2013. június 2., vasárnap

Fejérkőtől Tündérvölgyig 4.


Balatonőszöd - Szólád - Nezde - Kötcse
Táv: 18 km Szint: 350 m

Öt részes túrasorozatunk talán legszebb szakaszára érkeztünk el ezen a kora nyári napon. A buszról leszállva Balatonőszöd főutcáján a szép műemlék református templom mellett érkeztünk el a központba ahol néhány szobor és természetesen a helyi vendéglátó egység is megtalálható.
 
A lassan összerázódó csapat a piros kereszt jelzésről a zöld sávra váltott, és a szép régi épületek, az öreg zsidó temető érintésével haladtunk D-felé. Az autópályát keresztezve az aszfaltot kissé nedvesebb talajra cseréltük de a pocsolyákat elég jól lehetett kerülgetni. A zöld kereszt elágazásnál a pihenő sajnos alig látszik ki a nagy gazból és a korábban szépen felállított oszlop is kidőlt!
 
 Néhány csavarral és egy kaszálással orvosolható lenne a probléma hiszen itt a szezon. A kódtáblánk természetesen megvan azt bekönyvelte mindenki és indultunk tovább. Egy terepjárónak sajnos halaszthatatlan dolga volt errefelé így az út egy szakaszát sikeresen a járhatatlanság határára alakította át és még vissza is fordult, hogy ne végezzen félmunkát. De mi ezt is megoldottuk és megérkeztünk Szóládra.
 
A szép műemlék templomokba is be tudtunk nézni és természetesen a cukrászdát is felkerestük a fiuk legnagyobb örömére.
A kalória vételezés után következett a pincesor. Az érdekes, löszfalba vájt pincék között több viszonylag friss omlás is látható néhány pincét tönkre is tett de ettől még mindig szép és látványos a hely bár most borkóstolásra nem volt lehetőségünk. A pincesor vége felé jártunk amikor egy kellemes zápor érkezett de ‘nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista’ szépen beöltöztünk és mentünk tovább a felhőkbe burkolózó gerinc tövében Nezde felé. Egy öreg diófa lombjai alatt a zápor végét vártuk majd egy kicsit összesároztuk a bakancsokat miközben  nekivágtunk a Nezde-hegynek.
Az öreg szelídgesztenye alatti pihenőnél ismét csak enni kellett, előkerültek a finomságok, közte Vilma különlegessége aminek a nevét elfelejtettem és először kutya eledelnek néztem de megkóstolva megállapítható volt, hogy nem az. Mint utólag megtudtam puffasztott, csíráztatott, extrudált biobúza és nagyon egészséges csak nem úgy néz ki.
A szoborpark hangulata különös, többször jártam már erre és én is tapasztaltam, hogy a látnivalók , a táj és a mindenkori hangulat között szoros összefüggés van. A térdig érő vizes fű nyilván nem kellemes mégis szép lassan végignéztük a szobrokat és a virágzó vadrózsa mezőn keresztül értünk fel Somogy megye legmagasabban vezető turistaútjára.
A kis kilátónál kiláttunk majd a Somogy csúcsát jelző kopjafához mentünk, még kilátszik a gazból,   fotózgattunk, kódot olvastunk, majd az erdei utat követve az erdőszéli pihenőnél illetve először előtte egy kicsivel álltunk csak meg. Egy hatalmas szarvascsorda ácsorgott a szántóföldön. Néztük egymás egy darabig majd ők a fák közé mi pedig a pihenőhöz mentünk.
A korábbi túrákon már megismert szép nagy szarvasbogár most is itthon volt, éppen a hátán pihent az asztal alatt, de segítségemmel sikeresen helyes testtartásba került és elment a fák közé.
 
Az erdőszéli úton elég jól lehetett haladni a Csillagó felé – addig amíg lejtős volt a terep. Amint befordultunk D-i irányba a szinte vízszintes úton - ahol elég jól megmaradt a korábbi zápor – lehetőség nyílt arra hogy a somogyi terepet kevésbé ismerő túratársak megismerhessék az igazi cuppogós , csúszós, ragadós agyagot. A gyerekeknek nagyon tetszett de hogy egyikük orra miért volt sáros arra nem jöttem rá.
 
A toronynál néhányan felmásztak, begyűjtöttük a kódot is majd cuppogtunk még egy kicsit Kötcséig. A falu tetején a buszfordulónál már aszfaltot fogtunk és szép, eleinte tiszta vizű pocsolyákat is találtunk ahol sikeresen megszabadultunk néhány kiló sártól. Kötcsének csak a felső részét láttuk, itt is van néhány kúria de a falu központjában véget ért a túra. A nevezetesebbek lejjebb vannak majd a folytatásnál találkozunk velük.
Sokkal fontosabb intézmények is vannak itt pld. a Kötcsei Boróka Kocsma ami kiváló hely arra, hogy mindenféle káros és ártalmas – de amúgy finom – dolgot engedjünk le a torkunkon.
 Kis pihenő után még megnéztük a Kötcsei-kerbájt szertartásból is ismert evangélikus templomot valamint az ablakon keresztül az iskola múzeumot is. Néhány oda nem való tárgy állt a terem közepén, ami arra utalhat, hogy talán nem látogatható? Kár lenne érte! Időközben buszunk is befutott, a sofőr is kipihente magát, így indulhattunk haza.
Köszönöm, hogy velem tartottatok.


Zene:
Csuka Mónika: Zöldell a muskátli... Zeneszerző: Csuka Mónika, 
Szövegíró: Soós László, Hangszerelő: Ember Péter


Még több fotó: katt a képre.
FTV 4. túra Balatonőszöd - Szólád - Nezde - Kötcse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése