2014. február 26., szerda

RP-DDK Mecseknádasd - Héthárs - (Ófalu)

Táv: 16.2 km  Szint: 300 m

Kétségtelen, hogy jön a tavasz. A ragyogó csillagos ég már sejtette, hogy szép túra idő lesz, így is volt. A Hold és Vénusz együttállását nézegettem a buszon majd a Napkeltét is megnéztem és így gyorsan telt az idő, 8-kor már Mecseknádasdon voltam a Schlossberg előtt, nagyon fontos, hogy nem szabad keverni a Schlossgold-al, az egészen más. Túratársam más útvonalon ért ide és innen már együtt vágtunk neki az emelkedőnek a piros jelzésen. Az általam már jól ismert DDP érinti a romokat és a kilátót, valamint alatta a kis forrást az RP-DDK tulajdonképpen Mecseknádasdot is elkerüli. A falutól NY-ra a 6-os utat keresztezve erdészeti makadámúton vezet a jelzés Apátvarasd-telep felé.

MECSEKNÁDASD:

Mecseknádasd Baranya megye keleti részén, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén található majd 2000 fős község, mely lélekszámát tekintve az aprófalvas Baranyában már elég nagynak számít. A megye vasúthálózata messze elkerüli, de a közúti megközelíthetősége kitűnő.

A hegyek közt eredő, régebben mindig bővizű Öreg- vagy Rák-patak (ma: Réka-patak) a lapos részeken kiterjedt nádas-zsombékos területekkel volt körülvéve. Erre utal, hogy a települést a legkorábbi okmányokban is e környezeti jellegzetesség alapján alkotott névvel illették. Nádasd falu középkori elnevezései különféle okiratokban: Nadas, Nadasth, Nadosth.

Schlossberg Templomrom


A falu mellett elhelyezkedő domb - Schlossberg, vagyis Várhegy - tetején a XIV. században háromhajós templom épült, melynek nyugati homlokzata elé még ugyanabban a században egy önálló tornyot építettek. A törökök ennek a templomnak az átépítésével alakították ki a várukat. A főhajót és a mellékhajót elválasztó pillérek vonalában emelt fallal három szakaszra osztották a hosszházat, és a déli mellékhajó alá boltozott pincéket ástak. A törökök kiűzése után a romos falak még sokáig álltak, feltárásukat 1973-80 között végezték el. A templom körítő falának keleti oldalán előkerült egy kisebb torony maradványa is, mely valószínűleg a kaput védte. A déli oldalon a körítő fal nyomvonalának folytatásában palánkfalra utaló cölöplyukak is előkerültek. A jelenleg a gótikus templom maradványait láthatjuk, a török kori átépítések nyomaival.

Schlossberg tanösvény és kilátó


A település 2002-2006 közötti, nagyszabású beruházásainak egyike a Várhegy tereprendezése, melynek során rendbe tették a romok környezetét, tanösvényt, pihenő- és tűzrakó helyeket alakítottak ki, és kilátót emeltek. A dombocska K-i oldalán található a kiépített Török-kút forrás.

A falu e nevezetességeit mindenképpen meg akartuk nézni így innen jelzetlen utakon indultunk neki a hegyeknek és a gerinc utat elérve csatlakoztunk rá a kék sávra.

Gyorsan elértük a teljesen kihalt kis települést, ember sehol, nyalóka viszont jó sok volt a dobozkában így a napi igazolást máris beszereztük. A tetőn vezető földút rendesen szét volt taposva így mi is lassan tudtunk haladni de aztán amikor a D-re tartó út ismét K-felé fordult az erdőben már kicsit javult a helyzet.

Jöttek sorban az útvonal nevezetességei Hesz kerszt, ( a kereszten 1 sz-el, a jelzőtáblán 2-vel) 8 hárs hűlt helye, 7 hárs a kellemes kis pihenővel, esőbeállóval, két szép nagy szarvas csorda, néhány favágó és erdész.

Kicsit megpihentünk ezeken a helyeken majd rövid és egyoldalú konzílium után úgy döntöttem, hogy a jelzetlen út mindig érdekesebb lehet mint a jelzett így az erdészház felé vezető úton hagytuk el a kék jelzésünket, hogy ismét civilizációhoz és közlekedési lehetőséghez jussunk. A célpontunk Ófalu volt ahonnan busszal tudtunk tovább haladni.

Az erdő itt is tele volt a szép zöld színű kora tavaszi virággal, illatos hunyor (Helleborus odorus) a neve, érdekes viszont, hogy hóvirágot egy szálat sem láttunk, egy hete a Zselicben szinte kaszálni lehetett volna.

A Tőkés-kúti forrás itt található az út mellett a csapat egy része közelről, mások messzebbről szemlélték meg. Mivel én nem másztam le, túratársam közeli fotóját illesztem ide.

Az erdészeti utat szép nagy sorompó és mindenféle figyelmeztető táblák zárják le azaz úgy tűnik, hogy itt a turista nem szívesen látott vendég. Nem volt más választásunk , így áthaladtunk a területen, szép a Mészkemence Vendégház és a környezete is, végül is vadászoknak készült.

Számomra a nap csúcspontja az erdészet lezárt területén látható régi Ófalusi mészégető volt, szerintem nem láttam még ilyet, ez itt egészen jó állapotban van és információs tábla is van hozzá elmagyarázva a működését, igaz több mint 60 éve leállították de így is érdekes.

Egy újabb dombon átmászva rácsatlakoztunk a zöld sáv jelzésre és ezen értünk be Ófaluba.

ÓFALU:

A különleges természeti szépségét a települést övező szelíd domboldalak, karéjban elhelyezkedő, egymásra torlódó dombhátak koszorúja adja. A magaslatokon dolgozó szántó-vető nemcsak az otthoniakkal marad látótávolságban, egy-egy pihenésnyi szünetben az egész települést átfoghatja tekintetével. A falu utcáin sétálók közös élménye a természet karnyújtásnyi közelsége: bármely égtáj felé fordulva hízelkedő domboldalak ölelését érzi az itt lakó. A természet játékos ajándéka a környék: olykor mintha a háztetőn hajtana végig a háttérdomboldalban kocsikázó szomszéd. Egy másik magaslaton a temető emelkedik a házak fölé: itt még a halál sem a szokott kíméletlenséggel szólítja el a távozót, a mindenhonnan látható domboldalon meghitt közelségben maradhat ő az itt maradókkal. Ez a körbezártság mégsem nyomasztó: a meredek oldalakon felfutó tekintet a táguló tér élményét nyújtja kárpótlásként. A meredek utak mentén öreg pincék beszélgetésre invitálnak, még feljebb elvezetnek a közeli erdőkig, a kirándulások élményét ígérve.




A települést először 1426-ban említik írásos források - már ezen a néven. A török hódoltság idején kipusztult. 1740 után népesítette be új birtokosa, a bonyhádi Perczel család. 1760 körül német üvegkészítők kerültek ide, működésük itt is rövid ideig tartott. Néveredetének magyarázata utal a török utáni elnéptelenedésre: a hagyomány szerint a török háborúk után visszatérő emberek meglátván elpusztult községüket, így kiáltottak: "Ó,falu!" - és így született a falu neve. A környékbeliek "Hechentappernak" bozóttaposónak nevezték az ófalusiakat, akik jó utak hiányában sokáig csak árkon-bokron át jutottak ki gyönyörű völgyükből - talán ez mentette meg őket a II. világháború utáni kitelepítéstől.




Az ófalusi mészkemencében egészen az 1950-es évekig égettek meszet a térség ellátására. A mészégetéshez szükséges anyagot (mészkő és fa) helyben nyerték a közeli kőbányából és az erdőből. A közelben fekvő terület elnevezése: "Kalktal" a mészégetés régi időkre visszanyúló tradíciójára enged következtetni ezen a vidéken. A Till család történetében az utolsó mészégető Meszesvölgyi Georg Jung (Jung Jerchl) volt. A mész ősidők óta fontos kötőanyag az építkezések során, és az épületek falainak vakoló és festő anyaga.

Ipartörténeti különlegességet restauráltak a Mecseki Erdészeti Zrt. munkatársai a mészkemencei üdülőház közelében. A mészégető kemence – a 19. században számtalan ehhez hasonló adott munkát a helyieknek ezen a területen – az utolsó a maga neméből: sokáig úgy hitték, hogy az 1950-es években megszűnt utolsó kemencékkel ez a különlegesség is eltűnt.

Az erdészet munkatársai gondos restaurálás után elérkezettnek látták az időt, hogy a mészkemencét megnyissák a közönség számára: a remek állapotban lévő kemencetest, a mesterien boltozott homlokzat csak emeli a páratlan ipartörténeti emlék értékét.

A mészkemence szabadon látogatható, belépő nincs, bármikor megtekinthető. A Mecseki Erdészeti Zrt. az érdeklődők számára információs táblát, pihenőpadot és asztalt helyez ki.

 Ez a szép és rendezett kis falu jól tette, hogy az atomtemetőt száműzte innen. Kicsit kivakartuk magunkat a sárból szusszantunk egyet és visszabuszoztunk Mecseknádasdra, itt már nyitva volt a DDP-s pecsételő hely ahol jól megérdemelt ebédünket is elfogyasztottuk, ittunk rá egyet és a kellemes túra után hazaindultunk, ami kicsit hosszúra sikeredett a pontatlan buszcsatlakozások miatt de még aznap hazaértem.
Ezzel Baranyának is a végére értem, a K-i végpont felé következik Tolna megye.

Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Mecseknádasd - Apátvarasd-telep - Héthárs - Ófalu

2014. február 19., szerda

RP-DDK Zselickisfalud - Szenna

Az RP-DDK Szilvásszentmárton - Patca közötti szakaszát az MTSZ Kéktúra Szakbizottság tagjai a 2014 február 26-i ülésükön megszüntetésre ítélték. 
***
Az MTSZ Fórumában  rákérdeztünk a változás okára, remélhetőleg választ is kapunk rá.
***
A bizottság, tagjai közül Kovalik András javasolta  ennek a szép útvonalnak az eltüntetését!
***
2012. májusában, amikor az MTSZ által szervezett RP-DDK vándorlásra készülődtünk a KTTE tagjaival én is résztvettem a jelzések felújításában ezen a szakaszon. Fölösleges munka volt?
***
Az SMTSZ elzárkózott a döntéstől, vajon miért? Talán azért mert már a 2012-es RP-DDK vándorláson a túravezető "eltévedt" és így a csapat kihagyta ezt a szakaszt?
Nem is látta a bizotság képviselője azt amiről beszélünk mert elhagyták az útvonalat. Most meg arra hivatkozik az MTSZ , hogy akkor ez volt a köz véleménye, hát jól át lettetek verve Kedves MTSZ, Kedves Kéktúra 'Bizoccság', de aki leginkább át lett verve az  a tisztességes természetjárók , túrázók közössége! 
***
Túrázók és kéktúrázók véleménye ezzel a változtatással kapcsolatban a legnépszerűbb fórumokról:
Vélemény 1.
Vélemény 2.
Vélemény 3.
***
2014. március 25.-ig már három Somogy megyei egyesület ( KTTE, SZKTE, TTSE - mindhárom MTSZ tagszervezet) juttatta el írásban a tiltakozó állásfoglalását az elítélendő  kovalik-javaslattal szemben az MTSZ-hez.
***
A Somogy megyei Természetbarát Szövetség a 2014.03.28.-i éves közgyűlésén egyhangú határozatban elutasította a kovalik-javaslatot. A megyei határozatról, miszerint az útvonal maradjon ott ahol van hamarosan tájékoztatják az MTSZ-t is. Ennél többet már nem tudunk tenni.
***
 
GYŐZÖTT A JÓZAN ÉSZ. A VÁLTOZTATÁS MEGHIÚSULT!
 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Régen volt februárban ilyen meleg. A hóvirágok is egy hónappal korábban előbújtak így hát tél ide vagy oda megint elindultunk egy kis kéktúrára. Nem mondanám, hogy nagyon sütött a Nap, és a por se nagyon szállt a nyomainkból de azért nem volt veszélyes a terep.
 
Kibuszoztunk Zselickisfaludra, megkerestük a nyalókákat a kulcsosház kerítésén aztán átmentünk az országúton Szilvásszentmártonba.
 
A Vadvirág út  végpontján a Kockás liliom Szilvásszentmártonban, ezt sem fogják látni a kéktúrázók!
 
 
 
Az útvonal ötletgazdája Horváth-Béres János szobrászművész, aki a környezet és élővilág megóvását korunk alapvető feladataként jelölte meg. Ezt a gondolatot 21 darab (utalás a 21. századra) ritka, védett vagy szigorúan védett, egy kivételével lágyszárú növény szobrának megfaragásával közvetíti.
 
 
Műemlék  templom  Szilvásszentmártonban, amit a kéktúrázók nem fognak látni!
 
 
A szép mélyúton kapaszkodtunk ki a faluból és végre a kemény beton és aszfalt helyett finom puha sarat érezhettünk a talpunk alatt.

Zselici horhó,  amit a kéktúrázók  nem fognak látni!

 
Itt ott kicsit kanyarogva kerülgettük a pocsolyákat aztán gyorsan Patca fölé érkeztünk majd leereszkedtünk a kis településre. Itt találkoztunk először a hóvirágokkal ami aztán végig is kísérte utunkat.
 
A tanya kihalt, a faluban is csak kutyákkal találkoztunk, tisztes távolból. A templom után az erdőbe kanyarodva a túránk legszebb részéhez érkeztünk.
 
Rengeteg volt a virág (nagyrész hóvirág és a kék májvirág) de egyéb kis színeseket is láttam de nagyon tetszett az élénkzöld, vastag moha is a fák tövén.
 
Találtunk egy szép pihenőhelyet is az erdőben, egészen új lehet, mert még hiánytalanul megvan.
 
