2011. november 16., szerda

Balaton körtúra 15. szakasz

Kéthely - Balatonfenyves

Táv: 15 km Szint: 0 m

Szép , napos időben indultunk és megérkeztünk a nagy 'fene-ködbe' azaz Kéthelyre. 11 fős csapatunk 3 turnusban ért a rajthelyre itt aztán a sűrű köd ellenére megtaláltuk egymást.
Gyorsan megszálltuk a polgármesteri hivatalt ahol egyéb szükségletek mellett a pecsételést is elvégeztük, köszönet érte a hivatal egyik kedves dolgozójának.
A települést K-felé elhagyva , a vasutat keresztezve értük el a berek szélét, itt É-ra fordultunk és egészen a Nyugati-övcsatorna nagy hídjáig mentünk.
A nagy , hártyásan fagyott víz felett átkelve újra a K-i irány következett. Szeptember elején túráztam itt a berekben, akkor sem volt nagyon látványos , most a köd tette némileg érdekessé a tájat, csatornák, hidak, kiszáradt csatornák váltogatták egymást.
Egy érdekes figyelmeztető tábla jelezte, hogy a Hubertus Bt. megtiltotta a közlekedést a területen de mivel a hivatkozás nem tartalmazta a § számot ami alapján ezt megtehetné, így mi úgy döntöttünk, hogy a köd miatt nem vettük észre.
A teljesen kiszáradt Pálmajori csatorna mentén É-ra fordultunk és egy darabig a kisvasút üzemelő szakasza mellett haladtunk tovább egészen az autópályáig. Itt újra kanyarodtunk egyet és a Nyugati-főcsatorna partján újra K-felé indultunk, majd átbújva az M7 alatt az Imremajor felé vezető országúton értük el Balatonfenyvest.
Néhányan a kisvasúti pályaudvaron pecsételtünk, bízva benne , hogy hátha van valami extra pecsétjük, nem volt.
Gyorsan végeztünk ezzel a szakasszal, a jól járható, száraz utak, és a sík terep ezt lehetővé tette, kicsit tartottam a tájékozódási nehézségektől ezért térképpel, tájolóval is felszerelkeztem hiszen a turistautak.hu sem tartalmazta az útvonalunk egy nagy részét, de nem volt szükség ezekre a hagyományos segédeszközökre. Az egész napos sűrű köd ellenére jó kis túra volt, a finom szilvapálinka és a finom sütemények is nagymértékben hozzájárultak a túra sikeréhez, köszönjük.

Még több fotó, katt a kis képre:

Balaton körtúra 15. Kéthely - Balatonfenyves.

2011. november 6., vasárnap

Balaton körtúra 14. szakasz

Kéthely - Balatonszentgyörgy

Nehezen jött össze ez a túra, mert sokáig bizonytalan volt, hogy el tudok e menni. Előző este azért értesítettem aki korábban érdeklődött, de közben más túrák is szerveződtek Így kis csapatunk 3 fős volt. Kéthelyig autóbusszal mentünk, itt sajnos vasárnap reggel semmiféle pecsételő helyet nem sikerült találni. A folytatást majd hétköznapra szervezem így a hiányt talán a postán tudjuk pótolni.
A település központjából a Fáncsi-vár felé indultunk értelemszerűen a Vár utcán, az egykori erősség sáncai szépen rendben vannak, jól látható a kiterjedésük. A területre a későbbi időkben egy zsidó temető létesült érdekes szép régi sírkövekkel.
Itt igazoló fotó készült majd tovább haladtunk Ny-felé a széles földúton. Ez a terület a homokos talajával igazi belső somogyi jellegű. Az elhagyott kutak, és néhány romos épület jelezte, hogy valaha a Bari-hegy K-i oldala felé vezető út mentén is éltek emberek. D-ről szőlők, É-ról szántóföldek szegélyezték az utat, egy mély horhós részen is átvezet az út majd egy meglepően dagonyás szakaszra értünk ahol legalább egy km-en kimentünk a szántóföldre mert ott jó kerülő út vezetett. A hegy alját elérve az út D-felé kanyarodik illetve egy másik ága erős emelkedőn vezet fel a Bari-hegyre. Mivel jól járható volt ezen a szép erdei úton mentünk fel. Itt találkoztunk először nagyon régi kék négyzet jelzésekkel amelyek később a zöld sávval fonódva egészen a Csillagvárig elő-elő tűntek, jelezve, hogy a természet barátok valaha Kéthelyről is festettek jelzett utat a Csillagvár felé.
A Bari-hegy K-i oldalán a Vadaskert nevű területen nagyon szép öreg erdőben vezet az út ez a szakasz teljesen jelzetlen de végig felfelé mentünk és az ősz színei nagyszerűek. tetszett ez a szakasz! A gerincen elértük a Marcali felől érkező zöld sáv jelzést , itt egy tarvágásos terület szélén elhaladva érkeztünk meg a Holládhoz tartozó pincesorhoz. A gerincen nagyon szép és jó állapotú régi nádfedeles pincék, két feszület és a Szent Donát kápolna jelzi, hogy nagy élet volt/van ezen a tájon.
A kápolna előtt tartottuk meg az első nagyobb pihenőt, egy geoláda is van itt amely befogadta a magammal hozott geocoint. A gerincen a zöld sávon É-felé haladunk a jelzések bár ritkásak de megvannak. Az M7 autópályához közeledve a jobb oldalunkon egy háznál rengeteg kutya van talán egy magán menhely van itt. 5 kutyus ki is jött az útra mi pedig bizony kissé félve közelítettünk, de ők illedelmesen visszamentek a területükre és csak bentről üdvözöltek bennünket, - igaz eléggé hangosan.
Az M7 kereszteződés előtt Magyarország harmadik legnagyobb viaduktját bemutató geoládát is megkerestük, majd átmentünk egy szépen kiépített átjáróm ami a régi 7-es út felé vezetett.
A Bari-erdő egy érdekes terület, rengeteg erdészeti út van benne és nagyon sok a kanyar, az irányváltás a jelzések pedig kissé ritkák, vagy a dús növényzet takarja őket, szóval ezen a részen jó volt a technika segítsége a tájékozódáshoz. Néhány kisebb dombon átkelve érkeztünk meg a Balatonszentgyörgy határában lévő téglagyár fölé. Jó ut vezet tovább a Csillagvár irányába , közben a piros sáv is csatlakozott hozzánk. A Csillagvárat most csak kívülről néztük meg. Besétáltunk a faluba betértünk egy kis cukrászdába az időt múlatni majd vonattal utaztunk vissza.
Szép őszi túra volt sok erdővel, talán egy nyár eleji időszakban érdemes erre visszatérni de csak száraz időben!

Balaton körtúra 14. Kéthely - Balatonszentgyörgy

2011. november 5., szombat

A Zselic peremén

Szentbalázs - Telek-hegy - Kaposhomok


Nagyon kimaradt az életemből a Zselic ezen ÉK-i része. Ráadásul a turistautak.hu-n is egy 'fehér folt'ez a terület így nyilván trackelési céllal is csatlakoztam a TTSE nyílt túrájához ezen a szép napsütéses őszi napon. Alig fértünk fel a buszra olyan szép nagy csapat jött össze, de aztán rendben megérkeztünk Szentbalázsra, itt egy kis helyi falunézés után jelzetlen utakon indultunk tovább. A Teleki-hegy D-i oldalán szép lassan felkapaszkodtunk a tetőre, igaz közben egyszer elveszett az út de aztán megtaláltuk. Szép feszületek és egy harangláb is található a szőlőhegyen jelezve, hogy bizony már régóta művelik gondos gazdák ezt a területet. A tetőn meglepően sáros volt az út, hiszen nem is emlékszem mikor esett eső, de aztán ezen is átkeltünk. Az É-i oldalon leereszkedtünk Kaposhomokra itt többen tesztelték a helyi egységet, és mivel annak árú készlete és szolgáltatása is jónak mondható volt megelégedéssel hagytuk el ezt a kis falut.
Az országúton kigyalogoltunk a buszmegállóhoz és busszal gyorsan haza is értünk. A napközben készült track alapján pedig hamarosan a térképre is felkerül az első összekötő út a két falu között.Köszönöm a túrát!

Szentbalázs-Kaposhomok.

2011. október 31., hétfő

Fekete harkály tanösvény - ősz.

Már többször jártam itt, közel van, de ilyen szép napos őszön még nem. Valójában már nagyon húzta a hátizsákomat az a két geocoin amit korábban találtam ládákban és gondoltam legalább az egyiktől megszabadulok. Így is történt , de közben az erdő őszi színei és a szép nagy őzlábgombák is jelentősen hozzájárultak a hangulat fokozódásához. Finom volt.
Aki nem járt még ezen a kicsi de hangulatos tanösvényen szakítson rá időt, megéri.


Fekete harkály tanösvény

2011. október 29., szombat

Túra a Hármashatáron

A TTSE túrája kapóra jött hiszen még nem jártam ezen a nevezetes helyen pedig közel van.
Balázs vezetésével szép napos időben, gyönyörű őszi terepen nagyon kellemes , és hangulatos túrán vehettem részt. Sásdi átszállással autóbusszal utaztunk Jágónakra, itt kellően felhangolódtunk és egy lendülettel elértük a Hármashatár Emlékoszlopot. A piros sáv jelzés eddigi szakasza erősen megkopott és ritkás, a Somogy megyei szakasz a továbbiakban szinte teljesen új. Itt a GCSTBM geoládát is megkerestem, megcsodáltuk a pottyantósba épített hatalmas darázsfészket, majd a szalacskai erdőkön keresztűl a Szent Antal kápolnát vettük célba. Itt új irányt keresve sikerült egy nyitva lévő pincét találni és természetesen a gazda büszkén kínálgatta saját termésű borát is, mi pedig nem akartuk megsérteni :-). A borozgatás után lesétáltunk a pusztuló Vadaskert településre és onnan autóbusszal érkeztünk vissza Kaposvárra.
Köszönöm a túrát!


Jágónak:
Lakossága magyar, többségében római katolikus vallású. A település egyetlen történeti emléke a falu határában található Daruvár maradványa.
Az 1750-1800 közötti betelepítések nyomán a falu lakosságának a fele sváb lett. Az 1800-as években kezd a lélekszám növekedni, a faluban megindul a fejlődés, és 1941-re a lélekszám eléri az 1100 fõt. A második világégést követően, 1946-ban a német nemzetiségű lakosokat kitelepítik, helyükre a Felvidékről és a környező szőlőhegyekből magyarok költöztek. A lakosság száma az elmúlt 60 évben jelentősen lecsökkent – 1996-ban 342-en, napjainkban már csak 292-en élnek a faluban. A korábban baranyai település 1975-től tartozik Tolna megyéhez.

Hármashatár:
Az emlékmű a három dél-dunántúli megye közös pontjánál áll; a kőben szegény környezet (Zselic) hagyományainak megfelelően keményfából kifaragva a N 46° 17,745' E 18° 3,179' 220 m pontnál. Az emlékművet 1998-ban emelték, egyúttal egy szerény pihenőhelyet és kilátót is kialakítva, ahonnan a hegytető fennsíkján túl gyönyörű kilátás nyílik a Mecsek hegyeire.

Szalacska: (Erről a szép és történelmében gazdag területről már sokszor írtam, ezúttal egy régi monda alapján egyik érdekességét ismertetem

Szalacska Kóbi-lik

Szalacska egy őskori földvár , ami már ezer éve csak szőlőhegyként funkcionál, de a róla szóló történetek ásatási anyagok, leletek terjedelmes múltra engednek következtetni.
A szalacskai Kóbi-lik (mint minden más szalacskai emlék) történetét jórészt csak az öregek elbeszéléséből tudjuk összerakni.
Az elbeszélések szerint a földvár északi oldalán nyílott egy földalatti (nyílás, folyosó, barlang ) bejárata melyet pár száz éve találhatott meg egy Kóbi (becenevű) kanász , ki a disznókat legeltetve véletlenül beszakadt ebbe lyukba. Igen nehezen ,sokára tudott csak segítséggel kiszabadulni . A nyílás újkori elnevezése tehát innen eredhet.
Ezen kívül a Kóbi-lik történetéről Pallósi József (helytörténeti gyűjtő ír, Nagy Káró bácsi elmondása alapján) :

„1937-ben a Nemzeti Múzeum Szalacskán a gazdasági szőlőben ásatást akart végezni, amit Bíró István bérlő nem engedett meg, így abba maradt. Azonban a kíváncsiság tovább furdalta az oldalát, Kaposkeresztúri embereket fogadott és elkezdett ásatni a szőlőbe a sperjer részen közép tájon. A vár északi oldalán két luk van mely egy alagútnak a nyílásai ,a két nyílás bent találkozik. Beküldtek rókázó foxit a lukba (mivel a nyílás keskeny és beomlott volt), amely 7 napig volt bent, ugatását a földön keresztül a kápolnáig hallották, ez indította el a gondolatot az ásatásra. Azt beszélték abban időben , hogy az alagútban van aranyból egy ökrösfogat és erre már a múltban is sok embernek fájt a foga, megpróbálták az ásást, de eddig még mindenki megunta és abbahagyta. Ezt tette Bíró István bérlő is. Látta, hogy az ásatás sokba kerül és mint haladtak lefelé egyszer csak beszakadt a föld, eltalálták az alagutat, de miután az összetartó földet leszedték róla lejjebb a föld homokos volt és beomlott. Így abba hagyták az ásást, ma is így van. Azt hallotta az öregektől, hogy ez az alagút a hátsó csillei erdőben, a sapkatőttésnél, ahol a sírhalmok vannak amit Erdők várának neveznek ott ér ki valahol. Olyan szájbeszéd is volt , hogy a baranyajenői erdőben van egy kitéglázott bejárata. Mások szerint Gödreszentmárton községen kívül Baranyajenő felé menet volt 3 ház az egyik csárda volt. Lityóki csárdának nevezték, ennek a pincéjébe érne ki. Ebben a csárdában sokat mulatott Patkó Bandi betyár, fokosának a mestergerendába vágott helyét még ma is láthatni, ha közben mióta én nem láttam az épületet lebontották volna.”
Van olyan feltételezés is , hogy az alagút időszakonként több funkciót is betöltött, nem csak katonai védelmi célokat. A római korban a köztársaság válsága idején az emberek tömegesen fordultak el a hivatalos államvallástól, és titkos vallási társaságokba tömörültek. rituális szertartások színhelye is lehetett (pl. Mitrász kultusz).
Jelenleg a Kóbi-lik szalacskai bejáratai már nem láthatóak, mivel a TSZ idejében földmunkagéppel útépítés közben betolatták.

Forrás: Szalacskai Borbarát Egyesület



Hármashatár.

2011. október 13., csütörtök

OKT Zemplén

Hosszú előkészítés után végre eljött ez a nap és nekivágtunk a számunkra legtávolabb lévő OKT szakasz, a Zemplén bejárásának. 12 fős csapatunkat Feri a sofőrünk és az Ő Ivecoja juttatta el nagy biztonsággal és kényelmesen erre a ’másfélmilló méteres’ utazásra. Az időjárásra sem lehet panaszunk, hiszen végül is mindenben volt részünk de semmi nem zavarta a jókedvű túrázásunkat.
Szállásunk végig Hollókőn volt a Holló Panzióban , vacsoránkat pedig a Balkon Büfé konyhája biztosította.
Az első napi 500 km buszozás után Makkoshotykán kezdtük meg a gyaloglást és a délutáni órákban sok szalamandrával és az öreg Rákóczi-fával is találkoztunk miközben kóstolgattuk a Zemplén ízét, zamatát. Országunk ezen K-i szegletében kb. fél órával korábban sötétedik és bizony a hőmérséklet is kevesebb itt a hegyek között mint az otthoni környezetben így nagyon jólesett amikor meleg szobák vártak ránk szállásunkon.
A második napot a várak tették színessé, Regéc magas várához felkapaszkodtunk, csodáltuk a kilátást és a romokat majd a hegyről leereszkedve az Arka-patak sziklás völgyében vezetett utunk. Sokan hoztak csizmát, és egyéb speciális vízjáró eszközöket de szerencsénkre a vízszint mind a 13 gázlón alacsony volt a köveken biztonsággal és száraz lábbal át tudtunk kelni. Mogyoróska, Arka nagyon szép hegyi falucska, majd országúton vezet tovább Boldogkőváraljára a kéktúra ahol ismét a hatalmas várfalak és a tájház látogatása zárta a napot. A nyáron voltam a várban így most inkább kívülről jártam végig.
Harmadik napunkon volt a leghosszabb a táv és a legtöbb a szintemelkedés, reggel csendesen pálinkázva készülődtünk erre a várhatóan nehéz napra, de jó volt az első két nap bemelegítésnek és minden gond nélkül és meglepően könnyen jártuk végig a Zemplén Ny-i gerincét több gyönyörű szikla alakzattal , csodálatos kilátással és persze az őszi erdő minden szépségével. Éjszaka egy zápor vonult át szállásunk felett de a terepen ennek nyomát sem láttuk.
A negyedik nap sötét fellegekre ébredtünk és ezek a felhők el is kísértek bennünket ezen a napon. A hutás vidék volt terítéken, hegyek, völgyek, szurdokok és ösvények tették érdekessé a természeti látnivalókat. Nagyhuta felett az erdőben távoli asszonykórust hangjait hallottuk , találgattuk is, hogy mi lehet, misének hangos, kocsmai nótázásnak túl nőies, de aztán mindenre fény derült amikor a település első ízben megrendezett Szlovák kisebbségi találkozójának közepére cseppentünk. Az eső is elég jól rákezdett így mi is behúzódtunk az ünneplők közé. Ebben a kis faluban aztán olyan vendéglátásban volt részünk amilyenben talán utoljára Rockenbauer Pálnak és csapatának volt része.
A helyi drótostót nótáját ugyan nem értettük de a krumplis lángos, a finom pörkölt és a helyi pálinka igencsak jólesett, elég sok időt töltöttünk itt el de aztán menni kellett tovább a huták elfogytak és Bózsva hatalmas sziklájához érkezve már az eső is elállt így mindenki fel tudott mászni erre a hatalmas sziklára is. A nap során még megnéztük a helyi háziállat specialitásokat amit mifelénk dámszarvasnak ismernek majd egy közúti elterelés miatt kissé megkésve de ezen a napon is sok élménnyel gazdagodva értünk vissza Hollóházára.
Az ötödik nap volt talán az amikor szabályosan halmoztuk az élvezeteket hiszen a fagyos reggelen a lankásabb oldalon kapaszkodtunk fel a Nagy Milic 896 m-es csúcsára , az éjjel esett hó nem volt zavaró - felfelé. Vidáman értünk a csúcsra, ahol Kati és Éva saját recept szerint készített forró és ’érdekesen ízesített’ teájával melegítettük fel magunkat. A csúcson álló obeliszk néhány m-re a határtól szlovák területen áll, talán ezért csak az ő címerük van rajta.
Aztán megkezdődött az ereszkedés a csúcsról ez volt a 6 napos túra legnehezebb szakasza , ugyanis a D-i oldalon is kb. 600 m-ig megmaradt a fagyos hó ami nagyon meredek ösvénnyel párosulva igencsak megnehezítette az utat. De le értünk és egy kis erdészháznál már egész jó időben pihentük ki az ereszkedés fáradalmait. Attila és Renáta ezen a napon szemben túrázott velünk találkoztunk is, majd mentünk tovább Füzér felé. Ez volt a legmeredekebb várhegy de természetesen ide is felmásztunk, és az őszi színekben pompázó Milic-csoport a Hegyköz és a szikla csúcson álló vár is nagyon szép volt. Késő délután még egy kis múzeum látogatás és Hollóháza néhány más érdekessége is belefért az időnkbe, valamint ezen a napon feltölthettük porcelán készletünket is. A fárasztó nap után az ’utolsó’ vacsoránk kicsit hosszúra sikerült majd a szállásunkra vissza ballagva az SZKTE asszonykórusa és Zsuzsa tüzes vize volt segítségünkre a hangulat szinten tartásában.
Eljött az utolsó nap is amikor ismét beköltöztünk a buszba de a reggeli órákban még megnéztük Sárospatakon a Rákóczi várat és persze a nagyon szép és híres Vörös-torony sem maradt ki. Ezután pedig következett a ráadás túra hiszen a közelünkben volt a Zemplén egyik legérdekesebb és egyedi látnivalója a Megyer-hegyi Tengerszem és felhagyott malomkő bánya. Károlyfalváról támadtuk a hegyet és az erdei ösvényen gyorsan felértünk a csúcsra ahol először fentről csodálkozhattunk rá erre a függőleges sziklákkal határolt kis tóra. Leereszkedve pedig a hegybe vágott szűk bánya bejáraton a vízszintről is megnéztük ezt a nagyon látványos helyet.
A hegyről lemászva még nem volt vége a napnak ugyanis egy helybéli gazda jóvoltából megismerkedhettünk az aszú bor készítés elméletével. A kóstolás pedig mindenkit meggyőzött arról, hogy a Tokaji bizony nagyon finom bor! Be is vásároltunk rendesen.
Hazafelé ismét 8 órás buszozás várt ránk de Feri mindenkit biztonsággal hazaszállított és lassan rólam is legördült az a nagy kő ami az út elején bizony eléggé nyomasztó volt. Lehetetlen olyan programot és feltételeket biztosítani ami egy ekkora csoport számára egyformán és minden igényt kielégítően érdekes és elfogadható lehet 6 napon keresztül, de úgy érzem ezúttal nagyrészt sikerült. Ezúton is megköszönöm a csapat minden tagjának azt a sok türelmet, toleranciát, segítőkészséget és vidám hangulatot ami számomra és talán számotokra is széppé, emlékezetessé és érdekessé tette ezt a túrát!

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

Hevesi Zoltán


Zemplén 1.nap

Zemplén 2.nap

Zemplén 3.nap

Zemplén 4.nap

Zemplén 5.nap

Zemplén 6.nap



Regéc vára



Valahol az erdőben



Nagyhutai drótostót



Határeset



Füzér és a Milic csoport



Indulj el egy úton





2011. szeptember 30., péntek

RP-DDK Abaliget vá. - Felsőkövesd - Gálosfa

Táv: 27,5 km Szint : 600 m

Reggel egy kis vonatozással kezdtem a napot, és áthaladva Magyarország második leghosszabb vasúti alagutján Abaligetnél csatlakoztam egy nagyon jó hangulatú túrázó csapathoz, a sok régi ismerőst is felvonultató
székesfehérvári Gyöngyvirág TE. tagjaihoz, akik Horváth Pisti vezetésével
járják az RP-DDK zselici szakaszát.

A vasútállomáson pecsételtünk majd egy kis kevergés után eléggé benőtt
útvonalon indultunk neki az első dombhátnak. Szép erdőn keresztűl értük el a gerincen vezető utat Szentkatalin és Karácodfa felett. A távolban kéklő
Mecsek vonulatai szépen látszottak. A túraútvonalunk ezen a napon nagyrészt Baranya megye területén vezetett, szép öreg erdőben érintettük a Zselic csúcsát a Hollófészek nevű helyet ami 358 m magas.
A Baranya megyei erdészet egyik nagy vaddisznós-kertje mellett haladtunk tovább és tettünk egy kis kitérőt a közeli Nagymáté-i vadászházhoz.
Az itt található szép pihenőhelyen tartottuk az ebédszünetet, megnéztük a
régi és még mindig kint lévő de már használaton kívül helyezett nyalókás
dobozt is.
Érdekes és követendő példa lehetne az itt létrehozott szép arborétum és a Fekete Istvánnak emléket állító szobrok és a tanösvény, melynek egy részét is érintettük. Rengeteg erre a Zselicben védett szúrós csodabogyó, egy mély erdei völgyet keresztezve és lihegve érkeztünk meg Felsőkövesdre. Ezen a kis településen talán 20 ember él még, inkább üdülőterület jellege van. A 155 éves harangláb mellett található a nyalókás doboz amelyből elvégezhettük a
füzetünk ezen pontjának érvényesítését is.
A településen áthaladva leereszkedtünk a gerincről de csak azért, hogy fel tudjunk kapaszkodni a Hideg-oldalon keresztül az egykori Szabás -
kihalóban lévő - település főutcájára.
A szellemjárta pusztuló házak között végig haladva a Cigány-dombon keresztül érkeztünk meg Somogy -megyébe. Alattunk a kistótvárosi uradalom épületeit nézhettük a kerítésen kívülről és fájó szívvel néztük a szép magán kilátót amely szintén el van zárva a természetjáróktól, pedig csak néhány 10 méterre van a kéktúra útvonalától! Az egykori Nagytótváros teljesen elpusztult település helyét már csak néhány bucka és öreg diófák jelzik a Tótvárosi-erdőben. A hegyről meredek ösvényen ereszkedtünk lefelé egy mély szurdokvölgy peremén és az erdő alját elérve néhány perc alatt elértük Gálosfa szélén az első házakat majd megkerestük a pecsételő helyet is ahol szép eredeti MTSZ pecsét található, valamint jéghideg italok mindenféle változata is előfordul.
Egy jó órát pihentünk ebben a kellemes 'pecsételőhívatalban' közben
túratársaimmal megismertettem túramozgalmainkat, teljesítménytúráinkat és
úgy általában a Külső-Somogy szépségeit.
Remélhetőleg később többen visszatérnek majd Somogy más részeire is túrázni.
Köszönöm a túrát, és hogy Veletek tarthattam!



RP-DDK Abaliget - Felsőkövesd - Gálosfa.

2011. szeptember 24., szombat

Deseda körtúra 2011

Táv:17.5 km, Szint: 260 m

Kellemes nyárutón 10 egyesületi tag és 2 vendég (családtag) vett részt ezen a könnyű túrán ezzel több mint 20 %-os volt a részvételi arányunk.
A gyors nevezés után megkerültük a Deseda tavat és tettünk egy kitérőt az arborétumba is.
A magas vízállás miatt itt-ott volt egy kis dagonya de ez mit sem rontott a csapat hangulatán.
Az út mellett több helyen almát szedhettünk, valamint a kitartóbbaknak a vacsorára való keszeg beszerzésére is volt lehetősége :-)
A cukorgyárnak is próbáltunk besegíteni, hátha olcsóbb lesz a cukor ha felszedjük a répát a régi de jól bevált módszerrel.
A túra után ismét felöltöztette a résztvevőket a rendező egyesület.

Kellemes túra volt, köszönöm, hogy velem tartottatok és köszönjük a rendezést.


Deseda körtúra.


2011. szeptember 22., csütörtök

Balaton körtúra 13. szakasz

Keszthely - Fenékpuszta - Balatonszentgyörgy

Az autómentes nap alkalmából ezen a napon a forgalmi engedély felmutatásával ingyenesen lehetett vonatozni. Ezt a lehetőséget nem hagyhattuk ki így egy olyan szakaszt választottam ki a Balaton körtúrából ahova jó a közlekedés és jó messze is van. 11-en jöttünk össze Keszthelyen a vasútállomáson és indultunk neki ennek a szakasznak.
A város múzeuma mellett elhaladva NY-i irányban a nevezetes fenyő sort céloztuk meg. Egy kis kutyatemető mellett elhaladva gyorsan ki is értünk ebbe a szép fasorba és ezen haladtunk egészen Fenékpusztáig. Útközben Szendrei Júlia szülőházánál álltunk meg egy kis időre, zárva volt így csak kívülről néztük meg és elkészítettük az igazoló fotókat.
Nagy szemét hegyek mellett értük el a pusztuló Fenék kastélyt és a mellette található Valcum Castrum római romokat. Körülnézve és megszemlélve a romokat indultunk is tovább ekkor már aszfalton azaz a Balatoni kerékpáros útvonalon.
A közelben található 400 éves Vámház kocsmánál sikeresen frissítettünk, megnéztük az épület díszítését és a kiállított történelmi relikviákat majd indultunk tovább Balatonszentgyörgyre. A települést teljesen keresztbe gyalogoltuk és kimentünk egészen a Csillagvárig hiszen ez fotós ellenőrző pont is egyben, és mint látnivaló sem kifejezetten elhanyagolható.
Itt is lehetőség volt frissülésre és különböző ételek fogyasztására is, néhányan éltek is a lehetőséggel.
A Csillagvártól vissza sétáltunk Balatonszentgyörgyre a vasútállomáshoz és természetesen vonattal utaztunk haza. Szép ez a szakasz, van bőven látnivaló is benne csak sok az aszfalt.

Még több fotó, katt a kis képre.


Balaton körtúra 13. Keszthely - Balatonszentgyörgy.

2011. szeptember 12., hétfő

Deseda arborétum

Kaposvártól északra található hazánk leghosszabb mesterséges tava a Deseda. A tavat a hasonló nevű patak völgyzáró gáttal történő elgátolásával duzzasztották fel 8 km hosszúságban, 1975-ben.
A tó és erdővel tarkított környezete a kirándulóknak és a vízi sportok szerelmeseinek egyaránt kellemes időtöltést nyújt. A Toponárhoz közeli részét főként a fiatalok, a sportolást és a strandolást kedvelők látogatják, míg a Magyaregrest és Somogyaszalót érintő partszakasz a csendet, nyugalmat keresők pihenőhelye.
Halállománya – melyben a magyarországi őshonos halfajok találhatók – elismert horgászparadicsommá tette a tavat.
A Deseda-tó mellett egy tájidegen akácos területen 28,7 hektáron arborétumot telepítettek 1978-ban. Az arborétumban szinte minden hazai fafaj megtalálható, a telepített lombos fák fajszáma 73, a tűlevelűeké 38, utóbbiak főleg exóták. Az arborétum egyik sétaútja (1,4 km) közvetlenül a vízpart vonalát követi, a másik (1,7 km)körsétaút-szerűen kanyarog a facsoportok között. A fiatal arborétumban tájképi szempontból impozáns látványt nyújtó tűlevelűeket, hamis ciprusokat, tujákat és jegenyefenyőket sorokban és csoportosan ültették. A külhoni fajok mellett a hazai lombhullató fáink – ezüsthárs, bükk, nyír – is helyet kaptak.

Még több fotó, katt a kis képre:

2011. szeptember 3., szombat

CSISZTA 20

A ZÖLDGÖMB SPORT KLUB TÚRÁINAK SZELLEMISÉGE

1. A teljesítménytúrázás, mint a természetjárás egyik ága, a felkészült, sportosabb életvitelű túrázók tevékenysége. Amikor egy túrázó egy teljesítménytúrára jelentkezik, akkor tisztában van azzal, hogy a túra teljesítéséhez magasabb szintű szellemi és fizikai erőfeszítésre van szükség, mint egy kötetlen kirándulás esetén.
A Zöldgömb Sport Klub túráinak célja ennek a szellemi és fizikai erőfeszítésnek az elősegítése. A szellemi erőfeszítés, a helyes útvonal és az ellenőrző pontok megtalálása éppen olyan fontos, mint a fizikai erőfeszítés, azaz a túratáv teljesítése. Ezért túráinkon az általunk megadott információk csak annyi ismeretet tartalmaznak, amennyi a túra teljesítéséhez feltétlenül szükséges, de még nem teszik szükségtelenné a túrázók szellemi erőfeszítéseit.
Úgy gondoljuk, hogy a teljesítmény értékét jelentős mértékben a fizikai és szellemi erőfeszítés nagysága határozza meg. Ennek az erőfeszítésnek a létrehozásához szeretnénk túráinkkal is hozzájárulni.


Kis sorban állás után 8-kor sikeresen neveztünk, - 800 Ft, kicsit drága.

Időjárás: reggel kellemesen meleg, később túlzottan meleg.
A túra leírása:
Megettük Anita sütijét.
Mentünk D-felé 3 km-t egyenesen a kisvasúti síneken és
Zsuzsáéknál pecsételtünk az 1.-es ponton.

Balra fordultunk és mentünk 3 km-t földúton, majd jobbra fordultunk és
mentünk 3 km-t murvás úton és pecsételtünk a 2.-es ponton, azaz Csisztapusztán.

Itt volt sör, kávé, sör, lángos, sör, jégkrém, sör vásárlási
lehetőség, majd balra fordultunk és ismét a vasút nyomvonalán mentünk 3
km-t, közben egyszer a sínekkel együtt jobbra, balra, jobbra fordultunk.
Ezután irányváltás nélkül mentünk még 4 km-t földúton, majd a csatorna előtt jobbra fordultunk és 2 km mentünk a célig azaz Imremajorba, ahol Gabi leigazolta a beérkezésünket.

Innen több variációban lehetett visszajutni Balatonfenyvesre, gyalog
(elvetettük), bérelt autóval (szerencsére a sofőrt nem tudtam előkeríteni),
kisvonattal ami bár dugig volt de szépen visszarepített bennünket a
Rajthelyre. Köszönet Anettnek, hogy szólt! Balatonfenyvesen ismét sorban
állás és megkaptuk a kitűzőt és Oklevelet, majd aki megdolgozott érte itt
vehette át az Észak-Somogy Teljesítménytúrázója kupát

A menü zsíroskenyér hagymával, szörp (darázzsal) és víz.
Fogyasztottunk elég rendesen!
A Csiszta túrák ezévben bekerültek a kupa sorozatba így a megszokottnál sokkal többen vettek részt rajta, az útközben hallott véleményeket nem idézem, fölösleges. Talán érdemes lenne átgondolni, hogy beleillik e a kupa túrák sorába.
A túra nem jelzett utakon vezetett, itt-ott gazos volt, néhol nagyon gazos, de hát ilyen a kisvasút - sajnos pusztul.
Minden ponton volt személyzet köszönet ezért a besegítő sporttársaknak!
Köszönjük a túrát!


Csiszta 20.

2011. augusztus 27., szombat

Zselici 4 fa túra (20)


Az elmúlt évben elmosott bennünket az eső. Most a nagy meleg nehezítette egy kicsit a túrát, de így is sikerült mind a 4 fát érinteni, igaz csak a 20-as verzióban.
A reggeli busznál nem jött senki, aki jelezte, hogy jönne, pedig a korábbihoz is kimentem, és végül a későbbire szálltam fel.
Simonfán a turistaháznál még a 30-as táv tömegrajtját is elértem, későbbre kellene tenni a hivatalos rajt időt vagy egy tól-ig időtartamot meghatározni.
Érdekes a nevezés is hiszen ki kell várni, hogy a hosszabb távok nevezzenek csak azután lehet nevezni.
A szöveges itiner mellé ezúttal színes térképet is kaptunk karton papírra nyomtatva ez mindenképpen jobb mint a korábbi években használt.
A túra ár/érték arányát is itt említeném meg ami jó, hiszen a 20-as táv 500.- Ft (ebből Turista kártyára még 100.-Ft kedvezmény is volt) és minden ponton volt valami ellátás.
Egy 8 fős csapattal indultam el ami a Meteor - TTSE - SZKTE vegyes válogatottjának is tekinthető.
Láttam a rajtnál más SZKTE tagtársat is de nem velünk tartott, igaz nem is jelezte előre, hogy részt vesz a túrán.
Balázs mint a terület legjobb ismerője mutatta az utat számunkra, így gyorsan felértünk a Simonfa feletti tetőre, majd a zöld sávon haladtunk tovább. Sikeresen felmértem a nemrégiben felfestett új Z nyomvonalát is, szép az új szakasz, öreg erdőben, mély vízmosások mentén kanyarogva vezet majdnem egészen Cserénfáig. A jelzések is szépek, jól követhetők.
Az új útvonal már szerepel a turistautak.hu térképén is.
Cserénfán először frissítettem 0,5 l árpaszörp segítségével majd Bandiéknál igazoltattuk a pontot. Vizet, nápolyit kaptunk itt, ami egyben a 10-es táv célja is volt.
Az itt kapott információ alapján Kaposgyarmatig az országúton kellett menni, mivel a régi vasút nyomvonalát, ahol a jelzés menne elkerítették. Sokszor volt már probléma ezzel a szakasszal valószínűleg véglegesen ki kellene hozni a jelzést a két falu között az országútra.
Kaposgyarmaton a szép Székely-kapun áthaladva kellemes helyen volt az ellenőrző pont. A víz mellé nyalóka volt az ellátmány, amit ezúttal zsebre vágtam, majd később elnyalogatom.
Itt kicsit megpihentem, ettem stb. így elszakadtam a kis csapattól, és Gálosfáig egyedül mentem, a faluban szerencsére nyitva volt a kocsma ahol 1 l kellemesen hideg gyümölcslével pótoltam a folyadék készletemet. Már majdnem kiértem a faluból és aggódtam, hogy hol a helyi ellenőrző pont de a buszmegállónál megtaláltam, itt finom almát kaptam a folyadék mellé.
Tovább haladva Bőszénfa felé a tavak környékén rákapcsoltam egy kicsit így újra csatlakozni tudtam a csapathoz és együtt érkeztünk be Bőszénfára a Mese Szálló udvarára ahol a 20 km-es táv célja volt. Útközben néhány új utat és a falu kis tavát is sikerült felmérni így ezek is rákerülhetnek a térképre.
A célban Vukov Péter sporttárstól kaptuk meg a kitűzőt, emléklapot, egy szép nagy csokit és egy szponzori pólót is.
Jó kis túra volt, nekünk csak eddig, a 30-as távon indulók még vissza mentek Simonfára, mi pedig egy kis pihenés, frissítés után haza indultunk.
Ezúton is köszönöm a Kaposvárig tartó fuvart a Szilágyi család férfi tagjainak. Több órát kellett volna a buszra várni, így délután 3-ra már otthon voltam, ekkor járt le a túra szintideje.
A rendezőktől kapott információk alapján közel 120-an neveztek több mint fele a leghosszabb távra, a két rövidebb távon pedig nagyjából feleződött a létszám.
Köszönöm a rendezést, jó túra volt kicsit meleg időben. ( 32 fok)


Zselici 4 fa túra

2011. augusztus 20., szombat

Vigadó-hegy - Szalacska

Az előző napi felhőszakadás nyomai még nem tűntek el nyomtalanul, ennek köszönhetően nem volt poros az út, nem szállt felhőkben a virágpor, szóval kellemes meleg nyári idő és időnként tocsogós út várt ránk. Külön jólesett az időnként derékig érő fű melyről gondosan begyűjtöttük az összes vizet a ruhánkra. A METEOR TTE nyilt túráját Balázs vezette, hozzájuk csatlakoztam be így rögtön 20 %-al nőtt a létszám. Nemzeti ünnepünk rendezvényei valószínűleg sok túrázót késztettek arra, hogy más programokat keressenek.
A buszos megközelítés után Mosdósról mentünk fel a piros sáv jelzésen a Vigadó-hegyre, majd a látnivalók megtekintése után arról leereszkedtünk a hatalmas, magányos halomsír felé a piros-zöld közös szakaszára és ezen indultunk Szalacskára. A rövidebb zöld sávon értünk fel a hegytetőre ahonnan a piros kereszten jöttünk vissza Nagyberkibe majd egy kis frissítés után vonattal tudtunk hazautazni. Erdős, cserjés és szántóföldes terep egyaránt előfordult de természeti , kulturális, szakrális, és történelmi emlékekben is gazdag ez a terület, érdemes erre túrákat szervezni.
A kiváló bortermő és borkínáló vidék nem mese, egy pincéhez beköszönve, érdeklődésünkre a gazda rögtön előkereste rejtett tartalékait és nagyon jólesett az a kis pihenés a kápolna mögötti pincénél. A komlói egykori bányász és kedves felesége számára vadidegenek voltunk mégis kedvesen egy jót beszélgettünk velük a saját termésű borok és és párlatok kóstolása közben.
Természetesen a fogyasztásunkat fizettük, tehát senki ne számítson erre ingyenes dínomdánomra, ez nem erről szólt, de a kulturált viselkedéssel arra járó túrázót nem utasítják el, ha megszomjazna. A térségi látnivalókat a geocaching.hu honlapon már jól összegyűjtötték, az alábbi információkat onnan idézem, megadva a geoládák hivatkozását is.
Köszönöm a túralehetőséget.

Mosdós Vigadó-hegy

A község határában talált leletek, ill. feltárt temetkezési helyek arra utalnak, hogy itt kelták laktak az idősszámítás előtti évezred közepén és messze földön híres telepet építettek ki. A Szalacskai őstelep mint fejedelmi székhely dunántúli gócpont volt, pénzverővel, bronzöntödével és kovácsműhellyel. A falu történetét okleveles adatok alapján 1535-től ismerjük. Iskoláját 1730-ban alapították. A múlt század végén a község legnagyobb földbirtokosa, őrgróf Pallavicini Ede épített egy skót lovagvárakat utánzó kastély.
A községtől délre 2 km-es távolságba helyezkedik el a kiváló mikroklímájának köszönhetően a harmonikus, zamatos borokat termő Vigadó hegy. A szép, rendezett pincékben kiváló borok érlelődnek, melyek a túrázni, kirándulni vágyók részére rendelkezésre állnak. A főbb termelt fajták: olaszrizling, királyleányka, zöldvertelini, kékfrankos, zweigelt és a merlot. Minden év tavaszán hozzáértő, vizsgázott borszakértők minősítik a borokat. Májusban itt rendezik nagy kulturális program keretében a hegyi búcsút az 1779-ben épült Szent János kápolnánál. A Vigadó hegy látványosságai a Székely kapu, kopjafák, továbbá a szépen rendbe hozott 3 forrás. Aki szereti a jó borokat, a friss tiszta levegőt és meg akarja ismerni az itteni hegyi gazdák vendégszeretetét, az látogasson ki a Vigadó hegyre, melyet végig beton úton közelíthet meg.

A Vigadó-hegyi kápolna:

A kápolna 1779-ben épült. Alapterülete 7x4 m. Titulusa Nepumuki Szent János, a hajósok védőszentje.
A nép ajkán élő legenda szerint a mai kőkápolna helyén egy fakápolna állt, melyet a hajósok építettek.
Jelenleg két kis harang van a kápolnában. A monda szerint abban az időben a Kapos még hajózható volt, és ezek a hajósok egy nagyobb áradásból megmenekülvén, hálájuk jeléül építették a fakápolnát. A hegyi kápolnát az 1800-as évek elején építették át kőkápolnává. Ez Babics András veszprémi kanonoknak köszönhető, akinek Imre nevű testvére mosdósi kisbirtokos volt. Annyi maradt fenn, hogy Babics András egyszer 406 koronát adott a kápolna építéséhez. A kápolna igen elhanyagolt volt az 1900-as évek elején. Ezért a História Domus szerint 1926-ban renoválták, mivel a tetőzete már beomlással fenyegetett. 1951-ben a mosdósi templom fazsindejét kicserélték a hívek adakozásából piros palára. Az itt megmaradt palából fedték be az igen elhanyagolt hegyi kápolnát 1951-ben. 1976-77-ben lett ismét felújítva.
Napjainkban a hegyi búcsúkor (Nepumuki Szent János napjához legközelebb eső vasárnap) szentmisét tartanak a szépen helyreállított kápolnában. Forrás (GCVIGA)

Nagyberki - Szalacska

Ősi halomsírok, kelta kori település.
Az idevezető út során, ha nyugat felé átnézünk a szomszédos domboldalra, többet is megláthatunk az ott lévő, nagyon régen keletkezett halomsírok közül! A régészek még ma sem tudják pontosan megállapítani róluk, hogy melyiket építették a bronz- vagy rézkori, és melyiket a római kori népek, ugyanis a régebben megépült sírokat a későbbi népcsoportok újra felhasználták a saját temetkezésükhöz. Ezen a környéken a kelták idejében is fontos település állt. A kelták maguk nem építettek halomsírokat, csak felhasználták a régieket, ezért a térképeken szereplő ,,kelta halomsírok'' kifejezés igen megtévesztő. Viszont működött itt kelta kovácsműhely, bronzöntöde és pénzverő is! Ma is lehet még találni errefelé (a Szalacska-hegyen és tágabb környezetében is!) különböző értékes leleteket, bár a legtöbbet elvitték már múzeumokba. Ha továbbmegyünk a piros jelen dél felé, akkor elérjük a piros jelet, azon észak-nyugatra majd északra, Mosdós felé indulva eljuthatunk a halomsírokhoz.
Egy másik, nagyobb halomsír-csoportot láthatunk az erdőben, ha addig megyünk délre a piros jelen, amíg kiérünk a szőlőkertek közül az erdőbe, itt egy sorompó zárja el az utat. Az ezután következő első balra vezető úton elindulva rögtön feltűnik az első halomsír, majd egyre több másik követi. Némelyiken meglátszik, hogy a ,,kincskeresők'' évtizedekkel ezelőtt felásták és kifosztották az egészet...

