2012. október 20., szombat

Hajmás - Kaposhomok

Táv: 13 km. Szint: 200 m

A TTSE nyílt túráján 15-en indultunk el ezen a ködös reggelen az őszi színekbe öltözött zselici erdőbe Raizer József vezetésével.

Hajmásig mentünk autóbusszal, majd É-felé felkapaszkodtunk egy mély horhóban az Öreg-hegyre. A 66-os országút keresztezése után a Telek-hegyi szőlők felé indultunk tovább és ismét megnézhettük a régi szép haranglábat és keresztet, melyet a szőlős gazdák állítottak.

 Egy helyi "borosgazda" behívta a csapatunkat a birtokára, amit persze el is fogadtunk. A néhány pohár finom bor , a vendéglátók kedvessége és a nagyra nőtt "baromfiak" megtekintése kellemes élménnyel gazdagította a túrát.

Tovább indulva belekóstoltunk egy kis igazi zselici dagonyába is , majd letérve a tervezett útvonalról Kaposhomok előtt egy füves dombhátra mentünk át az egykori katonai létesítmények maradványai felé. Szép a kilátás a Zselic É-i pereméről a Kapos-völgyére ezen a dombháton, ahol egy geoláda is rejtőzik, a GCKHAD, melyet Ildikó talált meg.

Itt a csapat ketté vált 5-en elmentünk megnézni közelebbről is az egykori objektumokat és egy másik úton értünk be Kaposhomokra. A település központjában a kényelmes , árnyékos kis parkban pihentünk egy kicsit a többiek pedig előre siettek egy korábbi autóbuszhoz.

Megittuk a túrazáró sört a kis bolt kínálatából - mivel a kocsma bezárt - és lesétáltunk a vasútállomásra ahol csatlakoztunk a buszt lekéső csapathoz, majd egy kis várakozás után kényelmesen hazavonatoztunk.

Köszönöm a túrát.


Néhány információ a településekről:


Hajmás:

Kaposvártól 20 kilométerre délre, a Surján- patak völgyében helyezkedik el Hajmás. Egykor itt húzódott a Kaposvár- Szigetvár közötti vasútvonal, amely 1975-ben megszűnt. Azóta a falut csak közút köti össze a megyeszékhellyel, ám a közlekedési lehetőségek így is megfelelőek. A helybeliek értéknek tartják a nagy forgalomtól való távolságot, itt a vendég zaj- és pormentesen pihenhet.

Hajmás írott története a XIV. századig vezethető vissza, 1346- ból való ugyanis az az okirat, melyben először említették a nevét. Ekkor egy családi osztozkodás tárgya volt, s a Győr nemzetségtől Szerdahelyi Dersfy Péter birtokába került. Egy 1425-ből való dokumentum Haghmas alakban írta a falu nevét. A krónikák egy fokozatosan fejlődő településről adnak számot, ahová feltehetően Mária Terézia és II. József idején telepítették be a német ajkú lakosokat. A svábok megjelenése kihatott a falu képének alakulására, ugyanis kétholdas telkeket alakítottak ki, s így nagy távolságra kerültek egymástól a házak. A Fő utca például 2-3 kilométer hosszan is elnyúlik, de csak néhány ház van benne. Ezt a részt egykor Németfalunak nevezték, míg a magyarok lakta sűrűbb beépítettségű részt ( a mai Kossuth utcát) Magyarfalunak. A sváb népviselet sokáig tartotta magát, ám napjainkra már csak az idősebb asszonyok őrzik a ládafiában a beliner kendőt és a klumpát, s a német beszédet is elhagyták. A község lélekszáma a XIX. század végéig fokozatosan nőtt, a századfordulótól azonban folyamatosan csökkent. Az egyedi természeti adottságokat igyekezett kihasználni a lakosság, a nehezebb domborzati körülmények között is jól gazdálkodtak. Elsősorban kis- és középparaszti réteg alakult ki. A föld művelését sokáig a lovak segítették, a traktor csak az 1960-as években jelent meg. Az évtized végén kezdett nagyobb számban elköltözni a lakosság, sokan a közeli városban telepedtek le.

A faluközpont ékessége a római katolikus templom, melynek falán emléktábla őrzi az elsõ világháborúban elesett 19 és a második világégés kilenc áldozatának nevét. A templom védõszentje Nagyboldogasszony, akinek tiszteletére augusztus 15-én, illetve az ahhoz közeli hétvégén tartják a búcsút. Régen két búcsú volt, a svábok lakta településrészen a novemberi Erzsébet napja volt az ünnep. A templom 1927-ben épült, csötörtökönként és minden második vasárnap a szentbalázsi plébános, tart szentmisét a falai között.

(forrás: Hajmás honlapja)

 
Kaposhomok:

Kaposvártól 15 kilométerre keletre, a 61-es főközlekedési út közelében, 1,5 kilométernyi bekötőút végén épült zsáktelepülés.
Környékén kedvezőek a domborzati és az éghajlati viszonyok a szőlő- és gyümölcstermesztéshez, a helyi lakosság mellett jelentős területet hasznosítanak zártkertként kaposvári és taszári tulajdonosok. Legközelebbi vasútállomása: Taszár. Kedvező autóbuszjáratok kapcsolják be a közlekedési hálózatba.
A település neve első ízben 1332-ben fordul elő írásos anyagokban, Humek Homag, illetve Hunak alakban.  1807-től a Kegyes Tanítórend birtoka. Első pecsétjén egy levél nélküli fa látható, melyet egy ember szekercével készül kivágni.   Legkorábban ismert előfordulási éve: 1768. A második pecséten - melyet 1804-ben kezdtek használni - hasonló motívum található.   A harmadik, 1848-ból való, csoroszlyát, ekevasat és egy szárba szökő növényi hajtást ábrázol.
A község első iskoláját a katolikus egyház építtette, 1868-ban. A településen 1870-ben 539, 1925-ben 553 lakost tartanak nyilván.

A század első évtizedében a községből félszázan - a lakosság 10%-a - vándoroltak ki Amerikába. 1941-ben a falu 479 lakosából 218-an vallották magukat német anyanyelvűnek. (A német telepesek feltehetően a török uralom után, az 1700-as évek elején érkeztek.)

Ugyanebben az évben két egyesület: gazdakör és a Magyarországi Németek Szövetségének helyi szervezete működött a faluban.   1946-ba 95 főt telepítettek ki a községből Németországba, helyükre a szlovákiai Naszvald faluból érkezett 41 magyar család.

A szülőfalujuktól elszakított németek, illetve leszármazottaik anyagi támogatásával újították fel a katolikus templomot, melynek falára a kitelepítettek emlékére márványtáblát helyeztek el, és a jó kapcsolat egyéb formáit is kialakították a mai lakosokkal.

A település kisközségként, a taszári körjegyzőséghez tartozott, majd - rövid önállóság után - a tanácsi rendszerben taszár társközségeként szerepel.

A század első felében a lakosság erdőművelésből és mezőgazdaságból élt. A két világháború között 11 kisiparos is dolgozott a községben.

Közintézmény - a Polgármesteri Hivatalon kívül - nincs a községben: az óvodás és általános iskolás gyerekek Taszárra járnak.

( Az általános iskola 1980-ban szűnt meg.) Ugyancsak Taszárról látja el a körzeti háziorvos az egészségügyi szolgálatot.

1994-ben az önkormányzat ifjúsági klubbot és faluházat alakított ki a régi általános iskola épületében.
A lakosság száma 1970 után kezdett rohamosan csökkenni: 1980-ban 379, tíz év múlva 304 lelket tartottak nyilván. Az utóbbi években némi emelkedést jeleznek a statisztikai adatok.

A falu első szövetkezete 1950-ben alakult. Új Út néven a gazdák egy másik csoportja 1953-1954-ben a Lendület TSZ-be tömörült.
Ugyan ezen a néven szerveztek szövetkezetet 1959-ben, amely aztán 1967-ben a taszári Új Barázdához csatlakozott.

(forrás: Kaposhomok honlapja)
 

Még több fotó: katt a kis képre.
Hajmás - Kaposhomok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése