2013. október 25., péntek

RP-DDK Remete-rét - Abaliget

Táv: 14.5 km Szint: 410 m

Kevés ‘pirosbetűs’ nap van a túranaptáramban, de október 25 ezek közé tartozik. A jövőben is törekedni fogok arra, hogy ezen a napon, ha lehetőségem lesz rá tudjak túrázni és lehetőleg valahol a kék is érintve legyen. Az RP-DDK következő szakasza is többek között ezért került erre a napra.
A szép nyárias időben nagyon kellemes túra várt ránk sok látnivalóval. Az első bázispont ezúttal is Sásd volt a kiskocsmában lassan törzsvendég leszek, a reggeli kv. után autóval jutottunk el Abaligetre, onnan átbuszoztunk Remete-rétre és visszatúráztunk a türelmesen várakozó autóhoz.
 
Szúrós csodabogyó mezők mellett, szép vegyes bükkös és tölgy erdőben néhány megtévedt tavaszi virággal színesített úton indult a túránk, a Cserkész-kereszt érintésével gyorsan megérkeztünk a Patacsi-mezőre, ezen a pecsételőhelyen nyalókát nem találtunk de találkoztunk az erdészekkel akik éppen arra jártak és egy kicsit beszélgethettünk a Mecsek növény és állatvilágáról.
 
Nyalóka ügyben is próbáltak segíteni de nem jártak szerencsével. A Jakab-hegy teteje felé folyamatosan emelkedő szép és jól járható erdei utakon vezet a jelzés.
A több mint ezer éve szinte eredeti állapotában látható avargyűrűt átvágja a kéktúra útvonala itt találkozhatunk az első információs táblával is melyből sokat érintettünk a nap folyamán.
 
Gyorsan megérkeztünk az egykori Pálos-kolostor romjai előtti kis rétre, ahol a kilátó sajnos életveszélyes és nem látogatható, a közeli kis tó jelenleg eléggé kiszáradt, de felújítás alatt van és érdekessége lesz a hegytetőnek. A régi romok viszont már most is lenyűgözőek. Sokáig nézelődtünk, fényképeztünk itt mielőtt tovább indultunk.
 
Ezen a hétköznapi szép napon több túrázóval is találkoztunk ebben a térségben. Tovább indulva a Zsongor-kő volt a következő célpontunk ami kis kitérővel érhető el, közben az egykori remete-barlangot is megnéztük.
A Zsongor-kő félelmetesen szép hely a szikláról nagyszerű kilátás van D-felé és a Jakab-hegy D-i oldalának szikla alakzataiból is több látható innen. Persze akik tériszonyosok azoknak nem ajánlott egészen a korlátig merészkedni, a levezető lépcsőről is nagyon szép már a kilátás.
 
Innen visszakanyarodva egy közeli pihenőhelyen tartottuk meg az ebédszünetet és a hivatalos megemlékezést az egy évvel ezelőtti napról amikor befejeztem az OKT-t. Békés falatozásunkat egy közeli száraz fa időnkénti hangos roppanása törte csak meg de nem sokat foglalkoztunk vele egészen addig amíg a kb. fél méteres száraz törzs felső része ketté nem tört és hatalmas robajjal tőlünk kb. 10 m-re a földre zuhant. Láttam már néhány földre hulló száraz ágat de ekkorát még nem, mindez közvetlenül a Zsongor-kő felé vezető gyalogút mellett történt. A Jakab-hegy Ny-i oldalán már kisebb volt a forgalom, annyira, hogy Abaligetig már nem találkoztunk túrázókkal.
Megnéztük a halomsír mezőt is ami nem olyan kiterjedt és lényegesen kisebb halmokat tartalmaz mint a Somogyban közismert Szalacskai halomsír mező.
Az erősen lejtős úton nagyon szép öreg bükkök között vezet az út, melyeket az ősz színei még látványosabbá tettek. Az út közelében lévő Pálos-forrást is felkerestük, vizét is megkóstoltuk, finom volt. Tovább ereszkedve találkoztunk a DDP piros jelzésével mely egy rövid erdei szakaszon fonódik a kékkel. Az egykori uránbánya egyik aknájának helyét is érintettük mely jelenleg ércbányászati emlékhely, a rekultiváció miatt alig utal már arra valami, hogy itt milyen jelentős bányászati tevékenység folyt néhány évtizede.
 
Az öreg erdőt egy sűrű fiatalos váltotta ahol szinte alagútszerűen vezet a kék jelzés az egyre jobban lejtő úton Abaliget felé. A táj is jelentősen megváltozott, a korábbi homokkő helyett ismét mészköves területre érkeztünk és az erdő fái között hatalmas töbrök jelezték, hogy a cseppkőbarlang feletti területen járunk.
 
A fák között már fel fel villant a tavakon tükröződő napfény és meg is érkeztünk a barlang bejárathoz. A pénztár ősszel 14-kor zár (ekkor indul az utolsó csoport) így pecsételni már nem tudtunk, de igazoló fotókat itt is készítettünk.
 
A kék jelzés a tavak partján megy tovább amit mi a sportpályáig követtünk majd onnan egy burkolt gyalogúton lehet beérkezni Abaliget falu központjába.
 
Itt a presszó természetesen üzemelt és egy kis fogyasztást követően a céges pecsétet is megkaptuk füzetünkbe. Nagyon kellemes szép őszi túra volt, sok természeti és műemléki látnivalóval. Hazafelé Sásdon ismét megpihentünk a reggel már felkeresett intézményben, majd ezúttal még világosban hazaérkeztem. Köszönet a fuvarért.

Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Remete-rét - Abaliget

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése