2013. május 26., vasárnap

Plitvice - Slunj

A kora reggeli indulásnál 45 fős csapat vágott neki ennek a nagyon szépnek és kicsit fárasztónak ígérkező kirándulásnak. SETRA buszunk sofőrei bizonyára örültek annak, hogy a jármű tisztára mosva érkezett meg a kirándulás célpontjához, mivel útközben szinte végig esett az eső. Ez persze minket a kényelmes ülésekben nem zavart. A tavak főbejáratához már száraz időben érkeztünk és rövid nyújtózkodás után nekivágtunk a kb. 5 órás útnak a parkban. Az elvonuló esőnek köszönhetően minden tó vízszintje a maximum felett volt és ennek áldásos hatása a hatalmasra növekedett zúgók és a habzó, hangosan morajló vízesések csodálatos látványában mutatkozott meg. Néhány rövid szakaszon még a sétautakra is felcsapott a víz.

A Nagy vízeséstől indulva felfelé mentünk a tavak közötti utakon egészen a kis hajóállomásig és a legnagyobb tavat így a vízről is megnézhettük. Újabb gyaloglás után érkeztünk el a 3-as bejárathoz ahol mi már kifelé mentünk és a kis 'gumikerekes vonattal' lassan vissza jutottunk az főbejárat közelébe ahonnan egy kis sétával már buszunknál is voltunk. Ezen a szakaszon a korábban alulról látható barlang hatalmas felső tölcsérét is megnézhettük, akik lentről nem mentek be most fentről megtehették.

Hazafelé utazva természetesen megálltunk Slunj városkában is ahol egy viszonylag kis terület az ami nagyon látványos, nyüzsögtek is bőven a turisták, és mi is végignézhettük a Korana és Slunjca folyó látványos zúgóit, a ráépült régi házakkal és a folyó felett magasodó romokkal melyet egy szép szivárvány tett színessé.

Köszönjük a kirándulás megszervezését Bakonyi Jánosnak, hiszen csak ilyen nagy létszámmal lehetett ilyen alacsony költséggel megcsinálni ezt a szép kirándulást , Berkes Józsinak pedig köszönjük a szakszerű vezetést, információkat.

Plitvicei-tavak - Nemzeti Park

 Horvátország 7 Nemzeti Parkja közül a legjelentősebb a Plitvicei tavak vidéke. A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak - déli irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela - hegységben.

190 - 200 vízesés köti össze őket. A számuk változó, a vízbőségtől függően vannak időszakos vízesések is... Horvátország 7 Nemzeti Parkja közül a legjelentősebb a Plitvicei tavak vidéke. A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak - déli irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela - hegységben. 190 - 200 vízesés köti össze őket. A számuk változó, a vízbőségtől függően vannak időszakos vízesések is...

Délen a Fekete- és a Fehér-folyók egyesüléséből született Matica által táplált Proscensko - tó terül el, 639 méterrel a tenger szintje felett. Tőle kb. 8 km távolban az utolsó tó, a Sastavci "csak" 483 méterre van a tenger felett. Szintkülönbségük 156 méter. Ezt "győzi le" a sok vízesés csodálatos látványokat biztosítva a látogatóknak. A tórendszer vizét a Korana folyó vezeti el. A 20 ezer hektáros nemzeti park a Horvát Karsztvidéken található, a Kis-Kapella és a Plesevica hegyvonulatokat elválasztó völgyben.

A nemzeti park több mint 200 négyzetkilométeren terül el. A leglátványosabb részek azonban maguk a tavak. Két legnagyobb tava a Kozjak és a Prosce, ezek 1000-1500 négyzetméteres vízfelületétől a legapróbb tavacskákig minden méret megtalálható. A hegyvidék domborzatának köszönhetően minden tó más-más magasságban helyezkedik el. A tórendszer legfelsőbbike 600 m magasságban terül el, s a medréből kilépő víz 7,2 km távolságot megtéve, számtalan zuhatagon végigvezető izgalmas kalandozás után érkezik meg az alsóbb 150 m-es magasságban fekvő utolsó tóba. Mivel a tavak egymással kapcsolatban vannak - átfolyik egyikből a másikba a víz -, számtalan vízesés alakult ki a tavak között.

Bármilyen évszakot is válasszunk a kiránduláshoz, mindenképpen különleges élményben lesz részünk. Tavaszi olvadáskor megduzzad a patakok vize, nyáron zöldell a táj, míg ősszel az ezerszínű természet tárul elénk. Aki pedig télen szánja rá magát a Plitvicei-tavak megismerésére, igazán egyedi látványra számíthat, hiszen jég borít mindent, csipkefüggönyként tárulnak elénk a vízesések. A tórendszer két részből áll, a felső és alsó csoportból. A dolomitvölgyben fekvő felső tavakat tartják a legszebbnek, míg az alsó tavak kisebbek, vizük sekélyebb. A legnagyobb tó a Kozjak, ezen hajóval tudunk kelni. A három kilométer hosszú erdős partok által határolt tó az alsó és felső tavakat köti össze. Sokan a legszebb tónak tartják a Galovac-tavat lépcsős vízeséseivel.

A parkot több bejáraton át közelíthetjük meg. A belépőjegyet gondosan meg kell őrizni, hiszen ezzel szállhatunk fel az autóbuszra, illetve a hajóra. A jegyek eltérő színűek, a park területén sétálva ezt a színt kell követnünk. Attól függően, hogy melyik bejáraton át lépünk be a parkba, először hajóval vagy busszal indulunk kirándulni, s a séta végén másik közlekedési eszköz visz vissza bennünket a kijárathoz. Kutya pórázon behozható.

Forrás: www.plitvice.hu


Slunj, a vízesések és vízimalmok városa

Karlovactól 53 km-re délre, útban a Plitvicai tavak felé, a Korana folyó partján fekszik. A Kordun hegység szélén lévő települést először a 14.században említik írásos dokumentumok.

Ahol a Slunjca a Korana folyóba ömlik, a Frangepánok idejéből származó vár romjai láthatók. A vár helyreállítása most van folyamatban, megtartva a menthető részeket, körbeépítve új (hasonló) anyagokat alkalmazva.
 
Slunj Horvátország szárazföldi régiójának északnyugati részén fekszik, s egyben a történelmi Kordun vidék gazdasági-kulturális központjának számít. Gyönyörű fekvésénél fogva több mint népszerű kirándulóhely - Slunj ugyanis a Sluncica folyócska és a helyenként szinte vadregényes Korana folyó torkolatánál épült.

A városka gazdag történelmi emléktárral büszkélkedhet, melynek fontos része a helység 14. századi várroma.

A város története:

A települést a 12. században említik először. Mellette állnak Szluin (Slunj) várának romjai. A várat a Szluini grófok építették, később a Frangepánok vára volt, először 1406-ban említik. 1561-ben a török sikertelenül ostromolta, később is több ostromot szenvedett, utoljára 1716-ban. A Slunjčica túloldalán a vár védelmében ferences kolostor is épült, melyet 1578-ban a török, miután a várat bevenni nem tudta a várossal együtt elpusztított. A város a 17. század végén épült újjá és ekkor kapta mai arculatát. A 18. – 19. században a Szluini határőrezred parancsnokságának székhelye volt. 1809 és 1813 között francia megszállás alatt állott. A rövid francia uralom a nyugati kultúrát is a városba hozta, ekkor épültek a város új útjai és hídjai. 1822-ben a várat birtokosai elhagyták, jelentősége megszűnt és rom lett.

A legfontosabb látnivalót mégis a számos kis vízesésre épült réges-régi vízimalmok kínálják, melyek korhűen helyreállított, mesekönyvek oldalaira emlékeztető együttesét a Rastoke városrészben csodálhatjuk meg. A faépítmények némelyike 3oo évesnél is régebbi, körülöttük pedig gondosan ápolt kertek húzódnak - kiváló fotóstéma, ezért Dalmáciába autózva feltétlenül iktassunk be Slunjban legalább egy rövidebb pihenőt.

