2011. május 28., szombat

DDP Bőszénfa - Töröcske

Visszakanyarodva az események elejére, a távolsági buszmegállóban gyülekeztünk, majd Bőszénfáig buszoztunk és 7-en vágtunk neki a Zselic erdejének. Megnéztük az egy lábú gólyát a vidáman szaladgáló kiscsikót, kecskéket, lovakat, a vaddisznók, szarvasok mindenféle életkorú és nemű fajtáját. Egyértelműen a kicsinyeit féltő vaddisznó mama hangja volt a leginkább ijesztő. Néhány büszke szarvasbika méltóságteljesen figyelt bennünket aztán mikor látták, hogy nem vagyunk vetélytársak, nem bántjuk a háremét szépen elballagtak. A Szarvasfarmot elhagyva sűrű erdőn keresztül vezet az út kb. 100 m-t emelkedve elértük a régi postautat, megemlékeztünk a betyárokról, megkerestük a geoládát és gyorsan elértük az erdészeti utat amely már Ropoly felé vezetett.
Kicsit lassította a tempónkat az a sok szamóca amely az út szélén kínálgatta magát, és mi köszönettel elfogadtuk. Ropolyban a szép és kényelmes filagóra alatt ebédeltünk itt is megkerestük a ládát megettük Gyöngyi cseresznyéjét és Éva barackját - amiben nem volt pálinka! Köszönjük.
Az ebédszünetünk alatt a levegő páratartalma emelkedni kezdett így mi is felöltöttük az erre a célra rendszeresített öltözékünket és dagonyáztunk egy kicsit a frissen gyalult erdei földúton.
A Zselicről ugyebár mindenki tudja, hogy alapvető építőanyaga a ragadós, csúszós sárga agyag, vagy más néven lösz. Lössz ami lössz nekünk menni kellett mert erre nem jár a busz, mentünk is egész nagy sebességgel É-felé.  Kicsit félrehúzódtunk amikor szemből egy másik túrás csapattal találkoztunk, a dombóvári sporttársakkal üdvözöltük egymást és mentünk tovább. Untuk már az esőt ezért előre megfontolt szándékkal jelzetlen és a GPS által sem jelzett utakra vezettem a társaságot, csak úgy toronyiránt, de nem céltalanul hiszen a domb tetején elértük a Fekete harkály tanösvényt és annak a legszebb és legérdekesebb részét is végigjártuk. Az erdőben az eső sem volt zavaró a talaj sem ragadt igaz kicsit óvatosan kellett közlekedni a meredek lejtőn és hát a palló terítéses ösvényekről sem célszerű letérni mert alatta mocsár található. Itt is megtörtént a geoláda keresés és találás, majd pár perc után már Töröcske utcáin próbáltunk megszabadulni a bakancsunkra tapadt zselici agyagtól.  Ezután már csak az volt vissza amivel ezt a kis beszámolót elkezdtem, és ismét csak gratulálni tudok a teljesítőknek. Szép volt „fiúk”! Őszintén remélem és ugyanígy fogok majd örülni azon túratársak sikeres teljesítéseinek is akik időközben egy-egy túrára nem tudtak eljönni így számukra még néhány km visszavan de a sikerélmény és ennek a három megyén át kanyargó szép túraútvonalnak a látnivalói mindenképpen csak gazdagítani fogják tudásunkat, élményeinket.         

DDP Bőszénfa - Töröcske.

2011. május 21., szombat

Jeli arborétum - Kám

A Jeli Arborétumot 1922-ben kezdte kialakítani gróf Ambrózy-Migazzi István. A hely kiválasztásában Malonyán szerzett tapasztalataira támaszkodott. Figyelembe vette a talajszerkezeten kívül a szubalpin és a mediterrán hatás együttes jelenlétét, amely esetenként az örökzöld lomblevelűek túlélésésének záloga. A telepítéshez bősége növényanyaggal rendelkezett. A párás, szűrt napfényű környezet kialakításához több tucat fenyőfélét, tuját, tiszafát, babérmeggyet, buxusok, madárbirsek és borbolya félék tömegét ültette el. A sétautakat páfrányokkal, nárciszokkal, liliomokkal szegélyezte. A kialakult mikroklíma már alkalmas volt a rhododendronok telepítésére.

Az egy évtizednyi munka, a megépített öthektárnyi csoda, továbbfejlődése Ambrózy-Migazzi István 1933- ban bekövetkezett korai halálával megszakadt.

A második világháború alatt és az azt követő zavaros időkben az arborétum nem gondozták. A telepített növényeket a honos akácos, borókás, seprűzanótos, nyíres foltok a teljes megsemmisüléssel fenyegették. 1953-ban a kertet védetté nyilvánították, majd pár év múlva a növénykateszter készült amely a grófi hagyatékból csupán 15 fenyő és 19 lombhullató fás növényfajtát talált.

