2015. április 30., csütörtök

2 0 0 0

2006 januárjától vezetem a túráim eseményeit az internetes honlapomon, elsődlegesen azzal a céllal, hogy másoknak segítséget , információt adjak a túrák tervezésekor. Az első 5 évben még nem a blog rendszert használtam, nem volt elterjedt ez a technikai megoldás.
Akkoriban még statikus html oldalakat készítettem és a Picasa képtár használatára is csak később tértem át. 2006-2010 közötti túráimat itt találjátok, az oldal gyakran költözött ezért lehetnek benne hibás linkek!
2011 januárjától használom a jelenlegi formában a Google blog-szolgáltatását. Úgy gondolom, hogy az eredeti célkitűzésnek megfelelnek a túrabeszámolóim hiszen a látogatottságra nem panaszkodom. Amiért pedig ezt a pár haszontalan sort ide a 'hasznosak' közé beraktam annak nincs más oka mint az, hogy 2015 áprilisában - az elektronikus publikálásaim 10.-évében - a Túrablog látogatottsága először érte el és picivel meghaladta a havi kettőezres forgalmat.  Természetes, hogy ezt elsődlegesen a teljesített túrák befolyásolják, és nem biztos, hogy minden hónapban lesz mód hasonlóan érdekes helyeket felkeresni, de törekedni fogok rá.
Köszönet mindenkinek aki úgy gondolja, hogy a túrabeszámolók jók és felkereste a blogot, remélhetőleg hasznos volt !

2015. április 26., vasárnap

Jelzésfestés

Sokan nem tudják, de az erdőben a fákon nem maguktól nőnek ki a turistajelzések. Gyakran olvasom a fiatal túratársak beszámolóit az interneten, hogy hol itt hol ott elkeveredtek, mert rosszak, hiányosak  a jelzések, térkép ismeretük általában a nullával egyenlő és az véletlenül sem jut eszükbe, hogy hoppá emberek én szeretnék segíteni abban, hogy jobb legyen a jelzésrendszer. Ők - mármint általában a 'nagyvárosi turisták' - gyakran nem tartoznak egyesülethez sem így honnan is tudnák, hogy a jelzéseket ugyanolyan földi halandók festik mint ők, akik csak kritizálnak. Ezért a munkáért nem jár fizetség, gyakran még a költségek sem térülnek meg de mindezek ellenére aki a természet barátja örömmel vesz részt az ilyen munkában is, akkor is ha esetleg más élvezi a hasznát. 
Jelzést festeni jó dolog, én szeretem, hiszen ezzel létrehozhatunk valami olyat ami segíti mások túrázását. A teljesen új útvonalakat – melyeken eddig dolgoztam - kicsit a magaménak is érzem és jó arra gondolni, hogy van egy jó pár km “saját” turistautam. Az elmúlt 30 évben több száz km-t festettem. Úgy hozta az élet, hogy 1989-ben az RP-DDK Mesztegnyő – Somogysimonyi közötti szakaszán elsőként festhettem fel az akkor új túramozgalom jelzéseit. Aztán múltak az évek , mindenféle színű és formájú jelzéseket festettem közben de egyes színeket elég ritkán.
A Zselicben sok érdekes és egyedi jelzés is látható, ilyenekkel is találkoztunk, de nekünk jó volt a régi, bevált, hagyományos is.
 
Ma egy kis csapat festette a korábbi alapozásra a színt a Zselicben, és külön örültem annak, hogy Somogy második legnagyobb túramozgalmából, a Dél-dunántúli Piros Túra  útvonalából is - ha csak keveset is - de sikerült felújítani. 
A munka előtt pár percre beugrottunk a Zselic új turisztikai atrakciójához a Zselici Csillagparkhoz és az új kilátóhoz is.
 
Ha információink helyesek akkor  2015. május 25.-én lesz megnyitva.


Köszönöm a lehetőséget!
 

Még több fotó, katt a kis képre:
Jelzésfestés

2015. április 25., szombat

Abaliget - Kovácsszénája - Orfű (GYEM)

A METEOR TTE túrasorozatának 5. túrája ezúttal a Mecsek egyik látványos területére  Abaliget - Kovácsszénája - Orfű térségére szerveződött. A közel 40 fős csapat Abaligetig vonatozott, majd a közúton átsétáltunk a közeli Kovácsszénája településre ahol a 4 tóból álló tórendszer partján vezetett végig a túránk. A sok helyen kihelyezett tájékoztató táblákról megismerhettük a tórendszer és a táj környezetét, a fontosabb látnivalókat, az épített és főleg a Mecseki karszt természeti értékeit.  Orfűn a Malom múzeum zárva volt, jelentős építkezések vannak folyamatban de azért pihenő helynek jó volt. A túra végén kerestük fel a Mecsek legnagyobb és legbővizűbb forrását a Vízfő forrást és forrásbarlangot. 
Orfűről Pécsen keresztül autóbusszal tudtunk hazautazni ami esetemben nem volt problémamentes mivel a nagy tömeg, a meleg és levegőtlen busz ahol sokan csak állva utazhattunk a kanyargós mecseki szerpentinen eléggé rossz hatással volt a gyomrunkra. Pécstől aztán már kényelmes volt az utazás, át is aludtam az egészet.
Köszönöm a túrát!

Kovácsszénája


A falu neve évszázadokig a szláv eredetű Kovacéna volt.
A települést az 1290-es pápai tizedlajstromban említik először, amelyet az esztergomi káptalan magánlevéltára őriz. 14. századi történeti források önálló plébániájával jelentős helynek ismerik. Az Árpád-kori település Szent Erzsébet eklézsiája révén az 1600-as évek végéig kiemelt szerepet töltött be környezetében.
A török hódoltság alatt nem néptelenedett el, a felszabadító háborúk alig érintették az itt élő magyar népességet, lakossága azóta alig változott.
A 18. századi pestisjárványok lakosságát tragikusan megtizedelték, de II. József korából három malomról, méhészekről, bognárokról, ácsokról és kovácsokról is tudunk.
A 19. század második felében legeltető társulatot, erdőbirtokosságot, tejszövetkezetet alapítottak.
Az állami helységnév-magyarosítási hullám során előbb a Kőhalom, majd az értelmetlen Kovácsszéna elnevezés merült fel, végül a falu a Kovácsszénája nevet kapta.
A 20. században működött itt az elemi iskolán kívül gazdakör, tűzoltó egyesület, sőt olvasókör is, amelyek jelentős társadalmi és közéleti szerepről árulkodnak. De a parasztság nagy része kuláknak lett nyilvánítva, és a földeket elkobozták. Az 1950-es évektől a falu folyamatosan kezdett népességében fogyatkozni, és leszakadni. A rendszerváltásig szinte semmi fejlesztés nem érte el a falut. Az őslakósok nagy része elköltözött páran akik maradtak, elszegényedtek. A rendszerváltás óta egyre több házat vettek meg nyaralónak. Az 1990-es évek környékén néhány külföldi is letelepedett, a mai napig egyre több német és holland állampolgár költözik a faluba.
Nevezetességei:
A horgásztó mellett az Orfűi patakba torkolló állandó vízfolyások háborítatlan élővilága, érdekes földtani képződmények, forrás, barlang, felhagyott kőbánya várja a turistákat. A település nevezetessége az ősi magyar halmazatos településszerkezet.


Kovácsszénájai  tó
Az orfűi tórendszer legutolsó negyedik tóegysége, hegyek által övezett gyöngyszem, ahol csend és nyugalom honol. A tó a mindössze 64 lakosú Kovácsszénája település közvetlen közelében található. Sokan szeretik, a horgászok ritkán mennek el innen hal nélkül. A tó 1973-ban készült el utolsóként, a felette lévő három tározó (Orfűi tó, Pécsi tó, Herman Ottó tó) gátszakadása esetén ezek árvizeinek felfogása céljából. Vízminősége hasonló a fölötte lévő (Pécsi tó) tavakéhoz, halas szempontból viszont kedvezőbb a bő természetes táplálék miatt. Vízinövényzet a befolyó környékén dús, széles és keskenylevelű gyékény illetve nád szűri meg a beérkező vizet, nyújt búvó és ívóhelyet a halak számára. A meder akadómentes kemény, néhány víz alatti facsonk, vízbe dőlt fa és a felduzzasztott patak medre jelent jó haltartást. A vízmélysége a zárógát felé haladva egyenletesen mélyül, legmélyebb részeken eléri a 6 métert, míg a felső gyékényesnél 0,5 m. A tóparton kavicsozott parkoló és büfé várja a vendégeket.


Herman Ottó  tó
A Herman Ottó tó az Orfűi tórendszer harmadik tagja az Orfű községhez csatolt Tekeres külterületén, gyönyörű környezetben. Déli oldalról az üdülőfalutól, és erős hegyektől körbeölelt völgyben található a sokak által irigyelt csendes, természeti környezetben. Területe:  45,9 hektár, ebből 28,2 ha a vízfelület.
 Helyi védettségű természetvédelmi területen fekszik. A tó és környezetének őrzéséről két tógondnok (halőr) és 4 fő aktív társadalmi halőr gondoskodik. Évente két alkalommal közösségi munkával vigyázza a tagság a tó és közvetlen partjának, kikötőjének természetes állapotát, alkalmanként átlag 85-87 fővel. Helyi horgászversenyt évente egy alkalommal rendeznek.
 Telepített halfajok: ponty, süllő, csuka, balin, keszegfélék, compó, amur, de behordott jövevényként fogható a harcsa is.
Itt egy védett hal- és madárrezervátumot őriznek, ráadásként olyan fajokkal, mint például a játékos halpusztító, a vidra - a névadó természettudós szellemiségéhez híven. Az 1835-ben a felvidéki (ma: Szlovákia) Breznóbányán született Herman Ottót több tudományág is magáénak vallja. Nem alaptalanul nevezik őt az "utolsó magyar polihisztornak": bár legtöbbet a madarakkal és pókokkal foglalkozott, maradandót alkotott a tudományos nyelv megújítása, a politikai újságírás terén.Jelentős volt a halászattal kapcsolatos műve, amely néprajzi kutatásait alapozta meg. Idős korában még őskorkutatással is foglalkozott és hatalmas munkabírása, alapossága itt is sikerre vitte. Az ő javaslatára vezették be 1906-ban a Madarak és fák napját.
 A Herman Ottó-tó gátjától északra a hegyoldalban két barlang található: a délebbi a nagyobb, 29 fm járathosszúságú Füstös-lik, az északabbi a Kis-füstös-lik (Kőfülke; 8 fm). 1998-1999-ben kutatták régészeti és zoológiai szempontból. Ezeket a barlangokat a miocén mészkőben a víz szivárgása alakította ki. Ugyan nem olyan látványosak, mint a közeli abaligeti Paplika, de a márgás bemosódásokkal tarkított fehér szarmata mészkőben maradandó élményt nyújtanak az erre járónak.

 
 

Orfű - Tekeres
 A Pécsi tó gátjánál épült Orfű-Tekeres falu a tóvidék legszebb települése, a falu egyetlen utcájának két oldalán még számos XIX. század végén vagy a századfordulón épült parasztpolgár házak, szép homlokzatú porták, tágas, téglából épült gazdasági épületek maradtak meg.
Az országos hírű település leginkább tórendszeréről, a hozzá kapcsolódó színvonalas szolgáltatásairól, a 30 hektáros természetvédelmi területről, a Mecsek hegység erdő borította hegyláncairól, kulturális értékeiről vált ismertté.


Pécsi tó
Az orfűi tórendszer legnagyobb, 69 hektáros völgyzárógátas tava a megye horgászcentruma. A Mecsek északi oldalán lévő, hegyek által körülvett Pécsi tó országosan kedvelt üdülőközpont.


A Pécsi tó békés és ragadozó halfajok széles körének élőhelye, érdekesség, hogy a szinte mindenütt tömegével jelen lévő törpeharcsa itt igen ritka vendég a horgon. A tó sekély, strand körüli részén számos halfaj természetes szaporulata tapasztalható - ez a rész június közepéig kíméleti terület - de a bőséges halállományt csak a rendszeres és gondos telepítésekkel lehet fenntartani. A halasítások áprilistól havonta történnek, ősszel kerül ki a halmennyiség közel 65-70 %-a, ilyenkor lehet a legkedvezőbb áron beszerezni a halat.


A tó keleti partja lankás, szektorokra lett felosztva a terület nyaralókkal beépítve, ahol szinte végig stégek szegélyezik a vizet, kivéve a gát előtt húzódó „Reptéri” szakaszt. Nyugati oldalán meredekebb partok emelkednek, kevésbé beépített, itt több szabad részt is talál a vendéghorgász.
A tóban húzódó egykori patakmedret erős akadók kísérik, felső, befolyó körüli része sekély (0,5-1,5 m) iszapos. Alsó kétharmad része viszont kemény, csak néhol iszapos, itt található az egykori híd maradványa is. Vízi növényzet, hínár a sekélyebb részeken, csendes öblökben található, a part mente sok helyen gyékénnyel és náddal szegélyezett.


Orfű (Orfűi tó)
Orfű, Kovácsszénája, Mecsekszakál és Bános nevét a 14. század elején említik először írásos források, oklevelek. Az oklevelek a helységek nevét különbözőképpen és a maitól eltérő formában írták. Orfű nevét a 14. században Orfev-nek, Orfeu-nek, Orfew-nek írták. Kovácsszénája így szerepel: Koatzevaza, Konachenaja. Mecsekszakállal lehet azonos Zacal, s a mai Bános talán a hajdani Balvanus vagy Balvanos (Bálványos) szóból rövidült. Ezek a falvak a középkorban virágzó magyar települések voltak.
 
A török hódoltság korában elnéptelenedett a táj. Talán csak egy-egy dűlőnév őrzi ma már ezeknek az elpusztult falvaknak az emlékét. A helyi hagyományok számontartói szerint néhány dűlőnév: Lipóc, Érszeg, Nyárás, Egrestó, Kiskövesd és Öregtemplom-dűlő.
A 18. század elején lassan indult meg csak az újjáépítés. A kihalt tájra, a lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban és Németország különböző tájairól. A század közepén már a magyar népesség is jelen volt a faluban. Az 1930-as években a falu lakosságának 93%-a német, és csupán 7%-a volt magyar anyanyelvű.
A 19. században Kovácsszénáját már Kovatzenának írja a térkép, Mecsekrákos és Mecsekszakál neve elől pedig még hiányzik a hegység neve. A falvak lakossága az elmúlt évtizedekben nagymértékben lecsökkent. Ez a városiasodás folyamatával hozható kapcsolatba. 1970-ben Mecsekszakálon csak 77-en éltek , Tekeresen 102-en.
Orfűhöz csatolták 1969. január 1-jén Mecsekrákost, 1975. január 1-jén Mecsekszakált és Tekerest (németül: Tekrisch, 1979. január 1-jén Bánost.
A 80-as években új utakat építettek, az autóbuszok már naponta többször is megközelítették a kisebb falvakat, így az emberek elvándorlása némileg csökkent. A mesterséges tavak létesítése óta, az egyre fokozódó idegenforgalom is helyi munkalehetőséget nyújt.
Sárkány-kút

 
Egy kölcsönzott fotó arról az állapotról amikor a Sárkány-kútból ömlik a víz!
Forrás:   GCSUSU
 

Az Orfűi Balázs-hegy északi oldalában lévő, jelentős hírnévvel rendelkező, időszakos karsztforrás. Megközelíthető a SO jelzésen. A forrást éveken át folyamatosan figyelték, hogy a szűk barlangos forrásszájon át milyen rendszerességgel történik kifolyása. Vizsgálták, hogy működése összefüggésbe hozható-e a korábbi időszakokban történt csapadékhullással. Az itt elhelyezett regisztrációs műszer szerint a forrásszájon olyan vízkitörések történtek, melyek a forrás teljesen önálló, sajátos működésére utalnak. A triász mészkőben kialakult, nem feltárt szifonrendszerben a karsztvíz olyan szinteket érhet el, melynek következményeként időszakosan megindulnak a vízkitörések. A kifolyások igen intenzíven indulnak meg, majd fokozatosan csökkenő tendenciára váltanak. Működésének huzamossága is egyedi, pár perctől akár napokig tartó is lehet, így hidrogeológiai szempontból igen ritka természetes jelenség. A forrás mellett régen Melocco Miklós sárkány szobra állt, de sajnos vandálok összetörték.
A Sárkány legenda:
A monda szerint valamikor egy hétfejű sárkány élt ezen a tájon, és a környékbeli pásztorokat rémítgette. A föld mélyében lakott, de ki-kijött a napvilágra is. Egyszer, amikor visszabújt a bar­langjába, nagy vihar tört ki. Még a Mecsek szikláit is meg­moz­­gatta. Egy hatalmas sziklatömb éppen a sárkány barlangjának a bejáratát zárta el. A szörnyeteg nem bírta elta­szí­tani a szilát, amikor ki akart jönni. A nagy erőfeszítéstől azonban a föld kérge körös-körül megrepedt és a víz több helyen hangos zuhogással tört ki a földből. A víz zubogása, morgása messze elhallatszik. A sárkány a nagy munkában elfáradt és nyugovóra tért. A forrás vize is elapadt. Amikor újra fölébred és el akarja hengergetni a követ, újból megindul a forrás vize. Így váltako­zik egymással kiszáradás és bővizűség aszerint, hogy a sárkány alszik, vagy feszíti a sziklát.
A Vízfő-forrás és a forrásbarlang


 A Mecsekben található legnagyobb karsztforrás az Orfű község határában fakadó Vízfő forrás. Vízgyűjtő területe 15,25 km2 , ennek mintegy 30 %-a nem karsztosodó kőzeteken, elsősorban alsótriász vörös homokkövön helyezkedik el. Az innen érkező, koptató jellegű hordaléknak jelentős szerepe lehetett és lehet a forráshoz tartozó barlangrendszer kialakításában. A vízgyűjtő fennmaradó része alsó- és középső triász mészköveken és dolomiton helyezkedik el, maga a forrás is egy dolomit sziklafal aljából tör elő. A forrás vízhozama napi 414m3 és 100800 m3 között ingadozik. 1970-ben a teljes évi vízhozam 4.731.971 m3 volt. A vízhozam adatok alapján a Vízfőt tekinthetjük a legbővizűbb mecseki karsztforrásnak. A forráshoz tartozó barlangrendszer még csak részben feltárt. A légvonalban mért távolság a forrás és a fő víznyelőnek tartott Szuadó-nyelő között mintegy 2 km így aggteleki példák alapján a várható barlang hossza mintegy 5-6 km-re becsülhető, természetesen ehhez még további oldalágak is csatlakozhatnak.
A barlangrendszer feltárására az utóbbi években ismét nagy erőfeszítések történtek, amelyek a várt nagy barlangot még nem hozták meg, de így is igen bíztató eredményekkel jártak. A Szuadó-víznyelőben a JATE Barlangkutató Csoport végzett kutatásokat, aminek eredményeként a nyelőhöz tartozó barlangot mintegy 200 m hosszan tárták fel és példaértékű alapossággal dokumentálták. Egy másik nyelő- a Spirál-nyelő- újbóli megbontásával a Mecseki Karsztkutató Csoport feltárta a hegység eddigi legmélyebb barlangját. A 100 méteres mélységben rábukkantak egy rövid patakos ágra is. Mindkét barlangban továbbra is folynak a kutatások. Maga a forrásbarlang jelenleg hozzávetőlegesen 150 méter hosszan feltárt. 1958-ban búvároknak sikerült átúszniuk a bejárati szifont és nagyméretű légteres járatról adtak hírt.
A következő évben a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutatói leszivattyúzták a forrásszifont és bejutottak a barlangba. Jelenleg a Vízfő-forrás barlangja mesterségesen kialakított bejáratokon keresztül járható. Az ismert barlangszakasz befoglaló kőzete elsősorban triász korú dolomit. A barlang elsősorban hasadékjellegű, bár ezek a hasadékok igen tágasak és találkozásaiknál jelentős méretű terem is kialakult. Általánosságban elmondható, hogy a járatok átmérője 1-3 méter között mozog.
Jelenleg a barlangban egy mesterségesen kimélyített és kibetonozott tó található, kb. 5-6 méter átmérővel. Vízfolyást csak nagyobb vízhozamok esetében figyeltünk meg, a bejárati szifonon kiáramló víz egyébként a járattalp alatt mozog. Eredetileg a barlangban 3 szifon volt található, a harmadik egyben a végpontot is jelentette. Ez a szifon igen mély, mintegy 21 méter. Átúszása mindez ideig nem történt meg, bár az építkezések előtt erre kísérlet történt. A barlangban nagyszámú cseppkövet figyelhetünk meg, ami azért is érdekes, mert a dolomitbarlangok cseppkőben általában szegények. Az itteni jelentősebb cseppkövesedés feltehetően a kőzet magasabb CaCO3 tartalmával magyarázható. A barlang falán és számos cseppkövön fekete mangántartalmú kéreg figyelhető meg.
 
Forrás:wikipédia a szabad lexikon

Még több fotó, katt a kis képre, használd a Google Chrome böngészőt:
GYEM Abaliget -
Kovácsszénája - Orfű

2015. április 22., szerda

Deseda Kalanderdő

Vajon mit takar ez a jól hangzó név? Hát elmentem és - igaz csak részben - de megnéztem. Úgy tűnik, hogy három nagy területre koncentrálódtak a fejlesztések, természetesen lehet, hogy nem jól láttam de a benyomásom ez volt.
- Először a már sokszor látott arborétumba mentem. Érdeklődéssel közelítettem a nagy beton kockához , nem tudtam mi az ott a híd előtt aztán kiderült, hogy ez a felújított forrás. Mindenesetre meglepett a látványa.
Nézzétek meg és alkossatok róla véleményt. A hullámos hídon átsétálva a játszótéren néztem körül, a régi játékokat megjavították és van új is.
Mint gyakorló nagypapa ezeket jó előre fel kell deríteni. Az arborétum útjainak egy része kőszórásos, murvás  terítést kapott, csapadékos idő után ez praktikusabb.  A 'főutca', mely végigvezet a teljes területen a felső kapuig szintén lényegesen megváltozott.
Az alján a kis házikó környékén fa burkolat van. Nem tudom miért, nem az én dolgom csak nem értem.
Nagyon nem tetszett viszont, hogy a széles és korábban füves főútvonalat kigyalulták. A jó magyar anyaföld ugyan szép látvány de egy eső után abban dagonyázni? 
Nekem úgy tűnt, hogy talán még nincs készen de hát már ünnepélyesen át is adták. A P+ jelzést követve a felső kapunál NY-ra fordultam majd leérve a vízparton jöttem vissza a hídhoz. A növények neveit kis fa oszlopokon fogják majd bemutatni.
Azért majd mert a névtáblák nagy többsége még nincs felszerelve.  Szóval így néz ki most az arborétum, összességében jó lesz ez. Érdemes kimenni. Kicsikkel csak a játszótérig de akit a sok örökzöld is érdekel tehet egy jó nagy sétát is.
 
- A Gombási erdő részen a tó felett most tanösvények létesültek ezeket nem néztem meg, majd legközelebb. A tájékoztató táblák alapján érdekesek de inkább az iskolás korosztálynak.  
 
- A 67-es út NY-i oldalán a régi tanösvény helyén létesült az igazi kalanderdő.  Ezt mindenképpen fel akartam deríteni, hiszen az előzetes információim szerint ezek gyerekbarát létesítmények.
Sajnos az utat itt nem javították fel, a vízparton csak földút vezet ami száraz időben esetleg személyautóval is járható de a kijelölt parkoló az országút mellett van és a már máshol is megszokott tábla is ide került.
A fedett pihenőt felújították és pottyantós is készült ide. A nagy atrakció, a Madár megfigyelő és kilátó nekem kb. 10 perces gyaloglással volt elérhető, gyerekekkel ez lényegesen több és babakocsival csak terepmódban közelíthető meg.
 
Útközben sok ilyen szerkezetet láttam, nem jöttem rá, hogy mik  ezek!
 
Ez lenne a madármegfigyelő és kilátó a tóra.
 
 
Most még szép, jó érdekes. A tájékoztató táblák is szépek, informatívak. Talán azért tették ilyen messze, hogy tovább tartson. 
 
 
Vissza sétáltam a parkolóig, és innen É-felé az emelkedőn indultam el. Itt található a két játszótér, ezek a városból is ismert új játszótéri berendezések, csak erdei környezetben elhelyezve. 
 
 
 
Két terület van az egyik a kicsiknek kb. 4 éves korig a másik pedig a nagyobbaknak. Jelenleg a játékok közötti közlekedés nem a legjobb mivel az egykori erdei aljnövényzet csonkjai kis hegyes ágak formájában ott maradtak.
 
 
 
Ez felnőtteknek nem annyira gond mint a néhány éves csak szaladva közlekedni tudóknak. Mind két játszótéren egy azaz 1 db asztal van kettő paddal! Ez borzasztóan kevés! 
Ha a tervező ugy gondolta, hogy egy időben csak egy család használja majd a játszóteret akkor persze rendben van a dolog. Ezen érdemes lenne elgondolkodni. 
Láttam néhány nagy gépet ácsorogni a környéken ezek nyilván csak véletlenül voltak arra hiszen itt már minden készen van, átadásra került. A kalanderdőnek ez a része is tetszett, csak az a madárnéző hely ne lenne olyan messze, vagy lenne jobb út. 

2015.április 22.-e volt, a Föld Napja, de valójában sokkal nevezetesebb nap ez hiszen első unokám  -  Boglárka - ezen a nevezetes napon született. Sajnos most nem lehetett velem hiszen éppen 'munkatársaival' a Cicásokkal ünnepelt de majd visszajövünk ide együtt is :-)  Sok boldogságot Bogica! 
Hát ilyen a Kalanderdő egy nagypapa szemével.

Még több fotó, katt a kis képre!
Deseda Kalanderdő

Néhány nappal később élet költözött az erdőbe:
Desedai kirándulás