2011. június 25., szombat

Balaton körtúra 4.szakasz

Balatonfüred - Alsóőrs

A Balaton körtúra 4. szakaszát jártuk végig a túramozgalomban a kettős túra során. A teljesítmény igényes sporttársak a Balaton 20 tt-re indultak, mi 10-en pedig sétáltunk egyet. Már az indulás is izgalmakkal kezdődött, több fogadást is kötöttünk arra vonatkozóan, hogy Laci vajon mennyi idő alatt ússza le a Szántód – Tihany távot, ha már nem akart velünk kompolni. Végül is Ő nyert mert a busszal egy időben érkezett a megállóba.
Balatonfüredre átbuszozva a vasútállomásnál kezdtük a túrát, készségesen megkaptuk a rajt-pecsétünket majd a város utcáin némi cikk-cakk-ban érkeztünk meg az Aranyember útja tanösvény aljára. Kicsit lógattuk a nyelvünket a kereszt környékén majd a nagyszerű panorámát adó kilátás megszemlélése után bevettük a Jókai-kilátót, 316 m. Itt nekünk fotós ellenőrző pont volt, de pecsétet is kaptunk mivel a teljesítménytúra pontőrei szép egyedi és a helyhez alkalmazkodó szerszámmal dolgoztak. A Tamás-hegy sziklás tetején áthaladva a Koloska-völgy felé indultunk és meredek ösvényen ereszkedtünk le a sziklák tetejéről a völgybe.
Balatonarács felett a Péter-hegy oldalában szép pincék , szőlők között vezetett az út, kicsit napos és nagyon aszfaltos volt. Csopakon komoly fejtörést okozott, hogy megszakítsuk-e a túrát és inkább bekapcsolódjunk a település pontosan erre a napra ütemezett rendezvényébe, de mi sportemberhez méltóan inkább kihagytuk a rizling fesztivált és ballagtunk tovább. Nem beszélve a négykerekű túrafelszerelésről, ami ugyebár nem szereti a rizlinget. Pedig a tanösvény nagyon csábítónak tűnt.
Felnézve a Csákány-hegyre egy pihenőt rendeltem el a temető szélén a kellemes árnyékban, a hegy elég hosszú emelkedővel kezdődött. Tetején az Endrődi Sándor - kilátó volt a célpontunk, 325 m, - ahol szintén fotós és pecsétes igazolást is kaptunk. Miután a hegyen elfogyott az emelkedő kénytelenek voltunk a lejtőt választani és leereszkedtünk Palóznakra, a szép kálvária stációk mellett továbbra is rizling vidéken vezetett a kék sáv jelzésünk. Lovasra érkezve aztán úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz mi szomjasak vagyunk, és tettünk róla, hogy ez a kellemetlen érzés mielőbb elmúljon.
A kis településen IVV túrát is rendeznek, majd egyszer azt is érdemes lenne megnézni, a szép IVV pöttyökkel is találkoztunk. Lovas után gyorsan Alsóőrsre érkeztünk és a Török-ház alatt elhaladva a vasútállomáson ért véget túra hivatalos része, itt is készséggel pecsételtek, majd egy kis várakozás után visszabuszoztunk Tihanyba, ahonnan sötét fellegek és viharos szél kíséretében indultunk majd partot értünk Somogyban, ahol természetesen kellemesen sütött a Nap.
Elég sok volt az aszfalt ezen a túraszakaszon is, pedig távol haladtunk a településektől de ezen a borvidéken még a szőlőhegyi utak is aszfaltosak, a kilátás a Balatonra viszont nagyszerű volt végig.
HZ.


Balaton körtúra 4. Balatonfüred-Alsóőrs.

2011. június 18., szombat

Múzeumok Éjszakája - Somogy Megyei Levéltár

Ezen a nagyszerű rendezvény sorozaton lehetőleg minden alkalommal részt veszek. Városunk levéltárába eddig a nagy érdeklődés miatt nem tudtam bejutni, idén viszont sikerült.

