2015. augusztus 29., szombat

Zselici 4 fa 2015. (Simonfa - Cserénfa)

Sokszor jártam már ezen a túraútvonalon. A METEOR TTE. rendezvényein is igyekszem részt venni az utóbbi években, így sok újat maga az útvonal már nem tud mutatni.
Simonfa autóbusszal jól megközelíthető, a Meteor háznál a nevezés pillanatok alatt megvolt a 300 Ft-os kedvezményes nevezési díj szinte csak jelképes.  
Színes térképet kaptunk és már indulhattunk is. A túra szintemelkedését gyorsan letudtuk és a falu feletti dombháton a zöld sáv jelzésen már kényelmesen sétálhattunk az erdőben.
A hosszabb távosok néha el el zúgtak mellettünk de minek sietni. Az erdő megvár. Aki pedig visszapillantott a tetőről a faluba még láthatta völgyben a reggeli párát.
Ennek az útvonalnak az egyik legnagyobb értéke, hogy szinte végig erdőben vezet.
Állatokkal persze most nem találkozhattunk mert az első indulók már elriasztották őket de a dús vegetáció, a sok szúrós csodabogyó, a mohos fatörzsek és Cserénfához közeledve a hatalmas tölgyek valamint a tövükben kanyargó kis patak mindig szép látvány.
Külön ki kell emelni az útvonal jelzettségét is ami egészen Cserénfáig tökéletes és nagyon szép, jó minőségben van elkészítve. Nem véletlenül! Nyilván később is jól jelzett az út, de arra most nem jártunk.
Némi változatosságot jelentett, hogy Cserénfa előtt egy hatalmas dagonya képződött valami nagykerekű jármű jóvoltából.
 Ez nem hiányzott de azért ezt is leküzdöttük és gyorsan beértünk a faluba, ami az utóbbi hetekben úgy tűnik semmit nem változott.
A tűzoltó szertár előtti pihenőben aztán  régi ismerősökkel találkoztunk akik a túra főnökasszonyának szigorú tekintete mellett végezték a munkájukat, pecsételtek, érkeztettek, osztották a jelvényeket sürögtek forogtak - ahogy kell. Itt csokoládé, Éva finom házi sütije és ásványvíz is járt a vándoroknak. 
A mi túránk itt véget is ért s már csak annyi volt hátra, hogy keresünk egy olyan falut a közelben ahova a tömegközlekedést bevezették. Ez természetesen a szomszédos Szentbalázs volt. 
Köszönet illeti a túra háziasszonyát  hiszen lehetőségünk volt az 'iránytaxi' igénybevételére, így nem kellett eláznunk a gazban az utolsó kilométereken, köszönjük Gabi.  Jó időben szép túra volt, köszönöm a rendezést!
A túra végére az is kiderült, hogy egyik túratársunk valójában gyerek kori ismerős akivel egy házban nőttünk fel és sok évvel, évtizedekkel  ezelőtt Ő messze költözött de az élet már csak ilyen. 
Jó volt fel eleveníteni néhány közös egykori emléket. Talán máskor is össze futunk még.
 Szentbalázson bőven volt időnk a buszig így megnéztem a Szent Mihálynak szentelt műemlék templomot ami több dologról is nevezetes:
Templomunkat 1376 előtt Szent Balázs tiszteletére szentelték, majd 1739-ben alapították újra. Ma Szent Mihály templom.
 Az 1704-es rác betöréskor elpusztult a falu és a templom is. 1782-re újra felépült a templom, abban az évben felszentelték a kegyúr, Esterházy herceg költségén. Ezt követoen hosszú időn át a templom melletti, mai "ótemetőbe" temetkeztek nemcsak a helybéliek, hanem a környező községek lakói is.
 1882-ben a barokk stílusú Szent Mihály templom újabb bővítésen esett át, ma felújításra szoruló műemlék. A műemlék épület felújításának érdekében legutóbb 1992-ben fogott össze a helyi lakosság, és csaknem kétmillió forint értékű munkát végezett. 1995-ben szentelték fel azt a harangot, melyet egy helybéli adományozott hálából a templomnak. Ez a negyedik harang, ami a szentbalázsi templomtoronyban megszólalhat.
 A templom bejáratánál található az a márványtábla, amelyen a II. Világháború 15 ismert, és 9 ismeretlen szentbalázsi áldozatára emlékeznek az itt élők. A templomkertben műemlék emlékkereszt található, a templomdombon 18. századi kis lélekharang, amely az erdélyi Páprágypusztáról került hozzánk, és temetések előtt kondul meg.
 Templomunk déli falán, 8 méter magasan napóra van, melynek árnyékvetője pólusra mutat. Számlapját 2 m-es négyzet alakú vakolattagozat határolja el a faltól. Valószínűleg 18. századi. Sajnos az óra számozását 1993-ban lefestették, ma csak a pálca és a keretezés látható.
 Templomunk egyik érdekessége az orgonája, amit Focht Ferenc építtetett 1897-ben az Angster gyárral. Az "Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár" 1867 és 1949 között működött Pécsett, kezdetben csak orgonákat, később 1890 után harmóniumokat is építettek. Fennállásuk alatt több mint 1300 új orgonát, és közel 3000 harmóniumot készítettek el. Leghíresebb orgonáik a Kalocsai Székesegyházban, a Pécsi Székesegyházban, a Kassai Székesegyházban, a Budapesti Szent István Bazilikában és a Szegedi Dómban találhatóak. Mayer Albert pécsi orgonagyáros az orgonát 1925-ben átépítette.
 Másik érdekessége templomunknak a Piéta, amelyet valószínűleg Dorffmeister István festett, aki a századvég egyik legfoglalkoztatottabb festője volt a Dunántúlon.

Még több fotó, katt a kis képre:
Zselici 4 fa (Simonfa - Cserénfa)

2015. augusztus 23., vasárnap

Mecseki Zöldtúra (Kisvaszar - Kisbattyán - Komló)

Pontosan egy tucat túrázó csatlakozott hozzám, magamat most nem számoltam bele a létszámba - bár nem vagyok babonás. Úgy tűnik van igény a vasárnapi túrázásra mert van aki akkor ér rá és persze nem szabad elfelejteni, hogy az igazi túravezető nem szervez rá más túrájára, csak aki nem ért hozzá. :-)
Zöldtúránkat ismét Kisvaszaron kezdtük, a helyi pecsételő helyen. Az irodai munka után végigsétáltuk a kis falut , Bambit most nem láttuk. A műemlék templom és előtte a Szent Flórián szobor, az egykori Esterházy kastély zárt kerítései már ismerősek voltak. Lassan elhagytuk a falut és egy erdészeti úton mentünk tovább.
Mellettünk szép erdők ontották a párát, a hajnali zápor miatt minden nagyon vizes volt, és talán ez volt a legnehezebb szakasz a nagy páratartalom miatt számomra. Az út szélén frissen mosott szép fekete szeder várt ránk. Az aszfaltos út makadámra váltott és gyorsan megérkeztünk a Köszvényesi vadászházhoz.
Előtte kényelmes padok, asztalok várják a megfáradt vadászokat de a túrázókat nem mivel mindez a nagyon feltűnően lezárt kerítés másik oldalán található. Eszembe is jutott, hogy a közeli Jó Szerencsét vadászháznál milyen kellemes volt megpihenni. Nyilván itt más a gazda!  Megpihentünk az öreg tölgy árnyékában, fejünk felett a lódarazsak békésen zümmögtek a fán, hogy ez így is maradjon odább költöztünk.
Pihenés után erdei ösvényen leküzdöttük az első emelkedőt és felérve a tetőre nagyon szép kilátás tárult elénk a Mecsek Ny-i része felé. A közelben található az útvonal GCZSAV geoládája melyet a fára mászni is jól tudó Zsombi túratársunk gyorsan begyűjtött az aggódó anyukája feje felett.
 Itt  a hegytetőn néha feltámadt a szél ami nagyon jól esett, a felélénkült csapat aztán gyorsan kiért füves rétre amelynek szélén kis tábla jelzi a letérést a Csonka Ferenc forrás felé.
A szépen foglalt forrás most alig csepergett mellette az árnyékban pihentünk egy kicsit de volt aki a közeli vadkörtefát vette kezelésbe.

Csonka Ferenc (1924-1986) Pécs egyik legnépesebb cserkészcsapatánál kezdte el példaértékű munkásságát. Fölszentelése után a katakomba cserkészet egyik legeredményesebben munkálkodó apostola lett. Rendszeresen cserkésztáborokat szervezett. Sajnos az akkori rendszerben rendszeresen zaklatták, munkájáért elítélték. Püspöke 1973-ban kővágószőlősi plébánosnak nevezte ki. 1986-ban bekövetkezett tragikus halálának oka vitatott. A forrás felszentelése 2006. október 14-én volt Ivasivka Mátyás cserkésztiszt és a cserkészek jelenlétében.
A pihenés után lendületből kereszteztük a Komlóhoz tartozó Kisbattyán településrészt melynek faluképe úgy ahogy van mindenestől védett.
Ezután egy kis kevergés után csak megtaláltuk a teljesen benőtt utat majd egy erdei emelkedő következett  és a tetején összetalálkoztunk a DDP szép piros sáv jelzésével ami itt egy pár száz méteren a zölddel fonódik.
A Kis Kút-orma 341 m-es csúcsának közelében elértük a piros kereszt jelzést. Tőlünk K-re a Völgység-patak melletti országútról már felhallatszott az autók zaja és a mi zöld sávunk itt a Barna-kő sziklánál meredeken ereszkedik alá. Itt letértünk a túramozgalmunk útvonaláról és a piros kereszten haladtunk tovább Komló felé.
Lassan egyre több pince tűnt fel az út mellett, a lejtő most jólesett és gyorsan le is értünk az egykori bányászvárosba. Mivel időnk bőven volt néhányan még megkerestük a városka szép gótikus műemlékét a Hasmányi templom romjait ami a kórház feletti erdőben található.  
Komló középkori templomromja  a kórház melletti hegyoldalon (Hasmány-tető), az erdő fái között bújik, a templomrom a középkori Komlód falu kicsiny kőtemplomának megmaradt romja. A falut a XIII. században (1256) említik először, mint a pécsváradi bencés apátság birtokát „villa Complov” néven. A pápai adójegyzékben, mint Komlód szerepel, és Gergely nevű papja 1333-ban 30 báni dénár tizedet fizetett. Lakosainak száma akkor 100-120 fő lehetett.
 Komló középkori templomromja a XIV. század elején koragótikus stílusban épült, az ún. egyhajós, egyenes szentélyzáródású, középkori templomok közé tartozik. Az egyházi „Canonica Visitatio” 1733-ban már csak romként tesz róla említést. Hajója téglalap alaprajzú, 5,90x8,40 m-es alapterületű. A szentélye a hajónál keskenyebb, szintén téglalap alaprajzú, méretei: 3,70x4,10 m. A hajót és a szentélyt diadalív választotta el egymástól. A szentélyből északi irányban nyílik a 2,80x3,65 m-es belső méretű sekrestye. Ny-i oldalát két támpillér erősítette meg. A templomnak tornya nem volt. Kapuja a templom déli oldalának közepén található, eredeti formájában kosáríves boltozatú volt.
Forrás és még több információ: turautak.com
 

Természetesen az itt található GCKROM geoládát is sikeresen begyűjtöttük. A templomromtól leereszkedve gyorsan a városközpontba értünk ahol a buszmegálló közelében Hajni már feltérképezte mindazokat a lehetőségeket amivel a dehidrálódás elkerülhető és lehetőség volt a túra szabályos befejezésére.
A jéghideg Steffl orvosság volt a túra végén. A 20 km-es táv és szint önbevallás alapján 3 főt 'lefárasztott', ami vissza van hasonló lesz! A buszoknál volt egy kis menetrend keveredés de aztán Mánfán már újra együtt volt a csapat és a tervezett időpontban visszaérkeztünk Kaposvárra.
 
Köszönöm, hogy velem tartottatok! 
 
A korábbi zöldtúrákról itt olvashatsz:
 

Még két túra van hátra a 'zöldtúrákból' melyek a Keleti-Mecsek és egyben a hegység legszebb részein vezetnek majd, érintve a Vár-völgyet és az   Óbányai- völgyet, megnézzük a hegység szép vármaradványait a Máré és Réka várakat a Pusztabányai üveghutákat a sok sok forrást és a híres lépcsős vízesést. Mindkettő körtúra lesz és lehetőség szerint jó lenne telekocsis módszerrel megoldani, én azon leszek.

Még több fotó katt a kis képre:
Mecseki Zöldtúra
(Kisvaszar - Kisbattyán - Komló)

2015. augusztus 15., szombat

Jelzésfestés - Cserénfa

Erről nincs mit írni. Jelzést festettünk  Simonfa - Cserénfa között. A zöld sáv került felújításra.
 
 
Mivel sikerült időben elindulni így  1/2 10-kor már találkoztunk a korábban szemből elkészült szakasszal.

Mire visszaértünk a faluba a hőmérséklet már átlépte a 30 fokot, pluszban. Viszont kinyitott a kocsma.
 
 
 
Simonfa és Cserénfa között a zöld sáv teljesen felújításra került az új szabványnak megfelelően és sétáltunk közel 12 km-t a Zselicben.
Köszönöm Gabinak és a METEOR TTE-nek a lehetőséget.

Még több fotó, katt a kis képre:
Jelzésfestés - Cserénfa

2015. augusztus 9., vasárnap

Mecseki Zöldtúra (Kisvaszar - Mecsekpölöske - Magyarszék)

Pünkösdkor a nagy sár miatt ez a túra elmaradt, most bepótoltuk. Hát sár az nem volt.
Fotó: Kujti
Kis csapatunk ezúttal 4 fős volt, sok sajnálatos akadály jött közbe a korábbi stabil túratársaknak. Az utazásunk Sásdi átszállással autóbusszal történt. Jó tudni, hogy Sásdról Dombóvár felé nem a központi megállóból indulnak a buszok hanem a REÁL bolt elől.
Kisvaszarra megérkezve a templom és a körülötte álló szakrális emlékek körbenézésével kezdtük a túrát. A Flórián szobor nagyon értékes, régi.
A közelben található egy szépen faragott fa oszlop is majd a falun végigsétáltunk de közben még benéztünk Bambihoz. Bambi egy őznek látszó szarvasbika gyerek nagyon barátságos szelíd jószág.
Hamarosan megy a vadaskertbe mert kezd nagy lenni.
A Hubertust most csak kívülről néztük meg a pecsét már megvolt korábban. Széles , lapos földútra tértünk, egy régi gyakorló pálya mellett vezet el az út.
Ezen a részen fonódik a zöld sáv és piros kereszt. Erdőszéli, kellemesen napos úton haladtunk a hőségnek semmi nyoma nem volt - még. Amikor az út emelkedni kezdett beértünk az erdőbe azért nem volt rossz az árnyékben sem.
A Baranyai-hegyhát egyik szép gerincútjára értünk fel, ezen mi D-felé indultunk, a piros kereszt egy kis erdei pihenőnél ahol a Hat torony túrák ellenőrzőpontja szokott lenni É-ra fordult.
Nagyon enyhén hullámzó ez az út több helyen az erdőirtások miatt szép kilátás volt a Mecsek vonulataira a Zengő, Hármas-hegy - Misina - Jakab-hegy szépen látszott.
Gyorsan elértük a Jó Szerencsét vadászházat ami szépen fel van újítva. itt megpihentünk, padok asztalok, pottyantós WC van a háznál és sok sok kamera, nyilván a nem túrázó szándékkal érkezők megfigyelésére.
Van itt egy érdekes pad is , belenőtt a két mellette álló fába. Pihenés, fényképezgetés után indultunk is tovább. Valaha ez egy forgalmas út lehetett, a házzal szemben az erdő szélén egy régi feszület romjai vannak a fák között.
Az erdőből kiérve kukorica és napraforgó táblák jelezték, hogy közeledünk Mecsekpölöskéhez. A széles, lejtős földúton jó tempóban tudtunk haladni, mondhatnám, hogy direkt kihagytunk egy kanyart ami levezetett a néhány száz méterre lévő faluba de ez nem lenne igaz. Elnéztem, eredetileg nem erre akartam menni.
 A gerincről nem látszik az egész közel, alattunk lévő falu így nagy lendülettel mentünk tovább és egy szép nagy tölgyfát elkerülve a Liget községbe vezető közútra értünk ki. Ez így jó is volt mert innen már közelebb volt túránk végpontja Magyarszék és a Széki Csárda.
Az időközben feltámadó szélben már messziről éreztük azt a kesernyés, 'habos illatot' amit már nagyon vártunk. Volt majdnem egy óránk a buszig így szabályosan be tudtuk fejezni a túrát a menü 1000, a korsó 300, kávé 200 Ft. Az árnyékos teraszról kilépve aztán megtapasztaltuk, hogy délután kettőkor azért már meleg tud lenni. Csak néhány lépés volt a buszmegálló, a légkondis buszon aztán jót aludtam Kaposvárig.
 
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
 
A következő zöldtúrán megérkezünk a Keleti Mecsekbe és Komlóra, mindenkit szeretettel várok.
 
A korábbi zöldtúrákról itt olvashatsz:
 

Még több fotó, katt a kis képre:
Mecseki Zöldtúra (Kisvaszar - Mecsekpölöske - Magyarszék)

2015. augusztus 1., szombat

Hajmás - Szentbalázs (GYEM)

'Omnis habet sua dona dies'   (Minden napnak megvan a maga ajándéka.)

A mi 22 fős csapatunknak a mai napi ajándéka egy kellemes túra volt a Zselic ÉK-i részén Hajmás és Szentbalázs között.  Nagy volt a turista forgalom a Kaposvári buszmegállóban hiszen három egyesület indult három különböző útvonalra ezen a kellemes nyári napon.  A Meteor TTE Gyalogolj az egészségedért túrasorozatának  12. túrája volt ez.
 
Puska Kati vezetésével indultunk Hajmás védett templomától a szőlőhegy felé.
 
Egy az 1800-as évekból származó sérült kereszt mellett elhaladva löszmélyúton egyre mélyebben hatoltunk be a zselici erdőkbe.
A kellemesen emelkedő úton több szép kilátású pontot is érintettünk ahonnan a Surján völgyében lévő kis falura és a környező erdőkre volt jó kilátás.
 
 
 
A korábbi esők sok szép löszbabát mostak ki a meredek partfalból többen szedtek is érdekes alakúakat.
Az öreg tölgy és bükk erdőkben érdekes és manapság ritka természeti jelenséggel is találkoztunk ugyanis időnként pocsolyákat kellett kerülgetni.
Elszoktunk már ettől. Gyorsan elértük az erdészeti aszfaltos utat és ezen mentünk a továbbiakban a túra végéig.
Először az erdész vagy vadászházhoz mentünk ahol pihenőt tartottunk és megnéztük a SEFAG által kialakított 'CSERESZNYÉSKÚTI TÚRAÚTVONAL" egyik tájékoztató tábláját. 
Hallottam már erről és a digitális térképem jelzett is máshol információs táblákat azonban a tényleges túraútvonalra nem jöttem rá. talán érdemes lesz megkérdezni azt aki kialakította, hogy vajon merre is vezet az útvonal.
A ház közelében egy tarvágás miatt nagyon szép a kilátás NY-felé  itt több képet is készítettem nagyon szép az erdővel borított Zselic melyet a civilizáció jele sehol sem zavart meg. (eltekintve az erdőirtástól)
Ez egy rövid túra volt gyorsan beérkeztünk Szentbalázsra ahol a pálinkafőző lakatlannak tűnő épületénél kanyarodtunk rá a település főutcájára. 
Itt látható az a szép napóra is melynek jelmondatával a beszámolómat kezdtem.  Érdekes, hogy ebben a faluban kettő is van, a másik a műemlék templom oldalán található.
A központban a szebb napokat is látott Surján Vendéglő épülete előtt még várnunk is kellett a buszra, de aztán nem sokkal a déli harangszó után már haza is értünk.
Köszönöm a túrát!

Hajmás

Vörössel és kékkel hasított háromszögpajzsban alul makkokkal megrakott arany tölgyfaágból keretezett aranykorona, melyből egy jobbra fordult, egyfarkú aranyoroszlán nő ki, felemelt első lábaival aranyliliomot tart.  Koronából növekvő oroszlán elől lábaival liliomot tart. A Győr nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfy család címeréből ered, mely család a település legősibb birtokosa volt. Az alul elhelyezkedő két cserfaág a község lakosságának fő foglalkozását, az erdőgazdálkodást jelzi címerben

 
Hajmás írott története a XIV. századig vezethető vissza, 1346- ból való ugyanis az az okirat, melyben először említették a nevét. Ekkor egy családi osztozkodás tárgya volt, s a Győr nemzetségtől Szerdahelyi Dersfy Péter birtokába került. Egy 1425-ből való dokumentum Haghmas alakban írta a falu nevét. A krónikák egy fokozatosan fejlődő településről adnak számot, ahová feltehetően Mária Terézia és II. József idején telepítették be a német ajkú lakosokat. A svábok megjelenése kihatott a falu képének alakulására, ugyanis kétholdas telkeket alakítottak ki, s így nagy távolságra kerültek egymástól a házak. A Fő utca például 2-3 kilométer hosszan is elnyúlik, de csak néhány ház van benne. Ezt a részt egykor Németfalunak nevezték, míg a magyarok lakta sűrűbb beépítettségű részt ( a mai Kossuth utcát) Magyarfalunak. A sváb népviselet sokáig tartotta amgát, ám napjainkra már csak az idősebb asszonyok őrzik a ládafiában a beliner kendőt és a klumpát, s a német beszédet is elhagyták. A község lélekszáma a XIX. század végéig fokozatosan nőtt, a századfordulótól azonban folyamatosan csökkent. Az egyedi természeti adottságokat igyekezett kihasználni a lakosság, a nehezebb domborzati körülmények között is jól gazdálkodtak. Elsősorban kis- és középparaszti réteg alakult ki. A föld művelését sokáig a lovak segítették, a traktor csak az 1960-as években jelent meg. Az évtized végén kezdett nagyobb számban elköltözni a lakosság, sokan a közeli városban telepedtek le.

A faluközpont ékessége a római katolikus templom, melynek falán emléktábla õrzi az elsõ világháborúban elesett 19 és a második világégés kilenc áldozatának nevét. A templom védõszentje Nagyboldogasszony, akinek tiszteletére augusztus 15-én, illetve az ahhoz közeli hétvégén tartják a búcsút. Régen két búcsú volt, a svábok lakta településrészen a novemberi Erzsébet napja volt az ünnep. A templom 1927-ben épült.


Csücskös talpú, hasított pajzs a címer, bal oldala vágással további két mezőre osztott. A jobb oldali vörös mezőben zöld hármashalmon Szent Balázs vértanú püspök alakja látható, aranyban. Fején kereszttel ellátott püspöksüveg, felemelt baljában két, keresztbe tett égő gyertya, jobbját vértanúsága jelképén, egy hegyével lefelé fordított kard markolatán, nyugtatja. A bal oldali felső zöld mezőben két, keresztbe tett szárú arany tölgyfaág között két levéllel megrakott arany szőlőfürt. A bal alsó aranymezőben három vörös heraldikai rózsa.A jobb oldali vörös mezőben Szent Balázs vértanú püspök mint a község névadója látható a fő helyen. A zöld hármashalmon, amelyen a vértanú püspök áll, a települést körülölelő dombokat ábrázolja. A bal oldali vörös mezőben lévő két, keresztbe tett arany tölgyfaág az erdő jelentőségére utal, az arany szőlőfürt pedig a régmúltra visszanyúló szőlő- és bortermelést jelenti. A három heraldikai rózsa a község utolsó földbirtokosának - az Esterházy hercegi családnak - a címeréből lett átvéve.

Kaposvártól (14 km) délkeletre fekszik Somogy megyében, a Zselicben. Megközelíthető a 66-os főúton.

Először 1332-ben említi oklevél, Sanctus Blasius néven, mai névalakjában a XIV. századtól szerepel a község az okiratokban. Később a Szerdahelyi, a Derssfy ill. az Eszterházy család földesurainak birtoka volt. A XVII. század elején a falu jelenlegi helyétől 1 km-re terült el, s csupán 14 család lakott itt. 1770 környékén indult meg a nagyobb mértékű betelepítés, ugyanekkor épült fel a római katolikus templom is. A XX. század elején Szentbalázsnak 421 lakosa és 70 lakóháza volt. A település évente két országos vásárnak adott színhelyet, létrejött a hitelszövetkezete. Az 1930-as években felépült az orvoslakás és a kultúrház, valamint új iskolával bővült a község. 1940-ben saját fúvószenekara volt a településnek. A második világháború után 187 holdnyi földet osztottak szét a lakosok között, 1946-ban kiépült az eletromos hálózat. 1947-ben földműves szövetkezet alakult, 1952-ben létrejött a termelőszövetkezet is. A lakosság összefogásának köszönhetően az 1960-as években kiépítették a járdát, s új egyemeletes, öt tantermes általános iskola került átadásra, melyhez egy pedagóguslakást is felhúztak. Ez kiegészült egy 40 személyes kollégiummal, amely a környező településekről ideérkező gyermekeket szállásolta el hétköznapokon. Fontos szerepe volt a helyi gazdasági életben a Surján Völgye Termelőszövetkezetnek, melyből részvénytársaság lett a rendszerváltáskor, később pedig kft-ként működött tovább. Az ő munkájuknak köszönhetően épület fel a Makovecz Imre által tervezett magyar pavilon az 1992-es sevillai világkiállításra.

Még több fotó, katt a kis képre: