2014. május 31., szombat

Töröcskei Emléktúra 2014

Az Emléktúra Somogy természetjáróinak tulajdonképpen egy kegyeleti, megemlékező és jutalmazó túrája is egyben.
A Lévai József György Emlékúton túráztunk a Töröcskei-tó partján álló turista emlékműhöz, csak akkor még ezt nem tudtuk.

 Itt a megyei vezetés  nevében  Balázs László üdvözölte az egybegyűlteket, kiosztotta az SmTSZ bögréket az egyesületek által felterjesztett aktiváknak, haveroknak, valamint minősítések is kiosztásra kerültek.  
 
 
Az egyesületek nevében a KTTE részéről Szép József sporttárs itt javasolta, hogy a túra útvonalát a nemrégiben elhunyt sporttársukról - Lévai József György-ről nevezzék el.  A jelenlévők ezt támogatták. 

A ceremónia után átsétáltunk a Vackor tanyára ahol szendvics és üdítő várt ránk. Megettük, megittuk, és egyéni tempóban és útvonalakon távoztunk. Köszönjük a rendezést.

Egy rövidke kis emléktúra nagyszerű lehetőség egy bakancs betörés megkezdésére. Jelenleg az állás a lábam és a bakancs között  1:1.

Még több fotó, katt a kis képre:
Töröcskei Emléktúra

2014. május 22., csütörtök

RP-DDK Homokkomárom - Palin - Nagybakónak


Korán kelni jó dolog főleg ilyen szép nyárias napon na de ennyire?  Az első lehetséges vonattal jutottam el Nagykanizsára,majd onnan busszal tovább utaztam Homokkomáromba, itt a falu közepén kezdtem a túrát.
Ezúttal nem másztam fel a rendházhoz mivel menetirányom ellentétes volt. Tettem egy kísérletet a faluban egy pecsét begyűjtésre ezért megkerestem a boltot, kocsmát, orvosi rendelőt, polgármesteri hivatalt de  ugyanebben a sorrendben zárva találtam.  A faluvégi táblánál azért egy igazoló fotót csináltam, a rendházhoz majd a folytatásnál felmászok.
Országúton kell átsétálni Hosszúvölgyig a kis falu szélét érintve aztán szép napos réten majd erdőszélen vezet a jelzett út.
Meglepően szép az a szakasz ahol élesen K-re fordulunk az erdőben a Vadászház felé. Hatalmas platánok szegélyezik az utat.
A  Vadászház előtt található az Erzsébet királyné emlékműve és egy emlékfa melynek fajtáját nem ismertem fel. Az elmúlt napok vihara itt is hagyott nyomot , több fa is kifordult  van ami még mindig a tetőnek támaszkodva várta, hogy kivágják.
Az öreg erdőben szinte Zsigárdig végig vadaskert mellett vezet az út, nem szeretem az erdei kerítéseket de ez van.  Zsigárdon egy csendes kis fehér puli okozott némi izgalmat , békésen pislogott rám az udvaráról meg se mozdult szépen el is sétáltam előtte, majd csak azt észleltem, hogy a hátam mögött - ahova hangtalanul érkezett meg - erős ugatásba kezdett. Enyhén szólva is meglepett! Már megszokásból az ilyen falu keresztező szakaszokon a kezemben van a riasztó így sikerült távol tartani. 
A kis haranglábnál aztán újabb kanyar  következett, egy mező majd erdő , kereszteztem a Principális csatornát majd a 74-es országutat és megérkeztem Palinra.  A Nagykanizsához tartozó településrészen több szép régi kúria és kastély szerű épület is található, nagyrészt lakatlanoknak tűntek, kivéve persze az iskolát ami az 1720-as években Pallini Inkey János által építtetett kastélyban működik és szép nagykiterjedésű kastélypark veszi körül. 
Itt a Rózsa presszóban van a pecsételő hely. Az intézmény kellemes hely, jót pihentem szomjamat is csillapítottam és természetesen pecsételtem is.
Az eddig szinte vízszintes terep lassan emelkedni kezd és felkapaszkodhatunk a közeli szőlőhegyre ami talán a Nagykanizsaiak kedvenc pihenő és szőlőtermelő területe, de sokan ott is laknak. Szép rendezett picék vannak erre, de a kamerás figyelő rendszer és a polgárőrök házikója is jelzi, hogy talán olyanok is járnak erre akik nem kimondottan kapálni jönnek a telkekre. 
Több kereszt és egy nagyon szépen helyreállított kápolna is található itt. A pincesor gerincén vezető út lassan beér az erdőbe és továbbra is folyamatosan emelkedik.
Így megy ez egészen a TV toronyig.  Itt a gerincen volt a legrosszabb az út minősége, a sáros, esős időben valamilyen nagy gépek teljesen felszántották, és hiába is száradt ki nagy része a fél méteres  barázdákban állt a víz.  A torony alatt az addig É-ra tartó útról K-felé fordulunk és elkezdődik az ereszkedés.
Itt tettem egy kitérőt mivel szerettem volna megkeresni a Köszikla-szurdok felső végét ahol a létrák vannak. Hát nem jártam sikerrel, és más sem egy fiatal pár szintén kihátrált a nyakig érő gazból miközben a lejáratot kerestük. A területen favágás is volt, sok a hulladék gally a fűben. Hiába volt GPS-em a nagy bozótban nem találtam meg a létrákat, a meredekebb szakaszokon mondjuk nem mentem tovább mert szakadékba esni sem akartam. Nyilván ha több időm van talán meglenne mert létezik, a helyi természetbarát szövetség szerint a létrák biztonságosak. Sajnálom, így jártam. Pedig ez jelzett turistaút lenne és Zala megye egyik legnagyobb geológiai értéke és látványossága lehetne.

Az Index Kéktúra jelvényszerző túramozgalmak fórumán ezt irta a szurdokról egy túratárs.
 
Visszatérve a kékre ereszkedtem tovább a forrásokig, az egykor cserkészek által foglalt forrásokat később 'államosították' és ekkor lettek eszperantó források, ma mindkét elnevezésre utaló táblák jelzik a hely történetét.
Itt is találkoztam túrázókkal akik alulról akartak a szurdokba jutni de a kidőlt fák miatt meghátráltak...  Sok éve már végigjártam ezt a látványos völgyet és jó lett volna most ismét de hát így jártam.
A nagy kéktúra fejlesztés egyik szép hozadéka lehetett volna ha ezt a szurdokot kitakarítják, és vissza adják a természetjáróknak, a közeli Zalakarosról is sokan jönnének ide és az interneten is sokfelé 'reklámozzák' ezt a szurdokot aminek csak egy baja van, láthatatlan mert járhatatlan!
A források romosodnak, itt ott omlik a foglalásuk, a pihenőhelyek elkorhadtak, kidőlt fák rontják a vizuális hatást, szóval ez az egykor szép hely nagyon elhanyagolt, mindez a kéktúra útvonalán!
A vízkészletemet itt a forrásoknál  feltöltöttem mivel mint tudjuk Nagybakónakon nincs kocsma és bolt sem ebben az időpontban. A faluból autóbusszal jutottam vissza Nagykanizsán keresztül Kaposvárra, a buszos közlekedés lényegesen jobb, rövidebb mint a vonatozás de a csatlakozás miatt reggel muszáj volt vonatoznom.
Ez a szakasz a természetről szól szép öreg erdők, hatalmas fákkal, de mezőgazdasági területek is vannak benne. Néhány kis falut, tanyát, majort is érint az útvonal, a Palini kastélyok szépek, a Förhénc-hegyi kilátás szép, természetjáró létesítmények is vannak és hát itt lenne a szurdok is ... 

Ezzel a 21 km-es túrával ( a kitérők is benne vannak) kb. 300 m szintemelkedéssel megérkeztem a Dél-Zalai dombság K-i széléhez, kezdődhet a hullámvasutazás - majd legközelebb.     

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Homokkomárom - Palin - Nagybakónak

2014. május 7., szerda

RP-DDK Grábóc - Szekszárd

Ha lenne még DDK akkor ezzel a szép túrával sikeresen teljesítettem volna, hiszen végigjártam Somogy - Baranya - Tolna megyében az egykor legendás túraútvonalat. Szekszárd és Nagybakónak között folyamatos a teljesítésem és 270 km-el az RP-DDK túramozgalomnak kb. a felénél járok.  Már csak RP-DDK-van 1989-től és nem csak egy nagy embert vesztettünk el akkoriban aki a túramozgalom névadója lett, hanem egy szép jelvényű túramozgalmat is.
Szerencsére 1987-ben még sikeresen teljesítettem az akkori DDK-t így jogosan van a birtokomban ez a szép jelvény is hiszen megtúráztam érte.
(Érdemes tudni, hogy a régi túramozgalom párja a régi DDP ma is él és a Baranya megyei szövetségtől a megfelelő igazolásokkal kiváltható ez a szép jelvény a piros változatban.)
A keleti végpontra tervezett túrámhoz - vonattal Bátaszékig majd onnan busszal Grábócig - jutottam el.  A hétvégi felhőszakadás nyomai még itt ott látszódtak a faluban hiszen a térségben közel 100 mm csapadék esett le.
 