A vezetett és részben szabad program az alábbi témákat ölelte fel:

1. helyszín: Földszinti kiállítótér: Retro kiállítás (képek, plakátok, reklámok)

2. helyszín: az első emeleti Kanyar-terem
- Köszöntő, a levéltári feladatok rövid bemutatása
- 18. századi érdekes iratok és a levéltár üvegablakai
- Az asztalon elhelyezett térképek és alispáni fotóalbumok megtekintése

3. helyszín: az első emeleti Feudális kori terem
- Mohács (1526) előtti oklevelek gyűjteménye
- Somogy megye címeradományozó oklevele, mint kuriózum

4. helyszín: a második emeleti folyosó és kutatóterem
- 19. és 20. századi sajtótermékek a levéltárban
- Kezdetben vala egy düledék oskola - oktatástörténeti kiállítás

A kutatóterem asztalán elhelyezett muzeális jellegű 19. és 20. századai újságok lapozgatása.

Levezető: a Levéltárat bemutató végtelenített diasorozat

A Somogy Megyei Levéltár rövid története

A XVI. század végén Somogy török uralom alá kerülvén, megszűnt önálló vármegyei életet élni, miután az 1596. évi VII. dekrétum 41. cikkelye, majd az azt megerősítő 1608. évi I. dekrétum 22. cikkelye a megyét Zala vármegyével egyesítette. Törvényesen több mint 100 esztendő után az 1715. évi 86. törvénycikk állította vissza a Somogy vármegye önállóságát. De a vármegye iratai még ezután is sokáig jobbára a megyei főjegyzők lakásán kallódtak, és azok ládáiban vándoroltak az egyes közgyűlésekre. A levéltár alapjait az 1723. évi 73. tc. fektette le, amely arra kötelezte a vármegyét, hogy gyűlései és ítélőszékei tartására, a rabok elhelyezésére, a rendkívül becses kincsének: az iratoknak őrzésére alkalmas archívumot is magába foglaló megyei székházat építsen. Lényegében ettől az időtől kezdve beszélhetünk a megyei levéltárnak mint intézménynek a történetéről.

1724-től 1735-ig az akkori megyeszékhelyen, Tapsonyban volt a levéltár. Itt kezdett a nedves helyen tárolt, s így pusztulni kezdő iratok megmentéséhez és kötetekbe másolásához Tallián János megyei főjegyző. A levéltár Tapsonyból csak 1750-ben került Kaposvárra.

A levéltárban az első komoly és rendszeres rendező és segédletkészítő munkák Mária Terézia uralkodása idején történtek. Ekkor kezdték meg az iratok lajstromozását, a jegyzőkönyvek letisztázását és mutatózását. E korban történt a megyei ügyvitel szabályozása is. Ekkor tett a megye komolyabb kísérleteket Zalából további iratanyag visszaszerzésére. Ezek a törekvések azonban a szomszédos vármegye amely az iratanyag szétválaszthatatlanságára hivatkozott ellenállása miatt rendre hajótörést szenvedtek.

A második levéltárrendezési korszakban II. József korában tovább folytatódtak a rendezési és segédletkészítési munkálatok: ekkor választották széjjel az igazgatási és bírósági iratokat.

A harmadik levéltárrendezés kora 1790-től 1848-ig tartott. E korszakban működött levéltárosként Árvay József (1790-1792), Eperjessy Sámuel (1792-1799), Stephaits József (1799-1803), Szokolay Dániel (1804-1813), Gaál József (1813-1815), Thulmon Antal (1816-1819), Lakits Zsigmond (1820-1827), Bezerédy Pál (1828-1846), Körmendy József (1846-1849). Közülük különösen Eperjessy Sámuel (lajstromozás és mutatózás) és Bezerédy Pál munkássága emelendő ki (lajstromozás és jegyzőkönyvek másolása). A levéltárban felhalmozódott újabb iratanyag rendezésére 1847-ben a megye pályázatot hirdetett az 1829. évi levéltári rendezés tárgyában kiküldött választmány 24 tárgyi kútfős rendszerének figyelembevételével. Az 1847-ben megindult rendezési és lajstromozási munkálatokat azonban a forradalom és szabadságharc eseményei megakasztották.

Az abszolutizmus idején a levéltár rendezését hátráltatta az a körülmény, hogy a levéltárat éveken keresztül szakemberek nélkül hagyták, a törvényszéki és megyei hivatali tisztek kezére bízták, akik a zsúfolt raktárakban szakértelem hiányában inkább tovább fokozták a zűrzavart, mintsem segítettek volna azon. Csak a vármegyei önkormányzat visszaállítása után kerültek újra szakemberek a levéltár élére.

A polgári kor első levéltárosának: Nagy Lajosnak nevéhez fűződik a zsúfolt levéltár néhány modern segédletének elkészítése (Levéltári Kis Tükör, Levéltári leltár, Levéltári útmutató, Levéltári index, stb.), de ugyancsak az ő működésének idejére estek azok a katasztrofális méretű selejtezések is, amelyek valósággal megtizedelték a levéltár iratait. Ekkor selejtezték ki a levéltárból a Miscellanea-sorozatokat, a büntetőperes iratokat (1711-1849-ig), az abszolutizmus kori szolgabírói iratok nagy részét, az 1857-i népszámlálási iratokat a Bach-kori kormánylapokat stb.

E korszakban a törvényhatósági levéltárnoknak a közigazgatásba történt túlzott bevonása, önálló alispáni szakreferensé válása: az anyakönyvi-, vízügyi-, útlevélügyek stb. intézése több időt rabolt el, mint amennyit a levéltárban főhivatásának megfelelően dolgozhatott volna. Somogy vármegye levéltárára még ekkor is néhány erős történeti érzékű, a levéltárak történeti tájékoztató feladataival tisztában lévő levéltáros működése a jellemző, akik közül elsősorban Nagy Lajos és Baranyai Béla emelendő ki. A nagyvonalú tudományszervezési terveket készítő Baranyai Béla utódja, Molnár István alatt, bár a levéltár országosan is ritka szép új berendezést kapott, az elmélyült tudományos munka csökkenőben volt.

A levéltár anyagát az idők folyamán a tapsonyi megyeházán történt tűzvész kivételével még a második világháború idején sem érte jelentősebb károsodás. A XIX. század második felében történt selejtezések nagyobb pusztítást vittek véghez benne, mint a háborús cselekmények és elemi csapások. A levéltár anyagából rendszeres publikáció nem történt. Történetét önálló munkában először Kanyar József dolgozta fel (Somogy vármegye levéltárának története Kaposvár, 1962.)

Az 1942-ben törvényhatósági rangra emelt Kaposvár városnak Somogy megye egyetlen városi településének levéltára részint a korábbi hanyag kezelés, részint a háborús események folytán jelentős részében megsemmisült.

1950 és 1998 között Kanyar József, Andrássy Antal és Szili Ferenc igazgatói ciklusában az őrzött iratanyag mennyisége a hatszorosára nőtt. Ebben a periódusban nagy arányú rendezések, selejtezések és segédletkészítések történtek. Ugyanakkor az intézmény elismert kutatóhellyé vált, s e munka eredményei három saját kiadványsorozatot, valamint több önálló kötetet tartottak és tartanak életben.

Forrás: Somogy Megyei Levéltár honlapja.

Múzeumok Éjszakája Somogy Megyei Levéltár

2011. június 11., szombat

Olajos Körút IVV túranap

Papp Simon útján

A lakhelyemhez viszonylag közeli Dél-zalai dombságban eddig még nem túráztam, igaz már régen szerettem volna, csak valahogy nem jött össze.
Az Olajos Körút túramozgalmat is régóta nézegettem, jó lenne megcsinálni.
Nos ezúttal a 16. alkalommal került megrendezésre az Olajipari Természetbarát Egyesület által ez a több távos teljesítménytúra, és egyben IVV túranap.
Az útvonal egy része az általam is megkezdett RP-DDK.nyomvonalán halad, így egyszerre több mozgalom teljesítésében is lehetőség volt előrébb lépni.
A rajthely Bázakerettye Művelődési házban volt melyet az utakon rajzó korábban indult sporttársak iránymutatása alapján gyorsan megtaláltam.
A nevezés a szokásos módon gyorsan megtörtént, a rajtban ingyenesen lehetett hozzájutni az Olajos Körút túramozgalom igazolófüzetéhez is így ezt is beszereztem.
A négy különböző távon indulóknak különböző irányokba kellett indulni, így a csordaszellem itt nem működött, kerültem is pár száz métert mire rájöttem.
Bázakerettyén a B-24 elnevezésű vendéglátó ipari egységben található az RP-DDK pecsét és itt található a települést ért bombázásokra utaló két - túrázók körében ismert - festmény is.
Mindkettőt megörökítettem és a pecséteket is begyűjtöttem majd tovább indulva néhány bólogató és már üzemen kívüli olajkút mellett vezet az út Budafa felé.
Az első magyar olajkút emlékhelynél egy kódot kellett leolvasni és felírni, a három pöttyös rendszer ismerős volt :-)
Az arborétum előtt egy kis házban frissítő és etető pont volt kialakítva, az erős napsütésben jólesett az árnyas fák alatt megpihenni, enni, inni.
Kistolmács vasútállomásáig szinte végig sűrű erdőben vezet az út a nagy árnyas fák között szép erdei tavakat is láthattunk, néhány dombhátat szuszogva kereszteztünk
és már el is értük a Kisvasút végállomását. Itt is igazolták jelenlétünket, finom cukorkával kínáltak és egy kis pihenés nézelődés után már csak fél óra volt a célig.
A túra útvonala szép, a jelzések jók és jól követhetők, az ellenőrző pontok személyzete gyakorlottan , barátságosan és kellő rutinnal jól végezte a dolgát.

A túra nevében is szereplő Papp Simon számomra ismeretlen volt eddig, de itthon már utána jártam, és a térséget megismerni szándékozóknak is javaslom ismerjék meg e nagyszerű geológus hányatott életútját aki sokat tett a magyar olajiparért.

" Dr. Papp Simon geológus, társadalmunk azon kevés nagyjai közé tartozott, aki mint úttörő, valami újat és nagyot, országos érdekűt alkotott, és ez keveseknek juthatott osztályrészül a tudomány és technika magyarországi történetében." Forrás: zalamedia.hu


Természetesen érdekelt a B-24-es történet is, erről is érdekes információk olvashatók:

" 1944. július 30-án érte az első és egyben utolsó nagy légicsapás a zalai olajmezőket. Ekkor az amerikai légierő 100-120 db B-24 Liberator típusú repülővel 10: 27-10: 55-ig négy hullámban 20-25-ös csoportokban támadást intézett 4400 méter magasságból Bázakerettye ellen.
A bombázók kb. 700 db 225-250-500 kg közötti rombolóbombát dobtak le. A támadásban megsérült a villanyhálózat és a telefonvonal, s találat érte a kisvasút pályáját, ill. 14 helyen az úthálózatot a MAORT érdekeltségeivel együtt. A bombázás következtében 2 MAORT alkalmazott, 3 alkalmazott családtagja, 3 katona a 3/2-es őrszázadból és 6 bázakerettyei lakos meghalt. Míg 43 fő megsérült, akik közül 10 fő a MAORT dolgozója volt." Forrás: zalamedia.hu


Az egykori szemtanúk anekdótái közűl a "repülő tehén" esete a legismertebb, erről itt olvashattok bővebben.

Köszönjük a rendezést, érdemes erre a túrára máskor is más távra eljönni! A célban kapott információk alapján 116-an vettek részt a túrán és a 20 km-es volt a legnépszerűbb az egy időben zajló országos természetbarát találkozó sok potenciális résztvevőt elvitt ez évben.



Olajos Körút IVV túranap