2012. augusztus 28., kedd

Balaton körtúra 11.

Vonyarcvashegy – Lesenceistvánd – (Tapolca)
Táv: 20 km Szint: 560 m + Tapolcáig országút 6 km

Ennek a túraszakasznak a logisztikája Kaposvárról tömegközlekedéssel inkább a “fanatika” kategóriába sorolandó. A félhármas ébresztő után félnégykor már vonaton voltam de ennek az volt az eredménye, hogy a túraszakasz indító pecsétje a vonyarci vasútállomáson 8 órakor már a füzetemben volt. Szeretek a lehetőségekhez képest korán indulni de azért ennyire nem.
A Keszthelyi-hegységbe a zöld sáv jelzésen indultam el a Cseri-völgyben és nagyon szép kényelmesen járható úton lehet eljutni a Pad-kő kilátóig, mellette található a Zalai Természetbarátok Emlékhelye. Ez volt az első fotós igazolóhely a túrán.
 
A Zöld sávot tovább követve érintettem a kutyatemetőt ahol egy általam nagyon kedvelt kis kutyusról – Nérókáról - is megemlékeztem, hiszen egy névrokona is itt pihen. A hegység egyik magaslatán átbillenve a Szent Miklós forrás völgyében kezdtem az ereszkedést az északi oldalon, a forrás szintén fotós igazolóhely, – ki van száradva, illetve az állatoknak még dagonyázásra alkalmas, de vízvételi lehetőség nincs.



A sziklás mély völgyben tovább ereszkedve a kis GPS-m is megadta magát nem volt “térerő” de szerencsére itt nem is lehet eltévedni a zöld + jelzések jól követhetők.
Vállus előtt egy jelzetlen úton átmentem a kék sáv jelzésre és ezen jutottam le Lesencefalu szőlőhegyének széléhez, itt már nyílt terepre érve kezdett meleg lenni, és nem igazán esett jól a kapaszkodás a Kő-orra felé. Itt a kék háromszög jelzésre letérve még tovább kapaszkodtam egészen addig amíg az erdei út teljesen benőtt részére értem , a hegy Ny-i oldala kicsit sziklásabb és talán ezért is van itt a fotós igazolóhely de a sziklákat nem értem el, a kilátás viszont fantasztikus a Bakony, a Káli-medence, A Balaton-felvidék vulkáni kúpjai és a Keszthelyi-hegység látványához a távolban csillogó Balaton és a Somogyi-part adta a hátteret.



Nem sokat időztem a hegytetőn, elkezdtem az ereszkedést a sűrű erdőben Lesenceistvánd felé itt az erdei ösvény néhol elég meredek de jól követhető és nem is volt nagyon benőve.
A település szőlőhegyét elérve a Máté-kút forráshoz érkeztem , mivel a 2 l vízkészletem éppen elfogyott bíztam abban, hogy itt tudom pótolni és így is volt a forrás bőségesen adta a “hegy levét”.
Gyorsan leereszkedtem a közeli faluba és negyed kettőkor már az OKT pecsételőhelynél jártam. Eredetileg kb. egy órával későbbre terveztem az érkezésemet de ez a 20 km-es túra azért előbb is teljesíthető. Így aztán nem itt telepedtem le a folyadék és só veszteségeimet pótolni hanem – élve az igazolófüzet adta lehetőséggel - a Tapolcáig vezető országúti szakaszt már busszal tettem meg és Tapolca vasútállomásán a záró pecsét begyűjtésével valamint a söröm kikérésével befejeztem ezt a szakaszt is. Szép volt, sok a látnivaló, ami viszont nagyon nem tetszett az a rengeteg tábla amit mindenhol az élő fákba szögeltek!
Balaton körtúra 11. Vonyarcvashegy - Lesenceistvánd - (Tapolca)

2012. augusztus 11., szombat

OKT. 20 - 21 - 22 - Mátra -

Mátraverebély - Szarvaskő

20. szakasz (Mátraverebély - Mátraháza) 27,6 km
21. szakasz (Mátraháza - Sirok) 21,6 km
22. Szakasz (Sirok - Szarvaskő) 19.9 km

Túl az ezredik (1000) kilométeren avagy már száz (100) sincs vissza :-)

Négy napos Mátra járásunkat ismét hidegfront utáni napokra ütemeztem, és ezúttal nagyon bejött a választás. Két nappal az országos melegrekord után kellemesen meleg időben egy hosszabb vonatozás után érkeztünk meg Vámosgyörkre, ahonnan közvetlen busszal juthattunk el Mátraházára. Itt még jobb, ideális idő várt bennünket és délután 1 órakor már Magyarország tetején kezdhettük meg a vándorlást. A Szanatóriumnál és a Tető Étterem díszes pecsétjével is lekezeltük füzeteinket majd a sípályán ereszkedtünk le teljes felszereléssel. Mátraházán szintén van MTSZ-es és díszes “pagodás” bélyegzési lehetőség is. A kellemes erdei sétaúton a Vörösmarty Turistaháznál letettük csomagjainkat majd felbuszoztunk Galyatetőre és a nagyszállóban is begyűjtöttük a díszes pecsétet. Innen ereszkedtünk le a Nyírjesi erdészházhoz és tovább a szállásunkra a turistaházhoz, mely szintén pecsételő hely és itt is van szép nagy díszes pecsét is.
A szállás kényelmes, a nagy házban laktunk, a szobák nagy része erkélyes, TV, kis hűtő és mosdó is van. A Fürdő és WC a folyosón. Enni, inni viszont itt nem lehet!
Sőt tulajdonképpen egész Mátraházán nem láttunk boltot, a központban néhány vendéglő és ajándékbolt üzemelt de csak kb. délelőtt 9-től koraestig, 19 óráig. Az egész üdülő település eléggé néptelen és bizony pusztuló állapotban volt. Rengeteg üres, elhanyagolt üdülő, panzió jelzi, hogy szebb idők jártak erre régebben. A Csülök Büfé gulyása és söre azért némi erőt és bizakodást adhat a Mátra nem igazán szelíd túraútvonalainak leküzdésére is.
OKT. Kékestető-Galyatető


A második túranapunk volt a legnehezebb, reggel 7-kor már a Kékesen voltunk, most a csúcskőhöz is hozzáfértünk, mivel a népek még aludtak Aztán megkezdődött az ereszkedésünk a Mátra K-i gerincén. Lassan lehet haladni a sziklás, meredek és szárazon is csúszós ösvényeken, enyhén hullámvasutazva, több szép kilátású helyet is érintve vezet az út amely nagyon jól jelzett. Az Erzsébet sziklán a keresztnél és a Világháborúban elesett turisták emlékművénél is megálltunk, szép és látványos pontjai az útvonalnak. A Disznó-kő után leereszkedve erdősebb a terep és könnyen elérkezünk a Hármas-határ nevű pontig ahol egy erdei bélyegzőhely található szép régi fémpecséttel. Keményen hullámzó terep következik, egészen a villamos távvezeték kereszteződésig ahol komoly erdőirtással találkoztunk, hatalmas kamionok hordták le a kitermelt fát. Alattunk az É-i oldalon Recsk és a környező települések a hatalmas nyíltszíni kőbányák jól láthatók, D-felé az erőműre és a végtelenbe vesző Alföldre van kilátás. Időnként meleg volt ezen a szakaszon a nyíltabb helyeken de a sok szeder és alma mindig frissítően hatott. A “zöld-ház” közelében a kerítésen átkelve a Szederjes-tető felé vezet a jelzés, mi viszont a szedret követtük és egy kicsit letértünk az útról, néhány kerítésen átkelve aztán korrigáltunk és visszatértünk a kékre. Utunk második felében ez a csúcs a maga erős emelkedőjével már nem nagyon hiányzott de azért persze ezt is bevettük. Zerge módjára ugyan csak Kitti tudott felszaladni a csúcsra de a szép erdei út aztán ismét lehetőséget adott a “pihenésre” . A Jóidő-kút kiszáradt, romos, pusztuló állapotban van, áthaladva a Cseresnyés és Kalapos-tetőkön már Sirok felé is elláthattunk és a távoli várhegy is előbukkant. Erős lejtőn ereszkedve a Sólyom-kutat is megkerestük ez a kis forrás üzemelt, bár merítős rendszerű de a túlfolyóján meg tudtuk tölteni a már kiszáradó palackjainkat. Erre a szakaszra én 2,5 l-folyadékkal indultam, eddig kitartott, itt legalább 0,5 l-t magamba tettem a forrásból és persze feltöltöttük a készleteinket is. Sirok régi vasútállomását egy rövid aszfaltos úton érjük el. itt szép MTSZ-es pecsét van a szakaszhatáron, de mivel ezt a vasutat is bezárták tovább kell menni Sirok település központjába ,még kb. 2,5 km-t a buszhoz. Nekünk, lejtő irányban ezt a szakasz 9 óra alatt sikerült bejárni, van aki hegynek felfelé, fele idő alatt is megjárja de hát az Ő dolguk . A nehéz terep miatt csak lassan lehet haladni amit a sok szint még tovább nehezít. Délután 1/2 5-körül tudtunk leülni a túra végét jelző sör mellé, és a lakótelepi vendéglőben meg is vacsoráztunk, ha már a korábbi buszt nem értük el. Sirokról aztán közvetlen autóbuszjárattal tudtunk a szállásunkig vissza utazni, nem volt könnyű túra, néhány vízhólyaggal is gazdagodtunk de nagy élmény volt a Mátra-gerincútján túrázni.
OKT. Kékestető-Sirok
A harmadik túranapunkon kicsit korábban indulva autóbusszal jöttünk vissza Sirokra, a falu központjában végre boltot és egyéb kereskedelmi egységet is találtunk, majd nekivágtunk a Várhegynek. Az egyre közeledő nagyon romos vár valamint a közelében az Apáca és Barát szikla, valamint a Török-asztal már messziről jól látható. A várban állagmegóvó építések vannak, elég nehézkes a közlekedés az építkezések miatt is, viszont belépőt nem kell fizetni. A várnézés után a jellegzetes szikla alakzatok mellett elhaladva enyhén emelkedő úton az Alma-lápa tetőn kell áthaladni, majd Rozsnak-pusztára ereszkedünk le. Itt van a kihelyezett pecsét egy kis dobozban, valamint néhány kismacska is látható, erről meg lehet ismerni a helyet. Hosszú erdei aszfalt következik ezután, csak egy magát döglöttnek tettető róka és a bennünket elkísérő kismacskák adtak némi változatosságot, no meg az amikor a róka a fotózkodás elkerülése céljából egyszer csak felkelt és elsétált. Szarvaskő előtt még egy hegyet meg kell mászni de enyhén bár folyamatosan emelkedik az út. A Közép-hegyről már csak ereszkedünk a Gilitka-gödör irányát követve és délután kettőkor már Szarvaskőn pecsételtünk a Vár Büfében. Innen egy hosszabb autóbuszozással de szintén közvetlen járattal tudtunk visszautazni de ezúttal Mátraházáig mentünk mert ezen a napon még nem jártunk a Kékes-tetőn. Felmentünk tehát ismét a csúcsra sőt még feljebb a TV torony kilátójába is. Szenzációs a kilátás, érdemes felmenni. Innen persze megint csak gyalog szaladtunk lefelé, és még időben elértük a csatlakozást a csülkös babgulyáshoz, és a napi túrazáró sörhöz, szép túranap volt, látnivalókkal is megtűzdelve.
OKT. Sirok-Szarvaskő
A negyedik napon ismét teljes felszereléssel indultunk el Galyatetőre, reggel 6-kor már a kilátónál nézelődhettünk, majd a Mátra Ny-i gerincén vezető szép túraúton Piszkés-tető mellett elhaladva gyorsan Mátraszentlászlóra érkeztünk. Szinte vele egybe épült már Mátraszentistván ahol a Vidróczki Fogadónál van a pecsét. Valamikor a 80-as években többször jártam itt azóta is kellemes kis hely és a tulaj – mivel éppen a reggeli kenyér szállítmányt várta – jó vendéglátóshoz méltóan nyitvatartási időn kívül is kiszolgált bennünket, köszönjük! Kis pihenés után következett Ágasvár, de nem a hegy csak a turistaház, itt is pecsételtünk a büfé is üzemelt, egy gyerek csoport táborozott a Foton-réten ahol sok éve csillagásztáborok voltak. Ágasvár után ismét ereszkedni kezd az út amit a csomagjaink miatt nem is bántunk, szép erdőkben, gazos bozótokban de mindenhol sok szeder mellett túráztunk. Néhány erdei pihenés után értünk le Mátraverebély határába ahol szép rendezett utcán juthatunk el a sörözőbe ahol a pecsétet is megkaptuk valamint túránk hivatalos része itt véget is ért. A vasúti megálló nem sok infrastrukturával rendelkezik, sín van más nincs, a közelmúltban még megvolt a fém pecsét itt de mi már nem találtuk. Délután 1 órakor már vonatra szálltunk és gyors átszállásokkal este 7-kor Kaposváron is voltam.
OKT. Galyatető-Mátraverebély
Ezúton is köszönöm Évának és Kittinek, hogy csatlakoztak hozzám és együtt járhattuk végig Magyarország legmagasabban található turistaútjait.