További látványosság a folyó vízesései, felettük a molnár házak, de hangulatos vendéglő is rendelkezésre áll, az éhes, szomjas vándorok részére. A látványosság közvetlen közelében a folyó parton ingyenes autóparkolók sokasága áll rendelkezésre.

Az igazi turista ínyenceknek valószínűleg több nap is kell a környék felfedezéséhez, ahol az egyik legkeresettebb szabadidős lehetőség a csodálatos Korana folyón való raftingolás.

 
 

Még több fotó, katt a kis képre:
Plitvice - Slunj

2013. május 19., vasárnap

Balaton körtúra 7.

Zánka-Köveskál - Dörgicse - Balatonudvari - Örvényes
Táv: 21.8 km Szint: 370 m

A Balaton körtúrának ezt a részét egy nap alatt csak úgy tudtam megcsinálni, hogy a tömegközlekedést nagyrészt mellőzni kell. Így aztán hajnali indulás autóval, kompozás majd tovább Örvényesre. Itt leparkoltunk, elbuszoztunk Zánka-Köveskálig és onnan indultunk vissza. Az állomáson a pecsételés rendben megtörtént majd a közelben vezető zöld sáv jelzést néztem ki azon terveztem az utat Dörgicse felé. A terv csak terv maradt, szerencsére azért a 71-es út kereszteződése után egy jól járható földútra tértünk ami nagyon érdekes terepen vezet.
Rengeteg számomra ismeretlen de nagyon szép virág, cserjék, kevés fa, sok boróka és több figyelmeztető tábla miszerint meg ne próbáljunk arra menni mert a kutyák biztos megesznek majd! Bizakodtam, hiszen jelzett turistaúton jártunk, talán nem lesz gond. Kutyával nem is találkoztunk aztán a táblák is elfogytak, jelzést ugyan kilométereken keresztül sem láttunk de a kütyü szerint jó helyen jártunk.
A Balaton turistatérképén is szerepel ez a zöld sáv jelzés, vagyis mindenhol ahol csak kell kivéve a terepen. Aztán következett egy éles jobb kanyar a Cserkúti patak felé, ezt benéztük de visszamentünk mert elvileg ott ment a zöld sáv. Csak elvileg, a réten még csak-csak lehetett haladni de aztán járhatatlan erdőhöz érkeztünk, vissza is fordultunk. Követve az É-felé vezető földutat legalább azt is felmértem, majd egy jobbra tartó szekérúton érkeztünk el a Csorsza-gáthoz. Egy nagy birkanyáj tette a dolgát mellettünk, a kutyák és a szamár figyelő pozícióban szemlélte a túrázókat de nem zavartuk egymást. A patakon átkelve egy fűvel benőtt szekérútra tértünk erre járhattak a barik így elég jól le volt taposva, jelzés persze egy szál se volt. Egy erdős részen átkelve hamarosan a Szent Balázs-hegy alatti szőlők széléhez érkeztünk. Itt továbbra is elméletileg a zöld sávon mentünk de pld. a szőlőn kénytelenek voltunk átvágni a sorok között mert út az nem volt a jelzés alatt.
Talán Dörgicséhez tartozó pincesorok között egy jelzetlen útra tértem át ami a közeli 400 éves tölgyfához vezetett itt van a GCD400 nevű geoláda. Hiányos biológiai ismereteinek köszönhetően nem ismertem fel a kőrisfát, egy másikat túrtam körbe, persze eredménytelenül. Aztán a szakember segített, köszönöm!
Innen már gyorsan beértünk Dörgicse alsó részére és a falu főutcáján indultunk városnézésre. Dörgicséről sok érdekes dolgot írnak de pld. azt nem, hogy sört itt nem árulnak, legalábbis az általunk érintett részen csak borozó volt.
Felsődörgicsére érve a Szent Péter templomrom árnyékában pihentünk le ebédelni. A románkori templomrom szép és látványos, rendezett a környezete is érdekes a Regős-szobor mellette.
A rom belsejében található a GCdomr geoláda, ami gyorsan meglett.

Ebédszünetünk után a piros sáv jelzésen kanyarodtunk vissza az Alsődörgicsei romtemplom felé ami a Balaton körtúrám igazoló pontja is. Az utat itt is erősen benőtte a fű de egy motoros közvetlenül előttünk ment így az általa vágott csapást majd ösvényt követve érkeztünk meg a temető mellé. Itt vízkészleteinket és magunkat is frissítettük majd sikeresen túlmentünk a romhoz vezető ösvényen. Vissza fordulva aztán egy enyhén emelkedő erdei úton jutunk fel a hatalmas romterületre. Nagyon szép és látványos hely , ide érdemes elmenni mert az egyik legnagyobb templomrom amit valaha láttam. Nagyon szépen rendezett, sok paddal ellátott népszerű kirándulóhely lehet, a közelben van a GCdoro geoláda amit könnyen megtaláltunk.
A falu szélét érintve újra tervezve a további útvonalunkat ismét egy jelzetlen útra tértünk rá, de ez jól járható volt hiszen a Becserpusztai-erdészház felé vezet.
Szép erdős esetenként kissé napos terepen gyorsan ,megérkeztünk az erdészházhoz, mellette a füzetünk szerint egy kopjafánál kell az igazoló fényképet elkészíteni. A kopjafa valójában egy sír felett áll, előterében látható is a sírra állított kereszt. Egy hölgy fotózta a virágokat a közelben és odajött hozzánk, tőle tudtuk meg, hogy a férje van ott eltemetve aki 45 évesen hallt meg és ez volt az egyik kedvenc helye azért helyezték itt végső nyugalomra. A sírhely be van kerítve aki erre jár tartsa ezt tiszteletben!
A kerítésen kívül elkészült az igazoló fotó is, majd a sárga sáv jelzésen mentünk tovább. Szép erdős terepen vezet az út tovább a sárga sáv jelzésünk elég jól kitartott aztán lassan D-felé fordultunk mivel az ajánlott útvonal nem érinti Balatonudvarit én pedig szerettem volna megnézni a sírköveiről híressé vált régi temetőt. A település szélén túratársam családjának nyaralójába is lehetőségünk volt benézni, volt sörük :-) Kis pihenő után megnéztük a tényleg nagyon érdekes temetőt ahol a GCUdvt virtuális geoláda található.
A kerékpárúton gyorsan visszaértünk Örvényesre ahol türelmesen várt a járművem. Az esti vihar előtt még éppen haza is értem.



Még több fotó, katt a képre:
Balaton körtúra 7. Zánka - Dörgicse - Balatonudvari - Örvényes

2013. május 12., vasárnap

Fejérkőtől Tündérvölgyig 3.

Kőröshegy - Balatonföldvár - Balatonszárszó - Balatonőszöd

Táv: 18.7 km Szint: 150 m

Sikeresen túlvagyunk a szép túramozgalom ‘nemszép’ szakaszán. Kilencen indultunk el Kőröshegy központjából, a műemlék templomok és a kastély érintésével a horgásztó felé.
A köröshegyi katolikus templommot Báthory István országbíró a XV. század második felében építette. Önálló plébániaként 1759 óta működik. 1970-ben Kovács Endre orgonaművész saját tervei alapján felújították a múlt század végi orgonát és így lehetőség nyílt a Musica Antigua Hungarica", majd a " Cantus Pannonicus" elnevezésű nyári hangversenyek megrendezésére. Ezek a hangversenyek országos hírűek.

