2011. július 23., szombat

Szamárkő - Fejérkő teljesítménytúrák

Nem túráztam így most csak rendhagyó módon az ellenőrző pontos tevékenységről és eseményekről tudok beszámolni - Pusztaszemesről.
Ez a pont az 50-es távon kevéssel a fele után volt , 25 km környékén. Az időjárásnak és az indulók változatos tempójának köszönhetően kiszolgáltuk az időnket itt, hiszen annyira szétszakadt a társaság, hogy 10:30-tól 15:30-ig ott kellett lennünk.
Az első 'befutó" négy fős miskolci csapat után jó nagy várakozás következett, az előttünk lévő pontról kapott információkat kihasználva ebben a szünetben elugrottunk a közeli 'könyvtárba' egy kávéra. Sajnos közben egy túrázó elhúzott a hűlt helyünk mellett amiért elnézését is kérjük, többet nem fog előfordulni! A pogácsa adagját természetesen a később érkező túratársak részére továbbítottuk. Ezúton is köszönjük Évának és Kittinek - Kereki pontőrök - ezt a finom csemegét!
Az eső esett, a 62-fős nevezőből hozzánk 61-en meg is érkeztek, egy túrázó korábban , egy pedig később feladta. Itattunk, etettünk, szórakoztattunk, ahogy kell. Több túrázónak már itt teljesen elázott az igazolólapja, kár, hogy nem adtunk a nevezéskor egy védő zacskót hozzá :-( Az unalmasabb percekben ismerkedtünk a falu közeli nevezetességeivel, és divatbemutatót tartottunk az esőruházatok területén.
A 4. rendezés volt és egyben az első esős!
Néha ettünk is, erre Edit mindig gondosan figyelmeztetett, nehogy véletlenül is kimaradjon valamelyik étkezés.
Némi változatosságot hozott az életünkbe Gino a szép skót juhász kutyus aki Bálványoson csatlakozott a túrához.
(Ilyenkor bizony illik a kutyát visszazavarni és megakadályozni a csatlakozásukat !)
Mindenképpen szerettük volna visszajuttatni a gazdájához, és némi telefonálgatás, nyomozás után sikerült is megtudni ki a gazdi.
A szervezkedés közben Gino folytatta a túrát egészen Kerekiig itt a várnál szerencsére Kitti ügyesen lekapcsolta és a közben előkerülő gazdihoz lekísérte a kutyust.
Mint megtudtuk ez sem volt egyszerű, hiszen a szalámit utánozva sikerült csak a mutatvány! Köszönjük mindenkinek a segítséget aki a mentő akcióban részt vett.
Dél körül az eső is elállt a Nap is kisütött így már ki tudtunk szabadulni az autóból, szóval kényelmesebb volt így az élet.
Érdekes, hogy a falu lakói nem nagyon ébredtek fel ezen a nagy napon amikor a teljesítménytúra haladt át a településükön.
Ez ellen csak a hagyományos - zenés - ébresztéssel tudtunk tenni valamit, kora délután.
Jó volt elbeszélgetni ismerős túrázókkal, találkozni eddig ismeretlenekkel, és természetesen meghallgatni a véleményeket, kritikákat, hiszen ebből mindig csak tanulhatunk.

Mi jól éreztük magunkat de ez nem jöhetett volna létre nélkületek akik összesen 218-an megtiszteltétek jelenlétetekkel rendezvényünket!
Köszönjük!



Szamárkő - Fejérkő Rajt/Cél.

Szamárkő - Fejérkő Pusztaszemes


2011. július 10., vasárnap

OKT50 Dorog-Piliscsaba

Egy "jót aludtam" az előző napi ságvári túra után és hajnali 3-kor frissen, vidáman ébredve indultam Dorog felé. Ebben azért van némi kis túlzás, nem sokan lehettek akik messzebbről jöttek.
Sok mindent kellett figyelembe vennem mielőtt eldöntöttem, hogy részt veszek ezen az OKT50 szakaszon, számítottam negatív hatásokra és ezek be is jöttek de azért nagy részét, - ami rajtam múlt - sikerült leküzdeni. Az egész ország a saját levében főtt ezen a napon, de nekem úgy tűnt, hogy ez a nap nem volt olyan meleg mint szombat, pedig valójában ahogy este hallottam melegebbre sikerült.
Jó logisztikával Piliscsabára autóztunk, innen a légkondis kényelmes vonattal gördültünk be Dorogra, a vonaton már több túrázóval is találkoztunk, minden korosztályból.
Az állomáson Horváth Zoltán vezényelte a hivatalos regisztrációt, osztotta a pecséteket a túrafüzetekbe, Máté István pedig az MTSZ-hez tartozó regisztrációt és árusításokat végezte.
Reggel 8-ra végeztünk is és egy csoportkép után elindultunk Horváth Zoli 77 embert számolt meg erre a napra az induláskor.
Tetszett a szervezésben, hogy legalább két túravezetővel zajlott a túra így mivel volt söprű akik lassabban haladtak azok sem vesztek el! Tulajdonképpen azért is csatlakoztam be erre az egy napra, hogy tudjam mire számíthatunk a 3 napos Csereháti túránkon. Ha ott is minden ilyen rendszerben megy akkor nem lehet probléma.
Szóval szép hosszú libasorban vágtunk neki az útnak Kesztölc felé, itt a kocsmában folyadék pótlás, majd a szép napsütötte sziklák alatti ösvényen felfelé haladtunk a hegyoldalban.

Nem fáztunk az tény. Kb. fél óra alatt elértük az erdőt itt az árnyas fák alatt ugyan nem volt sokkal hűvösebb de azért elviselhetőbbek voltak a körülmények. Klastrom puszta elején a nyomós kútnál nagy fürdést rendeztünk - külsőleg - , majd szemben az út másik oldalán is, de ott már belsőleg. A társaság eleje és vége között kb. egy óra volt már a különbség, itt egy hosszabb pihenő volt beiktatva, és szükség is volt rá, főleg a meleg miatt, és különben is fölösleges sietni ha bőven van időnk. Ettünk, ittunk, napoztunk majd az erdei úton indultunk tovább Piliscsév felé.
A hegy lejtős oldalán szép virágos rét szélén vezetett az út ebből következett az is, hogy napsütésben ereszkedtünk lefelé, majd a mélyútra térve dagonyázni kezdtünk mert az út közepén, szélén majd mindenhol egy vízfolyás haladt velünk együtt Piliscsévre, talán valami túlfolyóból származott a hegyoldalban,mert nem patak szerű volt.
Természetesen Piliscséven is volt frissítő pont szerintem vasárnap kora délután nem volt még ennyi ember abban az egységben :-)
A falut is megnézve nekiindultunk az utolsó emelkedőnek ami nem meredekségével hanem inkább homokosságával maradt meg bennünk. Azért csak felporoszkáltunk ezen is majd a másik oldalán lassan de biztosan leereszkedve egyre közelebbről hallottuk a kutyák ugatását, azaz megérkeztünk Piliscsabára.
A vasútállomásnál a hivatalos túra véget ért, három óra előtt már ideértünk, legalábbis a csapat eleje, a vége az 4 körül volt várható. Itt is pecsételés, emléklap osztás és egyéb ceremóniák történtek.
Kicsit szétrázódott a csapat ezen a meleg napon, de minden bizonnyal a jelenlévők nagy része elment még a temetőbe is, hogy lerója tiszteletét az OKT első teljesítőjénél Horváth Józsefnél, kinek fia nagyszerűen szervezte meg ezt a napot és minden bizonnyal a többit is. Innen már Pest megyébe érkezett az OKT50. Autónk már nagyon indult volna haza de azért
mi is elmentünk a temetőbe, megnéztük a szép emléktáblát amit a Lokomotív Turista Egyesület állított és avatott fel ezen a napon.

Az emléktáblához Kék kereszt jelzésű turistaút vezet a temető kapujától és a 4. jelzésnél van Horváth József nyughelye.

A nehézségek ellenére szép túra volt köszönjük az MTSZ-nek és a Komárom-Esztergom megyei Természetbarátoknak a szervezést és a vezetést.


OKT50 Dorog - Piliscsaba.

2011. július 9., szombat

Tökölő 16 Ságvár. 2011

Még üldögélek egy kicsit a kádban... röviden annyit erről a túráról, hogy k. meleg volt. (kutya meleg)

Másnap:

Azt hiszem nyugodtam mondhatom, hogy megyénk legjobban szervezett és legszebb teljesítménytúrája lett az idén 5. alkalommal rendezett 3-távos rendezvény Ságváron.
2009-ben már előkelő helyezést ért el a legjobb teljesítménytúrák rangsorában és nem csodálkoznák ha ez évben még jobb helyezést érnének el!
Az a lelkesedés ahogy a Ságvárért Egyesület tagjai dolgoztak a túrán, annak előkészítésén és lebonyolításán példamutató lehet mindenkinek.
Nagyon meleg volt ez tény, de erről az időjárás tehet, minden ellenőrző ponton friss hűtött szódát kaptunk amit köszönünk, életmentő volt :-)
A túra ár-érték aránya is nagyon jó, hiszen a frissítőn kívül a szőlőcukor, a pogácsa sőt a túra közepén a 3-as ponton zsíros kenyér hegyek is vártak ránk. A célban több féle hűtött üdítő korlátlanul fogyasztható volt és az Áldos-leves is nagyon finomra sikerült.
Érdemes megemlíteni, hogy a túra külső megjelenése is sokat javult az új egyen-póló szép, és a nagy számú "sárga ember" mutatta, hogy milyen sokan fogtak össze azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Az ellenőrző pontok kivétel nélkül a pontőrök szempontjából is kényelmesek voltak, ami szintén fontos szempont az odaadó rendezésben. A látnivaló kiírása új ismeretekkel gyarapíthatta a résztvevőket. Az itiner fekete fehér térképe és a részletes és pontos útleírás a jó jelzések és a szalagozás szintén merem mondani, hogy hibátlan volt. A pontok nevét tartalmazó színes pecsétek is jobbak mint a korai ragasztós igazolás volt.
A célban hallottuk, hogy néhányan "benézték" a 3. pont utáni ösvény letérést a kerítés mellett, valamint a horhós bejáratát a piros kereszten. Kérem szépen az itinert el kell olvasni azért írták abban ezek is benne voltak, tiszteljük annyira a rendezők odaadó munkáját, hogy amit leírnak azt figyelmesen elolvassuk. Aki ezek után megtoldotta a saját túratávját az ne szóljon egy szót sem.

Kaposvári ismerősökkel 7-kor rajtoltam el, még éppen pár szót váltottam ismerősökkel akik az 50-es távra indult, nem irigylem, sőt!
A Bújó-lik után már kezdett melegedni az idő és a szép borókáson már izzasztó melegben kapaszkodtunk fel a 2.-es ponthoz. Lenyűgöző innen a kilátás a Külső-somogyi dombságra, szinte középhegységi jellegű a táj. A Jaba-hídon átkelve egy mély horhós úton kapaszkodtunk fel a 3.pontig, az utat az elmúlt évi felhőszakadások tették autóval járhatatlanná hiszen méteres vízmosás keletkezett benne. A 3. pontosn sziesztáztam, a 12-es szoba (Betyár-barlang) azaz a 4.es pontig figyelni kell, ezen a szakaszon új erdészeti kerítés miatt kellett a nyomvonalon változtatni de az ösvény jól jelzett volt. Többen bemásztak a betyárbarlangba, mi pedig az ismerős pontőrökkel és pogácsájukkal váltottunk néhány szót. A nagy szárazságban a meredek ösvény bizony eléggé csúszós volt a portól, de azért óvatosan haladva leértünk és kiértünk a rétre.
Na ezt már kihagytam volna, fejbevágó (vagy mellbe) volt a hőség a tűző napon! A lehető leggyorsabban áthaladtunk ezen a szakaszon de utána sem volt sokkal jobb.
A mély lösz szakadék peremén felfelé kanyargó útszakasz volt számomra a legnehezebb. A völgyben megszorult rekkenő hőségben olyan párás levegő volt, hogy szinte kapkodtam a levegő után és mégis sokszor meg kellett állni. A legjobban a kidőlt fának örültem, kényelmesen lehetett rajta üldögélni. Azért csak felértem ismét a domb tetejére, innen már csak lejtő volt végig, egyedül mentem ezen a szakaszon és nem vétettem el a piros kereszten a bejáratot a horhóba, a pontőrök itt is a már megszokott udvariassággal és friss szódával vártak, meg is töltöttem az üvegemet. Tudjuk, hogy a löszfal leomlása Ságváron milyen tragédiához vezetett itt közelről láthattuk, hogy milyen is egy "frissen" leomlott löszfal! Az itiner nagyon helyesen arra is felhívta a figyelmünket, hogy esős időben az alternatív útvonalon menjünk, száraz időben viszont ez a szakasz is teljesen biztonságos.
Néhány rövid utcán gyorsan beértünk az iskola udvarára ahol padok asztalok vártak bennünket, jó volt átvenni a szép - a teljesítés számával változó - kitűzőt, Zsolttól megkaptuk a kupa pecsétet is, majd ettünk, ittunk, észhez tértünk amennyire a meleg engedte és 13-óra körül már indultam is haza.
Köszönjük a túra rendezését a Ságvárért Egyesületnek és Bognár Zsoltnak!
Jövőre ugyanitt találkozunk [nem lehet minden évben ilyen hőség :-) ]


Még több fotó katt a képre!

Tököló 16 Ságvár