2006. szeptember 9., szombat

KDP. Tarján - Héreg - Pusztamarót - Lábatlan - Piszke


Kicsit korán volt az ébresztés, ugyanis ½ 5-kor már úton voltunk, de a szép időjárást ki kellett használni, hogy a tőlünk / Somogytól/ legtávolabbi KDP szakaszt bejárjuk. Tatabányán tettük le az autót , innen busszal mentünk Tarjánig. Az országúti szakasz Héregig gyorsan és könnyen felejthető ! A 2004-es kiadású Gerecse térkép itt nem is jelöl turista utat. Az egyre közeledő Gerecse látványa azért nem semmi volt a kopár vidéken.
A Balu boltban sikeresen pecsételtem de lehet, hogy az utánam jövőket már nem látják szívesen ugyanis a bélyegző szerkezet sikeresen szétesett a kezemben. 

A falu szélétől kb. 1 km-re lévő Királykút kellemes kirándulóhely , működő forrással, esőbeállóval , pottyantós WC-vel  is várják itt a természetjárókat. Az út szép, zárt erdőben vezet és enyhén emelkedik. A Vízválasztó előtt törzskiválasztó gyérítést végeznek, néhány szép fa a szemünk láttára fejezte be életét.  A Kis – Gerecse oldalában rendben megérkezett a kék jelzés és együtt vezet egészen Pusztamarótig. 



Ez a történelmi emlékhely egészen nagy forgalmú volt ott jártunkkor. Az emlékmű és a régi temető megnézésre érdemes ! A nagy fenyő oldalán lógó OKT pecsét használhatatlan! Nagyon szép pecsétet kaptunk viszont egy kis büfében a házak között, ahol kávé is volt.  Kicsit le kell térni az útról a pecsétért. A  GCPUMA  geoládát is sikeresen megtaláltuk itt.


Pusztamarót után nem sokkal egy hatalmas víznyelő mellett vezet el az út. Nekünk, dombvidékieknek ismeretlenek ezek a képződmények.  Domoszló térségében az út baloldalán egy kör alakú érdekes képződmény látható.

A kb. 30 m átmérőjű 3 - 4 m magas kerek domb nem úgy tűnik mintha a természet műve lenne, de nem jöttünk rá az eredetére. 

Egy rövid szakaszon fenyvesben vezet az út, majd egy nagyobb nyílt területre érünk ki. Az eddig sűrű és új jelzések itt ritkábbak, de nincs is mire festeni, az út nem téveszthető el. Tartani kell a közel É-i irányt. Egy kisebb erdőt még keresztezve gyorsan elérünk a piszkei szőlőhegyre. Itt a réten a villamos távvezeték felé vezet egy út a réten át, azon kell menni.




Nagyon szép innen a kilátás a Dunára. A házak között egyre erősebben lejt az út, és végül a Hullám vendéglőnél értünk le a település főutcájára. A vendéglőben a céges pecséttel készségesen pecsételtek a túrafüzet utolsó kockájába. Kicsit talán meglepte a személyzetet, hogy enni is akartunk de végül is semmi gond nem volt és jól lakottan, szomjunkat oltva fejezhettük be ezt a szép túraszakaszt a Gerecsében, ahol a jelzések meglepően jók voltak. A vendéglőtől kb 200 m-re K-re, a templom előtt van a buszmegálló, ahonnan közvetlen járat van Tatabányára.

HÉREG:

Héreg község a 634 m magas Gerecse hegység lábánál fekszik, Tatabányától 20 km-re.
Árpádkori település és fennállása óta magyarok lakták. Oklevelekben 1326-ban említették először a községet, ami a török pusztítása után 1670-tol újra települt. 1794-ben épült késő-barokk templomát Packh János bővítette ki klasszicista stílusban. Református temploma 1787-ben épült. Mindkettő műemlék.
A XIX. század folyamán a megélhetési forrást a mezőgazdaság jelentette. Ma 1065 lakója van, régi és új házakkal, hagyományos falusi utcaképekkel. Kedvező földrajzi adottságai sajátos mikroklímát teremtenek. A falut koszorúzó erdőségek növényzete számos botanikai érdekességet rejt, és egészséges levegőt biztosít, mely a légzőszervi megbetegedések gyógyítására alkalmas. A vidék legszebb kirándulóhelyei közé tartozik. A falu a Gerecse-tetőre induló túrák egyik kiinduló pontja.

PUSZTAMARÓT:

Pusztamarót a Gerecse jelentős emlékhelye. Történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne, ahol a mohácsi csatavesztés után a legnagyobb ellenállásra került sor a törökökkel szemben.
A Gerecse lábánál a XIII. szd-ban feltűnő Marót falu eredetileg a Tardos nemzetségbeli Maróti nemeseké, a XIV. szd-ban a Bajóti családé volt, majd királyi tulajdonba került. 1388-ban Zsigmond király az esztergomi érsekségnek adományozta. Az érsekség a XIV. szd. végén vadászkastélyt építettek a falu közelében és halastavakat létesítettek a völgyben.

A mohácsi csatavesztés (1526. 08. 29.), majd Buda várának elfoglalása után a törökök végig pusztították egészen Győrig a Dunántúl északi részét. A természet által jól védett Marót térségében sok menekült - köztük a mohácsi csatából visszatérő katonák - és a környék megyéiből származó lakosság sáncolta el magát. A szekérvárral is megerősített település 3 napon át hősiesen védekezett a törökökkel szemben. A törökök végül Budáról hozott ágyúkkal törték meg a védők ellenállását. A leírások szerint 25 ezren estek el ezen a helyen.

"És te virulj, gyásztér!
a béke
malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk
hajdani sírja
Mohács"

(Kisfaludy Károly)

A kegyetlen csata emlékét napjainkban is "Emberölő-völgy"-nek nevezik. Az egykori falu helyén kialakult Pusztamarót település az 1970-es években néptelenedett el. Emlékét a temető őrzi.

LÁBATLAN :
A település megközelíthető közúton: a 10-es úton Nyergesújfalu után; vasúton: az Esztergom-Komárom vonalon.

A Lábatlan név eredetének magyarázata a monda szerint egy György nevű vitézhez fűződik. A vitéz egy háborúban a királlyal együtt az ellenség fogságába esett, s lábuknál fogva összeláncolták őket. György, hogy a király menekülhessen, saját lábát önfeláldozóan levágta, s így megszolgálta, hogy a község birtokosa lehessen.
A város története azonban régebbre nyúlik vissza: hogy római villa- és középkori kolostormaradványokat találtak itt; oklevelek először 1267-ban említették.

Virágzó szőlőkultúrájáról volt híres a település valamikor: a filoxera ugyan, mint annyi más helyen, a tőkéket kipusztította, s más területen újra kellett telepíteni az ültetvényt, a pincék és présházak azonban megmaradtak.
Az erősen iparosodott városban, az országban először gyártottak portlandcementet. Legalább ennyire ismertek a ma Lábatlanhoz tartozó Piszke papírgyárának termékei is.

Még több fotó, katt a kis képre:


2006. július 8., szombat

KDP. Isztimér - Burok-völgy - Királyszállás

Kevés tépelődés után vágtunk neki ennek az útnak. A tépelődés egyik oka a z Index Kéktúra fórumban elhangzott negatív tapasztalatok voltak, a másik az időjárás előrejelzés, amely esőt ígért. De győzött a józan ész, s HEV-vel kettesben elindultunk, lesz-ami-lesz alapon. Fehérvárig kocsival mentünk, s itt ért az első meglepetés bennünket: áthelyezték a buszpályaudvart a McDonald’s mögé, s ezt nem vettük rögtön észre. Fehérvártól Isztimérig autóbusszal mentünk, a völgynek ezen a részén indultunk, mert a térdem nem igazán szeret lefelé haladni, s úgy gondoltuk, ha netán el kezd esni az eső, az is lefelé folyik, nem a mi haladási irányunkba.
Már az a szakasz nagyon tetszett, ami elvezett a völgy bejáratáig, ugyanis végig volt illatos erdei szamócával. Az egyik kedvencem.:o) A piros sávot követtük, amely egy idő után csatlakozott a kékhez, majd újra szétváltak, s folytattuk a piroson. A völgyben még fellelhetőek a régi kéktúra jelzései is. Szinte akadálymentesen haladtunk végig, néhány kidőlt fatörzset nem számítva, de ez természetes is. Elég magas volt a páratartalom és magas a hőmérséklet. Szerencse, hogy sok folyadékot vittünk magunkkal.
Még egy félig-meddig eredményes geoládázást is közbeiktattunk, GCBuVo. A piros sáv egy idő után kivezetett a völgyből a Bükkös árkon  át, és az nagyon átjárhatatlannak tűnt mi innen nem követtük, hanem tovább folytattuk utunkat a völgyben a piros kereszt jelzésen. Itt már nem annyira kitaposott volt az ösvény, de végig járható. A legvégén volt egy rövid szakaszon némi csalán, amely magasabb volt nálam (néhol még HEV-nél is :o)), de sikerült szerencsésen áthaladni az ezen átvezető ösvényen.
Szerencsésen kiértünk, 6 óra alatt befejeztük a túrát.. Még abban is szerencsénk volt, hogy 10 percet sem kellett várnunk a Bakony Volán légkondicionált autóbuszára, amely bevitt Várpalotáig, majd onnan egy kevésbé légkondicionált Fehérvárig, ahol hagytuk az autónkat. Megbeszéltük, hogy vissza fogunk még jönni, de kora tavasszal, amikor a fák lombjai nem takarják annyira a csodálatos sziklafalakat. Mindenkinek ajánlom ezt a csodálatos útvonalat. Megfelelő öltözékben, egy kis pozitív hozzáállással könnyen végigjárható a Burok-völgy.

Karsai Ilona beszámolója

A Burok völgy leírása a Geocaching honlapjáról idézve:

A Bakony keleti része, a Tési-fennsík - egy 4-5 km széles, 8-10 km hosszú löszplató - melyet gyakran Keleti (Palotai)-Bakonyként emlegetnek. E tájnak a fennsík és a különböző magasságú rögök, valamint süllyedékek alkotta változatosságát, a törésekkel elválasztott részek különböző mértékű kiemelkedése okozza. A Palotai-Bakony kőzetanyagának meghatározó tömegét a földtörténet középkorában keletkezett mészkő és dolomit alkotja. E kőzetek az egykori Tethisz-tenger üledékéből keletkeztek, majd emelkedtek ki.

Ritka természeti jelenség a Mellár és a Nagy-mező fennsíkjai közé mélyedő, a törésvonal mentén húzódó mintegy 12 km-, mellékágaival 25 km hosszú Burok-völgy. Az egyhangú fennsíkok között meglepő ez, az 50-90 m mély, sok helyen függőlegesen meredek sziklafalakkal határolt, vízfolyás nélküli völgy. A legtöbb hazai völggyel ellentétben ezt nem egy patak által görgetett hordalék koptatta ki, hanem a felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott. Az ilyen jelenséget a földrajztudomány nyitott antiklinálisnak nevezi.

A nem mindennapos völgy-képződés ritka sziklaformákat eredményezett. E sziklák között 42 kisebb barlangot is felfedeztek, közülük a legnagyobb az Iker-barlang. Aljában leomlott sziklatornyok, kidőlt faóriások hevernek.

A völgy hőmérséklete hűvösebb, benne több a pára mint a vele szomszédos fennsíkokon. Ennek köszönhető, hogy növényvilágában a jégkorszakok óta fennmaradt ritka növénypéldányok is előfordulnak mint pl. havasi hagyma, cifra nádtippan, fürtös holdruta stb. Több mint 200 madárfaj is megfigyelhető, amelyek egy részének fészkelőhelyet is nyújt e táj. Földtani és növénytani ritkaságai miatt a nehezen járható Burok-völgy 1260 ha-ját 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A védett területen belül erdőrezervátum található. A természetvédelmi területről eddig 63 védett és 2 fokozattal védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nem csak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő, melyben - többek között - a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatók.


Még több fotó, katt a kis képre:
KDP. Isztimér - Burok-völgy - Királyszállás


2006. június 5., hétfő

KDP. (Csőszpuszta) - Hamuház - Kisgyón - Mecsértelep - Mór


Van olyan, hogy az ember önkéntelenűl is MÉMMÉ válik. Ezen a túrán készült egy kép amivel így jártam. Az évek során többször találkoztam vele a fb.-on 2023 elejéig kb. 56000 lájkot kaptam, de két nagyobb oldalon.  Mór kapcsán készült egy 'ujságcikk'  is 2022-ben.  


Volt egy másik közreműködő 'ötletgazda' egy bizonyos  Billy Idol (Rebel Yell) című nótájával. :-)

Végre egy kicsit ismét kiszabadulhattam kedvenc túra terepemre, a Bakonyba . A KDP folytatása ezen a részen már logisztikailag is kissé nehéz hiszen egyre távolabbi részeket kell bejárni. Most is hajnali 4-után nem sokkal indultunk, ezúttal  Edinával és a várpalotai Vár mellett álltunk le. Busszal mentünk Csőszpusztáig  a sofőr nagyon rendes volt a barlangász háznál tett le minket. Itt a  biztonság kedvéért a kéktúrás pecséttel, ami a ház ajtaján van a Hamuházhoz pecsételtem egyet, rövid kevergés után megtaláltuk a kéket és azon mentünk egészen Hamuházig. A hajnali álmosságunkat egy pár méterrel előttünk az úton átszaladó szarvas gyorsan elmulasztotta   , ijesztően tudnak csörtetni ! gyorsan elértünk a házhoz  az ott lévő erdész ismét, szerintem sokadszorra elmondta, hogy itt nincs semmiféle pecsét  szóljunk már a szervezőknek. A piros következő része érdekesen megy hiszen a pecsételő hely azonos a kékkel csak az útvonalat néhány km-el , esetenként  csak néhány száz m-el. halad arrébb viszont a látványos dolgok többnyire a kék jelzés közelében vannak.
Mi is megnéztük a tűzköves árkot, megnéztük a geológiai feltárást az őskövületekkel, az Erdei szentélyt, és a bányász emlékművet is. Kisgyónban a Gyöngyvirág turistaháznál egy gyermek csoport volt éppen, a tanár nénivel konzultáltunk túra ügyben , mármint a gyerekek túrája ügyében , ugyanis a Bükkös árok Burok völgy útvonalra készültek barlangokat nézni. :-))
Elmeséltem, hogy mire számíthatnak, ezután már nem akartak arra menni !
Itt kéktúra pecsét van a villanyóra szekrény oldalán , ezzel pecsételtünk a KDP füzetbe és a Fejér Megye Természetjárója lapra is.. A foci pálya melletti térképes tábla doboza tökéletesen üres volt, semmit nem találtunk benne !
Kisgyónból olyan lendülettel indultunk tovább, hogy a piros leágazást nem találtuk így maradt a kerülő út azaz Bakonycsernye széle és az országút.. Mecséren a település táblánál fotó készült mivel a pünkösdi ünnep miatt semmi nem volt nyitva . A településről kivezető jel jól követhető, bár a falun kívül ritkás , az út ritkán járt mert  Mecsértől É-ra a Vadhányás hegyre kb. fél m-es fű nőtte be az utat . A tetőn a kerítést elérve még friss jelzés van, de a négyes útkereszteződésből tovább már jelet nem találtunk.. A kerítést balról elhagyva mentünk tovább a tetőn , majd ez az út enyhén ereszkedik és egy akácosnál kiér egy keresztező útra. ezen érzés szerint jobbra kellene menni , mentünk is de egyre nagyobb lett a gaz, és persze jelzés sem volt. Hátra arc ! Ellenkező irányban haladva, kb. ÉNy-felé kiértünk az erdőből egy széles földútra, ahol szerencsére találkoztunk két 'másodlagos fakitermelést ' végző emberrel akik útba irányítottak minket Mór felé. A széles földúton lassan leértünk a  Velegi vízfolyásig itt ez az út egyenesen a hídra vezet , átkelve szemben egy fán megvolt a jelzés. Nem sokkal ezután ismét vízfolyás keresztezés majd szép gabona táblák mellett lassan emelkedik az út a Hancsákos hegy oldalában. Előttem  Edina egyszer csak földbe gyökereztette lábait , ennek oka pedig az volt, hogy egy szép nagy róka üldögélt talán 10 m-re előttünk,  és ránk ügyet sem vetve koncentrált  az ebédjére, ami a  gabona szélén lehetett. Egy harcias ugrással próbálta elkapni  de nem sikerült , ezután ránk nézett , hátat fordított és követve a jelzést elügetett. , nagy élmény volt,  az élénk szélben nem kapott szagot , a vadászat lekötötte a figyelmét mi pedig szépen fotózgattuk őt az ebéd keresés közben !
A tetőre felérve a jelzés kivezet a Nagyveleg felé menő országútra a füzet térképével ellentétben , és tovább is van néhány jelzés az aszfaltút melletti fákon. Ekkor már semmin nem csodálkoztunk, az országutat követve besétáltunk Mór városába ahol a vasút keresztezés után nem sokkal a bal oldalon lévő sarok kocsmában készségesen pecsételtek nekünk a KDP és a Fejér megyei füzetünkbe is. A néni elmondta, hogy sokszor jönnek be hozzá mások is hasonló ügyben, talán célszerű lenne ide kihelyezni a hivatalos pecsétet.  Egy helybéli bácsi  készségesen útbaigazított bennünket , hogy merre keressük a buszmegállót , végig is kísért minket egészen odáig és közben röviden előadta az életét , nagyon kedvesek és közvetlenek tudnak lenni az emberek , és ha van időnk szívesen beszélgetnek. Gyorsan volt buszunk Fehérvárra és azonnal csatlakozásunk Várpalotára így délután négykor már indultunk is hazafelé a vártól.
Ennek a szakasznak a második része kissé gyengén jelzett és kevés az erdő, nyílt a terep de hát valahogyan át kell menni a Vértesbe, megyünk is majd tovább !

A Fejér megyei TSZ.  honlapja írja Kisgyónról:

Kisgyón és környéke

Kisgyón az Északi-Bakony ÉK-i előterében Bakonycsernyétől délre található. A tájat már a kőkorszaktól lakta az ember, erről tanúskodnak a közeli lelőhelyekről előkerült csiszolt csont- és kőeszközök, kővésők, kőbalták, őrlőkövek. A barátságos és szép környezet, bő vadállomány, jó ivóvíz minden kor emberét vonzotta.

A kisgyóni terület 1541-ben várpalotai, 1696-ban a csókakői várhoz tartozott. 1720-tól a Zichy családé volt, akik a múlt század közepén két részben eladták. 1913-ban az állam visszavásárolta katonai célokra, és a Honvéd Kincstár kezelésébe adta át, amely fűrésztelepet részesített itt.

A térségben az első kísérletek a szénbányászat megindítására a XIX. Század közepén történtek. A szápári szénkibúvásra telepítette már 1842-ben az első szénkitermelő aknáját a gróf Szápári család. A bakonycsernyei szénelőfordulást pedig 1873-ban említik, és 1913-ban a kisgyóni területen is kutatásokat folytattak. A felfedezett szénvagyon kiaknázását csak 192-ben kezdték meg, de vasút és villamos energia híján igen lassú volt a fejlődés. A bánya 1948-tól kezdett nagyobb ütemben fejlődni, és 1972-ig termelt. A széntelepek kimerülésével fokozatosan a közeli Balinkára szerelték át a berendezéseket, és elköltöztek a bányászok is. Az egykori szénbányára ma már csak a bányászmártírok emlékműve és a szénosztályozó maradványai emlékeztetnek.

A hátrahagyott bányászlakásokat 1980-ban a fejér megyei természetbarátok vehették birtokukba, és 12 kulcsosház kialakításával létesült a Kisgyón Természetbarát Telep, amely azóta is folyamatosan fejlődik és szépül. Többnapos kisgyóni táborozás esetére is színes programot jelenthet a vadregényes környék bejárása, Bodajk, Mór, Zirc, Tés vagy Várpalota környékére irányuló gyalogos, kerékpáros vagy autós túrák szempontjából is kedvező bázishely.
A kisgyóni erdő legismertebb része a Tűzköves-árok és környéke. A Tűzköves-árok lényegében a Hárs-hegy ÉK-i oldalából a kisgyóni erdőbe levezető száraz árok (debrő). Az 1860-as években a Déli Vasút építésekor itt kőbányát nyitottak (a hajdani kőbányának már nincs nyoma), ekkor kövületek egész tömege jutott napfényre. A magyar jura ismeretéhez legszebb anyagot szolgáltató lelőhelyről 117 ammonitfaj - közülük 41 addig ismeretlen - került elő. (Ammoniták: a puhatestűek közé tartozó kihalt ősállati rend képviselői, a külsővázas lábasfejűek családjába tartoznak. Vázuk kamrázott, legtöbbször egysíkban felcsavart. Leggyakoribbak a jura időszakban.)
A lelet feldolgozását Dr. Prinz Gyula végezte el. A Tűzköves-árok alsó részén védett geológiai feltárás található, amely a földtörténeti középkor jura időszakában - 195 - 137 millió évvel ezelőtt - keletkezett kőzetrétegek bemutatóhelye.
A jura időszak három részre tagozódik, liász (alsó), dogger (közép), és malm (felső) korra, és ebben a feltárásban folyamatos kőzetrétegsort tanulmányozhatunk. A tengervízben, kémiai kiválás folytán keletkezett mészkőrétegeket vasoxid és mangánoxid tartalmuk színezte vörösesbarnára.

Feltétlenül érdemes végigjárnunk a közeli Burok-völgyet, amelynek mintegy 10 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. A viharok miatt kidőlt fák, a buja aljnövényzet és a mozgást nehezítő sziklák miatt fárasztó, nehéz túrával kell számolnunk. A völgy háborítatlan erdősége ma védett. Az átlagosan 50-80 m mély, szurdokszerű völgy oldalfalai igen meredekek, számos helyen függőleges sziklafalakkal. A völgy egyik jellemző vonását és látványosságát adják a karsztjelenségek, amelynek eredményei a nagy sziklaegyüttesek, sziklatornyok, és a kifagyásos úton keletkezett barlangok. A völgy növényvilága igen változatos, számos jégkorszakbeli maradványnövény található itt, és rendkívül gazdag a völgy madár- és rovarvilága is.

Igen sok látványosságot, érdekességet rejt még a környék, maradandó élményt nyújt a gyönyörű erdei környezetben lévő Hosszú-Kígyós kanyargós völgye, bejáratánál a VADEX által állított Erdei Szentély, felső végén a meséskönyvek képeire emlékeztető Károly-lak nevű vadászházzal, vagy a Csikling-vár földsáncainak látványa is. Az Országos Kék Túra útvonalán kellemes túrával eljuthatunk a közeli Csőszpusztára is, ahol az Alba Regia Barlangkutató Csoport kutatóházának megtekintése sok szakmai érdekességet nyújthat, megismerkedhetünk a Tési-fennsíkon folytatott mintegy 35 éves kutatómunkával, amelynek során számos barlangot fedeztek fel, köztük a fokozottan védett Alba Regia barlangot is, amelynek bejárásához a barlangkutatók szívesen nyújtanak segítséget.

MECSÉR:

Közigazgatásilag Balinkához tartozik Mecsér és Kisgyón. A közeli Mecsér-puszta azokról az egykori lakóiról kapta elnevezését, akik a királyi udvarnak és a várispánságnak dolgoztak, mint kardverők, fegyverkészítők.
A falutól 9 kilométerre fekvő Kisgyón is királyi birtok lehetett eredetileg. Később a Csákoké, majd a XVI. században Zichy Pál veszprémi főkapitány a Vázsony és Palotavárhoz tartozó többi faluval és pusztával együtt vette zálogba. Kisgyónt is pusztaként tartották számon. Lakóinak száma a húszat soha nem haladta meg. A falu fontos ásványkincse a kőszén volt, fejlődését a bányászat tette lehetővé. A térségben már 1842-ben széntermelő aknát nyitott a gróf Szapáry család. A kisgyóni bánya 1922-ben kezdte termelését, 1948-1972 között működött nagyobb ütemben. A széntelepek kimerülésével a bányászok Balinkára költöztek.

MÓR:

A környéken feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a vidék több ezer éve óta lakott. Az itt húzódó fontos hadi utak már a Római Birodalom idejében jelentőséget kölcsönöztek a településnek. A honfoglalás után 1080-ban említi oklevél először, a hosszú időn át a csókakői uradalomhoz tartozó Villa Mourt. Elnevezését talán a XI. században élt Moór bencés szerzetestől, a későbbi pécsi püspöktől kapta. Gazdasági felemelkedésére jellemző, hogy 1403-ban árumegállító hellyé vált. A török időkben a Török Birodalom és a Magyar Királyság peremén elhelyezkedő falu állandóan ki volt téve az ismétlődő végvári harcoknak, háborús pusztításoknak. A 15 éves háború idején szinte teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése után az uralkodói ösztönzésre, 1698-tól betelepült németek virágoztatták fel ismét. A Bakonyt a Vértestől elválasztó, tektonikus úton keletkezett Móri-árok mentén fekvő várost történelme folyamán többször sújtotta földrengés. Ezt a terület geológiai viszonyai magyarázzák. Emlékezetes az 1810. január 14-ei földrengés.
A környező, kitűnő mezőgazdasági terület eredeti növényvilágát a mezőgazdasági termelés háttérbe szorította. A város bortermesztéséről vált nevezetessé. A történelmi borvidéken a régészeti leletek szerint már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Egy 1138-ban kelt oklevél azt bizonyítja, hogy ez a tevékenység a napsütéses, déli lejtőkön folytatódott a magyarok letelepedése után is. A híres, zöld-fehér színű móri ezerjó viszont a későbbi századokban meghonosított szőlőfajtából készül. Valószínűleg a törökök kivonulása után itt az rendházat alapító kapucinus szerzetesek és a betelepült német lakosság közös munkája nyomán vált ismertté és kedveltté ez a borfajta.
A bortermelés fejlődésével egyidejűleg fejlődött a település kézmű- és céhes ipara is. A kiegyezést követően Mór mint nagyközség közigazgatási feladatokat látott el. A XIX. század végének kapitalista fejlődése Mór számára is kedvező változásokat hozott. Ipari üzemek létesültek, pénzintézetek nyíltak. A két világháború között az eocén kori széntelepek feltárásával a környék bányászati központjává vált. A békés fejlődést megszakította a II. világháború, melynek során a Vértesben zajló eseményektől Mór is sokat szenvedett. A pusztítást tetézte a német ajkú lakosság kitelepítése. A község mégis hamarosan talpra állt. A szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlesztése, majd ipari az üzemek telepítése városias fejlődést eredményezett, ezért Mór 1984-ben város lett. Újabb fellendülést az 1990-es években a német, amerikai és japán érdekeltségű cégek befektetetései hoztak, melyek következtében a település bekapcsolódhatott a nemzetközi gazdasági folyamatokba. A város ma 14 települést magában foglaló térség gazdasági központja.

Még több fotó, katt a kis képre:

2006. június 3., szombat

Hat Torony Túra

Vásárosdombó - Tarrós - Tékes - Kisvaszar
Először vettünk részt ezen a tturán, az időjárásnak köszönhetően 5-en voltunk a TTSE-ből. Mi csak négy toronyig mentünk, azaz a Vásárosdombó, Tarrós, Tékes, Kisvaszar falvakat vettük sorra. Az időjárásról csak annyit , hogy nem volt poros az út, és a Nap sem égette a bőrünket, ja és volt egy kis sár is, nem mindenhol mert a falvakban már aszfalton mentünk , csak a maradék mintegy 90 % volt dagonyás. A rendezők azt mondták, hogy összesen 53-nevezés volt.


Térképvázlat volt, és jó is, jelzés volt   , szalagozás nem volt szükséges, itiner nem volt, a pontőrök mindenhol a helyükön voltak, minden ponton volt itatás, kivéve az erdőben a Vas Mihály hegyen de ez érthető is, kaptunk almát és csokit, a célban azaz , miután visszamentünk Vásárosdombóra zsíroskenyér és tea.




Érdekes volt , hogy a négy különböző távra egységesen 100 FT volt a nevezési díj, és nem volt kötött a táv választás, A megadott távokon bárhol le lehetett állni és az addig járó kitűzőt ott helyben meg is kaphattuk.  Gondolkodtunk a folytatáson de az még minimum ugyanekkora dagonya lett volna  , ebből ennyi elég volt, inkább jó időben.
Ez volt a 6. rendezés, külön spéci kitűzőt kapott aki mindegyiken itt volt. Egy szárazabb időben érdemes lesz újra eljönni , mert ez a dimbes dombos apró falvas baranyai Hegyhát   igen szép.
Az általunk érintett települések látnivalói:
Vásárosdombó:

A Dombóvár és Sásd között felvő település megközelíthető a 611. számú úton, vagy vonattal: a Pusztaszabolcs-Pécs, illetve a Dombóvár-Komló vonalon.
Vásárosdombó már az Árpád-korban lakott település lehetett. A fennmaradt dokumentumok szerint 1313-ban a dombói birtok ura János mester, aki Tolna és Somogy megyék főispánja volt. Ezekben az időkben a vatikáni levéltár egyik közös, lengyel-magyar pápai tizedlajstromán szerepel a dombói plébános neve. 1453-ban Vásárosdombót mint települést és plébániát említik. A községet oppidumnak (mezővárosnak) nevezik.
A település nevében jelzi, hogy egykoron a dombói birtok része volt. A XV. században lett a falu ura a Dombó (Dombay) család. Közülük kiemelkedő szerepet játszott Dombó Miklós, aki 1458-ban Somogy megye alispánja, 1462-ben pedig Dalmát- és Horvátország bánja volt.
Pécs elfoglalása után a török birtokolta, vásárairól még évtizedekkel később is van tudomásunk, de mivel a hadi út mentén volt, fokozatosan elnéptelenedett. 1712-ben állították helyre plébániáját, akkori földbirtokosai, a Lorántffyak szlovákokat telepítettek ide. 1789-ben épült műemlék jellegű katolikus temploma.
Az Esterházy család - miután 1900-ban megvásárolta Dombót - majort építtetett a közelében.
A település mai arculata a két világháború között alakult ki. Abban az időszakban alakították ki a Szent Imre ligetet, vezették be az áramot, ekkoriban épült a filmszínház. Közigazgatási szempontból jelentős változás történt 1960-ban, amikor a településhez csatolták a szomszédos Jágó területéről Margitmajort.
Margitmajori park:
Az Esterházyak által épített Margitmajor szociális otthonként működő központi épületének parkjába örökzöldeket (tujákat, fenyőféléket), platánokat ültettek az egykori tulajdonosok.
Római katolikus templom (Szent Márton püspök)
A Tours-i Szent Márton püspök tiszteletére felszentelt barokk stílusú római katolikus templom műemléki védelem alatt áll.
A templom berendezéséből a padok és a sekrestyeszekrény a templommal azonos korú, a főoltár és a szószék a későbbi copf stílusban készültek.
Tarrós: 
Tarrós a megyehatárhoz közel fekvő aprófalu. A XII. századi település nevének eredete egyes kutatók szerint Árpád fiának, Terhosnak és katonáinak elszállásolását követően alakult ki. Mai formáját az 1613–as évben említik a források. A török időket követően németeket hoztak a faluba, s majd kétszáz évvel később az ő leszármazottaikat telepítették ki a második világháború után.
Jelenleg 139 lakója van a falunak. A lakosság nagyobb része idős, alacsonyan képzett.
Tékes: 
A hegyháti zsáktelepülésen majdnem háromszáz fő lakik, közülük minden hetedik német nemzetiségű. Az 1510-es évben már Thelkes néven említett településre a XVIII. sz. végén - a környék településeihez hasonlóan - német telepeseket hoztak, de jelentős részüket a második világháborút követően kitelepítették. A falu két temploma - az evangélikus és a római katolikus - jól mutatja a két nemzetiség vallási megosztottságát.
Kisvaszar:
Római katolikus templom (Szent György vértanú)
A XVIII. században Tolna megyéből érkezett német telepesek építették a barokk stílusú templomot.
Szent Flórián-szobor
A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián szobrát az egykori fazekasok és kályhások állították. 


2006. május 28., vasárnap

DARTSZ Találkozó 2006. Téry Ödön Emléktúra

Téry Ödön Emléktúra  Kübekháza - Óbéba (RO)
(1856. július 4., Obéba, Torontál megye - 1917. szeptember 11., Budapest) 
A Dél - Alföldi Regionális Találkozó központi rendezvénye volt a Téry Ödön Emléktúra , mely ez évben  tekintettel a Téry Emlékévre kimagasló jelentőségű volt a Magyar Természetbarátok számára.  A 150 éve született nagy természetjáró és hegymászó szobrát avattuk a jelenleg Románia területén lévő Óbéba  /Beba Veche/  településen. Makói szállásunkról már kora reggel elindultunk és tipikus  Alföldi kis mellékutakon érkeztünk meg Kübekházára . 

A faluban nagy népünnepély volt készülőben , hiszen ez a kis település csak pár km-re található a Magyar - Román - és Szerb hármashatártól az un. TRIPLEX-től . Minden év májusának utólsó vasárnapján mindhárom ország megnyitja a határait egy alkalmi határátkelőhely formájában . Nagyon szép és nemes gesztus ez a politika részéról hiszen a szomszédos település szinte csak kakaskukorékolásnyira van de közben áll egy államhatár.  





Gondoltuk, hogy sokan lesznek ezen a napon a Téry Emléktúrán de ennyi résztvevőre még a rendezők sem számítottak, a reggeli órákban az ébredező falu főterén a buszmegállótól indult a  gyalogtúra  - Pocsai  Brigitta  túravezető vezetésével . A gyalogtúrán kb. 200 fő vett rész , mivel széles és jól járható földutak vezetnek át a határon  igy sokan kerékpárral vagy a kényelmesebbek gépkocsival indultak el Óbéba felé. Az  útvonal végig jelzett speciális Téry Emléktúra jelzéssel és irányító táblákkal. 




Sosem túráztam még az Alföldön igy ebből a szempontból is jó volt résztvenni ezen a rendezvényen , miközben a falun és a környező napraforgó táblákon végig haladt a népes csapat már messziről  láthatóvá váltak  a határt őrző tornyok  és  kb.  4 km-re a falutól elértük a Magyar Köztársaság  és egyben az  EURÓPAI  UNIÓ határát is.  Ezen a helyen található a GCmrs6 jelzésű geoláda de sajnos a hatalmas tömeg miatt ennek keresése nem volt lehetséges , de a rejtő a fotók alapján is elfogadta a találatot, köszönöm !
A gecaching honlapról ide idézem ennek a helynek a leírását:




Trianonig ez a három torontáli falu ezer szállal kapcsolódott egymáshoz. Az I. világháború után a szerbek Újszegedig tartották megszállva a déli országrészt és nyolc hold földet ígértek azoknak, akik úgy nyilatkoznak, hogy inkább a szerb államban élnének. Így került Óbéba és sajnos Rábé (meg még pár magyarok lakta falu) Szerbiához. A szerbek azonban két év múlva egy csereügylettel Óbébát (a legnyugatibb románok lakta falut) átengedték Romániának. Ettől kezdve mindhárom falu zsáktelepülés lett és különösen Óbéba nagyon lepusztult.
Kübekháza - Kübeckhausen (Magyarország)
Egy Kübeck nevű osztrák császári tiszt alapította a falut a 19. században. Szegediekkel népesítette be, aztán jöttek svábok, hoztak magukkal szorgalmat és rendet, de aztán sajnos el is kellett menniük és ma is főleg szegediek költöznek ki a politúros Kübekre. A falu egyrészt a hármashatárról híres, másrészt arról, hogy minden nyáron egy hétvégére operettfaluvá válik. Neves fővárosi művészek jönnek "le" és a főtéren ácsolt színpadon felcsendül pl. a Jajj, cica eszem azt a kezdetű opusz. 2004-ben július 31-én volt a jeles esemény.
Óbéba - Beba Veche (Románia)



Kübekházától látó- és hallótávolságban van Óbéba. A faluban van pár modern állami épület, egyébként szinte minden megmaradt a 20. sz. elejéről. Két nagy templom áll a falu közepén, egyik zárva és omladozik. A főutca váratlanul egysávosra szűkül, mert egy tömzsi boltíves középkorinak tűnő kőhídba torkollik. A művelődési ház falára a Csongrád megyei Természetjáró Szövetség 2002-ben emléktáblát helyezett, ugyanis a falu szülötte Téry Ödön (1856-1917) a magyar turistamozgalom egyik alapítója és hosszú éveken át vezetője, több Tátra-csúcs első megmászója, az első dobogókői menedékház létrehozója. 
Rábé - Rabe (Szerbia és Montenegro)
Összehasonlíthatatlanul jobb utak, a kertek zöldellnek, a házak takarosak, nincs por, nincsenek piszkos utcagyerekek, de fájdalom már csak kb. 100 magyar lakja a falut, lassan mindenki el fog innen költözni. Negyven éve nincs iskola és templom. Érdekes látvány innen éjszaka a szegedi Dóm kivilágított tornyainak a fénye.Szegedre csak úgy juthatnak el az itteniek, ha előbb Szabadkán vízumot kapnak...
A magyar határőrökkel már korábban a kocsmában találkoztunk,  kényelmesen kitelepültek ettek, ittak a felállított sátorban és várták a 10 órát amikor hívatalosan is megnyílik a Magyar határ,  a TRIPLEX egy szép emlékmű mely mindhárom állam címerével el van látva , töle nem messze hasonló modszerrel kitelepültek a Szerb és Román határőrök is. Úgy tünt , hogy a környező települések számára egy nagy népünnepély ez a határ nyitás amely az Óbébai események miatt csak növelte a forgalmat. 






Mivel kicsit korábban értünk a határhoz mint a megnyitás időpontja volt így pár percet várnunk kellett de már ez alatt is megengedték a "határsértést" hiszen körbejártuk a TRIPLEX-et és mindenki fényképezkedett ezen a nevezetes helyen.  A közelgő hatalmas tömeg láttán aztán gyorsan megindult az átkelés, egy rövid útlevél ellenőzés után máris Román területre értünk. Itt még pecsétet is kaptunk az útlevelünkbe , ami elég ritkaság főleg ezen a helyen. Érdekes tájon jártunk , az út átvezet egy régi régi 4 lyukú hídon ami  akár a Hortobágyi ismert híd kistestvére is lehet, nem mostanában épült , minden bizonnyal része volt az egykori Nagy Magyarországnak. Nagyon szép virágzó mezők mellett vitt tovább az utunk Beba Veche azaz Óbéba felé. A falu szélén elhagyott géppuska állás emlékeztetett a régi időkre , majd a  kis falu szegényes házai között érkeztünk meg az egymással szemben megépült Görög és Római katolikus templomokhoz.




A katolikus templom udvarában állt a még leleplezésre váró szobor . A szobor alkotója Zayzon Ágnes hódmezővásárhelyi szobrász.. Nagy Gábor az MTSZ elnöke vezetésével a Magyar és Román himnuszok elhangzását követően került sor az ünnepélyes szobor avatásra, melyet a helyi egyházak képviselői is felszenteltek.  A kétnyelvű  beszédek és Téry Ödön munkásságának méltatása után  a helyi, és megyei képviselők illetve a Magyarországról érkezett természetjárók sokasága helyezte el koszorúját a nagy hegymászó szobra előtt .
Nagyon  meghitt és örömteli  percek voltak ezek , jó volt itt lenni és jó volt Magyarnak lenni ezen a nevezetes napon .
A helyi és nekik segítő Magyarországról érkezett rendezők gondoskodtak a  nagy melegben kitikkadt túrázókról is , étel és ital sátrak álltak a Görög katolikus templom udvarában ahol a Forint is jó pénz volt.
Az ünnepség érdekes és talán jelképes jelensége volt az a gólya amely a szobor avatás kezdetekor telepedett a templom tornyára , mintha csak Téry Ödön lelke telepedett volna fölénk , szinte mindenki lefényképezte ezt a szép "magyar" madarat.
A résztvevők megkapták az erre az alkalomra készített különleges bronz jelvényt  és egy Emléklapot is. 





Az ünnepség után lassan haza indultak a túrázók , és vissza érve Kübekházára bekapcsolódhattunk az ottani falunap és főző verseny eseményeibe , ezt természetesen mi sem mulaszthattuk el és megkóstoltuk az egyik helyi csapat főztjét, nagyon finom volt!
Érdemes volt eljönni  erre a túrára hiszen egy  soha vissza nem térő esemény részesei lehettünk.
  
„...Még mindig nagyon el van terjedve az a hit, hogy a turistaság nem más, mint alkalom a szórakozásra, a mulatozásra. ... Ha mulatozásnak nevezhetjük azt, midőn Isten csodaszép természetét bebarangolva, annak természeti bájaiban gyönyörködünk, akkor igenis mulatozással jár a turisták foglalkozása. De ez a nemes mulatság, mely testünket edzi, lelkünket felfrissíti, gondolkodásunkat megtisztítja, ideálissá teszi...” Dr. Téry Ödön
Ki is volt  Dr. Téry Ödön ? Az Ő életéről és munkásságáról nagyon sok információ található az interneten , javaslom, hogy olvassátok el a Magyar Természetbarát Szövetség honlapjáról ezt az életrajzot !