2014. április 27., vasárnap

Széchenyi Zsigmond Emléktúra 2014

Sárpentele 15
Táv: 13.5 km   Szint: 50 m

A kellemeset a hasznossal összekötve indultam el erre a könnyű kis túrára. nem jártam még ezen a területen és kíváncsi voltam  Székesfehérvár néhány érdekességére amit ez a túra megmutat, különösen a Sóstó környéke ahol az épülő kalandpark sok vitát váltott ki a természetjárók, természetvédők között. Hét fős volt kis csapatunk , külön busszal érkeztünk a rajthelyre ahol  Gabi és Máté gyorsan intézte az adminisztrációt és indultunk is. Rövid városi séta után tanösvényen, alagsori kiskocsmában és szép erdei tornapályán vezetett a túra útvonala melynek célja Széchenyi Zsigmond emlékkövénél volt a Sárpentelei parkerdőben. Szép fotó minőségű emléklap, kitűző és a megszokott hideg büfé várt ránk a célban, nyilván nem a 200.- Ft-os nevezési díjból finanszírozták mindezt. Rövid pihenő után következett a túránk hasznos része mivel a helyi sportáruházban végre találtam megfelelő méretű túrabakancsot amit remélhetőleg hamarosan be tudok majd járatni.

Köszönjük a rendezést, szép túra volt, az alábbi érdekesebb helyszíneket érintve:
 
Aquamobil
 
Az ENSZ 1998-at az Óceánok Évévé nyilvánította Vasco de Gama 1498-as Afrika körülhajózása emlékére. A portugáliai világkiállítás magyar pavilonjánál került felállításra az Aquamobil. A látogatóknak egy ferde tengelyű járókorongon helyben járva kellett mozgásba hozniuk egy vízemelő kereket, amely a magasban vödreit kiöntve egy malomkereket forgatott meg. Ennek a keréknek a tengelyén van egy emelő, amely az „Expo-útlevelekbe” ütő pecsétet minden fordulásnál megemelte. A látványos faszerkezetet nagyon sokan keresték fel, a világkiállítás tíz leglátványosabb tárgya közé került. A világkiállítás befejeződése után a szerkezetet Székesfehérváron állították fel 1999. március 22-én a víz világnapja alkalmából.

Sóstó
 
A legkorábbi írásos említése 1473-ból való. A tó alkálisót tartalmaz, nevét is innen kapta. Gyógyhatását a 18. században fedezték fel. A 19. század közepén elindult a környék parkosítása, fásítása.

A háború előtt a város közkedvelt fürdő-, kiránduló- és horgászhelye volt, kiépített stranddal, vendéglővel. A tavat tápláló bő hozamú, részben meleg vizű források jó minőségű szénsavas ásványvizet adtak.

Később a terület elhanyagolttá vált, a gáttól délre eső rész 1913-tól 2000-ig szennyvízbefogadóként működött. Sajnos a források elapadása és a vízgyűjtő átalakítása miatt vízpótlása ma sem megoldott.
A terület északi részén a 2003. óta helyi védettséget élvező Sóstó TT, míg déli részén az 1990. óta országos védettségű Székesfehérvári Homokbánya TT található. A 121 hektár kiterjedésű terület jelentőségét az ott élő 9 védett orchideafaj adja. A terület helyreállítása 1991-től kezdve több hullámban tartott. A túra során részben végigjárt tanösvény 2001-2003. között épült.

Sárpentelei parkerdő
A parkerdő régen a sárpentelei kastély parkja volt, sajnos a kastélyt nyomtalanul lebontották. Déli részén két km hosszú, 20 állomásos erdei tornapálya található. A parkerdő több pontján találkozhatunk kiépített, nagyobb társaságnak is alkalmas erdei pihenővel, tűzrakóhellyel, esőbeállóval, erdei focipályával.

A P+ mentén lévő nagy esőbeálló mellett található gróf Széchenyi Zsigmond emlékköve.

Forrás: A túra itinere.

Még több fotó katt a kis képre:
Széchenyi Zsigmond emléktúra

2014. április 14., hétfő

RP-DDK Zalakaros - Örömhegy - Nagybakónak

Táv: 17,5 km  Szint: 420 m

Kéktúránkat ismét Zala megyében folytattuk. A kis falvak között elég ritka az autóbusz közlekedés, így ezen a szakaszon is Nagykanizsa volt az elsődleges közlekedési csomópont amit el kellett érnem. Kaposvárról ez hajnalban jól megoldott, gyorsan volt csatlakozásom Zalakarosra is ahol a pecsételő helynél csatlakozott hozzám túratársam. Az időjósok mindenféle rondaságot ígértek erre a napra de a tudás, a rutin, a természetjáró gyakorlat némi szerénységgel párosulva azért arra készteti a túrázni vágyókat, hogy ténylegesen is utánajárjanak az információknak. A mai napra is jól látható volt, hogy késő délutánra várható csak a hidegfront és természetesen ez így is volt. 
A méretes nyaralók között lassan emelkedik a kéktúra útvonala a Zalai-dombság peremén, rögtön egy kitérővel kezdtük az utat mivel a kéktúra a kilátót nem érinti mi viszont fel akartuk keresni. A párás levegőben és a magas fák mellett állítólag nem igazán volt kedvező a kilátás, de én inkább alulról szemléltem meg a kilátót.
Szép erdei úton nordic walking útvonalakon aztán gyorsan vissza csatlakoztunk a kék jelzésünkre és a gerincen kanyargó széles és jól járható földúton kanyarogtunk az Örömhegy felé. Szép, öreg erdőben, rengeteg tavaszi virág között vezet az út ezen a szakaszon.
 A jelzések is jól követhetők. Néhány út menti keresztet is érintettünk, egy két pince is útba esett és elég gyorsan megérkeztünk a Gesztenyeházhoz ahol kellemes környezetben padok, asztalok mellett pihenhettünk egyet és apasztottuk készleteinket.
A gerincen kanyargó útvonalunkról egyre több helyen láttuk feltűnni Nagykanizsa TV tornyát ami valójában Nagybakónak felett található.
 Az Örömhegyre érve a piros háromszög jelzésen néhány száz méter kitérővel lehet elérni a Postás kulcsosházat ahol a pecsételő helyünk található, esetünkben nyalókás változatban.
Itt is pihengettünk ebédeltünk, és friss információkat szereztünk be Imrétől a hidegfront haladásával kapcsolatban. Megnyugtató volt hallani, hogy még semmi nem tapasztalható belőle az ország nyugati határán. Így a B tervre nem volt szükség ( azaz rövidítve Orosztony felé gyorsabban közlekedési lehetőséget találtunk volna)
Vissza ballagtunk hát a természetjárók által kialakított turista csomóponthoz ahol Rockenbauer Pál képes fája, kopjafája és az úton járók védőszentjének Szent Kristófnak a kis “kápolnája” is található.
Kék jelzésünk innen D-felé kanyarodik, a vadászház után nem sokkal figyelni kell mert a kék egy alig járt csapásra vált át balra lefelé, míg a széles földút enyhén jobbra kanyarodik. Az itt következő szakasznak három olyan tulajdonsága is van amiért érdemes a csalánnal, bozóttal és egyéb természetes akadályokkal megküzdeni, mert különben fehér ember ilyen utakon nem közlekedik.
Rövid, alig néhány száz méter, végig lejt és utána a szemben emelkedő szakaszon az öreg erdőben kanyargó jól járható gyalogút egy nagyon szép szakasza ennek a résznek.
A mély völgy peremén az öreg bükkösben nagyon jó volt túrázni az emelkedő ellenére is. Lassan ismét felértünk a tetőre ahol az erdő szélén már mutatkoztak a közeli civilizáció jelei. Komoly erdőirtás tüntette el a jelzéshordozókat a NY-i oldalon, míg a K-i oldalunkon a nádas látszatát keltő energiafű ültetvényre nyilván nem igazán lehet festeni.
Persze a széles út jól követhető de itt is figyelni kell mert könnyű tovább szaladni ott ahol jobbra a füves, lejtős gyalogútra kell letérni ami már levezet a völgybe.
A mély fekvésű völgy tipikus fás legelő, de itt is sok fát kivágtak, a kanyargó kis patakocska partján és a fűben is botanikus túratársam ritka növényekre vadászgatott, mutatott is egy szép sárgát de aztán a kígyóveszély miatt abba hagyta.
Egy kis dagonyás vízfolyáson kell átkelni amikor előttünk már közelről látszik a kb. 200 kecskének otthont adó karám, előtte NY-ra fordulva tudjuk megkerülni. Sok volt a kiskecske is és mint az ott dolgozó pásztortól megtudtuk a rókák is szeretik ezért kellett egy méretes ebet a kerítésen kívülre telepíteni aki minket is megszemlélt de nyilván látta, hogy nem kecskegidáért jöttünk. Pedig ha tudta volna mire gondolok!
Innen már gyorsan beértünk a faluba mely túránk végpontját is jelentette egyben, azaz megérkeztünk Nagybakónakra. Bizakodó hangulatban tettünk egy kört a faluban, remélve, hogy találunk olyan helyet ahol rendesen befejezhetjük a túrát, hát tévedtünk. Minden túrázónak tudni kell, hogy ebben a kis faluban a bolt ( bár kettőt is láttunk) csak délelőtt van nyitva. Vendéglátóipari üzemegység , - bár mintha láttunk volna egyet - nem üzemel a településen.
Nem jártunk minden utcában de a központ környékén nyomós kutat sem fedeztünk fel. A csüggedő túrázók némi menedéket és egyéb kiszolgáló helyiséget találhatnak az önkormányzat épületében persze szigorúan hétköznap és munkaidőben. A lakosság egyébként nagyon segítőkész mert a nyugdíjas klubban felajánlották, hogy kávét tudnak nekünk főzni, de ezt köszönettel nem vettük igénybe és egy közeli háznál kaptunk egy 2 l-es ásványvizet amiért ellenszolgáltatást sem fogadtak el. Köszönjük szépen.
Most már csak türelmesen ki kellett várnunk azt az 1 db autóbuszt ami délután visszavitt bennünket Nagykanizsára ahonnan már volt csatlakozásunk tovább. Az időjárásról csak annyit, hogy végig szép napos idő volt , enyhén szeles  a magasabb helyeken, szóval ideális túraidő. Már a buszon ültünk hazafelé indulva amikor annak ablakán néhány esőcsepp jelezte, hogy jól számoltam a hidegfront nem zavart bennünket a túrázásban.

Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Zalakaros - Nagybakónak

2014. április 12., szombat

Vukov Péter Emléktúra 2014

Táv: 13 km Szint: 180 m

Harmadik alkalommal rendezte meg a METEOR TTE, a Vukov Péter Emléktúrát. Mindegyiken ott voltam és mind más volt. Idén a legfeltűnőbb különbség az üde zöld színekben pompázó erdő volt ami lényegesen befolyásolta a túra hangulatát. Az időjárás ideális , végig száraz, sár mentes terepen vezetett a túra, az útvonal egyszerű és eltéveszthetetlen.

A rajtoltatás gyors és zökkenőmentes volt, a kapott itinert és színes térképet gyakorlatilag nem is kellett használni aki ismerte az útvonalat gyorsan tudott haladni.

A turistaháztól melynél a METEOR TTE. elhunyt tagjainak kopjafája is található a falun keresztül a kék sáv jelzésen indultunk. Aki ismerte Pétert tudja, hogy megyénk két hosszú távú túramozgalmának útvonalát annak idején nagyrészt Ő tűzte ki ez érvényes a DDP piros túraútvonalra és az RP-DDK kéktúra útvonalára is. Az a bizonyos elterelés amit a kéktúra útvonalán az íróasztal mellől tervezgettek a pesti emberek a közelmúltban a megyei közgyűlésen egyhangúlag elutasításra került. Jó volt látni azt az összefogást ami Péter egykori munkájának megóvását célozta meg!

A régi Kecskeháti-erdészház mellett értünk fel a Zselic egyik szép É-D-irányú gerincútjára itt az öreg bükk és hárs erdőben a kék sávon majd a kék kereszten vezet a túra útvonala.

Közben a 30-as táv ellenőrző pontját is érintettük de mi ott nem voltunk érdekeltek.

A kék és sárga sáv  jelzések elágazásának közelében egy új, fedett pihenőhely található nyilván az idei kéktúra projekt kapcsán, a SEFAG munkája. Hamarosan kiértünk az erdészeti aszfaltútra ahol az ep. is települt, itt Balaton szelet és ásványvíz volt az ellátmányunk.

Jólesett, köszönjük. Nagy csapat jött itt össze, mivel a fakitermelés eredménye az út szélén várakozott az elszállításra így volt hely egy kis pihenésre is.

A 67-es országút felé vezetett az útvonal, kiléptünk a Zselici Csillagoségbolt-Parkból és a Simonfai tetőn túráztunk tovább.

A falu feletti mély horhós út bejáratánál ismét négy nagyméretű és egy kisméretű eb őrizte a területet, néhány szép lovat mi is megcsodáltunk.

A tökéletesen száraz horhóban aztán gyorsan leértünk a turistaházhoz ahol megkaptuk az Emléklapot és kitűzőt valamint várt ránk a terülj-terülj asztalka is.

A távunkon a 400.- Ft nevezési díj nagyon jó ár/érték arány, a szolgáltatások ennél többe kerülhettek. A rendezőktől kapott tájékoztatás szerint idén is kb. 130 fő vett részt a két távon, ami jónak mondható hiszen ezen a napon minden kaposvári egyesület máshova is szervezett saját programot.

 Először én is a saját egyesületi túrára indultam de mint már többször is előfordult azt ismét ‘átszervezték’, így természetesen más tagtársaimmal együtt indultunk Simonfára. Talán elvárható lenne a megyei szövetségtől, hogy az eleve kevés megyei rendezvény időpontjait úgy tudja egyeztetni a rendezőkkel, hogy az más rendezvényekkel ne ütközzön, hiszen ha valaki megérdemelte a Somogy megyei természetjárók közül, hogy együtt emlékezzünk rá akkor Péter biztosan köztük van. Köszönöm a túrát!

Még több fotó , katt a kis képre:
Vukov Péter Emléktúra 2014