyére kerültek a közgerendák. Mindezeket összecsapolták. A szegfák és a koszorúfák alkották a ház további vázát. Ezek tölgyfából készültek, éppen úgy, mint a talpgerendákba és a koszorúfákba fúrt lukakba illesztett karók. A karók közötti részt gyertyánfaágakkal fonták be. Állatokkal tipratott polyvás sarat kentek föl ezekre egészen addig, míg a kellő falvastagságot el nem érték. A tetőzet kontyos vagy nyerges megoldású volt és nádból készült.
Csoportos jegy 250.- Ft volt, az épületben a hagyományos népi életmód, a mezőgazdasági szerszámok, és részben régészeti emlékek láthatók.
 
Az Amerikás kereszt mellett hagytuk el a falut és az aszfaltról - ahol a jelzés vezet - letérve egy lényegesen barátságosabb erdei úton közelítettük meg a Csillagvárat. 
 
Csillagvár

A Balaton déli partján, Balatonszentgyörgy községtől néhány percnyire egy magaslaton emelkedik a messziről komor erődítménynek látszó Csillagvár melyet a története során sokáig török kori végvárnak tartottak. Valódi rendeltetése és eredete gyakorlatilag a közelmúltban derült ki.

1959-ben Móricz Béla fonyódi helytörténész fejtette meg a Csillagvár eredetének titkát: a Budapestre telepített Festetics-levéltárban találta meg a lentebb idézett rendelkezést az építésről, miután előzőleg maga is hosszasan tévúton, a török kori erődítmény vonalán kutatott.

Az egykori dokumentumok szerint bizonyossággal állítható, hogy a nevét négyágú, csillag alakú alaprajzáról kapó épületet csak jóval a török háborúk után, 1820–1821 között emelték. Tulajdonosa Festetics László gróf, eredetileg a környező erdőségeiben élő vadállatok miatt vadászháznak rendezte be.

Az építésről gróf Festetics László 1819. július 25-én az alábbiak szerint rendelkezett:

"A szentgyörgyi téglakemence szomszédságában az erdő szélén az ott designált helyen, egy Jágerlakás építessen, a kiadott plánum szerint. Megjegyeztetik itt, hogy a kiálló szegletekben a vakablakok elmaradván mindenütt a középen tsak egy nyílt ablak készíttessen, hogy a födél intézésében csatornák elkerültessenek. Az épület képétül minden Czifraság elmaradjon és hogy a Pincze tsak felényire földbe bemenvén, a kint álló része kivülről földdel megtöltessen. Az ablakok parapetjeinek 4 és fél schuch magassága lévén, azokhoz belül a szobában lépcsők intéztessenek."

Az akkori romantikus korszaknak megfelelően, négy esztendő múltán már árokkal és magas sánctöltéssel egészítették ki, így már valóban egy középkori végvárra hasonlított az objektum.
A vár földszintjén a 16. századi somogyi tájon állandó háborús viszonyokat teremtő török megszállás korszakának kiállítása tekinthető meg, egy-egy pillanatképet ábrázolva panoptikumszerűen.
Így láthatjuk a falusi plébánossal vitatkozó várkapitányt, valamint a borral és hússal lakomázó végvári katonák figuráit, amiket korabeli ruhák és fegyverek másolatai tesznek élethűvé. A belső terem sarkából letekinthetünk a harminc méter mély kút víztükrére. A felső szinten különböző egyenruhákba öltöztetett babák sorakoznak, egyebek közt a magyar huszárság történetét mutatva be: mintegy 150 huszárfigurán tanulmányozhatjuk a régi egyenruhákat. A kazamataszer pincében baba- és plüssállat-kiállítás várja a látogatókat.
A Csillagvár körül kialakított másfél hektáros parkban a művészeti alkotótáborban készített műtárgyakat szemlélhetjük meg. A karámokban tartott őshonos magyar állatok voltak elődeink fő táplálékai. Nem csak ették őket, de ruházatuk alapanyagait is ezek adták, és még csontjaikból is készítettek használati tárgyakat.
 
Csoportos jegy 450.- Ft volt, ennek fejében szabadon nézelődtünk a területen, a privát területekre nem ajánlatos bemenni ott harapós kutyák is előfordúlnak.

Itt hosszabb pihenőt és nézelődést is tartottunk mivel a terület nagy  a látnivaló sok, igaz főleg gyerekcsalogató attrakciókat kínálnak. Tilosba tévedt túratársunk közelebbről is megismerkedett egy pulival, remélhetőleg mindketten gond nélkül megússzák.


A Csillagvár után a piros - zöld fonódó jelzésen indultunk tovább majd  a pirosra váltottunk. Utak többnyire voltak alattunk jelzések viszont többnyire nem, az elágazásokban főleg nem. Most nagyon jó segítség volt a GPS e nélkül még talán ott bolyonganánk valahol  a Banácsi-erdőben. Nem kellett sokáig várnunk arra sem, hogy az út elfogyjon alólunk.  A  szederrel és más egyéb marasztaló növénnyel gazdagon benőtt út járhatatlannak bizonyult. A növényzet nagyságából ítélve ez több éves állapot lehet! A vízszintes terepen még viszonylag jól tudtunk haladni az erdőben a fák között, de leérve a mély völgybe melynek oldala elég meredek, sáros, és csúszós volt már sokkal nehezebb volt a haladás, még a fényképezőgépet sem volt kedven elővenni.  
Egy egy fánál megpihenve azzal a játékkal vigasztaltam magam, hogy elképzeltem, ahogy alattam a völgyben felbőszült túrázók terelgetik azt aki ezt a nyomvonalat kitalálta. Ez a turistaút sajnos Somogy egyik szégyene lett hiszen a Balaton  üdülő területén nyilván sokan bepróbálkoznak egy kis túrázással, hát erre nem lesz sikerélményük. Az egykori Somosi-kilátónál ki is menekültünk a nagy forgalmú 76-os országútra, ennél még az is jobb volt, főleg a kilátás miatt. 
Balatonberénybe bevezető út szintén jellegtelen hiszen a pincesort nem érinti. Mivel a vonat nem vár mi maradtunk a piroson és a falun megállás nélkül haladtunk át pedig van itt is látnivaló még így ősszel is pedig a nudista strand már bezárt. 

Múltház

A régi talpas házban, az ún. Múltházban a település történetébe, hagyományos népművészetébe nyerhet betekintést az utazó.
A kiállításon megtudhatjuk, hogy 1906-ban néptánc-, népszokás- és népdalgyűjtő útján Bartók Béla is járt a községben. (A nagy magyar zeneszerző balatonberényi gyűjtőútját a főutcán emléktábla is őrzi).
 Balatonberény római katolikus templom

Az Anjou-korban, 1350 körül épült római katolikus templom a magyar gótika kevés fennmaradt épületemlékeinek egyike.


Bár a törökkel vívott harcok során megrongálódott, a Hunyady család újjáépíttette 1733 körül.
Az átalakítás során kapta barokk tornyát, de a szentély, a támpillérek, a bejárat és az ablakok látványa, valamint a templomkert csendje hazánk történetének egyik legdicsőbb szakaszába, Nagy Lajos királyunk korába repíti vissza az utazót.

Az árnyat adó fák alatt annak a Szent Vendelnek (554? - 617?) az 1793-ban felállított szobrát vehetjük szemügyre, akinek kultuszát valószínűleg a 18. században hazánkba érkező németajkú telepesek hozták magukkal.
A vasútállomás mellett a Rózsa presszóban akinek volt kedve pótolhatta a lecsökkent folyadék és alkohol szintjét , kicsit a vízpartra is lenéztünk, majd kényelmesen hazavonatoztunk.


Most egy olyan útvonalat ismerhettünk meg amire talán nem nagyon kívánkozom vissza, aki most itt járt, talán majd egy másik nyomvonalra örömmel jön vissza.
Köszönöm a túrát és a túravezetést valamint a sok hasznos információt a látnivalókról Borsos Bandinak.


Még több fotó, katt a kis képre:
GYEM Balatonszentgyörgy - Balatonberény