A kis falut É-felé hagytam el az Új utcán  a völgyben lassan elmaradtak a házak és lovak, tehenek kísérték figyelemmel lépteimet.  A vízfolyások sár hordaléka is elég jól megszáradt így azért bizakodtam, hogy nem lesz nagyon dagonyás a túrám. Ez teljesen be is jött. A réteken átvágva enyhén emelkedő úton értem be az erdőbe ahol teljesen száraz volt az út, elérve az első magaslat tetejét a régi már romos Grábóci erdészház előtt egy füves szekérúton ereszkedhetünk le a völgybe, itt a harmattól még elég vizes volt a fű. 
Nincs messze innen az újabb vadászház de életnek nyoma sem volt.  Tölgy majd egy nagyobb irtás után szép bükkösben kezdtem újra ereszkedni és gyorsan le is értem a Fazekas-völgy  végére a Haramia-forráshoz.
 
Itt a forrás mellett kicsit pihentem, később láttam csak, hogy kb. 50 m-re egy kanyar után van a kiépített pihenőhely, padokkal, asztalokkal.
A kék sáv jelzés ezen a szakaszon a tanösvénnyel fonódik a Sötét-völgy felé haladva, ami nekünk Kaposváron a Gyertyános-völgy a Szekszárdnak a Sötét-völgy, bizony náluk sokkal több erdei létesítmény található ebben a város közeli kiránduló erdőben mint Somogyban.
A tanösvényen kanyargó útvonal néhány állomását is lefotóztam, a tájékoztató táblák szépek, jó állapotban vannak, de itt is láttam azért barbár módon megrongált feliratokat, de mint tudjuk ez Magyarország lassan általánosnak tekinthető IQ hiányára vezethető vissza. 
A Sötétvölgyi tábor lezárva üresen állt, azért megnéztem kívülről. Ezen a részen volt a terep a leginkább sáros, természetesen munkagépek szántották fel, de a szélén a fűben ki lehetett kerülni. Az utolsó és egyben legnagyobb emelkedő állt már előttem amire felkapaszkodva elértem a szekszárdi szőlők határát. Néhány helyről szép volt a kilátás a Mezőföld síkságára és a Mecsek hegyvonulatára a távolban. 
A szőlő ültetvények között gyorsan elértem a 'Szarvas-szurdik' bejáratát ez egy horhós mélyút felénk is van bőven szebb is nagyobb is, bár többnyire névtelenek.  Az elmúlt napok csapadékának köszönhetően kisebb omlások voltak a szurdokban, jelenleg még könnyen kerülgethetők de biztonságosabb lenne innen kivezetni a kéktúrát.
A szurdikból kiérve ismét a szőlők uralták a terepet , a nagybirtokokat lassan kisebb szőlők, szőlőspincék váltották fel és egyre többször feltűnt a távolban  Szekszárd is.
Kövekkel kirakott itt ott betonozott úton ereszkedhetünk le a városba nem könnyű ezen a haladás de azért csak leérkeztem és a Remete kápolna mellett elhaladva Szekszárd központjába a Garay térre értem. Több szép és érdekes épület, múzeum is van az útvonalon. 

Kicsit körbefényképeztem a tér nevezetes épületeit majd indultam tovább.
Szép platánsor vezet a busz/vasút állomás felé sok paddal le is pihentem kicsit majd megkerestem a túra K-i végpontját a Rockenbauer Pál Emléktúra alkalmából állított kopjafát a buszmegálló mellett, most is szép és jó állapotban van.
A vasútállomáson beszereztem a pecsétet a füzetembe majd futottam a vonatpótló buszom után ami szerencsére felvett és Bátaszékre vitt. Itt a csatlakozásra várva volt időm a túrát szabályosan befejezni. Sosem jártam még az állomással szemben lévő CIKÁDOR Büfében ,de most ez is megtörtént, ajánlom mindenkinek.    

Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Grábóc - Szekszárd