A közelében hatalmas volt a sártenger ugyanis egy forrás is kiépült itt és hát a tereprendezést egyelőre az időjárásra illetve a terepjárókra bízták, szóval még folyamatban van a munka.

A SEFAG-tól kapott tájékoztatás, melyet nagyon köszönök:
 
Köszönjük megkeresését. Valóban a forrás és környezetének kialakítása még folyamatban van. A felújítás a Magyar Természetjáró Szövetség és a SEFAG Zrt. konzorciális együttműködésének keretében valósul meg pályázati forrásból.
Az Országos Kékkör (OK) Dél-dunántúli régiót érintő nyomvonalának és attrakcióinak multifunkciós fejlesztése (DDOP-2.1.1/A.B-12-2012-0065) című projekt adott lehetőséget a felújításra.
A forrás a Csipány patakot táplálja, így a forrás neve is Csipány forrás, illetve Csipány pihenőhely. A forrásfoglalás kialakítását Pintér Ottó a SEFAG Zrt. Zselici Erdészetének igazgatója koordinálta.
Üdvözlettel:
Szabó József
Erdészetpolitikai osztályvezető


SEFAG Zrt.
 
Érdekes a felszíni vízelvezetési rendszer is, ez jelenleg egy átjárhatatlan árkot jelent keresztben a kék jelzésű úton. A fák között az erdőben kerültük meg a helyet. A projektnek része egy híd is ami később készül el.

A kékre fonódó zöld sáv jelzés az IVV túrát kedvelők részére tartogat néhány szép és hasznos pontot hiszen itt vezet a Zselic egyik permanens túraútvonala is. ( képtárban nem a valós kódokat láthatod, ne örülj előre). A szép erdőbe már egyre jobban besütött a Nap   és egészen kimelegedve értünk fel Szenna fölött a tetőre, majd az országúton mentünk le Szennába. A falumúzeum még nincs nyitva, márciustól már látogatható lesz az is és a szép festett kazettás mennyezetű református templom is.
 
A Vadászt még éppen nyitva találtuk, megnéztük a hely különlegességének számító "székelőmelegítőnyávogókészüléket"  , majd gyorsan pecsételtünk, ittunk és hazautaztunk.
 
Kellemes, könnyű túra volt lassan kezdődik a túra szezon így hát muszáj elindulni.

Még több fotó, katt a kis képre.
RP-DDK Zselickisfalud - Szilvásszentmárton - Patca - Szenna

2014. február 13., csütörtök

RP-DDK Zalakomár - Galambok - Zalakaros

+ egy kis geoláda keresgélés

Táv: 12 km Szint: 50 m

Minden túramozgalomban van kihagyhatatlan aszfaltos, betonos szakasz. Így van ez az RP-DDK Somogy – Zala közötti szakaszán ahol is több mint 20 km-t is betonozhatunk egyfolytában.
Nemesvid- Somogysimonyi – Ormánd – Zalakomár – Galambok – Zalakaros szakaszon természetesen tetszés szerinti irányban.
 
Még szerencse, hogy Zalakomárra bevezették a vonatot így ott meg lehet szakítani ezt a monotonitást. Sajnos a szebb napokat is látott Resti kopott ajtaját nagy lakat és rácsok zárják.
 
  A vasúttól K-re már bejártam az elmúlt évben, most a hóolvadás és a kiadós esők után gondoltam megcsinálom a másik felét itt legalább nem lesz sár. Hát nem is volt.
A hajnali zúzmarás köd gyorsan feloszlott így nagyrészt szép napos időben sétáltam le ezt a kis szakaszt. Bizony az út menti földeken áll a belvíz így a földutakra még nem kívánkoznék egy darabig.
 
A jelzések végig jók és gyakoriak (nagyrészt lakott területen vagyunk itt könnyű festeni, van villanyoszlop)
 
Galambok és Zalakaros között legalább van kerékpárút így nem kell az autókat lesni, így biztonságosabb. Épült is egy szép új pihenő itt igaz feltűnően kitáblázva, hogy az biciklis pihenő, de talán nem büntetik a gyalogosokat, bár ki tudja.
Zalakaroson a pecsét most is gyorsan beszerezhető volt a Tourinform irodában a belső szobában az ajtótól balra kell kérni.
Sok időm volt még a buszig így végigjártam a GCZKAR 4 pontos multiláda pontjait és sikeresen térképészkedtem is, sok érdekes és fontos pontot felmérve.
Kellemes kis könnyű túra volt, ennyivel is kevesebb van vissza, jöhet a Zalai-dombság.
 
 

Még több fotó katt a kis képre.
RP-DDK Zalakomár - Galambok - Zalakaros