A hatvanas évek erdészpolitikája szerencsére változást hozott a haldokló kert életébe. Az egzóták telepítése Ambrózy nyomdokain haladva újraindult és az eredeti állapotok irányába haladt. Az arborétum többi részén kísérleti célú telepítések történtek. Tájkörzeteket alakítottak ki, amelyek bemutatják Kína, Japán, Amerika, a Kaukázus és a Balkán, hazánk földrajzi szélességével és domborzatával megegyező területinek erdőtársulásait.

A hetvenes évektől neves erdészek és botanikusok egész sora dolgozott az arborétum fejlesztésén, melynek eredményeképpen napjainkra a fenyőfélék száma meghaladja az ötvenet. A nyírgyűjtemény 39 különböző fajtáján kívül számos lombos fafaj örökzöld és lombhullató cserje is fellelhető. Megtalálható még a lágyszárú hagymás, hagymagumós és gyöktörzses növények 100-nál több faja is. Sétautak esőházak épültek, padok és útbaigazító táblák kerültek kihelyezésre. A Jeli Arborétum területe 107 hektárra növekedett. A kertépítő munkák napjainkban is folytatódnak.

A legtöbb látogatót a havasszépe (rhododendron) tömeges virágzása vonzza. Május és június hónapokban a kert virágruhába öltözik. A nagymennyiségű virág, változatos színeivel és bódító illatával ejti ámulatba a látogatókat. A Vasi Hegyhát gyöngyszemét a tavaszi virágzás tette Európán is túljutó hírűvé.

Látogatási idő: április 01-30. szombat, vasárnap
május 01-június 30. minden nap 800-1700 óráig
július 01-szept. 30. szombat, vasárnap

Jegyárak (2011):
Felnőtt 1000 Ft, nyugdíjas , és gyermek: 700 Ft
Csoportos jegy 16 főtől felnőtt: 700 Ft, nyugdíjas és gyermek: 350 Ft

Forrás: http://vasihegyhat.celodin.hu/jeliarboretum.htm



Jeli arborétum

2011. május 19., csütörtök

Jelzésfestés Kereki Kiskút forrás


2011.05.23.:  A mai napon arról értesültem, hogy ez egy feleslegesen végzett munka volt mivel a turistaút kialakításához a szükséges engedélyek nem állnak rendelkezésre, így annak kialakítása nem lehetséges. 

**************

Miért fest az embert turistajelzést? Hát azért mert ha hagyják szereti csinálni, van rá ideje, kedve és örömet okoz ha tehet valamit Somogy természetjárásáért,  az egyesülete hírnevéért, és mert jó otthagyni a kezünk nyomát a természetben, tudva , hogy ezzel másoknak segítünk.
Mindenek előtt köszönöm Anitának, hogy segítségemre volt a „kifestő készlet” Kerekibe szállításában anélkül nem mentem volna semmire!
A Fejérkő 50 teljesítménytúra útvonala ez évben (2011) megváltozik. A Kereki vártól le kell majd jönni a vár alatti pihenőig és innen ezen az új útvonalon a Kiskút forrás érintésével nagyrészt erdős terepen kell újra visszakapaszkodni a gerincen vezető útvonalra.
Az új útvonal 3,2 km hosszú, a CZIKÓ-pihenő a kezdőpontja, majd széles földúton vezet Ny-felé, itt egy kiakasztható villanypásztort keresztez és egy hatalmas nyár jellegfánál balra, egy kis réten átvágva éri el az erdőt. Itt ismét villanypásztort keresztezünk, a védett területen egy ménes található mindenképpen zárjátok vissza ha kinyitottátok! Az erdőben kanyarogva emelkedő szekérút egy Y-elágazásnál ösvénnyé szelídül, az útvonal baloldali ága a jobban kijárt de nem arra kell menni! Néhány jelzés alapot „megtévesztésül” oda is festettem de ezt a kis eltévedést majd leszürkítjük J.
Az ösvény NY-DNY irányban egyenesen vezet tovább enyhén emelkedve és kis bukkanókon át hamarosan egy erősen benőtt csapásba megy át. Az utat nem lehet eltéveszteni hiszen a jelzések újak J  csak mindig egyenesen kell menni. Figyelmesen szemlélődő természetbarátoknak feltűnhetnek azok az óriási gesztenyefák amelyek az út jobb oldalát szegélyezik. Vajon ki ültette őket? Az út bal oldalán csak pár darab maradt meg de a rét felőli oldalon sok áll még és most teljes virágzásban nagyon szépek. Jártam erre korábban is de akkor – talán mert nem virágoztak – nem tűnt fel ez a szép vadgesztenye sor a sok akác között.  Egy facsemetés védő kerítését bal oldalunkon elhagyva újra szekérútra érkezünk, igaz a fű majdnem derékig ér, de látszik, hogy néha közlekednek rajta.  A kerítés elmarad, majd egy vadföld van a baloldalon és nemsokára élesen balra fordulva egy kerítésbe ütközünk. De nincs probléma mert a csemetést védő kerítés be és kijáratához  létrát készítettek.  Átmászva a létrákon átkelünk a fiatal csemetésen, ismét mászunk egyet és máris a Kiskút közelében az erdőben vagyunk. Szép öreg fák között vezet az út jobb oldalunkon kis erdei tó balról egy fából készült „szolgálati épület” és szemben előttünk a Kiskút forrás, pihenő , tűzrakó hely, szóval elég kellemes  igaz kicsit gazos és szemetes, a ttúra előtt rendbe lehetne tenni. A forrás által táplált  csörgedező patak hídján átkelve balra majd jobbra kanyarodunk. Előttünk ismét egy vadkerítés és ennek mentén széles szekérúton jutunk fel a domb tetején korábban kialakított Z sáv és piros rom jelzésű földútra.
Reméljük tetszeni fog ez az útvonal az erre járó természetbarátoknak. A Kereki Fejérkő-vára és a Kiskút forrás érintésével szép körtúrát tehetünk ezután Kerekiből.
A képeken az itt-ott látható forrás jelzések csak illusztrációk , nem ecsettel hanem egérrel készültek! A terepen - ma még -  csak a fehér alapozás látható de remélhetőleg hamarosan a minta is elkészül.

Jelzésfestés - Kereki

2011. május 15., vasárnap

DDP Mernyeszentmiklós - Igal

Kellemes zápor késztetett gyors mozgásra amikor reggel Kaposváron autóbuszra szálltam. Kicsit előbb értem Mernyeszentmiklósra mint túratársaim és így a gyülekező sötét felhőket nézegetve volt időm a kamásli felszerelésére a hátizsák átcsomagolására, szóval a lehető legjobban készültem az esőre. Aztán megjött, mármint a csapat nagyobbik részét hozó busz elköszöntem az engem őrző kutyustól és 9-en nekivágtunk ennek a szép somogyi DDP szakasznak.
Felsőmocsolád vasútállomása talán még romosabb mint 5 éve volt, az aszfalton ballagva Edit mint madarász nagy gyakorlattal beazonosított egy varjút aki egy fa csúcsán egyensúlyozott. A faluban kis kitérőt tettünk a Bánó kastélyszállóhoz , napjainkra az egész épület szépen felújításra került.
A pecsétért bekéretőző tagtársaknak volt szerencséjük találkozni a tulajdonossal is, aki egy közismert sportember. Őt éve, amikor 2006-ban erre túráztunk a házaspár hölgy tagja Bánó Virginia kalauzolt bennünket az addig felújított D-i szárnyban, azthiszem sokan példát vehetnének vendégszeretetükről és közvetlenségükről! Igaz ez nem turistaszállás de aki teheti keresse fel ezt a helyet , nem fog csalódni.
A kastélyt és környezetét körbe fényképeztük, majd tovább ballagtunk Ecseny felé. Nem okozott osztatlan sikert, hogy „frissen aszfaltoztattam” az országút egy részét, kicsit még büdös volt. Ecsenyben aztán újabb kudarc, a kocsma bezárt. Azért itt egy ebédszünetet tartottunk, majd a falu után végre szép erdős területre értünk. Mivel útvonalunk NY-K irányú volt így érthetően keresztbe kaptuk a Somogyra jellemző É-D irányú kisebb nagyobb gerinceket. Ecseny után azért inkább szintet vesztettünk és leértünk a Csillagfürt szurdok mellé. Ez a mély löszszakadék most szebbnek tűnt mint régebben, a kis patak is szépen folydogált benne. A szurdokot követve a nagyra nőtt bukszus-bokorról megismertem azt a helyet ahol az erdő mélyén egy egykori lakóhely maradványait lehet felfedezni. Az erdő szinte mindent vissza foglalt de a kút házikója még látható az útról.
A lassan emelkedő piros sáv jelzésen értünk fel az Igali tetőre, és itt előre megfontolt szándékkal áttértünk a közelmúltban felfestett sárga sávra. Kíváncsi voltam erre az útvonalra, és nem is csalódtam , szerintem szebb ez mint a piros sáv. Igaz van benne egy kis szépséghiba néhány száz métert elszántottak belőle, de a pár cm-es kukorica nem jelentett akadályt, természetesen vigyáztunk is rájuk.
Igal városát elérve a templom előtt elköszöntem a csapattól, nekik még le kellett menni a Fürdőig mert onnan indult az autóbuszuk. Miközben én a Fő út mellett szomjamat oltottam és a buszra vártam sajnáltam is őket, de nem nagyon mert azért biztos voltak annyira találékonyak, hogy a fürdő közelében is találtak egy hasonló „egységet”. J  Kaposváron aztán újra szakadt az eső, mint reggel amikor indultam, de ekkor már kit érdekelt. Az egész túra során egy csepp sem esett így nagyon kellemes és szép túra volt érdekes Somogyi tájon. A km kb. 22 volt a GPS szerint. Ezzel a túrával több tagtársam egy „lépésnyire” van a 320 km-es túramozgalom teljesítésétől, és ha minden jól megy akkor május 28.-án befejezhetik a túramozgalmat egy szintén nagyon szépnek ígérkező zselici túrával.  Viszlát kéthét múlva.   



DDP Mernyeszentmiklós - Igal