2012. április 30., hétfő

Zselici gyalogtúra - a vasút nyomában

Somogyszentimrepuszta – Lipótfa – Bárdudvarnok
Táv:13 km Szint: 100 m
A TTSE Zselicbe szervezett gyalogtúrája a Somogy Turistája túramozgalom része volt, Borsos András túravezetésével.
Kaposvárról 9 fő indult el reggel az autóbusszal – sajnos néhányan nem értesültek a menetrend változásról és így lemaradtak.
Az elhagyatott Szentimrepuszta romos épületeinél kezdődött a kellemes gyalogtúra mely gyakorlatilag végig az egykori barcsi vasút nyomvonalán vezetett.

Az 56-os vasútvonal:

"A Somogyvármegyei Egyesült HÉV társaság által épített helyiérdekű vasútvonal a MÁV Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalán létesített új állomástól, Kaposmérőtől indult és a Pécs–Barcs vonalon, szintén új építésű Középrigóc (akkoriban Rigócz) állomásig tartott. A vasútvonal forgalmi kezdőpontja Kaposvár állomás, a végpontja Barcs állomás volt, a társaság ezeket több vágánnyal ki is bővítette. Az 50,5 km hosszú vonalat 1905. november 17-én nyitották meg. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült, a pályára 12 tonna tengelyterhelést és 40 km/h sebességet engedélyeztek.A menetrendben Kaposvár – Barcs viszonylatban közlekedtek erre a vonatok egészen 1979. december 31.-ig. Megszüntetését a 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el."
Forrás: wikipédia

A vasútra már alig-alig útalt valami de az egykori km-kövek , néhány rozsdás jelzőtábla a jól járható köves alapú út és a talpfákat is tartalmazó hidak még megmaradtak.



Utunk elején egy látványos öreg tölgy mellett haladtunk el majd az erdőben a Bárdi-patakot kereszteztük egy magas töltésen mely a több mint 100 évvel ezelőtti kubikosok munkáját dicséri.

A bővizű patak mellett kanyarogva szép tóhoz érkeztünk ahol meg is pihentünk.



Kényelmes pihenő, tűzrakó hely, WC is található itt. Ez a tó az un. Vicagera horgásztó, mely magán tulajdonban van. A tulajdonos Rácz úr éppen az amurjait etette frissen kaszált fűvel amit a vízbe szórtak, mi pedig ezen erősen csodálkoztunk és akkor még nem tudtuk ennek okát.

Akkor világosodtunk meg amikor Rácz úr odajött hozzánk és elmesélte, hogy az övé ez a terület, amit elsődlegesen horgászati célra alakítottak ki. A növényevő halakat - amur - pedig azért kell beszórt fűvel etetni, mert nem tudnak kijönni legelni és olcsóbb is mint bármi más kaja.



Rövid pihenő után továbbra is a vasút nyomvonalát követve értük el Lipótfa települést, az egykori vasút innen már kerékpár úttá alakult át, a betonon való túrázás nem volt ideális.

Frissen nyírt birkanyáj, Somogy egyik “érdekes” fa keresztje, és az elhagyatott , romos vasútállomás volt az útirányunk, két félénk de jó húsban lévő vaddisznót is megnézhettünk itt, kerítések mögött.



Zsippón található egy kis Madárpark, nekünk drága volt így nem mentünk be, az egyre inkább forrósodó levegőben igyekeztünk tovább az Olajhegy alatt elhaladva Petörke felé, hiszen a hírek szerint ott van egy lehetséges frissítő pont.



A Czeibert-malom romjai és emléktáblája, sokunknak újdonság volt, a távolban már látszottak Bárdudvarnok épületei amikor a betonozott kerékpár út megszakadt és egy gazos, kiszáradt tómederbe vezetett volna tovább.

Bárdudvarnok egykori vasútállomás épülete előtt még áll a helységnév tábla, a kopott írás is kivehető, az épület jelenleg lakóház. Egy kedves boci itt simogatásra kínálta magát.

A Horgász presszót elérve már tudtuk, hogy nem győzhet rajtunk a 30 fok feletti kánikula, be is biztosítottuk magunkat.



A presszó szintén Rácz úr érdekeltsége akivel itt ismét összefutottunk, és a kedves felesége szolgált ki bennünket.
Felfrissülten, kipihenten egy utolsó gyors vágtával Kaposszentbenedeken keresztül haladva értük el a buszmegállót ahol néhány perc után meg is érkezett a járatunk amivel hazautazhattunk.

A vasútállomáson még beköszöntem az öreg 376.642 pályaszámú gőzmozdonynak, hiszen Ő húzta el 1979. december 31.-én az utolsó vonatot ezen a vonalon.



Köszönjük a túrát!



Szentimrepuszta - Bárdudvarnok

2012. április 28., szombat

Az év fája - Pokol-torka - 2.

Felsőmocsolád - Kisbárapáti
Táv: 14 km Szint: 200 m

A somogyi természetbarátok második alkalommal szerveztek nyilt túrát ebbe a térségbe ezúttal a KTTE rendezésében és Szép József vezetésével.
22 fő érkezett meg a túrára – köztük több távolabb lakó érdeklődő – akik örömmel csatlakoztak.
A közlekedési lehetőségek időközben megváltoztak, a vonatok száma csökkent így most korábban kellett indulni mint március elején.
A túra során több olyan nevezetességet is megnéztünk melyek ismeretlenek voltak eddig számunkra.

Ezek sorát a Bárány kripta nyitotta meg Felsőmocsolád temetőjében.


“A kripta a rendesi Bárány-család mocsoládi ágáé volt, innen származott többek között Bárány Gusztáv is, aki Kaposvár polgármestere volt 1873-1876 között.

Ő volt a rendezett tanácsú várossá nyilvánított Kaposvár első polgármestere, összesítésben pedig városunk 4. polgármestere!”

Forrás: muemlékem.hu

Az előzetes egyeztetéseknek megfelelően megnéztük a település műemlékileg védett református és katolikus templomát valamint a kastélyt is.

Köszönjük a kezelők és tulajdonosok segítségét!

Református templom:


A templom alapkövét 1787-ben tették le.
1790. november 28.-án tartották a templom szentelését. A templom építése 526 forintba került, az építési anyagot a földesurak és a gyülekezeti tagok adták Ezen kívül 22 forintba került maga a szószék.
1790-ben Vásonyi Imre 150 kg-os harangot ajándékozott az egyházközségnek.
A templom eredetileg nádfedelesnek készült.
A sietős építkezés miatt a templom „nem volt valami erős”, ennek káros következménye lett az 1790-es földrengéskor. Az épület erősen megrongálódott, az első boltozati ív megrepedt. 1804-ben kijavították az épületkárokat, a nádfedelet cserépre cserélték. 1811-ben egy 50 és egy 77 kg/fontos harangot vásárolt az egyház 1376 forintért.
Az egyház igazgatása eleinte a lelkész vezetése alatt a földesurak és a községi esküdtek által történt.
1882-ben erősebb szerkezetű tornyot készítettek, majd 8 évvel később a torony tetejét kellett javítani. 1890-ben ünnepelte a gyülekezet a templom 100 éves évfordulóját.
Az ünnepségen a község – addigra már egyetlen – földesura Kacskovics Zoltán is részt vett.
1904-ben Kovács Áron segédlelkész kezdeményezésére Orgonaalap létesült, aminek köszönhetően 1926-ban lett templomi orgonája a gyülekezetnek.
1930-ban került sor a torony bádogozásának cseréjére, ez alkalommal javításokat és meszelést is végeztek.
Forrás: A Somogyi Református Egyházmegye honlapja

Munkás Szent József Római katolikus templom:


A katolikus templomot az 1790-es években épült kastély egyik melléképületéből - három szobájának egybenyitásával - alakították ki.
1955-ben tornyot építettek és a megmaradt épületrészből alakították ki a lelkészlakást.
A templombelsőt 2006-ban teljesen felújították.

Forrás: Templomaink.hu

Kastélyszálló:


A kastély 1810-14 között épült, Eszterházy Pál főépítésze tervezte Kacskovics Mihálynak, és Csehországól hozták a kőműveseket. A kétszáz évvel ezelőtti tetőszerkezet gerendái még mindig a helyükön vannak. A tovább építést az első világháború után folytatta Bánó Iván, ekkor épült meg a konyha, a német házikisasszony szobája, az ebédlő, a sárga és kék szalonok — ekkor lett az épület hossza 57 méter. Sajnos a család nem sokáig élvezhette ezt az otthont: 1949-ben a rendszer az egészet államosította, jogos tulajdonosaitól elvette és kisajátította
Az államosítás után a kastély volt iskola, óvoda, szociális lakás, varroda, nyugdíjasok otthona - de állapotát, szellemét senki sem ápolhatta. Erre csak 1997-től kerülhetett sor, amikor Bánó Sándor és a családi vállalkozás visszavásárolta a szülőházat, hogy elkezdhessék a véget nem érő munkát: a kastély helyreállítását. Egy otthon visszaszerzését.

Forrás: mocsolad.com

A falu szakrális és kulturális emlékeinek megtekintése után felkerestük az ez évben híressé vált hársfát majd a Pokol-torkát is.


Sajnálatos módon a terület erdeinek tulajdonosai nem tekintik fontosnak településük megismertetését és a turisztikai idegenforgalomba való bevonását , az erdőben való közlekedést tiltó táblákkal, korlátozásokkal nehezítik! A hársfához egy új megközelítési útvonal lett kijelölve melynek felmérését is elvégeztem és már szerepel a turistautak.hu térképén is.



Az út jelzése ideiglenesen a fákra festett piros pötty, mely a tűzoltó szertártól indul, a Malom utcán, majd erdei utakon.

Felsőmocsolád térségét elhagyva a Lucai-bükkös nevű erdőterületen keresztül egy számunkra eddig nem ismert útvonalat választottunk ki Kisbárapáti felé.

Az erdőn átvezető öreg fákkal szegélyezett jól járható földút a halastóhoz vezetett el bennünket, majd gyorsan elértük a falut ahol a túra résztvevői a műemlék katolikus templommal és a Fenyő Presszó kínálatával ismerkedhettek meg.


Érdekes természeti képződmény volt a szőlőhegy É-i lejtőjén a suvadás peremén látható szikla szerű alakzat.



Nagy Szent Teréz Római katolikus templom:

1778-ben épült, barokk stílusban. Kupoláját Franz Xaver Bucher freskói díszítik, oltárképét a neves festő, Dorfmeister István készítette.

Kellemes, nyári időben jó hangulatú túra volt , köszönöm a lehetőséget.




Felsőmocsolád-Kisbárapáti

2009. évi XXXVII. törvény
az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról

Az erdő látogatása

91. § (1) Az erdőben - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha

a) más jogszabály azt korlátozza, vagy

b) az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte.

(2) Aki erdőben nem erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység céljából tartózkodik, az e törvény alkalmazásában az erdő látogatója.

(3) Az erdőgazdálkodó és az erdő tulajdonosa az erdő látogatójától a látogatásért díjat nem kérhet, azonban jogosult a ténylegesen felmerült kárának és költségének megtérítésére.

(4) Az erdő látogatója

a) az erdei életközösségben, az erdő talajában és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat,

b) az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet indokolatlanul nem zavarhatja.

(5) Üdülési, sportolási, illetőleg kirándulási célból - a kijelölt út kivételével - gyalogosan sem vehető igénybe

a) az erdősítés területe, amíg a rajtalévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri;

b) az erdőrezervátum magterülete.

92. § (1) Az erdőben lovagolni, illetőleg járművel közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.

(2) Erdőben lovaglásra, valamint járműközlekedésre utat az erdőgazdálkodó javaslata alapján vagy harmadik fél kezdeményezése esetén az erdőgazdálkodó egyetértésével az erdészeti hatóság jelöl ki.

(3) Az erdészeti hatóság a kijelölést az út műszaki tulajdonságaihoz igazodva egyes járműfajtákra korlátozhatja.

(4) Az erdőben lovaglásra, valamint járműközlekedésre kijelölt utat mindenki saját felelősségére veheti igénybe.

(5) Amennyiben lovagló- és kerékpárút kijelölésére sor kerül, állami erdőben a közérdek fokozott érvényesülése érdekében törekedni kell a regionálisan is összefüggő erdei lovagló és kerékpáros útvonal hálózat kijelölésére.

93. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben:

a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni;

b) turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;

c) turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;

d) ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;

e) e törvényben külön nem nevesített sportversenyt rendezni.

(2) Erdőben lovas és technikai sportversenyt rendezni csak az erdőgazdálkodó hozzájárulásával és az erdészeti hatóság engedélyével lehet.

(3) Az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott jogszerűen kialakított turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni.

(4) Nem állami feladat végrehajtásával összefüggően az erdőben jelet, mérő-, vagy gyűjtőeszközt elhelyezni, valamint az erdei életközösségből, az erdő talajából mintát venni - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak az erdőgazdálkodó írásos hozzájárulásával lehet.

(5) Az erdőben kutatási, felmérési tevékenységet végző személy köteles e tevékenységét az erdőgazdálkodónak bejelenteni.

(6) Turista útvonalat jól láthatóan, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint jelzéssel kell megjelölni, és nyilván kell tartani.

94. § (1) Az erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja és feltételhez kötheti az erdő egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott-tartózkodás

a) életet vagy testi épséget veszélyezteti, vagy

b) az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti vagy akadályozza.

(2) A vadászat időtartamára a vadászatra jogosult az erdőgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdő egyes részeinek a látogatását.

95. § (1) Az erdőgazdálkodó a turista-, lovagló- vagy a járműközlekedésre kijelölt utat érintő korlátozást köteles minden alkalommal az erdészeti hatóságnak előzetesen bejelenteni.

(2) Az erdőgazdálkodó mentesül az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól, ha a korlátozás azonnali elrendelésére az életet vagy testi épséget közvetlenül veszélyeztető állapot megszüntetésének érdekében kerül sor. Ha a korlátozás időtartama a 24 órát meghaladja, azt az erdészeti hatóságnak haladéktalanul be kell jelenteni.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérő egyéb esetben az erdő egyes részei látogatásának korlátozását akkor köteles az erdőgazdálkodó előzetesen bejelenteni az erdészeti hatóságnak, ha annak tervezett időtartama az egy hónapot meghaladja.

(4) A bejelentéshez mellékelni kell a korlátozással érintett területet ábrázoló erdészeti nyilvántartási térképet és a látogatás korlátozásának indokát, illetve feltételhez kötésének módját és idejét.

(5) A korlátozás időtartama a 6 hónapot nem haladhatja meg.

(6) A két hónapon belüli ismételt korlátozást, annak időtartamától függetlenül, előzetesen be kell jelenteni az erdészeti hatóságnak.

(7) Az erdészeti hatóság a látogatás korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az erdőgazdálkodót a törvényben foglalt előírások betartására, illetve az általa elrendelt korlátozás megszüntetésére.

96. § Az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon kell kihirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról.

2012. április 25., szerda

Balaton körtúra 20.

Balatonendréd - Töreki - Balatonkiliti - Siójut

Táv: 18 km Szint: 200 m MTSZ pont: 31

Somogy ÉK-i csücskében túrázva ismét olyan területre vezetett el a Balaton-kör amerre még nem jártam. A kiindulási hely ezúttal is Balatonendréd volt. Kaposvár felől a győri busszal jól megközelíthető Zamárdi ahol átszállva 8:30-ra érhetünk Endrédre, én előbb odaértem mert egy kedves autós magától megállt, felvett és elvitt, köszönöm!

A túra során most igyekeztem az előzetesen ajánlott útvonalat megkeresni és azon teljesíteni ezt a szakaszt, főleg azért mert a turistautak.hu térképén is sok hosszú szakasza nem szerepelt még. Valószínűleg GPS-el még nem túrázott erre senki. Az előkészületeknél nagyon jó kiindulási alap volt a TG térképrendszer melyet a műhold fotókról pontosítva tudtam használni. A teljes útvonalat igy a kiírók szerint ajánlott útvonalon teljesíthettem, - lehet, hogy jobb lett volna ha más útvonalat keresek? 

Ez a terület gyakorlatilag végig teljesen nyílt mezőgazdasági terep, árnyékot csak az utak mentén itt ott található fasor adhat.

Endrédet K-felé elhagyva gyorsan kereszteztem az épülő tabi összekötő út nyomvonalát. Enyhén felfelé lejtő széles földúton haladtam tovább melynek nagyon jót tett az előző napi zápor így a homokos talajon nem kellett a porba süppedni hanem kényelmesen és gyorsan haladhattam. A nagy semmiben egy kutyás úrral is találkoztam aki talán a külterület felmérésével foglalkozott mivel sok papír volt a kezében és buzgón jegyzetelt. Mikor az utunk É-felé kanyarodik hamarosan ismét K-re egy füves szekérútra kell letérni ami szinte nyílegyenesen elvezet a Töreki tavakhoz. A lovas karámot elérve az út D-re fordul mi pedig a karám mellett egy ösvényen juthatunk le a tavak közötti átjáróhoz.
Ez volt az első fotós igazoló pont.

'Lehet, hogy furcsán hangzik, de a Balaton fővárosának – lapos fekvése ellenére – igenis vannak dombjai. A déli parttól néhány kilométerre, befelé Somogyországban található egy apró település, a mindössze 300 főt számláló Töreki. A Somogyi-dombság itt kezdi hullámzását és ez az a hely, ahonnét kitűnő panoráma tárul a szemlélődő elé a tó keleti medencéjéről. Tulajdonképpen a hely nem önálló közigazgatási egység, hiszen már évtizedek óta Siófok csatolt része, ha úgy tetszik, külváros.
A tehetősebb siófokiak, főleg a nagyvállalkozók fedezték fel maguknak a vidéket, ahol divatos lett telket vásárolni és ott építkezni. A legkisebb birtok is minimum 300 négyszögöl, így errefelé gyakoriak a nagy kiterjedésű tanyák, sőt lovas tanyák, mivel sok idetelepülő hódol ennek a hobbinak, és persze meg is engedheti magának.'
Forrás: ingatlanmagazin.com

Törekit Ny-K-i irányban keresztezzük és egy rövid szakaszon érintjük a település központjában a DDP útvonalat a temetőt és több lovas tanyát is. A tanösvényt csak keresztezzük így abból nem sokat láthatunk. 

Töreki tavak tanösvény

A Cinege-patak táplálta, mesterségesen duzzasztott tavak melletti 300 hektáros természetvédelmi területen fekszik a 9 km hosszú, 3 óra alatt bejárható tanösvény.
Kiindulópontját a Siófok irányából a falu felé tartó út legelején nyíló teresedésben álló táblacsoport jelzi, amelyen magyar, német és latin nyelvű szöveg igazít el a térség természeti látványosságai között. Látható itt partifecske és gyurgyalag kolónia, vonulási időszakban pedig számos, hazánkban nem honos faj is.
A vezető füzet két alternatívát ajánlott a tovább haladásra, az egyik a DDP követése a Békás-tó mellett a másik pedig a Kiliti felé vezető összekötő út. A DDP felé már többször jártam így inkább az utóbbit választottam mert ez ismeretlen volt számomra. Megnéztem néhány békés lovat majd a továbbra is K-felé vezető úton keresztezve a Békás-tói vízfolyást annak hídjánál - ami igencsak jellegtelen - elkészítettem az igazoló képet.
Meglepetés volt számomra, hogy ezen a szakaszon, még Papkutapuszta előtt régi piros sáv jelzést találtam az út melletti akácokon. Vajon ki és mikor festhette ide, hova vezethetett?
Papkutapuszta Kiliti közelében a kis repteréről ismert, szálloda is található itt az egykori majorsági épületeket újították fel és van előtte egy szép,  kereszt is.
Továbbra is aszfalton vezet az út a közeli Balatonkiliti felé, amikor elhagyjuk a padlásról kimászó bogarat akkor már gyorsan a központba érünk.

Balatonkiliti 1969-től már Siófok része. Itt tartottam egy rövid kis pihenőt , éhség és szomj oltást majd pecsételő helyet kerestem, természetesen a sörözőben éppen nem volt pecsét de a közeli postán - mely délig van nyitva - készséggel pecsételtek, igaz a 'Siófok 11' -es hivatalról csak a szakmabéliek tudhatják, hogy ez a Kiliti posta száma.

A 65-ös útről K-felé kanyarodva továbbra is az ajánlott útvonalat követtem szép 48-as és világháborús emlékmű , felújított kereszt mellett vezet tovább az út enyhén emelkedve  a Belső-hegy felé majd felérve a Hideg-völgybe ereszkedhetünk le amely tulajdonképpen már a Sió völgye.
Itt kanyarog a 35-ös számú vasútvonal melyet egészen Siójutig követünk. Megnéztem a a szebb napokat ért vasútállomást majd a Nosztalgia sörözőnél parkoltam le. Természetesen pecsételni itt sem lehet de a sör és kávé azért jólesett 4 és fél óra alatt teljesítettem ezt a szakaszt.

A kedves kiszolgáló hölgy és a helyi törzsvendégek igencsak érdeklődőek voltak, hogy kerültem ide a faluval ellenkező irányból a nagy semmiből? A beszélgetés közben az egyik márkatárs ( Arany Ászok) elárulta, hogy ifjabb korában - ami jó régen lehetett - Ő biciklivel körbejárta a Balatont.

Siójut története:
'Siójut a Balatontól délre, a Sió csatorna mellett levõ község. A régi Jut a mai településtõl délre épült, az ott lévõ római kori hadiút átkelõje mellett. Jut település neve, honfoglalás kori. Árpád egyik fiát Jutasnak hívták, az õ szállásterületéhez tartozott a mi környékünk is . Az elsõ hiteles adatot 1229.évben II.Endre király okmánya említi.
A pannonhalmi és székesfehérvári káptalan közti birtokviszonyok rendezésénél a káptalanhoz tartozó községek közt van, JUT is . Nem tudjuk, hogy a tatárok pusztítását és az azt, követõ pestis járványt, hogy élte át a község. Létezett, mert 1356-ban, majd1378-ban már régi hetivásárairól emlegetik. E jogában erõsítette meg Nagy Lajos király is 1378-ban. Az 1400-as években a Marczali család birtoka lett. A fõúri család egyik tagja, Marczali János úgy rendelkezett, hogy a juti birtokot és a marosi vízimalmot a Pálos szerzeteseknek adományozza. Ettõl fogva van tudomásunk arról a kolostorról, mely a Petõfi és a Kinizsi utca közti dombon volt. Valószínû, hogy a faluval együtt ez is a török idõk végén, 1863. körül pusztult el , maradt romokban. A földmunkák során egy terméskõbõl készített szenteltvíztartót, malomkõ darabokat, csontokat, cserepeket találtunk.Egy Mátyás király korabeli arany pénzt is, ami a leletek nagy részével együtt, a Megyei Múzeumba került Kaposvárra.
A török idõkben az endrédi járáshoz -nahiéhez- tartozott Jut. Adóztak töröknek, magyarnak egyaránt.   
1546-1590-ig a török adólajstromban részletes leírást találunk a lakosságról, az adózás fajtáiról. Az 1680-as években a lakosok a Sió mocsaraiba, a közeli erdõkbe menekültek, majd az ellenség elvonulása után a mai faluhely környékén építettek földbevájt kunyhókat maguknak. Az egyház története a középkorba nyúlik vissza. 1524-ben a pápai tizedjegyzék Juton plébánost említ. A török idõk névjegyzéke 1556-ban, pedig Dimitre mestert, aki végezhette a papi teendõket is. Kõtemplom, körülötte temetõ maradványai lelhetõk fel. Az enyingi Török család, mint Jut földesura az 1600-as évek elején áttért a református hitre. Jobbágyaitól is ezt követelte meg. A jutiak a környéken elsõnek, 1610-ben tértek át. 1674-ben a község papját, Szántó Miklóst sok más lelkésszel együtt a pozsonyi törvényszék elé idézték. Ezt bizonyítja egy emléktábla a templom bejáratánál. A vallásüldözés elõl az Esztergom megyei Bátorkeszirõl menekült lakosok az 1680-as évek közepén települtek le Juton. Valószínü, hogy már a mai falu helyén gyarapították a kipusztult lakosságot. Az egyházi matricula {anyakönyv} 1733-tól maradt meg, amiben feljegyezték a születetteket, elhaltakat, házasságokat, sajnos helyenként hiányosan. 

Három református templom építésérõl tudunk, a maival azonos helyen. Az elsõ 1715-ben sövénybõl épült, a második sárfalból nádtetõvel 1785-ben, a mai pedig toronnyal 1833-ban. A háborús évek nagy kárt okoztak. 1848-ban katonákat kellett szállásolni , a Dráván áttkelõ Jelasics seregével szemben harcoló nemzetõr seregbe katonát, a környék ellenállóihoz népfelkelõket kellett küldeni. Az elsõ világháborúról Posta Béla tanító, aki maga is az orosz fronton harcolt - azt írja, hogy a faluból 27 hõsi halott volt. 15 hadiözvegy, 28 hadiárva maradt utánuk. A második világháború pusztítása még nagyobb volt, mert a front a Sió mentén állt 1944. dec.3-tól 1945. márciusáig. A lakosságnak kétszer is menekülnie kellett. A házakban orosz katonaság volt. Kipusztult az állat állomány, alig volt olyan ház , amelyik ne kapott volna belövést. Sokaknak csak az a kis batyu maradt, amit a meneküléskor magukkal vittek. Itthon és a harctéren 20 halottja volt Jutnak.'
Forrás: siojut.hu

A helyiek ajánlata alapján megkerestem a polgármesteri hivatalt ahol aztán sikeresen beszereztem az igazoló pecsétet is majd rövid várakozás után Siófokra buszoztam és onnan vonatoztam haza Fonyódon keresztül. Siójutról lett volna közvetlen vonat is Kaposvárra de most nem volt kedvem a 4 órás egyhelyben üldögélésre.

Nem egy látványos szakasz volt de gyorsan teljesíthető és hát ez is Somogy illik megismerni.

Délután a viharosra erősödő szelet kiadós zápor kísérte, de kit érdekelt már mindez amikor köztünk volt a vonat ablaka.




Balaton körtúra 20. Balatonendréd-Siójut

Még egy apró érdekesség: Reggel 06:05-kor indultam Kaposvárról és este 18:15-kor érkeztem vissza. Balatonendréd pecsételőhelytől - Siójut pecsételőhelyig 4 óra 30 percet töltöttem túrázással ebben két 'frissítő' megállás is benne volt. Az utazással és csatlakozásra várással töltött idő így 7 óra 40 perc volt. Ez is Magyarország, pedig el sem hagytam a megyét!

2012. április 16., hétfő

GCNAGO és a kincstúra

Az MGKE ( Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület) részt vesz az Unilever Magyarország által kezdeményezett aktivációban, melynek lényege a Flora nevezetű termékük népszerűsítése oly módon, hogy lehetőség szerint minél több embert mozdítson ki a természetbe, ezáltal jobban törődjenek az egészségükkel.  Ennek értelmében kiválasztásra került a Magyarországon elhelyezett geoládák egy része melyeket bevontak az akcióba. Az országban egyenletesen elosztott ládák a legérdekesebbek közül kerültek kiválasztásra , többek között az általam rejtett GCNAGO is bekerült ebbe az 'előkelő társaságba'.


Az akció 2012.április 16.-án indul és előzetesen némi helyszíni tevékenységre is szükség volt a 'kincsesládát' Flórásítani kellett.  Jelenleg a GCNAGO az egyetlen nevemen lévő és általam gondozott láda, mely a Zichy-kastély parkjában található.  
 A természetjárók által ez a terület is eléggé ismeretlen pedig a DDP regionális túramozgalom útvonala keresztezi a kastélyparkot is és a faluban több egyéb érdekes és értékes látnivaló is található. Egy rövid kis kirándulással ezt mind útba ejthetjük, érdemes.  
Kaposvár térségében is készítettem korábban új geoládákat  de a későbbiekben ezek gondozását már átadtam másnak. Örvendetes azonban, hogy az általam kiválasztott helyszíneket is érdemesnek találták bevenni ebbe az akcióba, így a jelenlegi ládagazda PeterPan kolléga végezte el a GCAPOS  valamint közösen csináltuk a  GCZS67 ládák 'flórásítását'.
Nágocs története:
A kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően a falu területe évezredek óta lakott hely. Már az őskori ember is megtelepült itt. Ezt bizonyítják a község határában feltárt kő-, bronz-, és vaskori leletek is. 1935-ben az i.e III. évezredből származó, újkőkori telep nyoma és egy kőbalta került elő. A 16X11 cm-es nyéllyukas kőbalta azt mutatja, hogy az itt élő ember már megtanulta a kövek csiszolását és átfúrását. Az i.e II. évezredben a bronzművesség elterjedése miatt a kőeszközök használata fokozatosan háttérbe szorult. 1858-ban három bronztálat találtak a szőlőhegyen, melynek korát akkor nem lehetett megállapítani. Érdekesség: az említett három bronztálat a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, de sajnos elvesztek. Az i.e I. évezredben a vas felhasználásával jutott először az emberiség kezébe tömegesen előállítható és megbízható eszköz. Ebből az időből ismerjük először név szerint a Nágocs vidékén megtelepedett népeket: a keltákat és az illíreket. A lovakkal és harci kocsikkal rendelkező harcosok az i.e II. évszázadban nyomultak be a Délkelet-Dúnántúlra. Nágocson több lelet is őrzi a kelták emlékét: urnasír, fegyver, használati és dísztárgyak. Az urnasír 1927-ben került a felszínre. A kelták erdetileg csontvázas sírokba temetkeztek, a hamvasztást a leigázott illírek hatására terjedt el a hódítók között. Az elégetett halott maradványait nagyobb urnába gyűjtötték. Az urna mellé egy cserépedényt is helyztek, amelybe vagy a halott értékeit vagy élelmet raktak. A nágocsi edény fazekaskoronggal készült, alacsony vállú, széles szájú és kihasasodó formájú volt. Két vaskardot is tettek a sírba, az egyiket érdekes módon kétszer is meghajlították, a kardhoz csavart kardkötő lánc is tartozott.
A 20. század elején báró Rubidó Zichy Ivánnak volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melynek földszintes része régibb építésű, míg az emeletes részt Zichy Nepomuki János 1820 körül építtette. A 20. század elején itt majd 2000 kötetes régi könyvtár is volt, a Zichy, az Erdődy és Rubidó családok egykorú arcképfestményeivel, régi berakott és faragott bútorokkal, régi ezüstveretű török nyergekkel és lószerszámokkal.
(Forrás: wikipedia.hu)
Zichy-kastély:


A Zichy család barokk stílusú kastélya 1714-ben épült meg majd az 1830-as években a földbirtokos emeletet építtetett a kúriára, és klasszicista stílusban átalakította.
A kastély értéke volt többek között könyvtára is, amely 1945 után elkallódott, sorsa ismeretlen. Maga az épület is több használó kezébe került. Volt itt iskola, tsz-iroda, orvosi rendelő, gyermekotthon, közben az épület külső és belső állaga egyre romlott.

A Zichy-család mauzóleuma:
A romosodó és persze kifosztott síremlék a kastélypark felső részén ar erdőben található, érdemes felkeresni.



Az üresen maradt s pusztuló műemlék épület hasznosítását Zichy László, a Nágocsi Zichy Kastély Kft ügyvezetője, többségi tulajdonosa vállalta a család összefogásával.
Zichy László:
"Zichy Ádám volt a család egyik kiemelkedő alakja, mondja egyik őséről Zichy László (éppen arról, aki a nágocsi kúriát építtette 1711-ben, aztán mellé a kastélyt már József és csak 1929-ben „olvasztották össze” a két épületet), a nemesi família hús-vér leszármazottja, az állami tulajdonú nágocsi ősi birtok vagyonkezelője – papíron hatvan esztendő időtartamra –, ha úgy tetszik, kastélyura.
Órákig tudná sorolni a családfa nevezetesebb szereplőit és történeteiket: Zichy Károly hadügyminiszter és országbíró a király után az első ember volt az országban. Ödön expedíciót finanszírozott az északi sarkkörre, ahol a Ferenc József-föld egy részét azóta Zichy-földnek hívják. Ferenc püspök és főispán volt egyszerre, Antal Zalán van eltemetve...
A családi címerben szarvasagancsok között kereszt, ami valószínűsíti, hogy Erdélyből jöhettek a Zichyk, akikről 1260-ból olvasható az első írásos dokumentum. Némely ősök később a török elleni harcokban szereztek elismerést, grófi címet, Zichy László fejébe is vette, hogy három kastélyszobában kiállítást rendez be a magyarok hősi helytállásáról a törökkel vívott csatákban.
Büszke az ősökre Zichy László, akinek grófok ivadékaként első „élménye”, négyévesen az volt, mikor egy alföldi tanyán a liba ólat jelölték ki a család szállásául...
Atomfizikából diplomázott, majd pszichológusnak tanult, külföldön is szívott magába tudományt, Krakkóban meg már maga okította a pszichológusokat. Végül a vidékfejlesztésnél állapodott meg, a rendszerváltás után még minisztériumi háttérintézmény alapítását is vezette. Vidékfejlesztési programját máig fejlesztgeti ( Nágocs és térsége a „kísérlet” alanya), s rendszeresen publikál a témában."
(Forrás: sonline.hu)
  
Zichy-kastély parkja:

A parkban több termetes fa található, közülük a legszebbek a fekete diók, a magas kőrisek, a szivarfák, a tiszafák, a platánok és a magas kőrisek, de van itt egy-egy hatalmas gyantás cédrus és mamutfenyő is. A legidősebb fák kora meghaladja a száztíz évet.
Nepomuki Szent János-szobor:


A Zichy-kastély főkapujánál áll Nepomuki Szent János 1787-ben készült késő barokk szobra.
Római katolikus templom 


1757-ben Zichy József építtette, később báró Rubidó Zichy Iván restauráltatta és új toronnyal látta el.
(Forrás: GCNAGO)

Nágocs: GCNAGO Flórásítás

2012. április 14., szombat

Vukov Péter Emléktúra 2012

Táv: 13 km Szint: 180 m.  Vezetett túra.

Péter 2011-ben hagyott itt bennünket, Somogy megye természetjárásának ismert és meghatározó egyénisége volt.


A természetjárás barlangász és gyalogos szakágában is ismert volt és mindig is ismert marad. Munkájával, tudásával sok turistaút, túramozgalom létrehozásában vett részt.
Szervező munkáját egyesületében és korábban a megyei természetbarát bizottságban kamatoztatta.


A kaposvári METEOR Természetbarát Turista Egyesület tagsága és vezetői hagyomány teremtő céllal 2012-ben szervezték meg először ezt az emléktúrát mely egy 30 km-es teljesítménytúrát és egy vezetett 13 km-es túrát jelent a gyakorlatban.


Az első rendezés alkalmával a borongós idő és az éjszakai zápor ellenére is kb. 120 fő vett részt a túrákon, sok baranyai és tolnai sporttárssal is találkoztam a rajtnál. A nevezés zavartalan és gyors volt a simonfai METEOR turistaház udvarán.


A rövidebb távon két túravezető - Borsos András és Szilágyi Balázs - fogta közre a népes csapatot és a Zselic legszebb részein, a Ropolyi erdőben vezettek végig bennünket. A túrán sok szlovén túrázó is részt vett Péter régi ismerősei közül.


Az RP-DDK útvonalán indultunk el a turistaháztól majd arról letérve jelzetlen erdei utakon hatalmas bükkök és irtásfoltok mellett túráztunk a szép tavaszi erdőben. Az erdészeti utat elérve azon érkeztünk ki a 67-es országútra, majd azt keresztezve ismét a kék sávra tértünk rá és a Simonfára vezető löszmélyúton értünk be a célba amely a ZSELIC kulcsosháznál volt berendezve.


A rövid távon 200 Ft volt a nevezési díj cserébe szép kitűzőt, oklevelet valamint bőséges vendéglátást kaptunk a célban. Jó rendezés volt és az időjárás is ideálisnak mondható hiszen sár nem volt a korábbi eső csak a port szüntette meg.


A hagyomány teremtés jól sikerült, köszönjük, és jövőre biztos, hogy még többen vesznek majd részt ezen a szép zselici túrán.
Vukov Péter emléktúra

2012. április 13., péntek

Babócsa és az Ősborókás

A Somogy Turistája túramozgalom célja megyénk természeti, kulturális,
néprajzi és szakrális értékeinek megismertetése és ezzel megyénk
'Somogyország' megismertetése az érdeklődő természetbarátokkal.
Természetesen ez sem lehet teljes és átfogó de a megye minden részére
kiterjedő érintőpontok úgy lettek összeállítva, hogy az arra járók a
legfontosabb látnivalókat útba ejthessék.
A TTSE túrája ezúttal Benedek Balázs szervezésében Belső-Somogy déli
részére vezetett és először Babócsa látnivalóival ismerkedhetett meg a 12
fős csapat. Sajnos a közlekedési lehetőségek erősen korlátozottak ebben a
térségben (is) így hosszú vonatozással, Gyékényesen átszállva érkeztünk meg erre a településre. Mivel néhány nap múlva több MÁV és Volán járat is
megszüntetésre kerül így a túrát a tervezettnél két héttel korábbi időpontra kellett előrehozni, természetesen ennek ára is volt!
Babócsán keresztül sétálva megnéztük a szép katolikus templomot, a sok
szobrot és emlékművet a település utcáin, a romos Somssich-kastélyt és a
közelében álló Török-kutat.

Az alábbi információkat Babócsa honlapján olvashatjuk: www.babocsa.hu

Somssich-kastély, Török kút


A Szabadság tér 6-7. alatt található az egykori Somssich-kastély, amely 1820 körül épült klasszicista stílusban. Az épület középső része elpusztult a II. világháborúban. Parkjában - mely ma a mezőgazdasági szövetkezet területe - áll a műemléki védelem alatt lévő Török-kút. Az építmény a hiedelemmel ellentétben nem a török korból származik, hanem a XIX. században török türbét utánzó stílusban kútháznak építették.
A Török-kút közelében, a tőle DK-re lévő tsz iroda udvarán, az egykori tsz
fürdő medencéjének helyén tárta fel 1979-ben dr. Magyar Kálmán egy törökkori épület maradványát. Ez igazolja, hogy a Török-kút környéke, mint a régi "Török-vár" délnyugati területe a török időkben lakott volt.

A templomról


'A Szabadság tér északi részén, a Várdombnak nevezett emelkedőn áll a
település barokk stílusú temploma. A római katolikus imahely 1790-ben épült, belső terét Merész Gyula freskói töltik ki. Itt található a Somssich-család kriptája is, melynek mozaik díszítését 1920-ban készítette Mezei Müller Gyula festőművész.
A templomtól É-ra és Ény-ra 1979-ben folytatott ásatása során dr. Magyar
Kálmán régész két törökkori (XVI-XVII. századi) téglalap alakú, összedőlt
téglaépítmény leégett maradványát tárta fel. Felette Ny-K-i tájolású,
melléklet nélküli sírok voltak. Vagyis az 1686 és 1790 közötti időben már
egy templommal rendelkező temető sírjai léteztek itt. Ez a legkiemelkedőbb
dombon megtalált templom vagy kápolna lehetett talán a Marczali János által 1455-ben Babócsán említett Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna? A török időkben elpusztult templom és temetője helyére előbb egy másik török gőzfürdő, majd az újabb kori barokk templom épült fel.
A templomhoz vezető utat két oldalról örökzöld sövények határolják. Itt áll Nepomuki Szent János szobra. A három haranggal rendelkező templomtorony réz kupolája már messziről látszik a napfényben. Az épület bejárata - egy korábbi átépítésnek köszönhetően - nem a torony alatt található. A korabeli templom oldalához a Somssich grófok új szárnyat építtettek. Ennek köszönhetően a régi főoltár helyén ma a sekrestye található. A jelenlegi főoltár a bejárattal szemben áll. Az oltárképet a színes ólomüveg ablak adja, amelyen keresztül ragyogóan szűrődik be a napfény a benti félhomályba.
A padsorok végében a falat domborművek díszítik.'

K-felé elhagyva a lakott területeket az egykori Babócsa-várának hűlt helyére érkeztünk, az egykori erősségre egy szép Információs tábla emlékeztet, az erdőben csak az egykori erősség földműveinek csekély maradványa látható. A téglavár anyagát a lakosság széthordta.

Várak

A régészeti kutatások alapján bebizonyosodott, hogy Babócsán, a Tibold
nemzetség korai birtokközpontjában három erődített hely, azaz vár létezett a középkorban.
A Rinya bal partján a XI-XIII. században épült az a Motte-típusú kis
földvár, amely a mai római katolikus templomnál lévő magasabb domb várának, a későbbi "Török-várnak" az úgynevezett "elővára" volt . Mint azt dr. Magyar Kálmán régészeti kutatásai és tanulmányai nyomán megtudhatjuk, ez a korai vár 30x35 méteres lehetett, s a Rinya holtága folyta körbe. Az erődítményt a török korban is használták. A község szívében épült fel a későbbi un. "Török-vár" is, amely 1398 óta a főrangú Marczali, majd 1490-től Báthori család birtokközpontja, rezidenciája is volt. Ezt a várat először 1439-ben említették. 1491-től 1531-ig Báthori György főlovászmester (1505-1526), somogyi főispán innen igazgatta a hatalmas nyugat-magyarországi Báthori birtokokat. Külön érdekesség, hogy Báthori György a vár mellett vadaskertet is létesített, ahová délről hozatott szarvasokat. Ebben a fényűző várban, az úgynevezett castrumban ő látta vendégül - az újabb kutatások szerint - 1495.február 15-én II. Ulászló királyt.
A Rinya jobb oldalán található e két vár ellenerődje a Basa-kert, másképpen a Nárciszos vára, amely téglalap alakú, 4,3 hektár alapterületű, s 7 kör alakú bástyával rendelkezett. Dr. Magyar Kálmán 1984-1992 között itt folytatott kutatásai során tárta fel a Tibold nemzetség korai, XI-XIV.
századi udvarházát és kegyúri monostorát, a temetővel és a hozzátartozó
településekkel. Innen kerültek elő az Árpád-kori Babócsa falu és középkori
mezőváros házai, valamint román és gótikus egyházának, temetőjének fal-és sírmaradványai, illetőleg különböző leletei.
Az úgynevezett Basa-kertet a tatárjárás után, de inkább a XIV. század
elejétől erődítették meg. Ezután a különböző korban keletkezett erődítések, a bal és a jobb parti három vár előbb a középkori birtokközpont, majd 1526 után Babócsa végvárának egységes védelmi rendszerét képezték.


A Rinya folyót keresztezve gyorsan megérkeztünk a Basa-kert területére.
Sajnos a túra időpontjának előrehozása miatt a hatalmas nárcisz mezőt csak
bimbós állapotban láthattuk, de szerencsére az is nagyon látványos az óriási területen. Az egykor itt álló vár sáncain átkelve kerestük fel a Szent Egyed templom romjait. A régészeti feltárások a területen az árpád korig visszanyúló emlékeket tártak fel.

Basa-kert (Nárciszos)


A mintegy 13 hektáros terület legnagyobb nevezetessége és látványossága a csillagos nárcisz. A fehér virágszőnyegként borítja a mezőt tavasz derekán.
Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az
évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. A babócsaiak egy
évtizede úgy gondolták, hogy ezt a látványt szívesen megosztanák másokkal is, ezért minden évben megrendezik a Nárcisz napot, amelyen több ezren -köztük szép számmal külföldiek is részt vesznek.

A Basa-kert földje ugyanakkor a felszíni szépségen túl, rengeteg értéket is rejt. Dr. Magyar Kálmán 1984 és 1992 között végzett itt régészeti
feltárásokat. A kutatásokból kiderült, hogy állt a kettős föld, majd
palánkvár területén kőtemplom, bencés rendház, mellette temető egy
kápolnával, valamint egy-egy főúri udvarház több egyszerűbb házzal, valamint külön a falu, majd a város templomai a temetőikkel, egy zarándok és több egyszerű és rangosabb házzal. Előkerült a törökkori iparostelep, de a török gőzfürdő és basaszeráj is. Mindegyikhez nagyon sok és igen értékes tárgyi anyag is tartozott. Mindez részletesen megtudható a dr. Magyar Kálmán szerkesztésében 1990-ben megjelent Babócsa története című tanulmánykötetből, valamint az ugyancsak általa szerkesztett és 2005-ben kiadott Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című könyvből.

Mint az a falukrónikában is olvasható, ezt a területet is XI-XIV. században a Tibold nemzetség birtokolta. Ők építtették saját temetkezőhelyként a Szent Miklósnak ajánlott bencés apátságot a XI. században.

Babócsán felkerestük még az önkormányzat épületét is ahol megkaptuk a
szükséges igazoló pecséteket és vissza ballagtunk a vasútállomásra, hogy
tovább vonatozzunk Darányba ahol az Ősborókás túránk indult.

A barcsi ősborókás


A barcsi ősborókás értékeire 1923-ban hívta fel a figyelmet Boros Ádám,
neves magyar botanikus. 1942-ben nyilvánították védetté a Rigóc patak
középső szakaszát, Patkó Bandi fáját, és a lant alakú feketefenyőt. 1974-ben 34 négyzetkilométernyi területen megalakították a Barcsi Ősborókás
Tájvédelmi Körzetet. 1996 óta a DDNP kiemelt jelentőségű területe. A borókás a belső somogyi homokvidék jellegzetes része, ahol a nyílt homokfelszínen az ezüstperje, a láptavak színén pedig a rucaöröm él szinte egymás mellett. Az állatvilágot szintén a végletek jellemzik. Mocsári békák, zöld gyíkok, fekete gólyák, gémek, lappantyúk békés élőhelye ez a vidék. A területen 700-nál is több magasabb rendű növényfaj, közel 3000 gerinctelen és 230 gerinces állatfaj él.
A borókást átszeli a Drávába ömlő Rigóc patak, illetve az 1930-as években
ennek a felduzzasztásával keletkezett halastórendszer. Itt fekszik még a
Kisbók nevű Dráva-holtág is.
A homokhátakon a mészkerülő homoki gyepek és cseres-kocsányos tölgyesek. A homokhátak közti mélyedésekben égeres láperdők találhatók, amelyekben
láptavak húzódnak meg. Ezek jellemzője a hínár és a zsombékosok.
A homoki gyepeken egércsenkesz, különböző moha és zuzmófajok élnek. A
leggyakoribb azonban az ezüstperje, a juhsóska, az ezüstös hölgymál, az
élesmosófű és a homoki pimpó él. Ritka és védett faj a fekete kökörcsin, a
homoki kocsord, a homoki kökörcsin, homoki szalmagyopár és a hazánkban szórványosan előforduló rejtőke. Az itt élő rovarvilág legfigyelemreméltóbb alakja a homokfutrinka, a borókacincér, a hangyaleső, a sisakos sáska és az ájtatos manó. Különleges látvány a nyílt gyepen táplálkozó búbos bankák, vagy a földiméhek fészkei után kutató darázsölyvek látványa.
A borókások kialakulása a legelőerdő gazdálkodás eredménye. Miután megszűnt ez a gazdálkodási forma, a területek beerdősödtek. Természetes módon telepedett meg az erdei fenyő, a nyír, a kocsányos tölgy, a cser és a rezgőnyár. Az aljnövényzet között megtalálható a kacúros véreslapu, valamint az ökörfarkkóró.

Borókás tanösvény - A DDNP ajánlásával
A 2 km hosszú tanösvény a 6-os főút Darány-Barcs közötti szakaszán található az autóspihenő parkolója mellett. A tájékoztató táblák egy része sajnos a 2000. augusztusi tűz martaléka lett. A tanösvény a Belső-Somogy
homokpusztáinak jellegzetes növénytársulásait és állatvilágát ismerteti. A
területen a Nemzeti Park rackanyája legel.

Az ősborókás már magában is nagyon látványos a homokos talajon szép túra útvonalakat és tanösvényeket alakítottak ki , nem szabad azonban
elfelejteni, hogy a szigorúan védett területekre kizárólag előzetesen a
nemzeti parktól megkért engedély birtokában szabad bemenni. Az erdők vegyes életkorú és fajtájú fákból álltak, de jó volt a lassan zöldülő erdőben túrázni. Néhány egyedi fa matuzsálem is található itt, pár percre egymástól, pld itt van a Patkó Bandi fája:

A 6-os közút mentén, illetve a vasúti átkelő közelében álló famatuzsálem,
Somogy megye második legnagyobb fája. A 400 évesre becsült kocsányos tölgy 1942 óta védelem alatt áll.
A famatuzsálem mellmagasságban mért törzskerülete meghaladja a hat és fél métert. A nép a híres somogyi betyárról, Patkó Bandiról nevezte el a fát.

A vasúti sínek közvetlen közelében található a hatalmas és szabálytalan
növésével híressé vált Lant-fenyő, hármas törzsű, lant alakú feketefenyõ,
melynek közös törzskerülete 283 centiméter.
A hatalmas fáktól elköszönve gyorsan megérkeztünk Középrigóc vasútállomására , mely csaknem maradandó nyomokat hagyott Bandi barátunkban mikor az egyik eb meg szerette volna kóstolni, de csak a nadrágszáráig jutott. Vonattal utaztunk tovább Barcsra, a dél-somogyi kisváros vasútállomása közvetlenül a Dráva partján található így volt időnk és lehetőségünk ennek a szép és vad folyónak a megtekintésére is, persze az igazi egy kis hajókázás lett volna, talán majd legközelebb az is belefér.

Addig is egy fontos szárazföldi információ, már táplálékra vadásznak a
kullancsok tehát használjátok a riasztó szereket és ne felejtsétek el túra
után megnézni, hogy vajon nem kaptatok e mégis egy kis kéretlen vendéget.

Köszönjük a túrát, szép volt!
Babócsa - Darány - Középrigóc