Szalacska-hegy, földvár

A Szalacska-hegyen egy ősi földvár nyomai látszanak. Ha jobban megfigyeljük, az egész szőlőhegy tulajdonképpen erre települt. Bármerre is megyünk a szőlőskertek, présházak között, ha elérjük a domb peremét, azt vesszük észre, hogy az igen meredek, sőt, néhol többlépcsős sáncokat is megfigyelhetünk. Különösen télen látványos ez, amikor nincsenek zavaró lombok a fákon.
Szalacska védőszentje páduai Szent Antal - az Antal-napi hegyi búcsút, az 1773-ban barokk stílusban épült római katolikus, műemlék jellegű kápolnánál, mely Szalacska legmagasabb pontján áll. Forrás: (GCNBER)

Szalacska és környéke folyamatosan alkalmas helynek bizonyult megtelepedésre a történelem előtti koroktól mai napig. Régészeti leletek alapján a középső bronzkortól (Kr.e. 2300-tól) követhetjük a hely történetét.
A bronz-és vaskor átmeneti időszakában (Kr.e. 800-tól Kr.e. 500-ig) a Hallstatt-kultúrához tartozó törzsek uralták a Dél-Dunántúlt. A vaskorban (Kr.e. 500-tól Kr.u. 50-ig) már névről is ismerünk itt lakó népeket görög krónikákból, akik közül számunkra legnevezetesebbek a pannonok. A vaskor második felében az akkori Európa nagy részét benépesítő kelták uralták a Dél-Dunántúlt.
Az Alföld vidékén birodalomalapító, iráni eredetű sztyeppei népek (szkíták, szarmaták, dákok) ide nem terjesztették ki uralmukat, de a Kr.u. 1. század derekán a dákokkal vívott háborúk kiszorították a keltákat az Alföldről, és meggyengítették a dunántúli kelta boius-tauriscus szövetséget, a dák birodalom is hamarosan szétesett. Hatalmi űr keletkezett, amelyet a római birodalom töltött ki, létrehozva Pannónia provinciát.

Kunhalmok

A kunhalmokról csak egy biztos: semmi közük a kunokhoz. Elsőként a rézkor vége felé jelentek meg. Szerepük szerint többnyire halomsírok, de vannak köztük figyelőhalmok vagy határjelzők is. Magyarország területén tízezer számra fordultak elő, de ma is több ezerre tehető a számuk. Alakjuk a szabályos félgömböt közelítette; magasságuk eredetileg 5...10 méter, átmérőjük 20...30 méter is lehetett; méretük a belé temetett személy rangját jelezheti.
A rézkori és kora bronzkori szabálytalan alaprajzú, lapos, viszonylag alacsony, de széles halmok eredete más. Ezek lakóhalmok (tell), és akkor keletkeztek, ha egy népesség sok-sok száz évig háborítatlanul élt egy helyen. Ekkor a viszonylag rövid élettartamú házak (földviskók) ismételt újjáépítése, a hulladékkal való folytonos feltöltés egyre magasabbra emelte a falu járószintjét. Így aztán minél mélyebbre ásunk, annál régebbi leletek kerülnek elő.
Szalacska környékén több csoport halomsír (kurgán, tumulus) vészelte át jól felismerhető állapotban az évezredeket. Igaz, sok félig szétszántva, kincskeresők kutatógödreitől sebezve, kifosztva.
Eredetük még sok esetben tisztázásra vár, mivel több ide letelepedett népcsoport szokása volt kurgánokat emelni. A régebbi, meglévő halmokat olyan népek is felhasználták temetkezésre, akik sose építettek kurgánokat, így a sírokban talált régészeti emlékek nem biztos, hogy azonosítják az építőket és az építés idejét.
Hazánkban a legkorábbi halomsírok a rézkor végéről és a bronzkorból (Kr.e. 2500-tól a Kr.e. 500-ig) ismertek. A névről nem ismert, egymást követő halomsír-építő népekre jellemző temetési módok is egymást váltották: halottaikat halomsírokba temették, vagy a hamvasztott maradványokat urnában vagy szórva helyezték oda. Eltérő nézeteket olvastam arról, hogy a Kapos-völgyi kelták építettek-e halomsírokat. Ugyanakkor a népek keveredése miatt nem lehetetlen, hogy átvették mások szokásait. A kelták más szállásterületein Nyugat-Európában is találhatók kurgánok, ebből eredeztetik a gael (kelta-ír) carnán = halom szót.
A rómaiak ide települt segédnépei és a korai népvándorlás népei között szintén akadt halomsírépítő. A Szalacska környékén található különböző eredetű halomsírok között remélhetőleg a régészeti kutatás rendet tud rakni. Forrás: (GCCELT)


Vigadó-hegy - Szalacska

2011. augusztus 8., hétfő

OKT 50 Cserehát ( Bódvaszilas - Boldogkőváralja)

"Lévágom á féjédet !" avagy OKT túrán a Csereháton.

Nekünk Somogyból ez egy nagyon nehezen teljesíthető távoli szakasza az OKT-nek, ezért is örültünk a lehetőségnek amit az MTSZ által szervezett OKT50 túrasorozattal biztosítottak számunkra is.
Egy napig vonatoztunk Bódvaszilasig és már utazás közben megismerkedtünk a tájegységre jellemző újkori tájszólással , melyet Edelény térségében hallottunk még a vonaton.
Konkrétam Pista barátunknak, túratársunknak mondták ezeket a kedves - címadó - szavakat, de azért bennünk is elkezdett mocorogni a zabszem. Azt hiszem ilyen gyorsan még nem szálltak le a vonatról mint mi akkor este Bódvaszilason. :-(
Az állomáson már biztonságban éreztük magunkat , és elkezdtük keresni szállásunkat a 100 éves vendégházat. Segítségünkre volt ebben Zsófi akit nyugodt szívvel mertem leszólítani az utcán hiszen a közismert TTT-s pólóban sétálgatott. Mint kiderült Ő is ott lakott így mi is gyorsan odataláltunk.
A vendégház igazán kellemes meglepetés volt , egy régi hosszú oszlopos parasztház melynek utcai részén van a tájház a hátsó szobákban és a tetőtérben pedig szívesen látják a túrázókat.
A házigazda is kedvesen fogadott bennünket és a pálinkája is finom volt :-) Néhány éve még az Esztramos - hegy bányájában dolgozott így igazán első kézből ismerhettük meg a csodaszép Rákóczi barlang felfedezésének történetét is. A háziaktól finom vacsorát kaptunk és egy jó alvás után péntek reggel mi is megjelentünk a gyülekezőhelyen.
Volt egy kis kavarc, mivel a kiírt túravezető már előző nap sem volt elérhető így nem igazán tudtuk, hogy mi is fog történni, mi lesz a csomagokkal, hogyan kerülnek tovább stb. de Ádámmal sikerült mindent jól lerendeznem így ez is megoldódott.
Mi újak voltunk vártunk szépen és meg is érkezett Zárdai István túravezetőnk aki gyorsan összekapta a csapatot és indulhattunk is a három napos túránk leghosszabb szakaszára, Irotára,
24,2 km és 490 m várt ránk. Bódvarákóig aszfalton mentünk , pecsételtünk, majd szép erdőben kapaszkodtunk fel a Mile-hegyre, és ereszkedtünk le Tornabarakonyba itt egy kicsit hosszabb pihenőt kaptunk a szép görög katolikus templom előtt, ahol szintén pecsételés is volt. Voltak jelzés problémák az úton de az "égiek" velünk voltak így nem tévedtünk el sehol , ezt nem mindenki mondhatta el estére!
Rakacaszend szép Árpád-kori jelenleg református templomát is megnéztük majd nyílt terepen haladtunk tovább Irota felé ahol az első nap véget ért. Tetszett ezen a szakaszon és a későbbi napokon is, hogy sok kis falut érintettünk, mindenhol működő artézi kutakat találtunk és hát a "hivatali" helyiségek is lehetőséget biztosítottak a felfrissülésre.
Irotán a szállásunkat a "Túl az Óperencián" erdei iskolában foglaltam le. Ez is kényelmes volt bár egy kicsit szorosabban voltunk, és drágább is volt , viszont volt medence és trambulin a kertben, valamint kaptunk vacsorát is. Mivel jó szállóvendégek voltunk néhány doboz sör is be volt hűtve számunkra. :-)
A túrasorozat csereháti szakaszán többen vettek részt mint korábban így a csomagszállítást legalább két fordulóval lehetett megoldani , a szállások is szanaszét volta a faluban így nem sikerült a teljes csapattal együtt lenni, de hát ilyen volt az MTSZ kiírása, azaz mindenkinek egyénileg kellett gondoskodni a szállásról, étkezésről. Szerencsére szállás adóink minden helyen megértették a sok csomagból adódó gondot és lehetőséget adtak arra, hogy távozásunk után a csomagok még ott maradjanak és vigyáztak is rá, ugyanígy a lerakóhelyen is lepakolhattunk még a személyes megérkezés előtt.
A második éjszakánkon is gyorsan pihenőre tértünk, igaz okozott némi izgalmat amikor kettő db lódarázs rontott ránk a nyitott ablakból melyeket aztán Lacival sikerült ártalmatlanná tenni, míg a többiek a takaró alá bújva várták a fejleményeket.


OKT50 Bódvaszilas - Irota



Irota - Fancsal (Forró)

Ismét szép napos időre ébredtünk, az előrejelzések szerint 22 km, 550 m és 32 fok várt ránk ezen a napon. A csapat két részre szakadva indult el, nekünk a későbbi is megfelelt.
Irotán még meglátogattam a szomszédos házban élő 88 éves Anna nénit aki a kulcs őrzője volt , és fiatalos lelkesedéssel mesélt a hétvégi nagy ünnepükről az egyházközségben.
Bevallom nem nagyon értettem, görög katolikus ünnep volt , otthon utánanézve a Jézus Krisztus színeváltozását ünnepelték aug. 6.-án.
Lassan azért elindultunk, és szokott módon egy szép nyílt terepen felfelé lejtő úton végeztük a reggeli bemelegítést. Itt jól jött a túravezetői segítség mivel még a turistautak.hu is hibásan tartalmazta a faluból kivezető szakaszt ! Jelzést ugyan nem láttunk de határozottan követtük Istvánt és a tetőre érve az erdő szélén már a jelzések is megérkeztek. A távolban gyorsan előbukkant Felsővadász templomtornya ami jó tájékozódási pontnak bizonyult. Út ugyan lefelé sem volt viszont elég sokan voltunk és mivel a sor vége felé haladtunk már tapostak nekünk utat az amúgy méteres fűben. A kocsmában illetve inkább előtte az árokparton egy jót pihentünk , pecsételtünk nézegettük a szépen lebarnult szoláriumos fiúkat, lányokat , ők meg minket, de mivel többségben voltunk így békésen haladtunk tovább Nyésta felé.
Az errefelé talán őshonos napraforgó táblákon nem sok árnyék volt de azért ismét leküzdöttünk egy csereháti buckát és Nyéstára érkeztünk, itt a faluban szintén van olyan jelzés ami nem egészen egyértelmű az elágazásban de azért a térképre is figyelve nem lehet gond. Abaújszolnok következett itt a falu déli végére lett áthelyezve a pecsét, rendben meg is találtuk a házigazda kihozta nekünk.
Átbaktattunk a kéken Baktakékre is , természetesen ismét egy "bukkanót" keresztezve, de ez a nap már ilyen volt a település között kb. 100 m-es dombokat kereszteztünk, fel le. Itt a pecsétért egy kis kitérőt kell tenni meg is tettük, itt is rendben volt a bélyegzőhely és ezután rövid városnézésre indulva az Iskola múzeum felé indultunk de az nem jött össze, nem vettük észre talán , vagy áthelyezték nem tudom. Mivel elég jól eltávolodtunk a kék jelzéstől itt egy rövid szakaszon jelzés nélküli utakon navigáltunk vissza a kékre, és természetesen meg is találtuk.
Edit és Laci már korábban "elvesztett" bennünket így mi szépen saját kényelmes tempónkban haladtunk tovább, még 3 túrázóval kiegészülve, bár így nem értük el a javasolt 10 fő körüli létszámot. Némi országút járás után egyszer csak átbillent az út lejtőbe és máris a Fancsal feletti pincesoron jártunk ahonnan gyorsan elértük aznapi célpontunkat a kocsmával szemben telepített bélyegzőt. Ebben a faluban összesen 6 főre van normális szállás, mi ebbe már nem fértünk bele ezért innen még tovább kellett mennünk a kb. 2 km-re lévő Forró-ra ahol aztán a Holdfény Hotelben végre ágyat foghattunk. Szép és meglepően olcsó hely , az éttermükre sem lehet panaszunk, ajánlom mindenkinek.
Vacsora után még élveztük egy darabig az épület mellett éppen zajló lakodalom hangulatát és a sörünket majd egy rövid alvással zártuk ezt a meleg napot.
Ezen a napon fotóztam a legkevesebbet egyszerűen nem volt mit, legalábbis a többihez képest.


