2014. szeptember 30., kedd

RP-DDK Bázakerettye - Valkonya

Bázakerettye - Kistolmács - Borsfa - Valkonya
Táv: 14 km Szint:300 m

Úgy tűnik az idős hölgyek nyara 2014-ben tegnap délutánra esett... én hittem az időjósoknak akik enyhén felhős többnyire napos időt ígértek de ezúttal nem igazán jött be. Szép csillagos volt az ég amikor Kaposváron autóbuszra szálltam, hogy Nagykanizsán és Letenyén keresztül eljussak Bázakerettyére. A Napkeltét még láttam Somogyból aztán a 'sötét' Zalában rám szakadt a köd , így volt ez szinte egész nap, bár a túra vége felé már inkább felhő lett belőle.
Nagykanizsa szélén még ott vannak a homokzsákok a Principális-csatorna partján és mindenhol áll a víz a földeken ahova kiöntött. Hiába húzódott vissza a víz a medrében a talaj annyira telített, hogy még sok idő kell a száradáshoz. Letenyéig sok helyen láttam hasonló elárasztott területeket aztán a Dél-Zalai dombságban már jobb a helyzet, itt csak a vízmosások és itt ott a sár jelezte, hogy esett erre is.
A B-24 mögött szálltam le a buszról így a pecsételőhely gyorsan megvolt, a reggeli kávé mellé. Örülök, hogy ez a rész megvan és az olajos vidéket elérve a kék jelzés már kezd É felé kanyarodni.
 
Természetesen érdekelt a B-24-es történet is, erről is érdekes információk olvashatók:

" 1944. július 30-án érte az első és egyben utolsó nagy légicsapás a zalai olajmezőket. Ekkor az amerikai légierő 100-120 db B-24 Liberator típusú repülővel 10: 27-10: 55-ig négy hullámban 20-25-ös csoportokban támadást intézett 4400 méter magasságból Bázakerettye ellen.
A bombázók kb. 700 db 225-250-500 kg közötti rombolóbombát dobtak le. A támadásban megsérült a villanyhálózat és a telefonvonal, s találat érte a kisvasút pályáját, ill. 14 helyen az úthálózatot a MAORT érdekeltségeivel együtt. A bombázás következtében 2 MAORT alkalmazott, 3 alkalmazott családtagja, 3 katona a 3/2-es őrszázadból és 6 bázakerettyei lakos meghalt. Míg 43 fő megsérült, akik közül 10 fő a MAORT dolgozója volt." Forrás: zalamedia.hu


Az egykori szemtanúk anekdótái közűl a "repülő tehén" esete a legismertebb, erről itt olvashattok bővebben.

A szitáló ködben még minden vizes volt de mivel a kéktúra egészen Kistolmácsig le van aszfaltozva gyorsan tudtam haladni. Itt az alternatív pecsételőhely zárva volt a tópart kihalt embert sem nagyon láttam pedig szép nagy falu. 
A Zalai-dombságban azért szép a kéktúra mert minden létező gerincet persze, hogy keresztben érint így nagyon lehet élvezni a meredek emelkedőket, már aki szereti. Én nem igazán de azt a kettőt amit mára kitűztem azért szépen leküzdöttem.
Kistolmácsról Borsfa felé az emelkedő nagy része le van betonozva majd egy mély és keskeny horhóban emelkedik tovább az út. Persze, hogy pont itt jöttek a megélhetési fagyűjtők a traktorral! Nehezen tudtam a meredek oldalán félremászni.
Romos és működő pincék vannak a tetőn majd leereszkedtem a domb másik oldalán Borsfára. A civilizáció jeleit kakaskukorékolás formájában észleltem először. Amikor közelebb értem a legelső házhoz kiderült, hogy a kakasnak van három kutya haverja és azokat is elhozta. Meleg helyzet volt de a botom lengetése, a riasztó és az, hogy a nagykönyvben megírtak szerint nem néztem rájuk együttesen azt eredményezte, hogy átengedtek a felségterületükön.
A faluban pihentem egy kicsit , ebédszünetet tartottam majd a szintén lebetonozott emelkedőn nekivágtam a második gerincnek. Ez kicsit kisebbnek tűnt. A tetején egy hatalmas szelídgesztenyénél - előzetes információk alapján - átvágtam egy kanyart egy jelzetlen úton mivel túratársak jelezték, hogy az eredeti útvonal kb. egy km-en erősen benőtt. Az erdőben van jól járható út helyette.
Szép sűrű erdőben ereszkedtem lefelé és egyszer csak egy temetőt láttam a baloldalon. Az erdőben tovább ereszkedve egy mély horhóban értem el a kis falut ahol azonnal feltűnt, hogy valami történhetett a napokban.
Szinte minden ház előtt volt egy érdekes 'ember baba', mint megtudtam ez része a Lúdvércek elüldözésének. A nagy Lúdvérc irtás éppen most hétvégén volt.
A falu Fő utcáján szinte pontosan a turistaháznál értem ki így persze rögtön a pecsételést próbáltam megejteni. Első nekifutásra nem sikerült mivel a ház gondnoka éppen a falugondnoki teendők ellátásával foglalkozott valahol, de miközben lefelé ballagtam, hogy az önkormányzathoz betérjek megállt mellettem egy autó és a vezetője kérte szálljak be mert látszik rajtam, hogy pecséthiányom van és mivel az nála van visszavitt a turistaházhoz. Meg is kaptam a jó minőségű MTSZ pecsétet és a tenyérnyi egyedi turistaház pecsétet is.
Lehetőségem volt a házban is szétnézni, szépen berendezett és felszerelt turistaház 32 főre és az udvara is szép és praktikus.
Ebben a pici faluban a 60 fős lakosság ellenére sokkal nagyobb élet volt mint azokban amiken áthaladtam napközben. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy a falu és házgondnok, pecsétőr Úr felajánlotta, hogy elvisz Becsehelyre mivel ott már ismerik a tömegközlekedést így nem kellett órákat várnom arra, hogy elkezdjem a hazautazást.
Köszönöm!
Somogyba vissza érve a ködös felhős ég elkezdett kékülni és egyre jobb idő volt , hiába Somogy az Somogy.    