Kicsit elterelte a figyelmemet a reggeli ‘kávé illat’ így sajnos a református templom belsejét nem néztem meg de éber túratársaim szerencsésen bejutottak és fotóztak, videóztak is.
A kőröshegyi református templom a XVII. század elején épült. 1619-ben már volt lelkésze és rektora a templomnak. A falu lakosságának nagy része református vallású volt. A török, miután a vidéket elhagyta, a falut és a templomot leromboltatta és felégette. A mai fennálló templomot 1813 tavaszán kezdték építeni és 1818 augusztusában készült el. Renoválása 1987-ben történt.
 
A szép Széchenyi kastélyt immár sokadszor csak kivülről láthattuk. Kőröshegy honlapja szerint tervben van annak bemutatása is az érdeklődők felé. Úgy legyen!
 
 A horgásztó kis hídján és a gáton átkelve jó képek készülhettek a völgyhídról majd a birkák lábnyomait követve érkeztünk el az 5.-ös kódhoz ami a dülöngélő oszlopon és a híd oldalán is megtalálható.

Az öreg szőlőt az út É-i oldalán kiirtották most szántóföld van a helyén, a semmibe vezető szervizúton lassan emelkedve érkeztünk meg a gerincre, mely pár kilométerre D-felé megyénk legmagasabb pontját is hordozza.
 

Völgyhíd: 1872 m hosszú, legmagasabb pontja a terepszinttől 88 méter, szélessége meghaladja a 23 métert (23,80 m). A híd az M7 autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti részén fekszik. A híd 16 pillére közül a legmagasabb 79,70 méter, s a legalacsonyabb pillér is 17,70 méter, míg a pillérek közti legnagyobb  távolság 120 méter.
Talán innen a legszebb a monumentális híd. Az erdőbe érkezve néhányan elkezdték a szúnyogokat etetni, engem elkerültek talán a rágósság miatt. A régi mohos padok az egykori parkerdő maradványai , a kilátó hűlt helye a kidőlt információs tábla mind arra emlékeztet, hogy lehetne itt is tenni valamit a természetért, a környezetünkért.

Balatonföldvárra érkezve aztán elfogyott alólunk az erdei út és innentől már nem fenyegetett a sárdagasztás veszélye az aszfalton, betonon. A magasparton a kilátás mindig nagyon szép a Balaton felé. Itt végigsétálva jutunk el az Országzászlóhoz , felette kis kilátóhellyel ahol nem felejtettük el a kövek megszámolását. A kapott eredményeket átlagolva talán jó lesz a kilátós mozgalomhoz mint igazolás.
 
A nagy csigalépcsőn ereszkedtünk le a magaspartról és szomorúan láttam, hogy annak állaga a partomlások és mozgások miatt egyre rosszabb. A löszfal több helyen is ráomlott a lépcsőkre , de ezt szerencsére letakarították. A lépcsősor alsó és felső végén egyaránt figyelmeztető felíratok vannak elhelyezve, miszerint ezt az útvonalat mindenki csak saját felelősségére használhatja! Az illetékesek nyilván úgy gondolják, hogy ezzel minden probléma el van rendezve! Elképzelhetőnek tartom, hogy az itt vezető piros rom jelzést át kell terelni egy másik útvonalra ami tartósabb és talán biztonságosabb.  Pedig milyen lelkesen festegettem néhány éve.

A Balaton partjára leérve kitérőt tettünk a hajóállomás felé mivel élénk lángos illatot hozott a szél, néhány szörfölést gyakorló kacsát is láttunk majd a büfék mellett telepedtünk le az ebédszünetet megtartani. A sima lángos 280 pénz, a lángos méretéről pedig a képek mindent elmondanak, de aki nem hiszi megkérdezheti Anikót, vagy Balázst is bár az Ő véleménye talán kicsit elfogult ezért is csinált két lángosból szendvicset.

Amíg mi levesünket kortyolgattuk érkezett egy kis zápor, így aztán előkerültek az esőkabátok és elindultunk Balatonszárszó felé. Útközben alulról is megszemléltük a magaspart látványos löszfalát, majd begyűjtöttük a 6-os kódunkat és koptattuk tovább az aszfaltot.

Utunknak ez a szakasza egyben a Balatoni kerékpárút, de túl sok biciklist nem láttunk. Balatonszárszó szélén jött szembe egy érdekes színű biciklista, akin meglátszott a hosszú út hatása, órákkal később a túra végén Balatonőszödön is láttunk egy szintén tókerülős biciklist.

Balatonszárszón már a nap is kisütött, ismét kulturális kitérő következett,   a  program a József Attila múzeum megtekintése volt. Nyilván technikailag nagyon korszerű az érintőképernyőket lapozgatva nézegetni a régi képeket, kéziratokat, de számomra rideg és személytelen volt. Belülről még nem láttam, most igen, és az 1000 Ft-os jegyár tudatában valószínűleg utoljára. A parti emlékmű is szép, lesétáltunk, azt ingyenesen lehet nézegetni.

A közeli cukrászda fagyiját is többen leellenőrizték és úgy tűnt nem volt vele gond.

Két túratársunk innen vonatra szállva haza indult mi pedig tovább mentünk a buszmegállónk felé, és így a falu végén még be tudtuk gyűjteni a 7-es kódot is. Hála a sűrű közlekedésnek még így is majdnem egy órát várakoztunk a buszunkra Balatonőszöd szélén. Itt többen is tapasztaltuk, hogy a reggel még szép érett banán miként tud a hátizsákban lekvárrá változni. A hely kapcsán néhány politikai színezetű gondolat is előkerült de ezeket gyorsan elhessegettük.

Szép túra volt, jó időben, érdekes látnivalókkal is megismerkedhettünk és túlvagyunk az aszfaltos szakaszon. Jöhetnek ismét Külső-Somogy legmagasabb turistaútjai. Június 2-án folytatjuk. Köszönöm, hogy velem tartottatok.

Felhasznált forrás: www.koroshegy.hu

Még több fotó, katt a képre!

FTV 3. túra Kőröshegy - Balatonföldvár - Balatonszárszó - Balatonőszöd

2013. május 4., szombat

Munkatúra a Gyertyánosi erdőben


Második munkatúráját szervezte a TTSE ez évben, ismét környezetünk szebbé, tisztábbá tétele volt a cél. Némi kis bizonytalanság után népes csapat jött össze a Gyertyánosi-parkerdő felső bejáratánál, ahol gyorsan zsákokat és kesztyűket vételeztünk.

Mivel jó sokan voltunk így lehetőség volt egy időben több útvonalon is a szemét összeszedésére. A GCCITO-ban is érdekelt Nargoth kollégával mi a piros sáv jelzésen indultunk.

A Négytestvér-forrás érintésével a Gyöngyvirág kulcsosházig illetve annak K-i oldalán a tó partjáig szedtünk össze két zsáknyi szemetet.



Az erdő viszonylag tiszta volt sokkal több szemétre számítottunk de így van ez jól. Reméljük, hogy a parkerdőt piknikezésre használó autós 'turisták' is előbb utóbb rájönnek arra, hogy a természetben nem illik szemetet hagyni, ahogy volt erőnk odavinni a tele sörös dobozokat és mindenféle zacskós holmikat úgy az intelligens embereknek valószínűleg marad annyi erejük, hogy hazavigyék a szemetüket és nem dobják be egy bokor alá.



Így talán megérhetjük, hogy unokáink is olyan szépnek és tisztának lássák majd a Gyertyánosi parkerdőt mint ahogy mi ma otthagytuk.

Munka után jólesett a pihenés a Hódos-tó partján, ahol Laci immár hagyományosan finom sültszalonnájával és a forrás tiszta vizével öblítettük le a turistaút porát.



Még több fotó, katt a képre:
Szemétszedés a Gyertyánosban

2013. május 1., szerda

Mesztegnyő - Kak túra

Rövid táv.

Táv: 13.5 km, Szint: 100 m

Mesztegnyő is azon helyek közé tartozik amit Kaposvárról nem túl nagy gyakorisággal lehet tömegközlekedéssel megközelíteni. Van ugyan reggel egy busz de azzal nem lehet elérni az első kisvonatot így aztán autóval mentem. 1/2 8-körül kényelmesen leparkoltam a Rajt/Cél asztal mellett. Már szépen gyülekeztek a túratársak is.
Ott a rajtnál is jól látszott, hogy ez évben minden korábbi rekordot megdönt majd a résztvevők száma hiszen messziről, a szomszédos megyékből is érkeztek a túrázók. A nevezés gyorsan megvolt majd kigördült a vonatunk is amivel a túra tényleges kezdőpontjára utaztunk.
 
Az újonnan kialakított Szúnyogvár megállónál kényelmes pihenőhely is van, itt vette kezdetét a gyalogos szakasz.


A Belső-Somogyi homokvidéken járunk a Boronka-melléki Tájvédelmi körzetben, szép erdős terepen vezet a teljesítménytúra útvonala Felsőkak felé ami a kisvasút végállomása is egyben. nem volt nehéz a tájékozódás sem hiszen csak a síneket kellett követni.

Itt szembe találkoztunk Józsiékkal akik ellenkező irányból teljesítették a túra útvonalát Nadalosról indulva. Felsőkaknál a pihenőhelyen leolvasós ellenőrzőpont működött, a szobrot nem lehet eltéveszteni. 

Egy kis tízóraizást követően útvonalunk egy jelzetlen útra tért át, É-felé indultunk tovább, az árnyékos erdőben közben a szúnyogok is ébredezni kezdtek, de felkészültem ellenük nem is csípett meg egy sem! A TVK ezen részén még nem jártam, tetszett az öreg erdő, a fák között kanyargó patakok, a mocsaras erdei tavak.
 
 

Sok érdekes virágot, vízimadarakat rengeteg békát lehet itt látni. Bizonyára a vadállomány is jelentős mert különben nem itt lenne a vadászok által kedvelt Háromház Fogadó. Közelében egy szép harangláb és egy törötten is látványos régi kereszt található.
Pár száz métert tovább haladva értünk a 2. ellenőrzőponthoz ahol Máté kezelte a lapjainkat. itt található az egykori puszta régi temetője, öreg de máig is gondozott sírok is vannak még ott.
Nyugat felé kanyarodva az egykori Cserfekvés települést keresztezzük, összedőlt és még álló épületek között vezet az út, a távolból egy kutya is hallatszik talán van itt még élet egy két ház nem tűnt elhagyatottnak.

Itt már kezdett nagyon meleg lenni, de legalább a szúnyogok elültek egy kicsit. Gyorsan fogyott a vizem is, pedig másfél literrel indultam. Szép hosszú egyenes volt előttünk és szerencsénkre éppen akkor értünk a kisvasút kereszteződéséhez amikor jött a vonat ahol aztán vidáman integettünk egymásnak.

Még néhány száz méter és beérkeztünk a Célba. Már messziről szólt a hívogatónak szánt de azért számomra inkább riasztó zene, jelezve, hogy a falu lakossága és a környékből ide látogatók a kisvasút napján majálisi hangulatban ünneplik a “Munka Ünnepét”. Gabi mint Célszemély gyorsan kiosztotta a szép okleveleket és kitűzőket, közben mondta, hogy a 97 fős nevező több mint amekkora részvételre számítottak így a kitűzőt többen megnéztük, lefotóztuk és visszaadtuk, hogy a távolról érkezőknek jusson inkább. Egy kis pihenés után hazafelé indultam ezúttal tele autóval mert egyesületi tagtársaim közül néhányan kimerültek egy kicsit a melegben és talán túl nagy tempóban mentek végig.
Szép túra volt , jól járható terepen, kicsit meleg időben, vízzel ezért fel kell készülni. A túrán ellátás nincs de a nevezési díj is minimális, 200 Ft volt.

Köszönjük a lelkes rendezést a Zöldgömb Sportklubnak, és különösen a főrendezőknek Gabinak és Máténak.


Még több fotó katt a képre:
Mesztegnyő - Kak teljesítménytúra