OKT50 Irota - Fancsal (Forró-Encs)


(Forró) Abaújdevecser - Encs - Boldogkőváralja.

A legkönnyebb rész volt már vissza 19,6 km, 160 m és a már megszokott 30 fokos kellemesen meleg szakaszunk következett.
Korán volt az ébresztő mivel Ádám már 7 órakor érkezett a csomagjainkért, el is indultunk a 3-as főút melletti kerékpárúton és Encs előtt rátértünk a kékünkre itt vásárlási lehetőség is volt és megnéztük a helyi tűzoltóautók reggeli eligazítását és meghallgattuk a sziréna próbájukat is. Encsi városnézésünk után egészen Gibártig aszfalton vezetett az út a faluban a híd előtt egy kellemes sörözőben szusszantunk egyet majd a Hernád partján megkerestük a vízierőművet ahol pecsételni kellett. Mivel a szállás miatt elszakadtunk a tömegtől itt mi nem tudtunk bemenni erőművet nézni , nagy időveszteség lett volna. A Hernád éppen egy kicsit áradóban volt az erőművet üzemeltető bácsi azért mesélt róla majd a folyó áradásának (árvizének) nyomait is megtapasztalva tovább mentünk. teljesen nyílt terepen vezet az út itt is néhány szilvafával találkoztunk árnyékot ugyan nem adtak de nagyon finom volt a termésük.
A Hernádcéce részét képező Alsócéce felé indultunk tudtam arról, hogy ezen a részen az önkormányzat megpróbálta elterelni az OKT-t így mi sikeresen kikerültük a számunkra rossz irányt mutató jelzőtáblákat és természetesen meg is találtuk a falu szélén a pecsételő helyet. Kicsit beszélgettünk az itt élő bácsival akinek 1,5 lába volt , a faluban talán 50-en ha laknak. De templomuk azért több is van. Körbefényképeztük a szép fa haranglábat és innen már a velünk szemben magasodó zempléni hegyek felé indultunk , a párás levegőben jól látszott előttünk Boldogkő vára, valahol alatta pedig várt bennünket a túránk végpontja Boldogkőváralja is.
A vasútállomáson hivatalosan benyomtuk a szakasz utolsó pecsétjét is , és innen már szabad program volt. Amit elterveztünk teljesítettük az OKT csereháti részét végigjártuk.
A falut sajnos nem a vasút mellé építették így még kb. 2 km-t mentünk az országúton. Természetesen felmásztunk a várba a díszes helyi várbélyegző lenyomatának megszerzéséért is és ha már ott jártunk a vár látogatható részeit is megcsodáltuk. Az éles szikla gerincre épített őrtorony részt sajnos lezárták de így is látványos volt, a vár kazamatáiban kiállítások vannak a palota részen úgyszintén. Talán ha ősszel visszatérünk ide talán még újabb részeket is meg tudunk nézni.
A vár után bementünk a faluba, a már megszokott telefonálgatások következtek, hogy kinyomozzuk hol rakták le a csomagjainkat, azt gondolom szép telefonszámlám lesz legközelebb :-(
Útba esett így megnéztük a tájházat is, amit a várbelépő felmutatásával ingyen lehet látogatni, majd a pincesoron kiválogattuk csomagjainkat és örültünk annak, hpgy Ádám azokat ismét átszállította a falu másik végén lévő Tekerjes fogadóba utolsó szálláshelyünkre. A csapatnak kb. fele itt aludt így mi sem vettünk részt a bográcsolásban, amit egy nagy zápor mint mesélték kicsit megzavart. A fogadó szép és rendezett, több kategóriás szállásuk van , az éttermük pedig kiváló! Kicsit drágának tűntek az étlap árai addig amíg elénk nem tették a vacsorát, én nem vagyok kis étkű de ez még nekem is hatalmas adag volt!
Este a kényelmes fotelekben elnyúlva még jót beszélgettünk , söröztünk , megnéztük a helyi állatkertet, játszottunk a kiskutyákkal aztán aludtunk egy jót, mert másnap reggel ismét egész napos vonatozásba kezdtünk hazafelé.
Sikeresen túl vagyunk a Csereháton, nem volt semmi probléma, az időjárás is kedvező volt így 65 km-el kevesebb van már vissza ebből az országunkat átszelő szép vándorútból.

Ősszel folytatjuk a Zemplénben!


OKT50 (Forró-Encs) - Boldogkőváralja


2011. július 23., szombat

Szamárkő - Fejérkő teljesítménytúrák

Nem túráztam így most csak rendhagyó módon az ellenőrző pontos tevékenységről és eseményekről tudok beszámolni - Pusztaszemesről.
Ez a pont az 50-es távon kevéssel a fele után volt , 25 km környékén. Az időjárásnak és az indulók változatos tempójának köszönhetően kiszolgáltuk az időnket itt, hiszen annyira szétszakadt a társaság, hogy 10:30-tól 15:30-ig ott kellett lennünk.
Az első 'befutó" négy fős miskolci csapat után jó nagy várakozás következett, az előttünk lévő pontról kapott információkat kihasználva ebben a szünetben elugrottunk a közeli 'könyvtárba' egy kávéra. Sajnos közben egy túrázó elhúzott a hűlt helyünk mellett amiért elnézését is kérjük, többet nem fog előfordulni! A pogácsa adagját természetesen a később érkező túratársak részére továbbítottuk. Ezúton is köszönjük Évának és Kittinek - Kereki pontőrök - ezt a finom csemegét!
Az eső esett, a 62-fős nevezőből hozzánk 61-en meg is érkeztek, egy túrázó korábban , egy pedig később feladta. Itattunk, etettünk, szórakoztattunk, ahogy kell. Több túrázónak már itt teljesen elázott az igazolólapja, kár, hogy nem adtunk a nevezéskor egy védő zacskót hozzá :-( Az unalmasabb percekben ismerkedtünk a falu közeli nevezetességeivel, és divatbemutatót tartottunk az esőruházatok területén.
A 4. rendezés volt és egyben az első esős!
Néha ettünk is, erre Edit mindig gondosan figyelmeztetett, nehogy véletlenül is kimaradjon valamelyik étkezés.
Némi változatosságot hozott az életünkbe Gino a szép skót juhász kutyus aki Bálványoson csatlakozott a túrához.
(Ilyenkor bizony illik a kutyát visszazavarni és megakadályozni a csatlakozásukat !)
Mindenképpen szerettük volna visszajuttatni a gazdájához, és némi telefonálgatás, nyomozás után sikerült is megtudni ki a gazdi.
A szervezkedés közben Gino folytatta a túrát egészen Kerekiig itt a várnál szerencsére Kitti ügyesen lekapcsolta és a közben előkerülő gazdihoz lekísérte a kutyust.
Mint megtudtuk ez sem volt egyszerű, hiszen a szalámit utánozva sikerült csak a mutatvány! Köszönjük mindenkinek a segítséget aki a mentő akcióban részt vett.
Dél körül az eső is elállt a Nap is kisütött így már ki tudtunk szabadulni az autóból, szóval kényelmesebb volt így az élet.
Érdekes, hogy a falu lakói nem nagyon ébredtek fel ezen a nagy napon amikor a teljesítménytúra haladt át a településükön.
Ez ellen csak a hagyományos - zenés - ébresztéssel tudtunk tenni valamit, kora délután.
Jó volt elbeszélgetni ismerős túrázókkal, találkozni eddig ismeretlenekkel, és természetesen meghallgatni a véleményeket, kritikákat, hiszen ebből mindig csak tanulhatunk.

Mi jól éreztük magunkat de ez nem jöhetett volna létre nélkületek akik összesen 218-an megtiszteltétek jelenlétetekkel rendezvényünket!
Köszönjük!



Szamárkő - Fejérkő Rajt/Cél.

Szamárkő - Fejérkő Pusztaszemes


2011. július 10., vasárnap

OKT50 Dorog-Piliscsaba

Egy "jót aludtam" az előző napi ságvári túra után és hajnali 3-kor frissen, vidáman ébredve indultam Dorog felé. Ebben azért van némi kis túlzás, nem sokan lehettek akik messzebbről jöttek.
Sok mindent kellett figyelembe vennem mielőtt eldöntöttem, hogy részt veszek ezen az OKT50 szakaszon, számítottam negatív hatásokra és ezek be is jöttek de azért nagy részét, - ami rajtam múlt - sikerült leküzdeni. Az egész ország a saját levében főtt ezen a napon, de nekem úgy tűnt, hogy ez a nap nem volt olyan meleg mint szombat, pedig valójában ahogy este hallottam melegebbre sikerült.
Jó logisztikával Piliscsabára autóztunk, innen a légkondis kényelmes vonattal gördültünk be Dorogra, a vonaton már több túrázóval is találkoztunk, minden korosztályból.
Az állomáson Horváth Zoltán vezényelte a hivatalos regisztrációt, osztotta a pecséteket a túrafüzetekbe, Máté István pedig az MTSZ-hez tartozó regisztrációt és árusításokat végezte.
Reggel 8-ra végeztünk is és egy csoportkép után elindultunk Horváth Zoli 77 embert számolt meg erre a napra az induláskor.
Tetszett a szervezésben, hogy legalább két túravezetővel zajlott a túra így mivel volt söprű akik lassabban haladtak azok sem vesztek el! Tulajdonképpen azért is csatlakoztam be erre az egy napra, hogy tudjam mire számíthatunk a 3 napos Csereháti túránkon. Ha ott is minden ilyen rendszerben megy akkor nem lehet probléma.
Szóval szép hosszú libasorban vágtunk neki az útnak Kesztölc felé, itt a kocsmában folyadék pótlás, majd a szép napsütötte sziklák alatti ösvényen felfelé haladtunk a hegyoldalban.

Nem fáztunk az tény. Kb. fél óra alatt elértük az erdőt itt az árnyas fák alatt ugyan nem volt sokkal hűvösebb de azért elviselhetőbbek voltak a körülmények. Klastrom puszta elején a nyomós kútnál nagy fürdést rendeztünk - külsőleg - , majd szemben az út másik oldalán is, de ott már belsőleg. A társaság eleje és vége között kb. egy óra volt már a különbség, itt egy hosszabb pihenő volt beiktatva, és szükség is volt rá, főleg a meleg miatt, és különben is fölösleges sietni ha bőven van időnk. Ettünk, ittunk, napoztunk majd az erdei úton indultunk tovább Piliscsév felé.
A hegy lejtős oldalán szép virágos rét szélén vezetett az út ebből következett az is, hogy napsütésben ereszkedtünk lefelé, majd a mélyútra térve dagonyázni kezdtünk mert az út közepén, szélén majd mindenhol egy vízfolyás haladt velünk együtt Piliscsévre, talán valami túlfolyóból származott a hegyoldalban,mert nem patak szerű volt.
Természetesen Piliscséven is volt frissítő pont szerintem vasárnap kora délután nem volt még ennyi ember abban az egységben :-)
A falut is megnézve nekiindultunk az utolsó emelkedőnek ami nem meredekségével hanem inkább homokosságával maradt meg bennünk. Azért csak felporoszkáltunk ezen is majd a másik oldalán lassan de biztosan leereszkedve egyre közelebbről hallottuk a kutyák ugatását, azaz megérkeztünk Piliscsabára.
A vasútállomásnál a hivatalos túra véget ért, három óra előtt már ideértünk, legalábbis a csapat eleje, a vége az 4 körül volt várható. Itt is pecsételés, emléklap osztás és egyéb ceremóniák történtek.
Kicsit szétrázódott a csapat ezen a meleg napon, de minden bizonnyal a jelenlévők nagy része elment még a temetőbe is, hogy lerója tiszteletét az OKT első teljesítőjénél Horváth Józsefnél, kinek fia nagyszerűen szervezte meg ezt a napot és minden bizonnyal a többit is. Innen már Pest megyébe érkezett az OKT50. Autónk már nagyon indult volna haza de azért
mi is elmentünk a temetőbe, megnéztük a szép emléktáblát amit a Lokomotív Turista Egyesület állított és avatott fel ezen a napon.

Az emléktáblához Kék kereszt jelzésű turistaút vezet a temető kapujától és a 4. jelzésnél van Horváth József nyughelye.

A nehézségek ellenére szép túra volt köszönjük az MTSZ-nek és a Komárom-Esztergom megyei Természetbarátoknak a szervezést és a vezetést.


OKT50 Dorog - Piliscsaba.

2011. július 9., szombat

Tökölő 16 Ságvár. 2011

Még üldögélek egy kicsit a kádban... röviden annyit erről a túráról, hogy k. meleg volt. (kutya meleg)

Másnap:

Azt hiszem nyugodtam mondhatom, hogy megyénk legjobban szervezett és legszebb teljesítménytúrája lett az idén 5. alkalommal rendezett 3-távos rendezvény Ságváron.
2009-ben már előkelő helyezést ért el a legjobb teljesítménytúrák rangsorában és nem csodálkoznák ha ez évben még jobb helyezést érnének el!
Az a lelkesedés ahogy a Ságvárért Egyesület tagjai dolgoztak a túrán, annak előkészítésén és lebonyolításán példamutató lehet mindenkinek.
Nagyon meleg volt ez tény, de erről az időjárás tehet, minden ellenőrző ponton friss hűtött szódát kaptunk amit köszönünk, életmentő volt :-)
A túra ár-érték aránya is nagyon jó, hiszen a frissítőn kívül a szőlőcukor, a pogácsa sőt a túra közepén a 3-as ponton zsíros kenyér hegyek is vártak ránk. A célban több féle hűtött üdítő korlátlanul fogyasztható volt és az Áldos-leves is nagyon finomra sikerült.
Érdemes megemlíteni, hogy a túra külső megjelenése is sokat javult az új egyen-póló szép, és a nagy számú "sárga ember" mutatta, hogy milyen sokan fogtak össze azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Az ellenőrző pontok kivétel nélkül a pontőrök szempontjából is kényelmesek voltak, ami szintén fontos szempont az odaadó rendezésben. A látnivaló kiírása új ismeretekkel gyarapíthatta a résztvevőket. Az itiner fekete fehér térképe és a részletes és pontos útleírás a jó jelzések és a szalagozás szintén merem mondani, hogy hibátlan volt. A pontok nevét tartalmazó színes pecsétek is jobbak mint a korai ragasztós igazolás volt.
A célban hallottuk, hogy néhányan "benézték" a 3. pont utáni ösvény letérést a kerítés mellett, valamint a horhós bejáratát a piros kereszten. Kérem szépen az itinert el kell olvasni azért írták abban ezek is benne voltak, tiszteljük annyira a rendezők odaadó munkáját, hogy amit leírnak azt figyelmesen elolvassuk. Aki ezek után megtoldotta a saját túratávját az ne szóljon egy szót sem.

Kaposvári ismerősökkel 7-kor rajtoltam el, még éppen pár szót váltottam ismerősökkel akik az 50-es távra indult, nem irigylem, sőt!
A Bújó-lik után már kezdett melegedni az idő és a szép borókáson már izzasztó melegben kapaszkodtunk fel a 2.-es ponthoz. Lenyűgöző innen a kilátás a Külső-somogyi dombságra, szinte középhegységi jellegű a táj. A Jaba-hídon átkelve egy mély horhós úton kapaszkodtunk fel a 3.pontig, az utat az elmúlt évi felhőszakadások tették autóval járhatatlanná hiszen méteres vízmosás keletkezett benne. A 3. pontosn sziesztáztam, a 12-es szoba (Betyár-barlang) azaz a 4.es pontig figyelni kell, ezen a szakaszon új erdészeti kerítés miatt kellett a nyomvonalon változtatni de az ösvény jól jelzett volt. Többen bemásztak a betyárbarlangba, mi pedig az ismerős pontőrökkel és pogácsájukkal váltottunk néhány szót. A nagy szárazságban a meredek ösvény bizony eléggé csúszós volt a portól, de azért óvatosan haladva leértünk és kiértünk a rétre.
Na ezt már kihagytam volna, fejbevágó (vagy mellbe) volt a hőség a tűző napon! A lehető leggyorsabban áthaladtunk ezen a szakaszon de utána sem volt sokkal jobb.
A mély lösz szakadék peremén felfelé kanyargó útszakasz volt számomra a legnehezebb. A völgyben megszorult rekkenő hőségben olyan párás levegő volt, hogy szinte kapkodtam a levegő után és mégis sokszor meg kellett állni. A legjobban a kidőlt fának örültem, kényelmesen lehetett rajta üldögélni. Azért csak felértem ismét a domb tetejére, innen már csak lejtő volt végig, egyedül mentem ezen a szakaszon és nem vétettem el a piros kereszten a bejáratot a horhóba, a pontőrök itt is a már megszokott udvariassággal és friss szódával vártak, meg is töltöttem az üvegemet. Tudjuk, hogy a löszfal leomlása Ságváron milyen tragédiához vezetett itt közelről láthattuk, hogy milyen is egy "frissen" leomlott löszfal! Az itiner nagyon helyesen arra is felhívta a figyelmünket, hogy esős időben az alternatív útvonalon menjünk, száraz időben viszont ez a szakasz is teljesen biztonságos.
Néhány rövid utcán gyorsan beértünk az iskola udvarára ahol padok asztalok vártak bennünket, jó volt átvenni a szép - a teljesítés számával változó - kitűzőt, Zsolttól megkaptuk a kupa pecsétet is, majd ettünk, ittunk, észhez tértünk amennyire a meleg engedte és 13-óra körül már indultam is haza.
Köszönjük a túra rendezését a Ságvárért Egyesületnek és Bognár Zsoltnak!
Jövőre ugyanitt találkozunk [nem lehet minden évben ilyen hőség :-) ]


Még több fotó katt a képre!

Tököló 16 Ságvár

2011. június 25., szombat

Balaton körtúra 4.szakasz

Balatonfüred - Alsóőrs

A Balaton körtúra 4. szakaszát jártuk végig a túramozgalomban a kettős túra során. A teljesítmény igényes sporttársak a Balaton 20 tt-re indultak, mi 10-en pedig sétáltunk egyet. Már az indulás is izgalmakkal kezdődött, több fogadást is kötöttünk arra vonatkozóan, hogy Laci vajon mennyi idő alatt ússza le a Szántód – Tihany távot, ha már nem akart velünk kompolni. Végül is Ő nyert mert a busszal egy időben érkezett a megállóba.
Balatonfüredre átbuszozva a vasútállomásnál kezdtük a túrát, készségesen megkaptuk a rajt-pecsétünket majd a város utcáin némi cikk-cakk-ban érkeztünk meg az Aranyember útja tanösvény aljára. Kicsit lógattuk a nyelvünket a kereszt környékén majd a nagyszerű panorámát adó kilátás megszemlélése után bevettük a Jókai-kilátót, 316 m. Itt nekünk fotós ellenőrző pont volt, de pecsétet is kaptunk mivel a teljesítménytúra pontőrei szép egyedi és a helyhez alkalmazkodó szerszámmal dolgoztak. A Tamás-hegy sziklás tetején áthaladva a Koloska-völgy felé indultunk és meredek ösvényen ereszkedtünk le a sziklák tetejéről a völgybe.
Balatonarács felett a Péter-hegy oldalában szép pincék , szőlők között vezetett az út, kicsit napos és nagyon aszfaltos volt. Csopakon komoly fejtörést okozott, hogy megszakítsuk-e a túrát és inkább bekapcsolódjunk a település pontosan erre a napra ütemezett rendezvényébe, de mi sportemberhez méltóan inkább kihagytuk a rizling fesztivált és ballagtunk tovább. Nem beszélve a négykerekű túrafelszerelésről, ami ugyebár nem szereti a rizlinget. Pedig a tanösvény nagyon csábítónak tűnt.
Felnézve a Csákány-hegyre egy pihenőt rendeltem el a temető szélén a kellemes árnyékban, a hegy elég hosszú emelkedővel kezdődött. Tetején az Endrődi Sándor - kilátó volt a célpontunk, 325 m, - ahol szintén fotós és pecsétes igazolást is kaptunk. Miután a hegyen elfogyott az emelkedő kénytelenek voltunk a lejtőt választani és leereszkedtünk Palóznakra, a szép kálvária stációk mellett továbbra is rizling vidéken vezetett a kék sáv jelzésünk. Lovasra érkezve aztán úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz mi szomjasak vagyunk, és tettünk róla, hogy ez a kellemetlen érzés mielőbb elmúljon.
A kis településen IVV túrát is rendeznek, majd egyszer azt is érdemes lenne megnézni, a szép IVV pöttyökkel is találkoztunk. Lovas után gyorsan Alsóőrsre érkeztünk és a Török-ház alatt elhaladva a vasútállomáson ért véget túra hivatalos része, itt is készséggel pecsételtek, majd egy kis várakozás után visszabuszoztunk Tihanyba, ahonnan sötét fellegek és viharos szél kíséretében indultunk majd partot értünk Somogyban, ahol természetesen kellemesen sütött a Nap.
Elég sok volt az aszfalt ezen a túraszakaszon is, pedig távol haladtunk a településektől de ezen a borvidéken még a szőlőhegyi utak is aszfaltosak, a kilátás a Balatonra viszont nagyszerű volt végig.
HZ.


Balaton körtúra 4. Balatonfüred-Alsóőrs.

2011. június 19., vasárnap

Múzeumok Éjszakája - Somogy Megyei Levéltár

Ezen a nagyszerű rendezvény sorozaton lehetőleg minden alkalommal részt veszek. Városunk levéltárába eddig a nagy érdeklődés miatt nem tudtam bejutni, idén viszont sikerült.

A vezetett és részben szabad program az alábbi témákat ölelte fel:

1. helyszín: Földszinti kiállítótér: Retro kiállítás (képek, plakátok, reklámok)

2. helyszín: az első emeleti Kanyar-terem
- Köszöntő, a levéltári feladatok rövid bemutatása
- 18. századi érdekes iratok és a levéltár üvegablakai
- Az asztalon elhelyezett térképek és alispáni fotóalbumok megtekintése

3. helyszín: az első emeleti Feudális kori terem
- Mohács (1526) előtti oklevelek gyűjteménye
- Somogy megye címeradományozó oklevele, mint kuriózum

4. helyszín: a második emeleti folyosó és kutatóterem
- 19. és 20. századi sajtótermékek a levéltárban
- Kezdetben vala egy düledék oskola - oktatástörténeti kiállítás

A kutatóterem asztalán elhelyezett muzeális jellegű 19. és 20. századai újságok lapozgatása.

Levezető: a Levéltárat bemutató végtelenített diasorozat

A Somogy Megyei Levéltár rövid története

A XVI. század végén Somogy török uralom alá kerülvén, megszűnt önálló vármegyei életet élni, miután az 1596. évi VII. dekrétum 41. cikkelye, majd az azt megerősítő 1608. évi I. dekrétum 22. cikkelye a megyét Zala vármegyével egyesítette. Törvényesen több mint 100 esztendő után az 1715. évi 86. törvénycikk állította vissza a Somogy vármegye önállóságát. De a vármegye iratai még ezután is sokáig jobbára a megyei főjegyzők lakásán kallódtak, és azok ládáiban vándoroltak az egyes közgyűlésekre. A levéltár alapjait az 1723. évi 73. tc. fektette le, amely arra kötelezte a vármegyét, hogy gyűlései és ítélőszékei tartására, a rabok elhelyezésére, a rendkívül becses kincsének: az iratoknak őrzésére alkalmas archívumot is magába foglaló megyei székházat építsen. Lényegében ettől az időtől kezdve beszélhetünk a megyei levéltárnak mint intézménynek a történetéről.

1724-től 1735-ig az akkori megyeszékhelyen, Tapsonyban volt a levéltár. Itt kezdett a nedves helyen tárolt, s így pusztulni kezdő iratok megmentéséhez és kötetekbe másolásához Tallián János megyei főjegyző. A levéltár Tapsonyból csak 1750-ben került Kaposvárra.

A levéltárban az első komoly és rendszeres rendező és segédletkészítő munkák Mária Terézia uralkodása idején történtek. Ekkor kezdték meg az iratok lajstromozását, a jegyzőkönyvek letisztázását és mutatózását. E korban történt a megyei ügyvitel szabályozása is. Ekkor tett a megye komolyabb kísérleteket Zalából további iratanyag visszaszerzésére. Ezek a törekvések azonban a szomszédos vármegye amely az iratanyag szétválaszthatatlanságára hivatkozott ellenállása miatt rendre hajótörést szenvedtek.

A második levéltárrendezési korszakban II. József korában tovább folytatódtak a rendezési és segédletkészítési munkálatok: ekkor választották széjjel az igazgatási és bírósági iratokat.

A harmadik levéltárrendezés kora 1790-től 1848-ig tartott. E korszakban működött levéltárosként Árvay József (1790-1792), Eperjessy Sámuel (1792-1799), Stephaits József (1799-1803), Szokolay Dániel (1804-1813), Gaál József (1813-1815), Thulmon Antal (1816-1819), Lakits Zsigmond (1820-1827), Bezerédy Pál (1828-1846), Körmendy József (1846-1849). Közülük különösen Eperjessy Sámuel (lajstromozás és mutatózás) és Bezerédy Pál munkássága emelendő ki (lajstromozás és jegyzőkönyvek másolása). A levéltárban felhalmozódott újabb iratanyag rendezésére 1847-ben a megye pályázatot hirdetett az 1829. évi levéltári rendezés tárgyában kiküldött választmány 24 tárgyi kútfős rendszerének figyelembevételével. Az 1847-ben megindult rendezési és lajstromozási munkálatokat azonban a forradalom és szabadságharc eseményei megakasztották.

Az abszolutizmus idején a levéltár rendezését hátráltatta az a körülmény, hogy a levéltárat éveken keresztül szakemberek nélkül hagyták, a törvényszéki és megyei hivatali tisztek kezére bízták, akik a zsúfolt raktárakban szakértelem hiányában inkább tovább fokozták a zűrzavart, mintsem segítettek volna azon. Csak a vármegyei önkormányzat visszaállítása után kerültek újra szakemberek a levéltár élére.

A polgári kor első levéltárosának: Nagy Lajosnak nevéhez fűződik a zsúfolt levéltár néhány modern segédletének elkészítése (Levéltári Kis Tükör, Levéltári leltár, Levéltári útmutató, Levéltári index, stb.), de ugyancsak az ő működésének idejére estek azok a katasztrofális méretű selejtezések is, amelyek valósággal megtizedelték a levéltár iratait. Ekkor selejtezték ki a levéltárból a Miscellanea-sorozatokat, a büntetőperes iratokat (1711-1849-ig), az abszolutizmus kori szolgabírói iratok nagy részét, az 1857-i népszámlálási iratokat a Bach-kori kormánylapokat stb.

E korszakban a törvényhatósági levéltárnoknak a közigazgatásba történt túlzott bevonása, önálló alispáni szakreferensé válása: az anyakönyvi-, vízügyi-, útlevélügyek stb. intézése több időt rabolt el, mint amennyit a levéltárban főhivatásának megfelelően dolgozhatott volna. Somogy vármegye levéltárára még ekkor is néhány erős történeti érzékű, a levéltárak történeti tájékoztató feladataival tisztában lévő levéltáros működése a jellemző, akik közül elsősorban Nagy Lajos és Baranyai Béla emelendő ki. A nagyvonalú tudományszervezési terveket készítő Baranyai Béla utódja, Molnár István alatt, bár a levéltár országosan is ritka szép új berendezést kapott, az elmélyült tudományos munka csökkenőben volt.

A levéltár anyagát az idők folyamán a tapsonyi megyeházán történt tűzvész kivételével még a második világháború idején sem érte jelentősebb károsodás. A XIX. század második felében történt selejtezések nagyobb pusztítást vittek véghez benne, mint a háborús cselekmények és elemi csapások. A levéltár anyagából rendszeres publikáció nem történt. Történetét önálló munkában először Kanyar József dolgozta fel (Somogy vármegye levéltárának története Kaposvár, 1962.)

Az 1942-ben törvényhatósági rangra emelt Kaposvár városnak Somogy megye egyetlen városi településének levéltára részint a korábbi hanyag kezelés, részint a háborús események folytán jelentős részében megsemmisült.

1950 és 1998 között Kanyar József, Andrássy Antal és Szili Ferenc igazgatói ciklusában az őrzött iratanyag mennyisége a hatszorosára nőtt. Ebben a periódusban nagy arányú rendezések, selejtezések és segédletkészítések történtek. Ugyanakkor az intézmény elismert kutatóhellyé vált, s e munka eredményei három saját kiadványsorozatot, valamint több önálló kötetet tartottak és tartanak életben.

Forrás: Somogy Megyei Levéltár honlapja.

Múzeumok Éjszakája Somogy Megyei Levéltár

2011. június 11., szombat

Olajos Körút IVV túranap

Papp Simon útján

A lakhelyemhez viszonylag közeli Dél-zalai dombságban eddig még nem túráztam, igaz már régen szerettem volna, csak valahogy nem jött össze.
Az Olajos Körút túramozgalmat is régóta nézegettem, jó lenne megcsinálni.
Nos ezúttal a 16. alkalommal került megrendezésre az Olajipari Természetbarát Egyesület által ez a több távos teljesítménytúra, és egyben IVV túranap.
Az útvonal egy része az általam is megkezdett RP-DDK.nyomvonalán halad, így egyszerre több mozgalom teljesítésében is lehetőség volt előrébb lépni.
A rajthely Bázakerettye Művelődési házban volt melyet az utakon rajzó korábban indult sporttársak iránymutatása alapján gyorsan megtaláltam.
A nevezés a szokásos módon gyorsan megtörtént, a rajtban ingyenesen lehetett hozzájutni az Olajos Körút túramozgalom igazolófüzetéhez is így ezt is beszereztem.
A négy különböző távon indulóknak különböző irányokba kellett indulni, így a csordaszellem itt nem működött, kerültem is pár száz métert mire rájöttem.
Bázakerettyén a B-24 elnevezésű vendéglátó ipari egységben található az RP-DDK pecsét és itt található a települést ért bombázásokra utaló két - túrázók körében ismert - festmény is.
Mindkettőt megörökítettem és a pecséteket is begyűjtöttem majd tovább indulva néhány bólogató és már üzemen kívüli olajkút mellett vezet az út Budafa felé.
Az első magyar olajkút emlékhelynél egy kódot kellett leolvasni és felírni, a három pöttyös rendszer ismerős volt :-)
Az arborétum előtt egy kis házban frissítő és etető pont volt kialakítva, az erős napsütésben jólesett az árnyas fák alatt megpihenni, enni, inni.
Kistolmács vasútállomásáig szinte végig sűrű erdőben vezet az út a nagy árnyas fák között szép erdei tavakat is láthattunk, néhány dombhátat szuszogva kereszteztünk
és már el is értük a Kisvasút végállomását. Itt is igazolták jelenlétünket, finom cukorkával kínáltak és egy kis pihenés nézelődés után már csak fél óra volt a célig.
A túra útvonala szép, a jelzések jók és jól követhetők, az ellenőrző pontok személyzete gyakorlottan , barátságosan és kellő rutinnal jól végezte a dolgát.

A túra nevében is szereplő Papp Simon számomra ismeretlen volt eddig, de itthon már utána jártam, és a térséget megismerni szándékozóknak is javaslom ismerjék meg e nagyszerű geológus hányatott életútját aki sokat tett a magyar olajiparért.

" Dr. Papp Simon geológus, társadalmunk azon kevés nagyjai közé tartozott, aki mint úttörő, valami újat és nagyot, országos érdekűt alkotott, és ez keveseknek juthatott osztályrészül a tudomány és technika magyarországi történetében." Forrás: zalamedia.hu


Természetesen érdekelt a B-24-es történet is, erről is érdekes információk olvashatók:

" 1944. július 30-án érte az első és egyben utolsó nagy légicsapás a zalai olajmezőket. Ekkor az amerikai légierő 100-120 db B-24 Liberator típusú repülővel 10: 27-10: 55-ig négy hullámban 20-25-ös csoportokban támadást intézett 4400 méter magasságból Bázakerettye ellen.
A bombázók kb. 700 db 225-250-500 kg közötti rombolóbombát dobtak le. A támadásban megsérült a villanyhálózat és a telefonvonal, s találat érte a kisvasút pályáját, ill. 14 helyen az úthálózatot a MAORT érdekeltségeivel együtt. A bombázás következtében 2 MAORT alkalmazott, 3 alkalmazott családtagja, 3 katona a 3/2-es őrszázadból és 6 bázakerettyei lakos meghalt. Míg 43 fő megsérült, akik közül 10 fő a MAORT dolgozója volt." Forrás: zalamedia.hu


Az egykori szemtanúk anekdótái közűl a "repülő tehén" esete a legismertebb, erről itt olvashattok bővebben.

Köszönjük a rendezést, érdemes erre a túrára máskor is más távra eljönni! A célban kapott információk alapján 116-an vettek részt a túrán és a 20 km-es volt a legnépszerűbb az egy időben zajló országos természetbarát találkozó sok potenciális résztvevőt elvitt ez évben.



Olajos Körút IVV túranap