Még több fotó, katt a kis képre:

RP-DDK Bázakerettye - Valkonya

2014. szeptember 29., hétfő

Schlosspark Laxenburg (Franzensburg)

Laxenburg egy település Ausztriában, a mödlingi járásban, Alsó-Ausztria tartományban. Bécstől D-re kb. 15 km-re található, Sopronból egy óra alatt elérhető. Egykor a Habsburg császári család nyári rezidenciájaként szolgált. Főleg Blaue Hof nevű kastélyáról, a kastélyparkról és a Franzensburgról nevezetes. Az osztrákok kedvelt kirándulóhelye.
Területe II. Albert osztrák herceg kora, 1333 óta a Habsburgok tulajdona volt. Itt építették fel vadász- és pihenőkastélyukat. Itt halt meg III. Albert 1395. augusztus 29-én. A település, amely a kastély körül kialakult, 1388-ban mezővárosi rangra emelkedett. A parkot a 17. században Lodovico Burnacini bővítette. A várat a törökök 1683-ban lerombolták, azonban már 10 év múlva újjáépült, I. Lipót idején. A császár és udvara maga után vonzotta a nemességet is. Az udvari élet fénypontját Mária Terézia idejében érte el a 18. században: a bécsi Burgtheater előadásai, szórakozás, versenyek határozták meg a társadalmi életet. A kastélypark a 18. - 19. századi kertépítő művészet egyik legszebb példája. Mária Terézia és unokája, II. Ferenc császár a park területét 280 hektárral megnövelték.
A Régi kastély (németül Altes Schloss) a nagyméretű kastélypark déli részén áll. Ezen a helyen korábban egy vizivár állt, amelyet a 14. században építettek és amelyet VI. Károly (1685 – 1740) nyári rezidenciaként használt.
A barokk „Kék udvar” (németül Blaue Hof vagy „Új kastély” (németül Neues Schloss) 1710 körül épült, Johann Lucas von Hildebrandt tervei alapján. I. Ferenc József császár és Erzsébet királyné itt töltötték 1854-ben a mézesheteiket. Négy gyermekük közül kettő, Gizella (1856-1932) és Rudolf (1858-1889) a laxenburgi kastélyban születtek.

II. Ferenc császár tavat építtetett szigetekkel, barlangokkal és hidakkal és megépíttette 1799 és 1835 között a középkori várat mintázó Franzensburg (magyarul helyenként Ferenc-vár)nevű kerti lakot.A kastélytól híd vezet a tornatérre, onnan a vízeséshez és egy további, oroszlánokkal díszített híd visszafelé.
 
4 - óra alatt Kaposvárról autóbusszal kényelmesen elérhető ez a szép kis műemlék település.
A kastélyok közűl a Franzensburg Magyar nyelvű idegenvezetéssel is látogatható.
Érdemes az egy órás programot igénybevenni hiszen részben a mi történelmünk egy szeletét ismerhetjük meg és valóban sok Magyar emlék is látható a kastélyban.
A fotózás tilos a várkastélyban így sajnos csak néhány vaku nélküli (feltünés mentes) képet tudtam csinálni, sajnos némelyik bemozdúlt.
14 Eurós kombinált csoportos jegyet váltottunk ez a kisvonatra oda vissza , a komphajóra szintén oda vissza a kastélyparkra és a Franzensburg kastély belső terére érvényes.
Mivel időnk bőven volt ( azért ez nem egy egész napos program!) visszafelé többen gyalog sétáltunk hiszen a kastélypark többi látványosságát csak így lehet megnézni. 
A település központjában érdemes még szétnézni, van rengeteg látnivaló ott is.
Köszönöm a lehetőséget.
 

Még több fotó, katt a kis képre.
Laxenburg

2014. szeptember 20., szombat

Fekete István Látogatóközpont (Deseda)

Hát elkészült.
Kimondottan kisgyerekes programnak ajánlható a felkeresése, megtekintése, de természetesen a Deseda természeti környezete iránt nem közömbös felnőttek is bizonyára felkeresik majd. Az építmény a DDP útvonalán van így talán az erre járó túrázók is felkeresik.
Van néhány negatívum amit mindenképpen meg kell említenem, az egyik talán ideiglenesnek tekinthető.Az épület körül a terep látszólag rendezett de valójában nagyon egyenetlen , az út padkán a fű alatt kis gödrök, mélyedések  szóval sok olyan akadály van ami a kisgyerekek számára már problémás a közlekedésnél, idővel talán majd alakul.  Az épület a parkolótól a kerékpárúton közelíthető meg, jó lenne a gyalogosok részére egy külön járda készítése mivel a jelentős kerékpáros forgalom miatt sokszor kellett félreugrálni!
A számomra nagyon meglepő vagy inkább megdöbbentő a "korlátok" állapota illetve hiánya! 3-4 éves kisgyerek simán kisétálhat a korlát alatt a vízbe. Egy alsó korlátdeszka feltétlenül szükséges lenne még a havas, jeges idő megérkezése előtt. Ugyancsak balesetveszélyesnek tartom a szúnyoghálóból készült "korlátot", védőfalat a szitakötőknél. Egy szaladgáló kisgyerek át tudja szakítani! Na ennyit a negatívumokról.
 
Nyitva tartás: Hétfőtől vasárnapig
04.01.-10.31.: 10-18 óráig
10.31.-04.01.: 10-16 óráig

Belépőjegy árak:
Teljes árú: 700 Ft/fő
Kedvezményes: 350 Ft/fő
Családi jegy: 1500 Ft
Csoportos jegy (10 fő felett): 600 Ft/fő, 300 Ft/fő
Szakmai tárlatvezetés: 2500 Ft/csoport
A kiállítás szép és látványos az itt található GCFILK geoláda leírása alapján ilyen:
A Deseda-tó keleti partján felépült Fekete István Látogatóközpont igen kedvező feltételeket biztosít a kikapcsolódásra, pihenésre, szabadidős tevékenységekre. A természetes környezetben lévő, hajó alakú épület mellett élménypark (madár-, szitakötő-, béka- és teknős les, vízi játszótér) került megvalósításra.
A Látogatóközpontban helyet kapó Békalencse, vízipásztor, fakopáncs - A Deseda élővilága kiállítás a Deseda-tó természeti környezetét (vizes élőhelyektől az erdőkig) mutatja be, számos attrakcióval és interaktív elemekkel (játékok, felnagyított állat makettek stb.) szolgálva az aktív ismeretszerzést és kikapcsolódást.
A kiállítóterem közepén egy hatalmas akváriumban testközelből csodálhatjuk meg a tó jellegzetes békés és ragadozó halait. A kiállítás másik fő látványeleme pedig egy - az épület teljes magasságát kitöltő - épített tölgyfa a rá jellemző életközösséggel, ahol - sok más mellett - megtekinthető a tojásaira vigyázó egerészölyv, az épp a mókusra vadászó nyuszt és a fát kopogtató fakopáncs is.
Forrás: geocaching.hu
 

Még több fotó, katt a kis képre:
Deseda Látogatóközpont