2013. augusztus 25., vasárnap

Zselici 4 fa túra (10)

Simonfa - Cserénfa a zöld sáv jelzésen
Táv: 9 km, Szint: 100 m

Az ősz közelségét jelző sűrű ködben indultunk erre a túrára. A távonkénti külön nevezési hely nagyon gyorsította az indulást.

A ‘Szabó családdal’ és Józsival társulva vágtunk neki a Simonfai tetőnek. Az előző délután átvonuló hidegfront hatására a homokos, poros utak tökéletesen járhatóvá váltak, sárnak pedig nyoma sem volt.

A szép zárt, öreg erdőben egy nagyon kellemes könnyű túra volt. A tetőn egy helyen az elmúlt napokban egy szántóföld szélén az út egy részét is elszántották, néhányan így elfelejtettek bekanyarodni de aztán később egy kis többlet gyaloglással volt lehetőség a korrekcióra.
Sok régi kedves ismerőssel is összefutottam a túrán, jó ilyenkor pár szót váltani a közös hobbinkról és a világ dolgairól.

Gyorsan megérkeztünk Cserénfára ahol aztán megkaphattuk a választható színű kitűzőt és emléklapot valamint ásványvíz és egy Balaton szelet volt az ellátás.

Valószínűleg sokakat elriasztott a nem éppen ideális időjárás előrejelzés és éppen ezért a nevezők 3/4-e eleve a rövid távot választotta de azt sikeresen és teljesen szárazon tudtuk is teljesíteni. Kaposvárt délután 2 körül érte el a tartós eső így a hosszú táv vége felé a sporttársak valószínűleg kaptak egy kicsit belőle.
Kellemes , könnyű túra volt és hát kellett a pecsét a kupához is kár lett volna kihagyni.
Mivel ez a táv nem körtúra így nagy segítség volt, hogy Zoli bácsi és Gabi visszahozott Kaposvárra, - köszönöm!
Köszönjük a rendezést a Kaposvári METEOR TTE tagjainak, jó túra volt.

Még több fotó , katt a kis képre:
Zselici 4 fa túra (10)


2013. augusztus 22., csütörtök

Zamárdi permanens IVV túra

 Bill Rusby az USA-ból éppen Magyarországon tartózkodott és mint gyakorlott IVV túrázó szívesen vállalkozott egy kis permanens turára. Bill 1975-ben kezdte az IVV túrázást , saját kezelésű túrája is van lakhelye közelében és a lábaiban lévő több tízezer IVV kilométer alapján nem volt számunkra meglepetés, hogy Magyarország első permanens IVV túrája Őt is érdekelheti, hiszen az eddig teljesített 3758 db IVV túra között – eddig – egy Magyar sem volt. Természetesen számomra külön öröm volt , hogy ennek a túrának a híre eljutott amerikába is.
Nem is csalódtunk, kicsit körülményes egyeztetés után Zamárdiban létrejött a találkozás és a két IVV túrázóhoz technikai személyzetként   'serpaként' csatlakozva indulhattunk el ezen a számomra is kedves Külső-Somogyi tájon.
Szamárkő
 
Kő-hegy kilátó
 
Vaskereszt
 
Tájház
 
 
A 3759. teljesítés
 
Az 5 érintőpontos túraútvonalon minden kód rendben a helyén volt azokat szépen sorban leolvasták, felírták. Túra közben lehetőség volt az útvonal érdekességeinek megismerésére, megismertetésére az épített és természeti látnivalók mellett még a déli harangszó történetét is megbeszélhették egymással.

A túra végén Zamárdi cukrászdájában örömmel kapták meg füzeteikbe Istvántól a pecséteket valamint a túrazáró sört.

Bill először járt Magyarországon így túra után természetesen a szabad strandra mentünk ahol az Ő világot látott lábai ezúttal a Balaton vizével is megismerkedhettek.

 
Még több fotó, katt a kis képre:

Zamárdi IVV

2013. augusztus 11., vasárnap

RP-DDK Zalakomár - Mesztegnyő


Táv: 28 km.
Szint: 220 m

Útvonal: Zalakomár vá.- Ormándpuszta - Somogysimonyi - Nemesvid - Kisvid - Nagyszakácsi - Mesztegnyő.

Azzal kezdődött a túra, hogy elaludtam. 3 óra előtt 10 perccel a telefonom sokadik csipogására aztán sikerült nagy nehezen felkelni és maradt még 15 percem az észheztérésre, öltözésre, összecsomagolásra, így aztán a hűtött gyümölcsök sikeresen otthon is maradtak. Fonyódig kényelmesen eldöcögtem a kis piroskával és itt egy nagyon furcsa és régen tapasztalt érzés fogadott. Fáztam. A csatlakozó vonatom majdnem egy órát késett és ez az idő kiesés később nagyon hiányzott hiszen pont a kellemes reggeli hűvösséget vette el tőlünk az a néhány ifjú hazafi aki a vonaton kívánta megvívni szabadságharcát az átbulizott éjszaka után. A rendőrök és a mentők elhordták őket mi pedig megérkeztünk Zalakomárra a túra kezdőpontjára.

Itt az állomás pecsétjét készségesen megkaptuk a füzetünkbe és Gizinek ez volt az első pecsétje, remélhetőleg megtölti majd a füzetét, bár nem kedvenc időtöltése a pecsétgyűjtés.

Sétáltunk egy kicsit az aszfaltos országúton, kb 14 km-t. Ormándpusztára nagy várakozással érkeztem, hiszen általános iskolás koromban, közel 50 éve egy hónapot voltam a kastély lakója. Most nem is láthattuk, magánterület nagy zárt kapukkal.

Az útszéli esőbeálló oszlopán a hivatalos RP-DDK pecsét rendben működik. Zalából – Somogyba érkezve átszáguldottunk az egykori pusztán és Somogysimonyin is majd Nemesvid első házainál egy nagyon kellemes kis kocsmában pihentünk meg és oltottuk szomjunkat. A tulaj kedvessége folytán céges pecsétet is kaptunk, mivel a hivatalos pecsételő hely bezárt.

Nagyon jó katolikus falu lehetett ez a település valaha hiszen rengeteg a kereszt az út mellett. Az I. vh. Turulos emlékoszlopa is érdekes és a faluház udvarára is vethettünk egy pillantást.

Hiányzott a reggel elvesztegetett közel egy óra így már elég meleg volt mire Kisvidre érkeztünk. Itt látva túrázós megjelenésünket ránk köszönt egy Úr - Lucz Sándor – és mondta, hogy náluk van a pecsét.

Erről nem tudtam és kellemes meglepetés volt, köszönjük a szívességét. Nagyszakácsi felé aztán megvívtuk rendesen a bozótharcot a csalánnal és egyéb növényzettel de ez természetes volt tudtunk róla és túléltük, igaz régen csípte a 190 cm magasan hordozott füleimet a csalán.
A jól járható szakaszon találkoztunk lovas turizmussal is, valószimüleg az erdőt tarították mert sok hulladékvas volt a fedélzeten.

Árnyat adó fák alatt Nagyszakácsi főutcáján tartottuk az ebédszünetet , érdekes volt a kihalt falu embert szinte nem is láttunk, vajon mit csinálhatnak az emberek vasárnap délidőben?
A látnivalók most kimaradtak, hiszen jó hosszú volt a mai szakasz és még sok volt vissza, a szakácsmúzeumot majd egyszer megnézzük, ha visszatérnek a királyi szakácsok a faluba.

Vízkészletünk megfogyatkozott és persze megmelegedett pedig jéggé fagyva indítottam így aztán az egyik háznál kértük palackjaink feltöltését amit szívesen meg is tettek és külön köszönjük a háziúrnak azt a 2 l-es jéggé fagyott vizet ami kellemesen hűtötte a hátamat majd később a szomjunkat. Nagyon jólesett, nagy segítség volt!

A szőlőhegy felé enyhén emelkedő földúton volt egy kis bizonytalanság egy irtásnál de aztán megtaláltuk az utat, szilvát, körtét, almát és szedret is szedhettünk de nem volt behűtve.

Itt ott még árnyat adó erdő is volt egészen a kis kápolnáig amit az I.- vh. alatt elesett gyermekük emlékére állíttatott a családjuk.

Lassan felértünk a tetőre a napraforgó táblák mellé, itt már gyorsabban haladhattunk volna ha tudunk de kezdett nagyon meleg lenni és hát a km is 20 körül járt már. Mesztegnyő templomtornyát már messziről észrevettük, nagyon vártuk már.

A tűzoltók is végeztek a tarlótűzzel mire a helyszínre értünk így ezt szerencsésen megúsztuk majd következett a túra legszebb szakasza, leereszkedtünk Mesztegnyőre egyenesen a Tó-Bisztró árnyékos asztalaihoz ahol szigorúan a pecsételés után a túra gyaloglós része véget ért. Az alábbi pecsét remélhetőleg csak véletlen elbaltázás eredménye és nem a túramozgalom névadóját szeretnék valakik kitörölni az emlékezetünkből is.
Két – két hideg sör elfogyasztása után hivatalosan is befejezettnek nyilvánítottam a túrát és hazabuszozhattunk.
 

Érdekes és viszonylag kevés látványosságot tartalmaz ez a szakasz összekötve a Belső-Somogy homokvidékét a Marcali hát nyúlványain át a Zalai dombsággal. Számomra mégis az RP-DDK legfontosabb szakasza hiszen 1989-ben a túraútvonal megnyitása előtt én festhettem fel először – másodmagammal - ezt a szakaszát. Természetesen kerestem a nagyon régi jelzéseket főleg az egykori erdei villanyoszlopokon de gondos kezek azóta már többször is átfestették az utat illetve leszürkítették a régit.
Hát bizony nagyon megváltozott az útvonal azóta, a nem használt utak szinte járhatatlanná váltak, a jó híd a patakon szinte semmivé vált amit É-felé ki is kellett kerülnünk.

2012-ben terveztem végigjárni de akkor nem várt akadályba ütköztem, így elmaradt, most egy év után örülök, hogy újra végigjárhattam az “én turistautamat”. A sok milliárdos kéktúra projektből talán erre a szakaszra is jut majd, szükség lenne rá.

Még több fotó, katt a kis képre
RP-DDK Zalakomár - Mesztegnyő